Vörös Zászló, 1963. február (15. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-01 / 26. szám
2 VÖRÖS ZÁSZLÓ Emeljünk minden kollektív gazdaságot az élenjárók színvonalára (Folytatás az 1 .oldalról) A csoportvezetők javadalmazására, anyagi ösztönzésére helyes módszert alkalmaznak a küküllővári, Papin Ilarian-i és más kollektív gazdaságok. Ezekben a gazdaságokban elhatározták, hogy a tavaszi munkálatok megkezdésével egyidejűleg a csoportvezetők havonta négy munkaegységet kapnak, ha a csoportjukba tartozó kollektivisták munkában való megjelenése meghaladja a 70 százalékos havi átlagot. Ha a csoporttagok munkában való részvétele ezen az arányszámon alul van, arányosan csökken a csoportvezető javadalmazása is. A kollektív gazdaságokban végzett ellenőrző munkánk során megállapítottuk, hogy mindenütt igyekeznek ésszerűen felhasználni a munkaegységeket és ez a törekvés a gazdaságok nagy többségében sikerrel járt. Mindezek ellenére egyes gazdaságokban kisebbnagyobb fogyatékosságok tapasztalhatók e téren, amelyeket sürgősen fel kell számolni, különben munkaegység pazarláshoz vezetnek. Így például a zsidvei kollektív gazdaságban eredetileg elhatározták, hogy három alelnököt kiemelnek a termelőmunkából. Ez fölösleges, ugyanis legjobb, ha a kollektív gazdaságok alelnökei egyben brigádosi tisztséget is betöltenek. ilyenformán a zsidvei kollektív gazdaságban csak ezen az úton mintegy 1.300 munkaegységet takarítanak meg. Egy másik példa: A Papin Parian községi kollektív gazdaságban túlságosan sok munkaerőt vontak ki a termelésből nappali és éjjeli őrnek, határpásztornak, stb. így többek között csupán a székházban és a gazdasági udvaron szolgálatot teljesítő 12 őr és kisegítő személyek számára 4.380 munkaegységet irányoztak elő. Gyakorlatilag a tervezett 12 őr és takarító személyzet munkáját 4 személy is elvégezhetné, s ez mindössze 1095 munkaegységet igényelne. Ugyancsak ebben a gazdaságban előirányozták három brigádkönyvelői állás létesítését, s javadalmazásukra évente 754 munkaegységet fordítanak. Véleményünk szerint a brigádkönyvelői állás létesítésének semmi értelme. Ezt elsősorban a kollektív gazdaság eddigi tapasztalata igazolja: tizenegy esztendőn át nem létezett brigádkönyvelői állás és mégis a nyilvántartásban általában nem volt fennakadás. Ugyancsak ebben a gazdaságban léteznek még más felesleges tisztségek is, így sok a határpásztor, sok az őr az istállókban, stb. Ami a határpásztorokat illeti, ezzel kapcsolatban úgy véljük, hogy számukat lényegesen csökkenteni kell, s viszonylag rövid idő alatt teljesen fel is kell számolni ezt a tisztséget az egész tartományban. Jelenleg, amikor a kollektív gazdaságok gyakorlatilag felölelik az illető község vagy falu összes földműveseit, amikor az összes javak a kollektivisták közös tulajdonát képezik, s amikor a tagság öntudata elég magas színvonalra emelkedett, nem szükséges ilyen nagyszámú őr és határpásztor. Lényegében a gazdaság javainak megőrzése nem szabad, hogy egy bizonyos számú ezzel megbízott és ezért fizetett személy feladatát képezze. A jelzős tulajdonban lévő javak megőrzése az egész kollektivista közösség feladata. A kollektív gazdaságokban megtörténhet, hogy egyes területeken a javak