Zalai Hírlap, 1964. február (20. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-01 / 26. szám

2. Varga Gyula elvtárs felszólalása Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Tanulmányoztam Népköztár­saságunk 1964. évi költségve­tési javaslatát, meghallgattam a pénzügyminiszter elvtárs elő­­terjesztését, figyelemmel kí­sértem a törvényj­avaslat vitá­­­­át, s mindezek együttesen a becsülettel és eredménnyel vég­zett munka, a gondos előrelá­tás, és a szigorú felelősség jól­eső érzését támasztják ben­nem. A költségvetési tervezet szá­mai beszédesen bizonyítják, hogy népgazdaságunk a párt VIII. kongresszusa által meg­jelölt úton halad, tervszerűen, évről évre fokozatosan fejlődik. Bár a gazdálkodás heves te­rületein még számos nehézség­gel találkozunk, bár sokat kell tennünk még annak érdeké­ben, hogy a népgazdaság min­den ágában fegyelmezettebben,­­ tervszerűbben folyjék a mun­ka, mégis óriási az a fejlődés, amelyet az elmúlt esztendők során az élet minden területén elértünk.­­ Az előterjesztett 1964. évi költségvetési javaslat azt mu­tatja, hogy következetesen me­gyünk tovább a megkezdett, úton­ folytatjuk azt a nacie-j­lentőségű munkát, amellyel a­ szocializmus telj­es felépítése-. Úgy gondolom, felesleges azt bizonygatni, hogy a költségve­tés bonyolult, de mégis pontos számoszlopai mögött maga az ember, a szocializmust építő, dolgozó ember áll. Valamennyien érezhetjük, hogy a költségvetési tervezet előirányzatainak egyetlen hi­vatásuk van: még szebbé, tar­talmasabbá, gazdagabbá, még biztonságosabbá tenni hazánk­ban a dolgozó emberek életét. És ha kerekedik is vita az elő­terjesztett javaslatok körül, csak azért vitatkozunk, csak azért vetünk fel újabb elkép­zeléseket, hogy a meglévő anyagi erőforrásainkat még ha­tékonyabban, még céltudato­sabban használjuk fel. ZALAI HÍRLAP Folytatta munkáját a Parlament (Folytatás az 1. oldalról.) Ennek köszönhető, hogy a há­rom nagyhatalom között elvi megállapodás született, hogy nem küldenek atomfegyverrel felszerelt mesterséges égitestet az űrbe. Ezeket a megállapodáso­­kat úgy tekint­jük, mint to­vábbi kezdeti lenéseket a leszerelés irányába. Hasonlóként üdvözöljük a ti­zennyolcadik közgyűlés hatá­rozatát, amely az egészséges világkereskedelem útjában álló akadályok elhárításának meg­tárgyalására nemzetközi kon­ferenciát hívott egybe. Úgy vél­jük, ez is előmozdítja a népek közötti jobb megértést, segíti a kölcsönös előnyökön alapuló kereskedelmet és ezáltal is csökkenti a háborús veszélyt. A következőikben rámutatott arra a szónok, hogy a szocia­lista Kuba nemzetközi helyzete megszilárdult és tekintélye megnövekedett. Méltatta a Kí­nai Népköztársaság és a Fran­cia Köztársaság közt létrejövő diplomáciai kapcsolat jelentő­­ségét. rámutatott arra, hogy a Kínai Népköztársaság elisme­rése a Francia Köztársaság ré­széről még élesebb fényben mu­tatja meg a mai nyu­­gat-német politika tarthatat­lanságát a Német Demokrati­kus Köztársasággal szemben. — A német nép és a béke ér­dekét az szolgálná, ha a Német Szövetségi Köztársaság vezetői tovább nem ezen az úton­ jár­nának. Mi arra törkészünk, hogy a Német Szövetségi Köz­társasággal is a békés egymás mellett élés alapján alakítsuk kapcsolatainkat. Ennek szelle­mében kötöttünk megállapodást kereskedelmi kirendeltségek kölcsönös felállításáról és a ke­reskedelmi forgalom bővítésé­ről. Ezen az úton haladva lá­tunk lehetőséget kapcsolataink további bővítésére — mondotta Kállai