Vörös Zászló, 1970. augusztus (22. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-01 / 179. szám
XXII. évfolyam 179. (5798.) szám 1970. augusztus 1. szombat Ára 30 báni Döntő szakaszába lépett az idei terméscsata Egyetlen órát se veszítsünk! Veszteglő kombájnok Csekelakán Egyre sürgetőbb követelmény a kenyérgabona betakarításának meggyorsítása. A legtöbb egységben gépet, embert mind-mind ehhez a munkához összpontosítanak, mégis a búza aratásának kezdete óta eltelt közel 10 nap alatt sehol sem érték el az előirányzott napi munkaütemet. A túlságosan gyomos gabonák, a szinte naponta, itt-ott szemerkélő eső mellett az is hátráltatja a munkát, hogy sok MTSZ-ben nincs elegendő traktor. Ezért kénytelenek egyik vagy másik munkafázist kiiktatni. Többek között ilyen helyzettel találkoztunk a csekelaki MTSZ-ben. A 300 hektár búza aratásához 7 kombájnnal rendelkeznek, de már az első napoktól mindössze ötöt tudnak munkába állítani, mert a 9 traktorukból 2-öt főjavításra vittek, s a megmaradt 7-ből egy a présgéphez, egy a cséplőgéphez szükséges. Ottjártunkkor is 2 kombájn egy learatott búzatábla szélén vesztegelt. Valahol, valami hiba csúszott a számításba. Mert másként lehetetlen magyarázatot adni arra, hogy vesztegelni hagynak két kombájnt ilyen dologidőben, amikor minden ára, minden nap aranyat ér. Az eketi egy hét alatt — mióta Csekelakán megkezdték az aratást — csak ez a két kombájn közel 30 hektárról vághatta volna le a gabonát, s ezzel jóval a 100 hektár fölé emelkedhetett volna a learatott búza mennyisége. Vajon mi a véleménye mindezekről a Ludas Gépesítő Vállalat vezetőjének? Az MTSZ vezetői mégis derűlátóak. Mint mondották, az 5 kombájn szinte kifogástalanul dolgozik, s naponta 14—15 hektárról vágja le a termést, ami jó teljesítménynek tekinthető, így a tervezett 10 nap alatt szinte végeznek is az aratással. A szalma felpréseléséve! Sincs gondjuk, mert Keresztesi József traktorista állandóan a kombájnok nyomában jár, s naponta 12—14 hektárról egyetlen préssel felpréseli a szalmát. Nem ártana, ha néhány szomszédos MTSZ-ből is tanácsot kérnének Keresztesitől, miként lehet 6 vagy még kevesebb hektár helyett 12 hektárról felpréselni a szalmát. Egyébként a csekelakiak jó gépgazdálkodására vall az is, hogy mindezen nehézségek ellenére sikerült 45 hektáron aláforgatni a tarlót és 30 hektáron (a tervezett 70 hektárból) a késedvetést is elvégezni. Ebben sincs semmi ördöngösség, minden a szervezésen múlik. Úgy intézkedtek, hogy a traktoristák reggel korán (ez 4 órát jelent!) az aratás kezdetéig (9—10 óráig) szántsanak, s csak ezután menjenek kombájnozni. A jó munkaelosztásnak köszönhető az is, hogy a csekelakiaknak nincsenek növényápolási gondjaik. Traktor hiányában veszteglő kombájn a csekelaki határban Busszal a kenyérért Talán a múlt hét végén tettünk említést a városból hazatérő, helyesebben hazavárt munkaerő-segítségről. Hazavárt mondom, mert sajnos, nem egy termelőszövetkezetben még mindig csak várják a támogatást. A mezőmadarasi irodán mindeddig ketten jelentkeztek, akikkel köztünk szólva, nem mennek sokra. Mit lehetne tenni, kérdezik és kérdezzük ezúton mi is, hogy a mezőgazdasági munkák fellendítését célzó helyi intézkedések a vállalatigazgatóságoknál figyelmesebb fülekre találjanak. Az érem másik oldala, hogy bizony Madarason nem szervezték meg kielégítően a munkát. Ottjártunkkor nem egy lézengő emberrel találkoztunk a faluban, s az éppen akkor érkező autóbuszra tízegynéhányan szálltak fel. — Hova mentek? — kérdeztük az irodán. — Kenyérért. Huszonöt-harmincan mennek minden reggel. Ezt nem lehet folytatni, mert nevetséges dolgokat kellene leírjunk, így hát intézzük el egy kérdéssel: mi történne, ha a község felelős szervei gondoskodnának valamiképpen a kenyérellátásról, s közben