megvédése szükségessé teszi, hogy őrt állítsanak. Ezt azonban a vezető tanács kell biztosítsa, egyik vagy másik kollektivista ideiglenes megbízásával. Hasonlóan az istállók éjszakai őrzése is minden kollektív gazdaságban megoldható állandó őrök nélkül is. Mint ismeretes, kollektív gazdaságaink most már többé-kevésbé nagy befogadó képességű, 50—100—200 férőhelyes istállókkal rendelkeznek. Egy 100 férőhelyes istállóban legkevesebb hét gondozó van. Az éjszakai ügyeletet sorban végezhetnék, s így mindenikük hetente egyszer teljesítene éjszakai szolgálatot, amiért, mondjuk, egynegyed munkaegységet írnának a javára. Így a kollektív gazdaság egy-egy állandó őri tisztség felszámolása nyomán, naponta legkevesebb 1/2 munkaegységet takarítana meg. Íme néhány módszer, amelyek gyakorlatba ültetése minden kollektív gazdaságban hozzájárulna a munkaegység gazdálkodás megjavításához. Lássuk, mit jelentene mindez gyakorlatilag a Papiu Ilarian-i kollektív gazdaság esetében. Az őrök és kisegítő személyzet, valamint a határpásztorok számának a javasolt módon való csökkentése, a brigádkönyvelői állások felszámolása 5039 munkaegység megtakarítást jelent, mely pénzben, számolva — 20 lejes munkaegység érték mellett — 100.780 lejt tesz ki. Ez lehetővé tenné a munkaegység értékének közel 1 lejjel való növekedését. A küküllővári kollektív gazdaságban például — helytelenül — elhatározták, hogy az önkéntes őrségért is munkaegységeket írnak jóvá. Úgyszintén javadalmazzák az önkéntes tűzoltókat is. A tűzoltó parancsnok évente 90 munkaegységet kap, az önkéntes tűzoltók pedig azokért a napokért kapnak munkaegységeket, amelyeken gyakorlatot végeznek. Mindezt nagyon helytelennek és a kollektivista közösségre károsnak tartjuk. Ismeretes, hogy az önkéntes őrséget a községi néptanács kell megszervezze a milicia helyi szervével, s ebben sorra részt vesz a község vagy falu minden lakosa. Alkalmazhatnak állandó őrt is, de ez esetben javadalmazását a lakosok fizetik. Ezt a község lakóinak nagygyűlésén döntik el Az önkéntes tűzoltók pedig, amint az elnevezésük is jelzi, nem kapnak fizetést, hanem önkéntesen végzik ezt a közösségi munkát. A küküllővári kollektív gazdaságról tehát ugyanazt mondhatjuk, mint a Papiu Ilarian-iról. A felesleges állások és tisztségek felszámolása, az említett hibák kiküszöbölése, nagyszámú munkaegység megtakarítását eredményezné, s csupán ezen az úton Küküllőváron is körülbelül 1 lejjel növekedhetne a munkaegység értéke. Összegezve tehát a fentebb elmondottakat, a felesleges adminisztratív és kisegítő tisztségek felszámolása hozzájárul az ügyvezetési, lényegében improduktív költségek csökkentéséhez, s ami nagyon fontos, számos kollektivista konkréten bekapcsolódva a mezőgazdasági termelés növeléséért folyó munkába, növelné a gazdaság jövedelmét, végső soron az egy munkaegységre jutó pénz- és természetbeni osztalékot, ■o-jtf Egy másik fontos kérdés, melyet nem minden kollektivista értelmez helyesen, az a kerthelyiségek problémája, így például vannak elszigetelt esetek, amikor egyes kollektivisták, mivel lányuk vagy fiúk családot alapított, két vagy több kerthelyiség igényével lépnek fel, noha továbbra is egyetlen családot képeznek. Az az érzésem, hogy azok, akik