elvtárs. A békés egymás mellett élés politikájának érvényrejutását szolgálja Hruscsov elvtárs ja­vaslata, amelyet a világ állam- és kormányfőihez intézett a te­rületi és határviszályok békés, fegyveres összetűzéseket kizáró megoldására. Bár a ma meglévő területi és határviszályok jellege külön­böző, bár vannak még elnyo­mott, nemzeti függetlenségük­től megfosztott népek, ame­lyeknek szent joguk, hogy — ha másként nem megy —, fegy­verrel vívják ki szabadságukat. Hruscsov elvtárs javaslata alkalmas arra, hogy meg­szabadítsa a világot a há­borús feszültségek sok for­rásától és megerősítse a bé­két. A Magyar Népköztársaság kormánya üdvözölte a Szovjet­unió kormányának újabb ja­vaslatait és kifejezte egyetérté­sét azokkal. A javasolt nemzet­közi egyezmény egybeesik a Magyar Népköztársaság külpo­litikai törekvéseivel; kormá­nyunk a maga részéről kész minden szükséges lépést meg­tenni, amellyel elősegítheti az egyezmény megkötését. Meg­győződésünk, hogy a kormány állásfoglalása, amely az or­szággyűlés által meghatározott külpolitikánk szellemében fo­gant, képviselőtársaim helyes­lésével és egyetértésével talál­kozik. A továbbiak­ban hangsúlyoz­ta a szónok, hogy a gyarmati rendszer felbomlása erőteljes léptekkel halad előre. Ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy elítéljük az Északatlanti Szö­vetség tagállamainak Ciprus szigete ellen tervezett katonai intervencióját. Úgy véljük, hogy a ciprusiaknak maguk­nak, a külső erők és főként külső fegyveres beavatkozás nélkül kell megoldani problé­máikat a nemzeti függetlenség és Ciprus népeinek barátsága javára. A nemzetközi helyzet továb­bi enyhülésének jegyében ült össze újabb ülésszakra a 18 ha­talmi genfi leszerelési értekez­let. Korábban ez a testület má­zsáim papírhegyet termelt, de érdemleges eredményre nem jutott. A szocialista országok részéről, a jóakaratban itt sincs hiány, elég csak arra emlékez­tetni, hogy a Szovjetunió Leg­felső Tanácsának decemberi ülésszakán egyoldalúan 600 millió rubellal csökkentették az 1964. évi katonai kiadásokat. A Magyar Népköztársaság kor­mánya— mérlegelve a nemzet­közi helyzet alakulását, vala­mint honvédségünk harci ké­szültségének eddig elért fokát — szintén lehetőnek tartotta, hogy az idei költségvetésben kisebb összeget irányozzon elő honvédelmi kiadásokra, mint amekkorát az ötéves terv ki­dolgozásakor erre az évre ko­rábban meghatároztunk. Mi azt szeretnénk, ha mi­nél előbb eljönne az az idő, amikor már egy fil­lért sem kell fegyverre köl­teni. Gondolom, hogy ezzel az óha­junkkal még parlamentünk ka­tona képviselői is egyetértenek. Ők is könnyen találnának ma­guknak helyet a békés terme­lésben. De ezt ma még nem tehetjük meg. Mindaddig ébe­ren kell őrködnünk fegyveres erőink harcikészségén, amíg az imperialista hatalmak részéről háborús veszély fenyeget, amíg a békéért harcoló erőiknek nem sikerül kivívniok az általános és teljes leszerelést. ellenőrző és szer­vező munkával el kívánták érni, ho­ az idei év termelési feladatait, a dol­gozók létszámának számottevő emelése nélkül oldjuk meg mégpedig úgy, hogy gondot for­dítunk a munkaidő és gépi ka­pacitások jobb kihasználására, a technológiai folyamatok pon­tosabb kidolgozására, az üzem­­szervezési hiányosságok kiiga­zítására, egyszóval a munka­­termelékenység növelésére. Eredményeink ilyen irányú fokozásával tudtuk csak meg­teremteni a tervezett kiadások realitását, a bevételi és kiadási oldal biztonságos egyensúlyát. Áttérve az 