megpróbálnák meggyőzni az utazgató tagokat, hogy csak úgy lesz tele a lisztesláda, ha most egy emberként veszik ki a részüket az aratásból? — Mit végeztek eddig? — Nyolcvan hektárt arattunk le a kombájnokkal, gyomosak a táblák, meg a futó esők is akadályoznak. A 380 hektárból 340-et a gépeknek szántak. Július 23-án kezdték a betakarítást, s keddig, azaz hat nap alatt (a vasárnap is nap) 80 hektárról vágták le a gabonát. A 8 kombájn napi üteme ezek szerint alig haladja meg a 13 hektárt. Ahogy befejezik a kapálást, ígérték, naponta 300 embert irányíthatnak a búzaaratáshoz. Ez jó, meg az is, hogy kézi erővel esetleg többet takarítanak be, mint ahogy tervezték. Ettől azonban a kombájnok teljesítménye nem lesz nagyobb, s a munka dandárját csak ők kell elvégezzék. — Mit lehet tenni? — Gyomosak a búzák, de ha tart a jó idő, növekedni fog az ütem. Szép remény! Issal nézzük a szőke kalász, tengerben úszó, pirosló csodát a legújabb hazai gyártmányú kombájnt, amely a szokványos betű- és számkombináció mellett a szép és sokatmondó Gloria, azaz Dicsőség nevet kapta. Annak idején, amikor az első, ezüstösen csillogó C—1-es kombájnok térültek-fordultak a gabonaföldeken, a termelőszövetkezeti tagok sok helyen Samunak, Samukának kezdték becézni őket. Ezt a becenevet a gépgyártó vállalat (Uzinele de Masini Agricole Semanatoarea) iniciáléiból, vagyis az UMAS-ból kombinálták össze, úgy,ahogy visszafelé olvasták a betűket. Azóta a „Samuk" családja nagyon kiterebélyesedett alig volt esztendő, hogy ne változtattak, javítottak volna rajtuk valamit. S lám csak, most itt halad előttünk az újszülött, amely azonban jócskán elrugaszkodott a családjától, csak a nagy C-t és a hozzácsatolt számjegyet őrizte meg. Az újszülött ugyanis magánjáró kombájn, amely szokatlanul széles kerekein, tucatnyi kapcsolókar parancsára olyan könnyedén térül-fordul, mintha megáll és ponyvával bélelt teherautó húz melléje. A gépkezelő leugrik a kormánykerék mellől, kiegyenesít egy csuklós csövet, aztán lenyom egy kart, és a csőbe épített spirál aranyló búzafolyót ömleszt a teherautóba. Míg az ürítés tart, szóba elegyedünk a kombájnossal, Blaga Ioannal, aki noha már több mint egy hete dolgozik ezzel a géppel, még mindig olyan boldogan-büszkén nézi, mintha most látná először. Pedig amint később megtudtuk, az aratás megkezdése előtt tíznapos szakmai felkészítőn volt a fővárosi mezőgazdasági gépgyárunkban, a Semánátoareában. Mikor közölték, hogy az esti gyorssal, néhány más traktorista társammal együtt Bukarestbe kell utaznom, még csak nem is sejtettem, hogy egy ilyen ékszerszámba menő gépet adnak a kezem alá — mondja Blaga Ioan. — Az üzemben a legjobb szakemberek, konstruktőrök, műszerészek, mechanikusok tartottak nekünk előadásokat és gyakorlati bemutatókat. A rövid tanfolyam után a géppel egyszerre érkeztem vissza Ludasra, annyi különbséggel, hogy én személy, a Gloria pedig tehervonaton utazott. Két vagy talán három nap múlva a ludasi termelőszövetkezetben is beérett a gabona, s azóta szinte éjjel-nappal együtt vagyunk. — Akkor bizonyára jól ismeri Glóriát. Mi szépet, jót mondhat róla? — Amit róla tudok, az nem egy cikkbe, de talán még egy egész újságba sem férne bele, ezért csak a legfontosabbakat említem — mondja a kombájnos. — Először is ennek az új kombájnnak sokkal nagyobb a teljesítőképessége. A vágóasztala 420 centiméter széles, mégis gyorsabban halad, így a régi gyártmányú, traktorral vontatott kombájnok napi 3,5—4 hektáros teljesítménye helyett ezzel 7—8 hektárról lehet learatni a gabonát. Ahol most dolgozom nem valami nagy a termés, a múlt szombaton mégis 22 000 kiló búzát arattam-csépeltem. A teljes kapacitás sokkal nagyobb, ennek majdnem kétszerese. De ami talán ennél is fontosabb, Gloria csodaszépen dolgozik. Lehet a gabona