ilyen igényeket támasztanak, nem értik a kerthelyiség biztosításának fontosságát. A kerthelyiséget azért kapják a kollektivisták, hogy ennek megművelésével biztosítsák családjuk szükségletét a zöldség- és főzelékfélékből, hogy a család ne legyen kénytelen ilyen irányú igényével naponta a kollektív gazdasághoz fordulni. A kerthelyiség azonban nem biztosítja a kollektivista család megélhetését. Ezt csakis a kollektív gazdaságban végzett munka biztosítja. Ezért tehát helyesen, kell értelmezni a minta-alapszabályzat előírását; minden kollektivista családnak egyetlen, — a közgyűlés határozatának megfelelően — 20—30 áris kerthelyiséget kell biztosítani. Egyesek — helytelenül — úgy értelmezik az idős kollektivisták megsegítését, hogy biztosítanak számukra 10-15 óris kerthelyiséget. Ez a mód merőben helytelen, s elterjedése az idős kollektivisták megélhetését veszélyeztetné. Miért? Elsősorban azért, mert munkaképtelenek, s így a család egyik vagy másik tagjával, vagy rokonával kell hogy megműveltessék a kerthelyiséget. Másodsorban azért, mert a minta-alapszabályzatnak megfelelően, a kollektív gazdaság bizonyos mennyiségű termény és pénz juttatásával kell segítse az öregeket. Erre a célra segélyalapot létesítenek a kollektív gazdaság összjövedelmének 2, 4 százalékából. Szükséges, hogy a kollektív gazdaságok, az egész kollektivista közösség rendkívül nagy gondot fordítson az öreg kollektivisták segítésére, figyelembe véve mindenikük helyzetét. Véleményem szerint egyes kollektív gazdaságokban helytelenül használják fel a segélyalapot. Megalapítottáke,példájuLhogy iTiaTer olyan kollektivista, aki betöltötte a 60-ik életévét, egyenlő arányú segélyt kap. Miért helytelen ez? Köztudomású, hogy egyes kollektivisták még a 60. életév betöltése előtt teljesen vagy részlegesen munkaképtelenekké válnak, mások viszont e kor után is teljes, vagy részleges teljesítő képességgel dolgozhatnak és dolgoznak is. Ezért szükséges, hogy az idős kollektivisták helyzetét mindenütt különkülön elemezzék. Figyelembe kell venni azt is, hogy az egyik családban több a munkaerő, tehát a család anyagi helyzete is jobb, más családban viszont kevés vagy egyáltalán nincs munkaképes tag, ezért a család igényeinek kielégítése is nehézségekbe ütközik. Helyesen jártak el azokban a kollektív gazdaságokban, amelyekben az idős kollektivisták megélhetésének biztosítására, munkaképességük és családi helyzetük figyelembevételével három, vagy ennél is több kategóriát állapítottak meg. Íme, néhány, a kollektív gazdaságok gazdasági-szervezeti megszilárdításával kapcsolatos probléma, amely jelenleg a kollektív gazdaságok tevékenységének középpontjában kell hogy álljon. Azokban a kollektív gazdaságokban, ahol az említettekhez vagy azokhoz hasonló fogyatékosságok tapasztalhatók, haladéktalanul intézkedni kell, még akkor is, ha a termelési tervet már megvitatták és jóváhagyták. Hiba esetén el kell végezni a javításokat a termelési és költségvetési tervekben, s azokhoz kérni kell a közgyűlés jóváhagyását. Biztosak vagyunk abban, hogy a párt és IMSZ szervezetek, valamint a vezető tanácsok minden szükséges intézkedést megtesznek a kollektív gazdaságok további gazdasági-szervezeti megszilárdításáért, a