Vörös Zászló, 1970. április (22. évfolyam, 75-100. szám)
1970-04-08 / 81. szám
--------------XXII. évfolyam 81. (5700.) szám 1970. április 8. szerda Ára 30 iámi A JÖVEDELMEZŐSÉG az állami mezőgazdasági vállalatok pártszerveinek ügyelmében A mezőgazdaság szocialista egységei, az állami mezőgazdasági vállalatok pártunk útmutatása és irányítása nyomán állandóan fejlődnek tevékenységük gazdasági hatékonysága egyre növekszik. Amint azt pártunk X. kongresszusa és az RKP KB legutóbbi plenáris ülése is hangsúlyozta, tovább kell fejleszteni az állami mezőgazdasági vállalatok tevékenységét, hogy azok a munka megszervezése, a földművelés, az állattenyésztés fejlesztése, a hektárhozam és az állati termelés növelése, a munkatermelékenység és a jövedelmezőség emelése terén mintagazdaságokká váljanak. Megyénk tizenkét állami mezőgazdasági vállalata is az elmúlt években jelentős fejlődésen ment át: 1969. végén össztermelésük meghaladta a 357 millió lejt. A kedvezőtlen időjárás ellenére az ÁMV-k és azok farmjai szép sikereket értek el a növénytermesztésben. A búzát kivéve minden mutatónál teljesítették mind a mennyiségi, mind az értékbeni és átadási tervüket, s előirányzatukon felül nagy mennyiségű hússal, gyümölccsel, tojással járultak hozzá a lakosság ellátásához. Mindezt erős műszaki-anyagi alapjuk tette lehetővé. Hogy csak a gépeket említsük, megyénk állami mezőgazdasági vállalatai megfelelő gépészeti szektorral rendelkeznek, amelyek 554 traktort, 222 gabonakombájnt, 74 műtrágyaszórógépet és más felszerelést foglalnak magukban. A mezőgazdaság állami egységeiben 113 felsőiskolai végzettségű szakember tevékenykedik, közvetlenül a farmokon— a termelés és a munkaszervezés alapláncszemeiben — s így még nagyobb lehetőségük van, hogy gyümölcsözhessék alkotó képességüket, értékesítsék azokat a lehető Ioan Cozma, a megyei pártbizottság titkára, az MTSZ-ek Megyei Szövetségének elnöke ségeket, amelyekkel az ÁMV-k rendelkeznek. Látva a nagy, szakosított egységekben elért jó eredményeket, az utóbbi években megyénkben is rátértünk hasonló vállalatok létesítésére. Gernyeszegen felépült és átadták rendeltetésének a Sertéstenyésztő és Kiválasztó Komplexumot, Nyárádtőn tojás- és baromfihús termelésre szakosított vállalat létesült, amely az elmúlt esztendőben több mint 16 millió lejes jövedelmet valósított meg. Ugyancsak megkezdte működését a radnóti nagy befogadó képességű sertéshizlalda is. Ezek a megvalósítások világosan tükrözik pártunk politikájának, annak az útmutatásának a helyességét, hogy belterjes, szakosított farmokba kell összpontosítani a termelést, tükrözik azokat az erőfeszítéseket, amelyeket pártunk és kormányunk tesz az állami mezőgazdasági vállalatok komplex gépesítéséért, hogy minél jobban kihasználhassák a termelés és a munkatermelékenység növelésének lehetőségeit. A műszaki ellátottság, a jelentős számú szakember ellenére, egyes állami vállalatokban nem értékesítik eléggé a föld és az állatok termelőképességét. Hivatkozhatunk a régeni, szentkirályi, ákosfalvi és radnóti ÁMV-kra, ahol az adminisztratív tanácsok nem kielégítő munkája miatt veszteséggel zárták az elmúlt esztendőt. E sikertelenség magyarázata az alacsony termésekben, a nem megfelelő minőségben, a magas önköltségben stb. keresendő. A szentkirályi ÁMV- hoz tartozó rácsi farm gyenge termései a szakszerűtlen vegyszeres gyomirtással, a megkésett növényápolással magyarázhatók. Hasonló veszteségeket jegyeztek fel más egységeknél is, főleg a gyümölcsös zöldségtermesztésben, amelyek az indokolatlanul kései betakarításból erednek. Gondatlanul