1964. évi költség­­vetési tervezet eeves fejezetei­re, helyesnek tartom, hogy a költségvetés nagyobb összege­ket juttat a mezőgazdasági be­ruházásokra, mint ahogy azt az ötéves terv előirányozta. A zalai termel­őszöve­t­keze­tek fejlődése — ezt a most zajló szövetkezeti zárszámadások is tanúsítják — fokozatos és jó irányú. Javulnak gazdasági eredményeik, szilárdul a ve­zetés. Jelentős az előrehaladás a dolgozó parasztságnak a kö­zös tulajdonhoz való viszonyá­ban, a közös munkában való részvételben, a munkafegyelem megszilárdításában. Ma már világosan áll a zalai termelőszövetkezeti parasztok nagy többsége előtt, hogy a mezőgazdaság további fejlesztését csakis korszerű, nagyüzemi módszerekkel lehetséges elérni. Ezért napjainkban a termelő­­szövetkezetek jelentős részé­ben már nem arról folyik a vita ,hogy kell-e a termelőszö­vetkezet vagy sem, hanem ar­ról, hogy milyen módon lehet javítani a munkát, fokozni az eredményeket, tovább növeli Politikai­­vonalunk helyes, attól továbbra sem térünk el Befejezésül Kállai elvtárs ki­emelte: " A szocializmus teljes fel­építésének munkája ma első­sorban termelő, gazdasági, kul­turális és tudományos tevé­kenység. Azt jelenti-e ez a tény, hogy a politikai szervező-nevelő munka, a pártszervezetek, az állami és a társadalmi szervek tevékenysége háttérbe szorult, vagy másodrendűvé vált? Nem, természetesen nem jelenti ezt. Feladatainkat csak a tömegek odaadó munkájával, a szocia­lista építésben való öntudatos­ részvételével oldhatjuk meg. Helyes és jó dolog a prémium és a nyereségrészesedés, de nagy baj lenne, ha csak ez ösz­tönözné dolgozóinkat az ered­ményesebb, a jobb munkára. Ipari, mezőgazdasági, kulturá­lis terveink teljesítésének első­rendű feltétele, hogy a dolgozó tömegek oda­adással, alkotóerővel ve­gyenek részt valóraváltá­­sukban. Ez pedig nélkülözhetetlenül szükségessé teszi a tömegek között a kiterjedt, széleskörű felvilágosító és szervezőmun­kát. A párt és a kormány az élet minden területén arra törek­­­­szik, hogy kipróbált és helyes­nek bizonyult politikai vonalát következetesen megvalósítsa, és attól a jövőben sem tér el. Mi­nél többen teszik benső meg­győződésből magukévá ezt a politikát, annál biztosabban és gyorsabban haladunk előre a szocializmus teljes felépítésé­ben, annál erőteljesebben növe­­kedhetik népünk jóléte. Országunk fejlődése annál biztosabb, minél szilárdabb tár­sadalmunk egysége. Az alapve­tő politikai célok tekintetében általában egész társadalmunk egységes: megszűnt a belső széthúzás, s minden erőnket az építőmunkára fordíthatjuk. A Hazafias Népfront-mozgalom szerepe és hatóköre nő, s leg­főbb feladata most az, hogy or­szágépítő terveink megvalósí­tására mozgósítsa a dolgozó milliókat. Kállai Gyula emlékeztetett arra, hogy az idén ősszel lesz 20 éve, hogy megkezdődött a történelmi fordulat, amelynek eredményeként hazánk felsza­badult a fasizmus rabsága alól, és elindulhatott a demokrati­kus fejlődés útján. Azt hi­szem — mondotta —, mind­nyájunk gondolatát tolmácsol­va mondhatom: hazánk felszabadulásának huszadik évfordulóját ez évi terveink pontos végre­hajtásával, a szocialista építőmunkában elért újabb eredményekkel ünnepel­hetjük méltóképpen! — Az idei költségvetésünk e célok elérését szolgálja. El­fogadva a költségvetést, képvi­selőtársaimat e nagy feladatok megoldására, eredményes, jó munkára hívom fel — fejezte be nagy tapssal fogadott be­szédét Kállai Gyula. Kállai Gyula elvtárs után Nagy Richárd