deltes, gyomos, a tartályba kerülő szem szinte tökéletesen tiszta. És a tarló is. Alig lehet találni egyegy elhullott szemet vagy kalászt. A beszélgetést sajnos, félbe kell szakítani, mert közben kiürült a kombájn tartálya, és Blaga Ioan egyetlen percet sem akar vesztegelni. Annyit azonban még megtudunk tőle, hogy életének majdnem felét traktoron töltötte, s azt, hogy rábízták e vagyont érő gépet, a legnagyobb elégtételnek, kitüntetésnek tekinti. A Gloria megtervezői és megépítői mellett dicsőség hát neki és sok sok más gépkezelőnknek is, akik könyvből és gyakorlatból tanulva, biztos kézzel utálják a földeken is a modern technikát. (lajos) A LLMK a búzatábla végében, és elragadtatás GLORIA Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA Jó hírek Sóváradról Sóváradon a több mint 240 hektár búzából még jócskán van mit aratni. Igaz viszont, hogy szorgalomban, igyekezetben nincs hiány, a termelőszövetkezet minden tagja kiveszi részét a munkából. A jó szervezés, irányítás lépésről lépésre látszik, ütemesen dolgoznak, nincs fennakadás egyik brigádban sem. A kombájnok is jól dolgoznak. Az elmúlt napokban Tóth István brigádját kerestük fel a Szénamező dűlőben. Három kombájn és több mint negyven tag szorgoskodott az öthektáros területen. A búza itt annyira megdőlt, hogy a kombájnok nem tudnak dolgozni, így hát a tagok kaszával láttak munkához. A kaszások után pedig összegyűjtik a búzát a kombájnokhoz, s ott helyben ki is csépelik. A szalmaprés pedig nyomban elvégzi feladatát, igyekeznek, mert a traktorokat is munkába akarják állítani, még a héten megkezdik a szántást. — Hány hektár búzája van a kettes brigádnak? — összesen 82 hektár — válaszolja Tóth István brigádos. — És ebből hányról aratták le a gabonát? — Július 29-ig negyvenről. Ha az idő továbbra is kedvez, akkor öt-hat nap alatt befejezzük az aratást. Szeretnénk minél hamarabb végezni az artással s megkezdeni a szántást. Az Oldal dűlőben a jövő hét elején megkezdjük a trágya kihordását és a szántást. Készítjük a talajt az őszi vetéshez, no meg a másodvetéshez, hiszen szükségünk van takarmányra. A másik két brigád is hasonló ütemben és sikerrel végzi munkáját. A tagok véleménye szerint nincs semmi akadálya annak, hogy augusztus elő felében befejezzék a búza betakarítását. Örvendetes az is, hogy az aratással párhuzamosan sikerült a többi munkák irányítását is megszervezni. Gondolunk itt elsősorban a növényápolásra, takarmánybetakarításra. A kettes brigádból például naponta húsz-huszonöt tag végzi a későn vetett kukorica, burgonya kapálását, egy másik csoport pedig a lóhere szárításával foglalkozik. Tóth István brigádos véleménye szerint minden brigádban így dolgoznak. A sóváradi termelőszövetkezet tagjai örömmel fogadták azt a hírt, hogy a szovátai fafeldolgozó vállalat munkásaitól a napokban is segítséget kapnak az aratáshoz. Új villamos háztartási cikkek A marosvásárhelyi Electro- Mure? Vállalat elektrokalorikus terméket gyártó üzemegységében több új villamos háztartási cikk gyártásba vételét készítik elő. Az elektromos kandalló minden bizonnyal tetszést arat, hiszen talál a szobaberendezésekhez és közepes nagyságú szobák melegítésére alkalmas. A melegítő 2 kilowattos és parázstüzet utánzó tűzhellyel készült. Az üzemegység másik, nagyon praktikus terméke a vízcsapra szerelhető kétwattos melegítő. A víz hőmérsékletét a csapon áthaladó vízmennyiséggel lehet szabályozni. Nagy előnye a kereskedelemben kapható 1 200 lejes vízmelegítővel szemben, hogy legtöbb 100 lejbe kerül. Szintén említést érdemel a kis térfogatú 300 wattos kézi víz-, tea-, stb. melegítő. A GENSUIKYO 16. ATOM- ÉS HIDROGÉNBOMBA-ELLENES NEMZETKÖZI KONFERENCIÁJÁNAK A román nép és Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa nevében meleg üdvözletemet tolmácsolom