végezték az osztályozást és csomagolást is. Ami az 1970-es esztendőt illeti, a kezdet bíztató. Azt akarjuk, hogy ez az év fordulópontot jelentsen az állami mezőgazdasági vállalatok tevékenységében. Amint az ÁMV-k Megyei Felügyelőségének tanácskozásán is rámutattak, számos egységben máris szép eredmények születtek. A segesvári vállalat például 8,6 literes napi tejhozamot ért el takarmányozott tehenenként. Zágorban túlteljesítették az árutej termelési tervet. A nyárádtői baromfitenyésztő kombinát nagy mennyiségű tojást adott terven felül. A bátosi, régeni, fehéregyházi és szőkefalvi állami mezőgazdasági vállalatok a növény- és gyümölcstermesztés előkészületeiben értek el szép eredményeket. Egyes helyeken már jól előre haladtak a vetéssel. Az RKP KB legutóbbi plenáris ülése, amely két országos programot hagyott jóvá, rendkívül fontos feladatokat tűz a mezőgazdasági egységek, s természetesen az ÁMV-k elé. E feladatok gyakorlatba ültetése mellett az ÁMV-k pártszerveinek és adminisztratív tanácsainak most, tavasszal megkülönböztetett gondot kell fordítaniuk a mezei munkák megszervezésére és irányítására. (Folytatás a 3. oldalon) MILYEN VÁLTOZÁSOKAT HOZ a gazdasági szerződések új törvénye? Több mint egy hónapja érvénybe lépett a gazdasági szerződések új törvénye. Kimutatható-e már alkalmazásának hatékonysága és milyen javulásra számíthatunk a vállalatok közötti kapcsolatokban? Ez interjúnk tárgya és első kérdéseink lényege. Válaszol TOGANEL IOAN, az ILEFOR Vállalat aligazgatója. — Az elmúlt héten volt egy gyűlésünk a Megyei Helyiipari Igazgatóságnál, amelyen megkaptuk a szakminisztériumoktól a központosított termékek listáit. Azokét, amelyek továbbra is csak kiutalással szerezhetők be. Egyben tudomásunkra hozták, hogy milyen időpontig kell elküldenünk az összes megrendeléseket azokra a nem központosított anyagokra, amelyeknek szállítására 1971-ben kerül sor. Tehát máris napirendre kerültek a jövő évi szerződéskötések. Ez volt az első gyakorlati kapcsolatom a gazdasági szerződések új törvényével. Egyébként még korai volna arról beszélni, hogy alkalmazása ilyen vagy olyan eredményeket hozott .Mi már eddig is valahányszor nehézségek merültek fel az anyagellátásban, arra törekedtünk, hogy közvetlen kapcsolatot építsünk ki a termelő, illetve szállító egységekkel. És az esetek döntő többségében megoldódtak kéréseink. Éppen ezért alakult ki bennem az a meggyőződés, hogy az új szerződéskötési rendszer a tapasztalat talajában gyökerezik. Jelentős mértékben elősegíti a termelés kulcskérdésének, az anyagellátásnak a megoldását. — Tehát a feldolgozó vállalat szempontjából előnyösebb közvetítő szervek kiiktatásával kötni szállítási megállapodást? — Nyilván, nem lehettünk elégedettek mindaddig, amíg a szükségleteinktől eltérő mennyiségű és minőségű anyagra, például furnérra ajánlottak fel kiutalást ,illetve a specifikációnak meg nem felelő osztályú árut igyekeztek a nyakunkba varrni a termelők. Reméljük, hogy a nem központosított anyagok skálájának további bővítésével még nagyobb lehetőség nyílik arra, hogy közvetlenül a termelőkkel kössünk egyezséget. Ha kell, menet közben újból tárgyalhassunk arról, hogy a módosult szükségleteinkhez viszonyítva mit tud partnerünk szállítani. Tudniillik számtalan módosítás történhet menet közben a termelési tervben. Növekedhet, vagy csökkenhet bizonyos bútorok iránt a kereslet. Attól függően például, hogy adott időszakban milyen méretű lakások tömeges átadására került sor. De a divat, a közízlés változása is beleszólhat az eredeti elképzelésekbe. A