kollektivisták anyagi és kulturális színvonalának növeléséért. Ennek érdekében széles körben felhasználják az élenjáró kollektív gazdaságok tapasztalatát és minden területen gyakorlatba ültetik aRomán Munkáspárt Központi Bizottságának és az RNK Minisztertanácsának útmutatásait és határozatait. WEISZ SÁNDOR fordítása — Nem. — Szóval miután letartóztatták Scsukot, az öreg azonnal a lakására ment. — Valószínű, így okoskodott. Scsukot letartóztatták, de nem volt idejük kihallgatni. Tehát házkutatásról még szó sem lehet. Nyugodtan elmehetek a lakására, senki se fog megzavarni, Azizov helyeslően bólint. — Egészen meglepő, hogy Szürke Szakáll mennyire szívén viseli Scsuko sorsát. S az ezredes beszámol az öregnek a teaházban tett látogatásáról. — Ellenőrizni ment — mondja Szjomin. — Pontosan, S mi nem számítottunk erre. Mi Scsuko lakásánál vártuk, s ő a körzeti Milicia közelébe látogatott. ... Este megjött a laboratóriumból a szakértők válasza. Az újságon idegen ujjlenyomatokat találtak. Megvizsgálták az újság szélére írt szöveget. A számokat nagysietve írták, tintaceruzával. A szakértők összehasonlították Scsuko írásával, de nem jutottak végleges következtetésre, mert az alapos grafológiai elemzéshez nem állt rendelkezésükre elegendő írott szöveg. Rövidesen elhozták a szöveg megfejtését. Ténylegesen rejtjeles írásról volt szó, melynek megfejtése igen egyszerűnek bizonyult. A szöveg a következőket tartalmazta: „Szerencsésen megérkeztem. Várom a futárt a csomagokkal.“ — A csomagokkal — ismétli halkan Azizov. Hirtelen felugrik a székről, s hangosan mondja: Az a gyanúm, őrnagy elvtárs, hogy az egész rejtjeles újságügy megrendezett. Igen, ez határozott meggyőződésem. Azt hitte, hogy bekapjuk a horgot. — Kicsoda? , — Ő, Szürke Szakáll. — Gondolja, hogy ő hagyta ott az újságot? — Ma ismét figyelmesen áttanulmányoztam azoknak az embereknek a jelentését, akik Scsukoval ide érkezéséig foglalkoztak. Föltétlen olvasd át A Moszkvai Rádió adása tartományunk dolgozói részére Mint már arról beszámoltunk, a Moszkvai Rádió február 2-án 16:15- kor adást sugároz tartományunk dolgozói részére. Ez alkalommal hazánkban és tartományunkban szerzett élményeikről számolnak be a szovjet emberek. Beszélnek a tartományunkban tapasztaltakról, a román—szovjet barátság nagyszerű megnyilvánulásairól. Az említett adást a Bukarest I. Rádió közvetíti. A Moszkvai Rádió február 2-i 16,15 órai adása iránt tartományszerte nagy az érdeklődés. Több helyen közös rádióhallgatást szerveznek, így például közös rádióhallgatásra kerül sor Marosvásárhelyen a Román—Szovjet Barátsági Házban is.. -ocol. N. Balcescu szélesvásznú filmszínház: Farkasok csodatétele. Progresul fimszínház: Viszontlátásra. Vörös Lobogó fimszínház: A gyilkos büntetlen marad. Ifjúsági filmszínház: Szombattól hétfőig. Munkás filmszínház: Kétéltű ember. Dózsa György filmszínház: Csak tréfa volt. A Közművelődési Palota nagytermében február 1-én, pénteken este 20 órakor: „ROMEO, JULIA ÉS A SÖTÉTSÉG“. Az Állami Színház magyar tagozatának előadása. Február 1-én,, pénteken de. 10 és du. 15 órakor, ESZEMBE SINCS KATI. REJTEKHELY AZ ELBÁN 29 ezeket a jelentéseket, nagyon érdekesek, Scsuko vagy háromszor is félrevezette az ellenőrző helyek tisztjeit, márpedig ezeknek elég tapasztalatuk van. S íme, most valaki be akarja bizonyítani, hogy ez a hétpróbás kém retjeles írásos újságot tart a bőröndjében.