budapesti és dr. Szabó Pál Zoltán Baranya me­gyei képviselő szólalt fel, majd Varga Gyula elvtárs, a Zala megyei pártbizottság első tit­kára, megyénk országgyűlési képviselője emelkedett szólás­ra. A gazdaságosabb termelésről, a termelőszövetkezetek fejlődéséről Az 1964. évi költségvetési ja­vaslat véleményem szerint he­lyesen veszi figyelembe az el­múlt évek tapasztalatait, az 1983-as gazdasági esztendő eredményeit, valamint az 1964. évi népgazdasági terv célkitű­zéseit. Erőt adó, lelkesítő előirány­zata tervünknek, hogy az év során a szocialista ipar terme­lését 7 százalékkal, a mezőgaz­daság termelését 5 százalékkal növeljük, örülünk a szocialista ipar jelentős fejlődésének, a terv által előírt létesítményeik megépítésének, a rekonstrukci­­ók befejezésének, anyagi-tech­­nikai bázisunk további erősö­désének. Amikor azonban előrehala­dásunk főbb jellemzőit vizs­gáljuk, úgy vélem, a kiadási int-1­v 1. tv/ív.1­0+4- rf/\n/1/v1ni 1rp.11 költségvetési mérlegünk bevé­teli oldalára is. Itt szerepelnek azok az összegek is, amelyeket dolgozó társadalmunk a ter­melő munkával állít elő, s amelyek az új létesítmények, a beruházások, a szellemi és anyagi gyarapodás alapjait­ ké­pezik. Múlhatatlanul szükség van tehát arra, hoy a költ­ségvetés vitájában helyet kap­jon a termelés szükségszerű bővülésének, a termelékenység növelésének, a hatékonyabb gazdálkodás kialakításának gondolata is. Mi a magunk részéről, Zala megyében úz gondoljuk, hogy jelentős erőfeszítéseket kell tennünk a termelés tarta­lékainak feltárására, a ter­melés gazdaságosságának fokozására A­­r­­cialing nél h­ttWh felvilágosító 1964. február 1. Hazánkba érkezett Olekszand­ar Rankovics elvtárs A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak meghívására néhány na­pos látogatásra pénteken ha­zánkba érkezett Alekszandar Rankovics elvtárs, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztár­saság alelnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Köz­ponti Bizottságának titkára, Ivan Gosnjak, Gyúró Pucar, Jovan Veszelinov elvtársak, a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetsége Központi Bizottsága végrehajtó bizottságának tag­jai és Dobrivoje Vidics elvtársa, a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetsége Központi Bizottságá­nak tagja. A vendégeket Biszku Béla,­ Gáspár Sándor és Nemes De­zső elvtársak, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagjai fogadták a Keleti-pályaudvaron. A vendégek fogadásánál je­len volt dr. Dusán Csalics, a Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság budapesti nagykövete. a jövedelmet. A szövetkezetek eredményei, s az eredmények nyomán támadt bizakodó han­gulat azt is tanúsítják, hogy jelentős lépést tettünk előre az egységes szocialista paraszti osztály kialakításában. A lenini szövetkezeti politika egyik alaptétele kimondja, hogy a munkásosztálynak, az egész népnek kell a parasztsá­got a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság útjára vezetni, és anyagilag is jelentősen kell támogatni a fejlett, mezőgaz­dasági nagyüzemek megterem­tése érdekében. Ehhez napja­inkban arra volna szükség, hogy — ahogy azt a költségve­tés is előirányozza — fokozott ütemben javítsuk a mezőgazdaság­ géni ellá­tottságát, tegyük lehetővé a korszerű agrotechnika al­kalmazását. Bizonyos vagyok abban, hogy a mezőgazdaság anyagi—mű­szaki bázisának fejlesztésére tett erőfeszítések, az e célra juttatott jelentős összegek már az idei