kereskedelemtől kapott információk alapján dolgozzuk át gyártási tervünket, ez pedig magával hozza, hogy egy egész sor anyagról kell lemondanunk és helyettük mást rendelnünk. Természetszerű, hogy az ilyen kérdéseket gyorsabban rendezhetjük, ha közvetlen kapcsolatban állunk a nekünk szállító és a tőlünk vásárló vállalatokkal. — Ezek szerint remélhetjük, hogy a jövőben kevesebb feldolgozásra vagy eladásra váró termék gyűl össze a raktárakban? — Igen, az új törvény alkalmazása a terven felüli készletek lényeges csökkenéséhez vezet. A vállalatok csak olyan termékek gyártását kezdhetik meg, amelyeknek eladását szerződéskötéssel biztosították. Ezenkívül a szállító fél ismervén vevőit, bármikor tanácskozhat velük. Például közölheti, hogy valamilyen visszamondott árut a rendelkezésükre bocsáthat. Megtárgyalhatják, milyen lehetőségek vannak az időközben felmerült új igények kielégítésére stb. A termelő még inkább érdekeltté válik abban, hogy üzleti, kereskedelmi tevékenységet is kifejtsen, egyszóval értékesítse termelvényeit. A törvény nagyon szigorúan veszi a szerződések megszegését. Minden bizonnyal nagy mértékben hozzájárul az egységek felelősségének, de a személyi felelősségnek is a megszilárdításához. — Vonatkozik ez nem csupán az Önöket anyaggal ellátó vállalatokra, hanem az ILEFOR- ra is? — Természetesen. Éppen a már említett módszereinkkel magyarázható, hogy ritkán szegjük meg a szavunkat. Még azt szeretném elmondani, hogy a tavaly részt vettem a mamaiai bútoripari szerződéskötésen. Az 1970-ben a kereskedelemnek szállítandó bútorok több mint 90 százalékára már ott szerződést kötöttünk. Őszire újabb mintapéldányokat készítünk elő bemutatásra. Olyan bútorokat viszünk a szerződéskötés alkalmával rendezendő kiállításra, amelyek a most épülő lakások méreteinek, beosztásának a legjobban megfelelnek. A. L. !Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA I MINDEN ERŐT A VETÉSHEZ! - Hét végére elvetik a cukorrépát Csitszentiványon — Növekszik az - Miért állnak a Bergenyében ? ütem Pannon vetőgépek CSITSZENTIVÁNYOn kedd reggel a határban találjuk Dobos Sándor mérnököt. A vetőgép nyomában jár, s csak a „tankolásnál“ érjük be. Nem magot, műtrágyát vesz fel a gép. A nitrogénes és szuperfoszfát műtrágyát adagolják vegyesen a tartályokba Székely A. András és Hajdú János kisegítők. Néhány perc, és Tóth Antal gépkezelő máris indulhat az újabb fordulóra. — Mekkora az eddigi teljesítmény? — A körülményekhez képest elégedett vagyok — válaszol a mérnök. — Lassan szikkadt a talaj, csak a múlt hét közepe táján kezdhettünk a vetéshez. A borsót 6, a zabot 5, a krumplit ugyancsak 5, a lóherét 60 és a cukorrépát szintén 60 hektáron tettük földbe. Ez utóbbiból még 70 hektár maradt. — Csak ezen a területen vetnek? — Ma igen, holnap két gépet állítok munkában, a hét végéig mindenképpen be szeretném fejezni. — Van előkészített terület? — Csak két tárcsája van a szekciónak, de 10—15 hektárral állandóan megelőzhetjük a vetőgépeket. — S a krumpli? • — Sorhúzó után kézzel ültetjük, egyidejűleg ezzel adagoljuk a portrágyát, szuperfoszfátot és nitrogénes műtrágyát is. — Ültetőanyag? — Egyelőre van, de az összmennyiség nem fedezi a szükségletet, két vagonnyi hiányzik. — Nem késő ezután beszerezni? — Még nem. Járunk is utána — mondja némi habozás után — az Igazgatóság azzal bíztat, hogy lesz. — Mikor? PANNTON 963 hektár a tavaszi vetési feladat. A fő kultúrák: a cukorrépa, kukorica, burgonya, dohány, stb. A jelen időszak a cukorrépát, krumplit helyezi előtérbe, így hát erről faggatom az irodában tanácskozó mérnököt és elnököt. — A cukorrépát — 245 hektár az előirányzat — teljes egészében géppel vettük. 