« — S nagyon primitív, könnyen megfejthető titkosítást. Hogy ne kelljen sokat törjük a fejünket a megfejtésen. A következő nap Azizov és Szjomin meglátogatták a rabkórházban Scsukot. Az ezredes egy széket húzott a fogoly ágyához, nem messze tőle helyet foglalt az őrnagy is, aki papírt vett elő a mappájából. — Kezdhetjük — mondja Azizov. —Scsuko, azért jöttünk, hogy kihallgassunk. Felteszem az első kérdést... Scsuko ingerülten felkönyököl az ágyban. — Jól van... de engem egyszer már kihallgattak, én mindent bevallottam. — Ismétlem, felteszem az első kérdést: Van valaki ellenséged Bakuban? Természetesen rajtam, az őrnagyon, s azokon kívül, akik letartóztattak — mondja mosolyogva az ezredes. — Ha van valaki személyes ellenséged, az érdekel? — Nincs semmilyen ellenségem. S hagyjanak békén. Beismertem a bűnömet, előírtam a kihallgatási jegyzőkönyvet, még mit akarnak tőlem? Tárgyalják le az ügyemet, ítéljenek el a törvény szerint s kész. — Lopásért? Egy kis zsebmetszésért? Igaz? Az ezredes hangjából irónia csendül ki. — Szeretnélek felvilágosítani, hogy egy állambiztonsági ezredessel beszélsz. A letartóztatott behunyt szemmel, mozdulatlanul fekszik az ágyon. Csak az ádámcsutkája ugrándozik le s fel vékony bőre alatt. — Tehát nem tiszta előtted az ügy — mondja az ezredes. Rendben van. Szolgálhatunk néhány felvilágosítással. Jelen voltunk, amikor szíveskedtél ejtőernyővel leereszkedni a mi területünkre. Azizov fényképköteget vesz ki Szjomin kezéből s válogat közöttük. — Tessék. Ez a felvétel akkor készült, amikor földet értél, a másik, amikor elástad ejtőernyődet... Nem tudtad, hogy nézőid is voltak? Mit tehetek?... íme, egy másik kép arról, amikor vonatra szálltál s ellenőrizték aktáidat. Ez a felvétel itt készült Bakuban. fP _____. fwmmMm/Be • MqWK. MEPs Rövid hírek Gyergyóból • A Fagazdálkodási Vállalat műkedvelő együttesei egész délutánt betöltő műsorral látogatták meg az elmúlt vasárnap a ditrói kollektivistákat. Előadásukat nagy érdeklődés előzte meg, s a művelődési otthon nagyterme zsúfolásig megtelt a község dolgozóival. Az előadás során felléptek az agitációs művészbrigád tagjai, ének- és zeneszólisták, az üzem táncosai, a színjátszók, művészi felolvasók és szavalók. A jól sikerült műsort hálás tapssal jutalmazta a nagyszámú közönség. Ugyancsak vasárnap, január 27-én két tudományos brigád kereste fel Szárhegy és Csomafalva kollektivistáit. A két falu művelődési otthonaiban összegyűlt mintegy 300, illetve 350 dolgozó előtt számos közérdeklődést keltő politikai, tudományos, mezőgazdasági, egészségügyi és jogi kérdésre adtak részletes választ a brigádok tagjai, így például a dolgozók által felvetett kérdések alapján Páll Béla tanár a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről, Páll Vilmos tanár pedig az Északi- és Déli sarkkutatások eredményeiről beszélt, míg Szabó Sándor ügyész az erdőkihágásokra vonatkozó törvényt ismerte la. (Thomán Béla, levelező). 