esztendőben is kama­toznak. Jobb közlekedést is hírközlést, több szaktanárt és szakmunkást! Elvtársak! Örömmel látom, hogy ez évi költségvetésünk a közlekedés és a hírközlés fejlesztésére 4,6 milliárd forinttal többet juttat, mint 1963-ban. Ismereteim sze­rint mind a közlekedés mind a hírközlés területén sok még a javítanivaló. Közlekedésünk lassú, a sorsvonaton utazók a Budapest és Zalaegerszeg közötti távolságot csak 6 óra alatt tudják megtenni. Lassúság tekintetében a vasúti utazással a hírköz­lés két versenyre megyénk­ben. Tudomásom szerint Zalaeger­szeg az egyetlen olyan medve­székhely az országban, amely még nem rendelkezik automata telefonközponttal. Remélem, az állami költségvetésben elő­irányzott jelentős összegek elősegítik, hogy e kérdésben eredményes tárgyalásokat foly­tassunk a Közlekedés- és Pos­­taügyi Minisztériummal, s így eleget tehetünk a zalaegerszegi dolgozók jogos kérésének: meg­gyorsulhat a Zalaegerszeg és Budapest közötti vonatközleke­dés és gyorsabbá válhat a helyi hírközlés is. Elvtársak! A költségvetési tervezet kul­turális kiadásokra több, mint 10 százalékkal nagyobb össze­get fordít az idén, mint az el­­­­múlt esztendőben. Úgy gondo­lom, hogy napjainkban, amikor jelentős haladást kívánunk el­érni kulturális forradalmunk továbbfejlesztésében, amikor az eszmei offenzív® telj­es ki­bontakoztatására törekszünk, múlhatatlanul szükség van a kulturális célokat szol­gáló összegek növelésére. Nem kívánok országos példá­­­­kat felsorakoztatni a fokozott­­ kulturális előirányzat helyesség­s­­éne­k alátámasztására, de en­­gedje meg a Tisztelt Országo­s gyűlés, hogy néhány zalai in­­i­dokot megemlítsek. Az 1964—­­ 65-ös iskolai évben a tervek szerint országunkban az álta­lános iskolák felső tagozatos tanulóinak 90 százaléka része­sül szakrendszerű oktatásban. Ezen az örvendetes, de általá­nosító számon belül azonban az ország különböző területein még számottevő szóródások mutatkoznak, így Zala megyé­ben az általános iskolák felső­­tagozatos tanulóinak csak 75,2 százaléka vesz részt szakrend­szerű oktatásban, s a megyén belül a lenti járásban például ez az arány 24,7 százalékra mérséklődik. A mese szakta­nár ellátottsága is csupán 38,4 százalékos. Ezért a költségvetési elő­irányzatokra támaszkodva a jövőben — én gondolom — fokozott figyelmet kell for­dítani a tanárképzésre. Lehetővé kell tenni, ho­gy a szakrendszerű oktatás tekin­tetében a sor végén álló me­gyék hamarosan felszámolj­ák lemaradásukat. A tanárképző főiskolákon és éyetemeken valamilyen formában biztosí­tani kell, hogy a végző tanáról egy hányada a szaktanár-hi­ánnyal küzdő megyékben kezd­jen pedagógusi munkáiéhoz. Emellett következetes, meg­­előző munkát kell kifejteni a szakképesítés nélküli tanítók körében annak érdekében, hogy közülük minél többen szerezzenek levelező úton szak­tanári képesítést. Így viszony­lag rövid idő alatt, 5-7 éven belül elérhető lenne, hogy az általános iskolai tanulók zöme, van egésze az elmaradt terü­leteken is szakrendszerű okta­tásban részesüljön és szaktaná­rok látnák el az oktatásukat. Az oktatás kérdésével függ össze a körzeti iskolahálózat ki­építése is, ami egyik alapvető feltétele az iskolareformban foglaltak fokozatos megvaló­sításának. Ehhez az olyan sok, apró községgel rendelkező me­gyében, mint amilyen Zala is, elkerülhetetlenül szükség van a körzeti kollégiumok hálózatának kiépítésére. A jelenlegi körülmények kö­zött sok faluban a 10—14 éves általános