40 hektáron már földbe tettük. — Nem kevés? — Korábban is próbálkoztunk, de nem tudtunk rámenni a területre, ma viszont 3, holnap pedig 4 gép vet. Jól haladunk — véleményem szerint. — A területelőkészítés sem okoz gondot, hat tárcsa dolgozik a répánál meg a krumplinál. Számításom szerint a jelenlegi ütemmel, — napi 30 hektár — hat nap alatt földbe kerül a cukorrépa. — Hogyan tudják behozni a lemaradást? — Lemaradás ugyan van, de eltúlozni sem kell. 30 hektár területet készítettünk elő a cukorrépának, 45 várja a krumplit, ez utóbbit három brigád ülteti. Egy gép és mintegy 100 ember végzi ezt a munkát. Egybevetve a gépi és kézi ültetés teljesítményét, naponta 11 hektáros üzemet biztosíthatunk. Gondolom, nem lesz problémánk. — összegezzük, mivel foglalkoznak a gépek? — Mint mondottam, 6 tárcsát, 3 vet, ugyanennyi műtrágyát szór, 2 koronát, 1 sört húz, 1 szállít. Csak elismeréssel szólhatok a gépkezelőkről. Van viszont egy problémánk. — Éspedig? — A műtrágya. Nem elég a nitrogénes. A második negyedévre 20 tonnára kaptunk kiutalást, jelenleg meg sürgősen 150 tonnára lenne szükségünk. — Nem lehetne takarékosabban felhasználni? — Maggal tesszük a földbe, azon pedig már nincs mit spórolni... BERGENYÉBEN nem vetnek, azaz, hogy kedden álltak a vetőgépek. A gépkezelők a cukorrépa-terület előkészítésével foglalkoztak. — Valószínű holnap vethetjük a cukorrépát — mondja az elnök. — Mennyit irányoz elő a terv? — ötven hektárt. Egy hét alatt végzünk vele. Felkészültünk, csak száradjon a talaj... Kevés meggyőződést érzek az elnök hangjában, s bár nincs okom szavaiban kételkedni, úgy érzem, ők is arra a helytelen álláspontra helyezkednek, hogy ki kell várni, amíg az egész terület alkalmassá válik a vetésre. Számításuk, meglehet, önmaguk számára megnyugtató, de gondolom, mielőtt teljesen megnyugodnának, válaszolniuk kellene arra a kérdésre is, hogy mi történik, ha rosszra fordul az idő? Amikor azt mondják és tanácsolják az arra illetékesek, hogy az arra alkalmas parcellákon késedelem nélkül munkához kell látni, nem a teendők elaprózására, hanem az időváltozás káros következményeinek megelőzésére gondolnak. — Eddig még milyen munkákat végeztek el? — Hat hektár zabot vetettünk a tízből és egy hektáron elültettük a krumplit. — Ma is dolgoznak? — Természetesen. .. Krónikus tavaszi borvíz-kérdés Hogy a kávéfogyasztásban miként került Maros megye és különösképpen Marosvásárhely az országban az elsők közé — nehéz lenne megmagyarázni. Legalábbis nehéz volna elfogadható érveket felsorakoztatni a szinte minden otthont, munkahelyet meghódító feketézési szenvedély mellett. És nem volna könnyű ehhez hasonló fogyasztási rekordot kikeresni. Pedig van, nevezetesen az ásványvízfogyasztás. Marosvásárhely lakosai egy év alatt közel 4 millió liter ásványvizet isznak meg, az országos átlagnak többszörösét és sokkal többet, mint például a jóval népesebb Kolozsvár vagy Brassó. Ezúttal azonban könnyebb magyarázatot találni, mint a kávé esetében, ugyanis egyik érvként megemlíthető például a hagyomány. A vulkanikus hegységekben szinte egymást érik a borvízforrások. S ha a zord éghajlat nem érlel szőlőt, ellenszolgáltatásképpen a környék lakói az ásványvizet kapták a természettől. Ki tudja, tán éppen ezért, önmaguk vigasztalására nevezték el a hegyekből fakadó szénsavas vizet borvíznek. De a hagyomány mellett Marosvásárhely még egy lényeges — a hagyománynál fontosabb — érvet sorakoztathat fel a nagy borvízfogyasztás mellett: mi