30 REJTEKHELY AZ ELBÁN Azizov összeszedi a képeket s félreteszi őket. — Most már igazán beszélhetsz! Scsuko kényszeredetten forgolódik az ágyban s vállvonogatva mondja: — Nem tudom megérteni, az ezredes urat. Azt hiszem, valami tévedésről van szó. A nyakamba akarnak varrni valamit, de nem fog sikerülni. — Na gyerünk, beszélj! — ismétli Azizov ugyanolyan nyugodt hangon, mint az előbb. — Tolvaj vagyok — mondja Sosuko. Értik? Egy tolvaj. S ezzel pontot is tehetünk az ügyre. — A „ponttevéssel“ nem kell úgy sietni. Majd arra is sor kerül, — válaszolja szigorúan Azizov, s egy boríítékot vesz ki az őrnagy kezéből. Szeretném tudomásodra hozni, hogy a szobádban, amelyet Szuhovánál béreltél, — azt hiszem így hívják... — Igen — helyesel Sziomin. — A házkutatásnál a vaságy alatt levő ládában egy újságot találtunk, Scsuko vállvonogatva szólt közbe: — Na és? írástudó ember vagyok s rendszeresen olvasok újságot. Ha tudni akarják, még regényeket is olvasok. Mit kifogásolnak ezen? — Olvass egészségben. Csak arra szeretnélek figyelmeztetni, hogy az újság szélén rejtjeles szöveget találtunk. Sosuko meglepett arckifejezését a nyomozók is észrevették. — Itt az újság, nézd meg te is! — nyújtotta oda az újságot Scsukonak. — Nem az én írásom — jelenti ki az határozottam. Most látom életemben először ezt az írást. Ellenőrizzék a betűk karakterét... nem én írtam, Azizov mintha semmit se hallott volna, folytatja. — A szöveget megfejtettük, így hangzik: „Szerencsésen megérkeztem. Várom a futárt a csomagokkal.“ — Ezredes úr! Esküszöm, hogy soha életemben nem láttam se az újságot, se ezt az írást. Valaki kopogtat. Az őrnagy az ajtóhoz megy, néhány szót vált valakivel, majd az ezredeshez fordul, igent hivatják, ezredes elvtárs, Azizov kimegy a folyosóra, ahol egy állambiztonsági tiszt vár rá. (Folytatjuk.)’ ----------------------------7 _____^ 7 Műsoranyag a műkedvelőknek A közelgő választások köszöntésére készülő műkedvelő együttesek munkájának megkönnyítése céljából a Népi Alkotások Tartományi Háza újabb műsorajánlásokat és anyagokat sokszorosított és küldött szét a tartományban, a rajoni művelődési házak révén, így a választási műsorajánlás mellett már útban van a csoportok felé a „Votum“ című román nyelvű, valamint a „Szavaz a tettek népe" című magyar nyelvű műsoranyaggyűjtemény és egy kórusmű válo-----------ráirgatás a műkedvelő énekkarok ré- szére. Ugyancsak az elmúlt napokban postázták a műkedvelők VII. országos versenyére benevezett együttesek részére a verseny szabályzatát és az énekkaroknak 1963-ra ajánlott kórusművek címjegyzékét. A színjátszók műsoranyag-igényét igyekeznek kielégíteni a B. Bruchstein: Freamat de toamna és Virgil Nistor: Noapte buna, mister dolar című legutóbmegjelent, egyfelvonásos művek is. A JÖVŐ HÉT FILMJEIBŐL III 'fil » » útrakeltek hozzátartozóik. A tenelQflílOZO 6S0 is éppolyan, mint máskor, az Japán filmprodukció szerepel a Nicolae Balcescu filmszínház jövő heti műsorán. És Kaneto Shindo —•’ a nálunk is nagy sikerrel vetített Kopár sziget szerzőjének legújabb alkotása nem tartozik azok közé, melyeket általában művészi játékfilmnek neveznek. Sokkal inkább egy gondolatokat, érzelmeket, s mély emberi felháborodást felkorbácsoló dokumentum. Pedig éppen művészi eszközei, az ábrázolási módban szinte keresetlenül, és mindvégig megőrzött egyszerűség, a