a 16. atom- és hidrogénbomba-ellenes nemzetközi konferencia részvevőinek. A Gensuikyo — az atom- és hidrogénbomba-ellenes japán tanács — tevékenységével számottevően hozzájárul a népek harcához az imperializmus agresszív terveinek és uralmi politikájának meghiúsításáért, a leszerelés és elsősorban a nukleáris leszerelés megvalósításáért, a béke, a nemzetközi együttműködés és biztonság légkörének szavatolásáért. Szilárd meggyőződésünk szerint elérkezett az ideje, hogy az emberiség a legerélyesebben lépjen fel a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért, gyakorlati intézkedéseket tegyen az általános leszerelés érdekében és elsősorban a tömegpusztító fegyverek megsemmisítéséért, hogy minden nép teljes biztonságban legyen. Az egész népünket átható érzelmeket kifejezésre juttatva, Románia, az egész világ haladó és demokratikus erőivel együtt a jövőben is támogatja ezt a nemes ügyet. Változatlanul küzdeni fog az imperialista körök által folytatott háborús politika meghiúsításáért, az amerikai imperializmus Indokína népei elleni agressziójának megszüntetéséért, a világ különböző térségeiben keletkezett feszültségi gócok és konfliktusok megszüntetéséért, az összes antiimperialista erők összefogásáért ebben a harcban. Maradéktalan sikert kívánok konferenciájuk munkálataihoz, s megragadom ezt az alkalmat, hogy ismételten kinyilvánítsam a román nép hűségét a társadalmi haladás, a demokrácia, a nemzeti függetlenség, a béke és a népek közötti egyetértés eszményei iránt. NICOLAE CEAUSESCU, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke VESZÉLYBEN A BÚTORGYÁRTÓK HÍRNEVE A közgyűlésre egybegyűlt alkalmazottak a marosvásárhelyi Augusztus 23 Bútorgyár fennállásának húsz éve alatt először kellett komolyan szembenézzenek vevőik megszaporodott panaszaival. A gyár termékeinek minőségével nagyszámú megrendelő elégedetlen, ami foltot ejt a világviszonylatban ismert gyár védjegyén. Csak egy bútortípusból, a 623/11- ből, az eltelt hat hónap alatt 263 garnitúrára érkezett panasz, ami 127.566 lej jóvátételt igényelt. A bútorgyáriakat vádoló tények közé sorolhatjuk az enyvezetten, szorítócsavarok nélkül belföldi megrendelőknek küldött iskolapadokat, a lecsiszolatlan és a belső szállítás során összeütögetett bútorokat, az elméretezett székeket stb., amelyekre csak egyetlen okot lehet felhozni: a felelőtlenséget. A közgyűlésen előterjesztett igazgató bizottsági beszámoló és az azt követő felszólalások a minőségről csak felszínesen, csupán számadatokban beszéltek. Elvétve szóltak a szakmunkás-utánpótlásról és szinte egyáltalán a szakmai továbbképzésről. Felvetődött a gépasztalosok hiányának kérdése, de azzal intézték el, hogy a gépekre szakképesített munkások a nehéz munka miatt a kézi műhelyekbe menekülnek. Természetesen ebben a kézi műhelyekben kínálkozó jobb kereseti lehetőségek is szerepet játszanak, amire mielőbb megoldást kell találni. A bútorgyár termékeinek minőségére az is káros hatást gyakorol, hogy a termelési folyamatban kevés a minőségi ellenőr, de annál több a késztermékeknél. A minőségi ellenőrző szolgálat ilyenszerű megszervezése valóban lehetőséget kínált a felületes munkára, a félig elkészített bútoralkatrészek továbbadására. De mit csináltak a késztermékeket ellenőrzők? Az a tény, hogy a vevő számos bútorgarnitúrát utasított vissza, azt bizonyítja, hogy a minőség ellenőrei is lelkiismeretlenül dolgoztak. A Faipari Kombinát képviselője , Gavrila Gheorghe kereskedelmi igazgató, a gyár termékeinek milyenségét taglalva egy másik nagyon lényeges kérdést vetett fel: az enyv, a fényező, és egyéb vegyianyagok gyenge minőségét. Elmondta, hogy igényes megrendelők körében a bútorlakkok már nem versenyképesek, az enyvek nem biztosítanak elég tartós kötést. Kihasználva az alkalmat, felkérte