tagadás, a város ivóvize — bár a közegészségügyi szervektől kapott megbízható okmánnyal rendelkezik — nem a legízletesebb. Az okok eléggé közismertek, nyilatkoztak róla a szakemberek a sajtó hasábjain is, az igazság mégis az, hogy akár a kolozsvári, akár a brassói ivóvíz mellé állítjuk, nem állja azokkal a versenyt. A rekordfogyasztás aztán nem kis gondot okoz a kereskedelemnek, mert köztudomású, hogy a téli időszakban a töltedékben részben szünetel a munka, az ásványvíz kényes portéka, könnyen megfagy, nagy hidegben nem szállítható és éppen ezért a téli hónapokra többszázezer üveggel kell tartalékolni. Jellemző egyébként, hogy a marosvásárhelyi Élelmiszer Nagykereskedelmi Vállalat az elmúlt „hideg" szezonban 26 helyen, többek között Gernyeszegen és Radnóton is tárolt borvizet. Több mint 600.000 üveggel. És mégsem volt elég. Márciusban, főleg a hónap vége felé, az élelmiszerüzletekből mind gyakrabban hiányzott az ásványvíz, különösen az úgynevezett asztali víz: a borszéki, bodoki és a Hargita. Hasonló ellátási kiesések az előző években is felléptek, de ebben az esztendőben jóval több volt a panasz. Igaz, hogy éppen ezen a télen voltak nagyobb panaszok az ivóvízre is, következésképpen a borvízfogyasztás is nagyobb volt, mint az előző években — de a vásárló számára ez gyenge vigasz. Most a helyzet már javult, a töltedék megkezdték a szállítást, és a továbbiak során a nagykereskedelmi vállalat szerint panaszra egyre kevesebb lesz az ok. A következő évekre azonban február —március hónapokra továbbra is számolni kell kiesésekkel a borvízellátásban. Hogy mikorra várható végleges megoldás? Erre elég bizonytalan választ kaptunk. Az épülő nagykereskedelmi raktár-komplexumban az Élelmiszer Nagykereskedelmi Vállalat 4.000 négyzetméter területet kap. A raktár a jövő év végére készül el, és javítani fog a tárolás jelenlegi körülményein, de további raktározási lehetőségeket kell felkutatni, hogy a már hagyományos tavaszi borvízkérdés végleg megoldódjon. S ha már a borvízkérdésnél tartunk, mondjuk el azt is, hogy a hagyományos asztali vizek között nálunk csak a borszéki és a bodoki víznek van rangja. Pedig a Hargita ízben, szénsavtartalomban alig különbözik a borszékitől. Ezzel kapcsolatban érdekes megállapításra hívták fel a figyelmünket. Néhány üveg borvízről hiányzott a címke, s akik megkóstolták, nem tudták eldönteni, hogy borszéki, avagy Hargita borvizről van-e szó. Mint kiderült, Hargita borvizet kóstolgattak. Persze más a helyzet az úgynevezett gyógyvizekkel, ezekből ugyan jóval kisebb — alig néhány százezer üveg az évi fogyasztás, — de jogos a vásárlóknak az az igénye, hogy állandóan legyen belőlük az üzletekben. Nem volna haszontalan egyébként az Élelmiszer Helyi Kereskedelmi Vállalatnak elgondolkozni azon, hogy külön üzletet, vagy részleget létesítsen borvíz és elsősorban gyógyvizek árusítására — valahol a város központjában —, ahol teljes választékot biztosítanak a különféle ásványvizekből. Az ásványvizek gyógyító hatása már régen bebizonyított, az orvosok is gyakran ajánlják — egy ilyen egység tehát fontos közegészségi igénynek tenne eleget. F. M. i A 4. oldalon ! ■ A leszerelési bizottság keddi ülése i ■ Az új kormány programnyilatkozat 5jának vitája az olasz parlamentben ! Marosvásárhely. A Tudor Vladimirescu lakónegyedben. Cipőipari gép A marosvásárhelyi Metalotehnica Vállalat új termékei között szerepel egy cipőipari varrógép is. A gép mintapéldányát annak idején kikísérletezték a kolozsvári bőr- és cipőgyárban, s a szakemberek javaslatai alapján tökéletesítették. A korszerű