tények, események bemutatásának hiteles jellege teszi azzá. Valószínűnek hisszük-érezzük, hogy minden így történt... Egyszerű halászbárkában huszonöt ember indul a tengerre. Maroknyi embercsoport marad a parton, szülők, feleségek, gyermekek, barátok, mint megannyiszor, mikor útrakeltek hozzátartozóik. A tenger is éppolyan, mint máskor, az élet is olyan, mint tegnap és azelőtt volt a japán halászok élete. Míg egyszeresak felkel a nap, de a természetestől megdöbbentően eltérve... nyugaton így látják a tengerre tartó halászok, s a fény megpillantása után hét percnyi időre meghallják a robbanás hangját is, megkezdődik az elkerülhetetlen katasztrófa. Hamueső hull az égből. És ez az eső éget, mar, gyilkol. A filmbez látszólag minden olyan egyszerű, akár az élet. A valóság-ban azonban életek múlnak ki, még mindig szedi áldozatait Hirosima és Nagaszaki . Ez váltja ki a nézőből a legmélyebbről fa-hadó felháborodást, a Legemberibb tiltakozást. Ez teszi erőteljes leleplező s egyben figyelmeztető do■kumentummá Kaneto Shindo filmjét. Jelenet a „CSAK BÁTRAN ELŐRE“ c. angol filmből, melyet a Haladás filmszínházban vetítenek a jövő héten cxxdc: A zenehallgatók egy jól sikerült népdalestről Marosvásárhely zenekedvelő közönsége sokat várt a január 27-i népdalesttől. Ezt az igényt és az érdeklődéssel teli várakozást az Állami Dal- és Táncegyüttes legutóbbi műsorainak színvonalassága tette indokolttá. Nem vagyok ugyan zenekritikus, mint hallgató szeretném megjegyezni már elöljáróban, hogy a népdalest — a Közművelődési Palota kistermének szinte baráti légkörében — megérdemelt sikert aratott, kielégítette a várakozásokat. E siker egyrészt annak tulajdonítható, hogy a műsor összeállítói igényes-értékes népzenei feldolgozásokat szólaltattak meg, így Brediceanu Három román népdala, Zoltán Aladár művei („Kerek a szőlő levele. Kicsi madár"), Budișteanu Szentjánosbogara, a szocializmust építő nép érzelmeit sugárzó új népdalok, Tóth Sándor, Chiriac, Csíki Boldizsár és Winkler népdalfeldolgozásai alkották a műsor gerincét. S az említettek mellett dicséretre méltónak tartom Birtalan József, Szabó Csaba, Gulyás László széki népzenei feldolgozásainak műsorra tűzését. Mert a Mezőség északi részén fekvő Szék mind dallamban, mind ritmusban mutatkozó sajátos zenevilága olyan értékeket rejteget, amelyek megcsillogtatására marosvásárhelyi színpadon eddig elég szórványosan került sor. És még valamit. A népdalfeldolgozások zenei nyelvezetének többségében éreztük azoknak a törekvéseknek eredményeit, amelyek a korszerű hangszerelés irányába mutatják az utat. A dalest sikerének titka továbbá, hogy az együttes zenekara és szólistái képességük legjavát nyújtották ezúttal is. A zenekarról beszélve feltétlenül kiemelendőnek tartom a fegyelmezett, pontos, jól kidolgozott és nem utolsó sorban —átért játékért. A finom árnyaltságot igénylő lírai dallamrészektől a sodró virtuóz részletekig a zenei színezés széles skáláját sikerült érzékeltetniük. Felejthetetlen marad Budișteanu és Gulyás igényes művének színvonalas tolmácsolása Murszka Sándor koncertmester vezetésével. Túlzás nélkül állíthatom: a népi zenekar eljutott az összeforrottságnak és kiforrottságának arra a fokára, mely az egyre magasabb