a minisztériumi küldöttet, hogy közbenjárásukkal ösztönözzék vegyiparunkat a világszínvonalon álló vegyi anyagok előállítására. A gyár munkaközössége leküzdötte a májusi természeti csapás okozta anyagi és termelési nehézségeket, s így ma minden munkahelyen teljes kapacitással és lendülettel dolgoznak. A félévi teljesítményekért dicséretet érdemel az egész munkaközösség. A következő félévben azonban az eddiginél közel 8 millióval kell többet termelnie, s egyidejűleg a termékek minőségén is javítania kell, mert ha nem, a gyár elveszti jó hírnevét, és egyben a piacokat is. E feladatok példás teljesítése csak a gépi berendezések jobb kihasználásával, a váltásmutató növelésével (azelső félévben 2,04 volt), a technológiai és munkafegyelem megszilárdításával, s végül, de nem utolsósorban az összes termékeik minőségének erőteljes javításával tehetséges. A feladatok teljesítésében nagyobb részt kell vállaljanak a bútorgyár műszaki alkalmazottjai, hiszen 1971-ben még nagyobb volumenű tervet és 5,5 százalékkal nagyobb munkatermelékenységet kell megvalósítaniuk. Az elfogadott műszaki-szervezési intézkedési terv erre biztos alapot szolgáltat, tehát a jövőbeni termelési és minőségi siker mindenekelőtt a bútorgyár dolgozóinak felelősségteljes munkájától függ. A hírnevükön esett foltot csak az eddigieknél is jobb minőségű termékek gyártásával moshatják le. Csakis ezzel, mert sokat nőtt a vevők minőség iránti igénye. VARGANCSIK ISTVÁN EREDMÉNYES HULLADÉKGYŰJTÉSI NAP Mint ismeretes országszerte, s így megyénkben is nagyméretű hulladékgyűjtési akció indult. A Megyei Hulladék Begyűjtő- és Értékesítő Vállalat igyekszik minél hatékonyabb módszereket felkutatni és alkalmazni az akció sikere érdekében. E hónap folyamán nagyméretű gyűjtést rendeztek Marosvásárhely lakónegyedeiben. A népszerűsítő, és a szervező tevékenység eredményesnek bizonyult. Négy nap alatt a marosvásárhelyi November 7 negyedben 3 825 kiló papírt és 1 375 kilogramm textilhulladékot, a Tudor Vladimirescu negyedben pedig hét nap alatt 8 540 kiló papírt és 4 579 kilogramm textilhulladékot gyűjtöttek össze. Július 30-án a begyűjtő szervek megkezdték a hulladék átvételezését a Dózsa György utcai és a Nicolae Balcescu lakónegyedekben. Csütörtökön délelőtt felkerestük a Dózsa György utcában működő mozgó begyűjtőközpontot, ahol — a vállalat igazgatója szerint — minta gyűjtési napot szerveztek. — Valóban remek munkát végeztek a DCA dolgozói — mondja Nirbecher Jenő lakónegyed felelős. Még a tegnap (szerdán) népszerűsítő táblákat helyeztek el, és becsöngettek minden lakrész ajtaján, értesítve a lakókat arról, hogy ma a tömbházak közvetlen közelében papír- és textilhulladék átvevő mozgópontokat létesítenek. A lakók körében megértésre talált a felhívás, hisz a hulladékok átadásából több előny is származik: megszabadulnak a fölösleges lomoktól, pénzt kapnak érte, s cselekedetükkel a nemzetgazdaság érdekeit is szolgálják. Az átvevő mérleg körül találtuk Novák László és Pápai Pál DCA alkalmazottakat. Rövid helyzetjelentést kértünk . Két óra alatt 731 kiló papírt és 54 kiló textilhulladékot vettünk át. De délután, mikor hazaérkeznek a munkából a lakók, újabb nagy „szállítmányra“ számítunk. Érkezik a papír, a rongy, fogy a pénz, gyűl a hulladék, mely rövidesen ismét bekerül a gazdasági körforgásba. Egyszóval, az akció jól sikerült, szolgáljon tanulságul a megye többi városaiban is. (1) A Valles-i könnyűzene együttes Marosvásárhelyen Az Országos Hangverseny és Turnészervező Iroda (OSTA) rendezésében augusztus 1-én, szombaton este a szigetország egyik neves könnyűzene-együttese mutatkozik be Marosvásárhely jazz- és könnyűzene kedvelői előtt. A négytagú Roundabout együttes szólistája Robbie Rae. Előadásukra este 8 órakor, a nyári színházban kerül sor.