gépet önműködő cérnaszál vágóval látták el , ami legalább tíz százalékkal növeli a munka temelékenységét. Van egy olyan villamos berendezése is (stoppmotor), amely mindig ugyanabban a helyzetben állítja meg a varrótűt. Az idén körülbelül 350 darabot kapnak belőle hazai cipőgyáraink. Emeletes áruház nyílik Magyarón Vasárnap adják át rendeltetésének Magyarón az új, emeletes áruházat. Tekintettel arra, hogy az áruház felépülésével módosul a község kereskedelmi hálózatának telepítése, s a bővítéshez részben felhasználják a meglévő berendezéseket, az áruház átadása több szakaszban történik. Az emeletes áruházban helyet kap az élelmiszer-, vas-, vegyiáru-, a textil-, konfekció- és cipőüzlet, valamint a cukrászda, a régi áruházban pedig élelmiszerüzletet és bodegát rendeznek be. Új gitártípusok A Régeni Fafeldolgozó Komplexum hangszergyártó részlegén hét új gitártípus sorozatgyártása indult be. Az „Aida“, „Cristal“, „Nordik“, „Nippon“ elnevezésű gitárok főleg formájukban különböznek, de valamennyi az egyszerű, olcsó hangszerek csoportjába tartozik. Norvég, svéd és más külföldi megrendelők kérésére gyártják őket. ÚGY VOLNA SZÉP Amíg hótakaró borította a blokkok körüli tereket, észre se vettük őszi mulasztásainkat. Csak mikor az utolsó hófolt is eltűnt, ötlött szemünkbe az el nem takarított avar, papír- és szeméthulladék, az össze-visszataposott, fel nem ásott virágágyások és gruppok helye. Tudom, hogy nemsokára minden lakásba becsenget a blokkfelelős vagy a blokkbizottság valamelyik tagja, hívja a lakókat összegereblyézni a szemetet, felásni a virágágyásokat és gruppokat, megtakarítani a rügyező fákat, elvetni a virág- és fűmagot, facsemetéket és díszfákat ültetni. Azt is tudom, hogy minden blokkházban lesz néhány lakó, aki szíves-örömest megfogja a szerszámok nyelét s ingujjra vetkőzve részt vesz környezetének megszépítésében, egy kicsit azért is, hogy megmozgassa télen elrenyhült izmait. De úgy volna szép, ha minden blokkjaké részt vállalna ebből a közös gondból, közös munkából. Úgy volna a szép s a tisztes-séges isi... Miért, hogy évről évre mindig csak ugyanazokat, a húsz-huszonöt családból mindössze négy-öt férfit látni serénykedni a blokkok körül? Hol és miért maradnak el a többiek. Minthogyha hermetikusan zárt külön világban élnél neki (Persze csak akkor zárkóznak így el, ha tenni kell valamit, ha hozzá kell járulni a közös feladatok megoldásához. De ha netán elromlik a villany, futnak a blokkfelelőshöz: disznóság, intézkedjék már! Ha sok a vízdíj, hallatlan, hogy mennyit kell fizetni! Valahol e- is reszt a fővezeték! S a blokkfejelős, amikor ellenőrzi, kiderül, hogy felháborodott lakótársánál is vederszámra folyik el a víz, mert egy nyavalyás szigetelést sem képes rendbetenni vagy rendbetetetni! Ha elromlik valami, szörnyű, hogy nem jön még a szerelő! S megint csak a blokkfelelőshöz jutnak.) Úgy volna a szép s a tisztességes is, ha a blokkházak minden lakója részt kérne és örömmel vállalna részt a közös gondból és munkából. S nemcsak a felnőttek, de a gyermekek is! S jönnének is szívesen, ha hívnák őket, ha azt látnák a felnőttektől, hogy magukénak érzik — nemcsak az összkomfortos lakást —, de az egész épületet s a környékét is, s nem immel-ámmal, de vidáman, friss nekilendüléssel, örömmel varázsolnák szebbé. Jönnének és részt vennének ők is a közös munkában, és közben megtanulnák: csak úgy otthonos az otthon, ha a környezete is szép és otthonos. Ám ez nem magamagától „terem“, munkával hozzák létre, s mert közös erőfeszítés gyümölcse,meg is kell kímélni azt. VÁRHEGYI ATTILA