igények kielégítésére is képessé teszi. Tóth Erzsébetvolt a népdalest egyik szólistája és a siker egészében is jelentős része volt. Népdalénekesi képességeit immár jól ismerik nem csak Marosvásárhelyen, de az ország más vidékein is. Népszerűségét előadóművészete magyarázza. Tóth Erzsébet jól tudja, mi az előadóművész feladata, és tudja, hogy a sikeres előadásnak elengedhetetlen feltétele a hallgatósággal való kapcsolat megteremtése. De tisztában van azzal is, hogy e kapcsolat megteremtésében a hangtechnikai adottságok korántsem elegendők. Éppen ezért egész művészi lényét ennek szolgálatába állítva, a mély átéléssel ragadja magával a hallgatóságot. Lokuszta Ferencről, az est másik, fiatal szólistájáról még korai lenne sokat mondani. Olyan zenei adottságokkal rendelkezik, melyek reményre jogosítanak. Megkapó kellemes tenor hangszíne. Megjelenéséből kissé hiányzik még a magabiztosság, a tagoltabb és tisztább szövegkiejtésre még gondot kell fordítania. A zene , így a népzene is azakkor tölti be hivatását, ha a maga sajátos eszközeivel élményt nyújt, alakítja, nemesíti érzelemvilágunkat, úgy érzem, hogy a vasárnapi népdalest eredményesen szolgálta ezt a célt. BARTHA JÁNOS •-----—■-----------------------uuaaQ-------------— 1963. február 1. Életre születtek Az „Armenfilm“Stúdió alkotása, amelyet jövő héten a Vörös Lobogó filmszínházban vetítenek, szín■ ten a legnemesebb emberi érzések, az élethez való jog védelmére kelő, ■ s az annyi szenvedést hozó háborúk ellen tiltakozó művészi produkció. Egy Örményországból kivándorolt orvos hazalátogat, hogy megkeresse a Nagy Honvédő Háborúban elesett fivére sírját és árván maradt gyerekeit. Az ismerősök elbeszélé-seiből — a néző pedig a film pergő kockáiból — tudomást szerez , az árvák életének drámai történeléről, s a háború, távoli nyugaton alig ismert borzalmairól. L. Vagarsian rendező filmje különösen mély lélekrajzával hat a nézőre. Irodalmi délután az iskolában Vasárnap délután, a marosvásárhelyi 11-es számú iskola VI. A és B osztályos tanulói izgalommal várták az irodalmi körük által szervezett iskolai ünnepély megkezdését. , az összejövetelre, Jakab Ferenc román szakos tanár irányításával, változatos és gazdag műsort diktáltak össze, s egy tanulságos tapasztalatcsere reményében, vendégeket is hívtak: az 5-ös számú iskola legjobb tanulóit, pionírjait. Megkezdődött a műsor. Elsőként Comes Ovidiu VI. A osztályos tanuló tartott referátumot, „A román nyelv és nép kialakulása" címmel. Ezt iövetően Mihai Beniuc életét és mutkásságát ismertette Váradi József VI. B osztályos tanuló, majd Csizmadia Erzsébet, Bíró Anna, Közi Éva, Ziana Tima, Nagy Mária és Margineanu Maria a nagy román ststő legszebb verseiből szavaltak el néhányat, a hallgatóság feszült érdeklődése és nagy tetszése közepette. A gondosan összeállított és kidolgozott műsor a vendégek tetszését is megnyerte. Simon Ildikó pionír az 5-ös számú iskola tanulóinak nevében megköszönte a meghívást és a tanulságos műsort, s megígérte, hogy a közeljövőben ők látják majd vendégül a 11-es számú iskola élenjáró tanulóit, pionírjait. Az értékes és kellemes összejövetel tánccal zárult. Mindenki kedves élményekkel tért haza e szép, vasárnapi irodalmi délutánról.