iskolai tanulóknak naponta 6—8 kilométert, van még ennél is hosszabb utat kell valeg megtenniölk, how a körzeti iskolákba eljussanak, a rossz időjárás, a téli, nap ha­vazások idején pedig kénytele­nek otthon maradni. Ezért életértéssel látom, ho­ ál­lami költségvetésünk lehetősé­get nyújt a körzeti kollégiumok felépítése terén az első lépések megtételére, s ez évben me­gyénk két legnagobb körzeti központjában — meglévő épü­letek átalakításával — körzeti általános iskolai diákotthont hozhatunk létre. Ugyancsak az idei költségve­tés nyújt lehetőséget arra, hog új oktatási intézményeket léte­ A Kuli-hegyi tv-adásról A költsévetési törvényja­vaslat indokolása a népműve­lés fejezeténél említi meg azt, hogy a rádió és televízió mű­soridejének növelésére és a műsor-összetétel javítására az idei évben a korábbiaknál na­gyobb összegeket fordít. Ezzel a magam részéről teljes mér­tékben egyetértek, hiszen a rá­­dió és televízió városaink és­ falvaink művelődési házaiban,­­llubszobáiban a dolgozók ott­honaiban a népművelő, a tu­datformáló munka fontos té­nyezőjének szerepét tölti be. Éppen e jelentős küldetése mi­att javasolnám, hogy — amennyiben a költsévetés elő­irányzata lehetővé teszi — erő­sítsék meg a Kab-hegyi tele­víziós közvetítő állomás adását.. Nyugat- és Dél-Dunántúlon, így Zala megyében is nem kielégítő jelenleg a televíziós műsor vételi le­hetősége. A gyengébb minőségű kén és hang esetenként sok bosszúsá­got okoz a művelődni, szóra­kozni való embereknek. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Mindazzal, amivel felszóla­lásomban foglalkoztam, azt a megyőződésemet sdekeztem kifejezni, hogy az 1964. évi ál­lami költségvetési tervezetün­ket megalapozottnak, részletei­ben és összességében is helyes­nek tartom. A tervezet előirányzatai a szocializmus építésére mozgó­sítanak, a dolgozó emberek ér­dekeit szolgálják. Felelősséggel és megyőződéssel összegezem tehát a költségetési tervezet­ről alkotott véleményemet ak­kor, amikor azt magam részé­ről elfogadom. Varga Gyula elvtárs beszéde után Elek László Békés me­nei, dr. Dési Frives buda­pesti. Szabadi Béláné Veszp­rém megyei, dr Ortutay Gyula Bács menei, Dobos József Ba­ranya menei. Juhász János Fejér megyei képviselő szólalt fel. Ezután ebédszünet követ­kezett. Az országgyűlés pénteken délután folytatta munkájét. sítsünk. A többi között Nagy­kanizsán egy 16 tantermes gim­názium, Zalaegerszegen egy 150 főt befogadó középiskolai diákotthon, a mese számos községében korszerű, új általá­nos iskola építésére és haszná­latba vételére kerül sor. Helyesnek tartom, hogy az oktatás előirányzataihoz hason­lóan, a népművelés céljaira a tavalyinál is nagobb összeget fordít a költségetési tervezet. Népművelésünk sokágú tenni­valója közül ezúttal csupán a mezőgazdasági szakmunkás­képzést emelném ki, s ezen belül is a traktorosképzés fon­tosságára szeretném felhívni a figyelmet. Tudvalévő, hogy a termelő­­szövetkezetekben viszonylag kevés a szakképzett traktoros. A nagobb kampánymunkák idején egy-egy génre a trakto­ros mellé csak ritkán jut vál­tótárs, s így a gépek hasznosítási foka nem megfelelő. Ez bizonyosodott be megyénk­ben is az elmúlt év őszének mezőgazdasági munkái során. Igaz ugyan, hogy rendben el­végeztük az időszerű tenniva­lókat, de ha rendelkeztünk vol­na elegendő traktorossal, ha minden traktorhoz két gépke­zelő jutott volna, akkor a mi­nőségi követelmények mércé­jét bizonyára magasra tudtuk volna állítani.

Next