Zalai Hírlap, 1964. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-28 / 201. szám

19­14. augusztus 28. Próbaüzemel a hidasi brikettgyár Vagonba került az új hidasi brikettüzem első terméke, a szovjet, továbbá tatabányai és komlói szén keverékéből kö­tőanyaggal készített, kitűnő minőségű kőszénbrikett. Ezzel megkezdődött az ötvenmillió forint költséggel épített világ­­viszonylatban is korszerű gyár próbaüzeme. Az új hidasi bri­­kettüzem, amelyben évente 150 000 tonna kőszén-brikettet készítenek, szeptemberben megkezdi a folyamatos terme­lést. ZALAI HIRLAP A kustánszegi brigád Nehéz munka fülledt me­legben egy év óta nem mű­velt, fűvel benőtt területet kapával fellazítani. A kustán­­szegi tsz állandó női munka­csapata éppen ezt csinálja. Asszonyok, lányok vegyesen alkotják a brigádot. Jobbszé­len például a 19 éves Vas Irma halad, ő barátnőivel nyaranta már megjárt néhány állami gazdaságot. Elszerződ­tek a faluból, mert az állami gazdaság többet ígért, mint a helyi termelőszövetkezet. De az idén itthon maradtak. — Most már itt is megta­láljuk a számításunkat. Mi­nek mennénk el a faluból? — adja megállapodásuk magya­rázatát a kislány. Mellette Ságli Zsuzsa, a za­laegerszegi Ságvári gimnázi­um IX. osztályos tanulója emelgeti a kapát. Ő csak amo­lyan nyári vendég a csapat­ban. A szünidő alatt nevezett be a brigádba Paizs Marival, a másik gimnazistával együtt. Nem így Kustán Gyuláné, aki már tavasztól, a brigád megalakulása óta állandó munkása a csapatnak. — Tizen-tizenketten kezd­tünk — beszéli, amikor egy lélegzetvételre megáll kezé­ben a kapu. — De most már huszan vagyunk — mutat kör­be. — Hát még, ha meglenne a napközi! Csakhogy ki tudja, miért, az idén nem nyílt meg szól közbe Kerese Györgyné. Hogyan jött létre ez a bri­gád? — Nekünk állandó munka­csapatra volt és van szüksé­günk ahhoz, hogy a kertészet­ben, a málnásban és a cseme­téiben minden munkát elvé­gezzünk — tájékoztatott Ros­ta Sándor, a tsz főkönyvelője. — Ezt a szokvány bérezéssel, azaz munkaegység elszámo­lással nem tudtuk volna elér­ni, így aztán készpénzfizeté­ses, teljesítménybéres elszá­molást ígértünk és adtunk az asszonyoknak, s ők az egész nyarat szorgalmasan végig­dolgozzák. Igaz, hogy a bé­rezés során a napi átlag a ter­vezett 37 forintos munkaegy­ség helyett valamivel megha­ladta az 52 forintot, de a szö­vetkezetnek is, az asszonyok­nak is megérte, így megfelelő művelést kapott a 17 hold első éves málnás, a kertészet, a csemetés, sőt az idén kísérlet­képpen elvetett 9 hold cukor­répa is. Az asszonyok pedig szívesen jönnek, mert a hónap végén készpénzben látják a munkájuk eredményét. Nem is szólva arról, hogy a fiata­lok körében is jó hangulatot keltett a készpénzfizetés, hi­szen az idén már többen — akik korábban másutt keres­ték boldogulásukat — itthon maradtak. Sűrű kapavágásokkal halad előre a sor a csemetésben. Meleg van, izzad a tenyér, de nincs megállás. A napi telje­sítményt — vallják az asszo­­nyok — ma is el kell érni, mert csak így haladják túl az ötven forintot. F. I. Tragikus figyelmeztető Újság­hír: Halálos áram­­ütés érte a Dunántúli Kő­olaj- és Föld£áiztermelő Viol­lalat két dolgozóját a nagy­lengyeli olaj­mezőn. A közvetlen munkatársak, a vállalat minden dolgozója ha­tása alatt van még a tragikus balesetnek. Ilyen könnyű volna elve­szíteni az életét? A drámai esemény azt bi­zonyítja, igen. Borsos László néhány lépést tett felfelé a ma­gasfeszültségű vezetéket tartó oszlopon, s szinte észrevétlenül érte a halálos áramütés, a má­sodperc tört része alatt játszó­dott le az esemény, oly rövid idő alatt, hogy még a transz­formátorház érzékeny műszere sem jelzett zárlatot. Ez a megdöbbentő tény meg­cáfolhatatlan: két ember meg­halt.. De mégis vitába kell szállnunk a látszattal: életben maradni sem lett volna nehéz Borsos Lászlónak és Vass Fe­rencnek. A drámai történet Vegyük sorjában a drámai történet egyes lépéseit. Borsos László egyszerű, számára is­mert feladatot kapott. Egyik tartóoszlopon kellett kisebb javítást végeznie, a munka menetét pontosan megbeszél­ték, sőt — mint ezt a részleg­nél megkövetelt — térképen le is játszották. Borsos László megértette a feladatot, ezt egyébként az érintett vonal bejárása után a transzformá­torházban tett jelentése is bi­zonyítja. a drámai esemény közvetlen okait azokban a hi­bákban kell keresni, amiket Borsos László maga követett el a munka végrehajtása so­rán. Először is nem a kijelölt munkahelyen látott hozzá a földeléshez, hanem attól mint­egy 300 méterrel távolabb, olyan oszlopra ment, aminek vezetéke már nem volt feszült­ségmentesítve. Hogy miért nem a kijelölt munkahelyen látott hozzá a felir­at végre­hajtásához, rejtély. Er a senki nem adhat választ, de arra igen, hogyan lett volna elke­rülhető a baleset. Hiszen ez az egyetlen tévedés még nem ns­­­mételhette volna meg a két ember sorsát , ha a további­akban a biztonsági előírások­nak megfelelően végzik man­kójukat. Nincs töltetlen fegyver A katonák azt tartják, nincs töltetlen fegyver, a villany­szerelők sem ismernek feszült­ségmentesített vezetéket mind­addig, ameddig arról meg nem győződnek. Ez a legalapvetőbb biztonsági szabály, s­­h­a csak ezt az egyet betartja Borsos László, máris elkerülte volna a halálos balesetet. Van egy úgynevezett feszültség­ kémlelő — több mint egy méter hosz­­szú szigetelt rúdon —, ami jel­zi, ha feszültség alatt van a vezeték. Borsos László enélkül­­ ment fel az oszlopra, a műszert ki sem vitte magával. Bár föl­deléshez készült, nem vitte fel magával a földelő rudat — másfél méteres, ugyancsak szi­getelt rúd — sem, ami pedig elkerülhetővé tette volna, hogy megközelítse a légveze­téket. De nem használt védő­kesztyűt sem — az a baleset idején az oszlop mellett he­vert —, s nem az előírásoknak megfelelően készítette elő a földelést sem. Vass Ferenc ak­kor igyekezett a földelő veze­tőt elhelyezni, amikor már a szerelő fenn volt az oszlopon, holott azt előtte végre kellett volna hajtani. Vagyis — mondjuk meg vi­lágosan — a szerelő szinte minden biztonsági előírást fi­gyelmen kívül hagyott, s nem lehet vitás, végső soron emi­att történt a két ember halála, s nem a véletlenek felhalmo­zódásából, a baleset megelőzé­séhez minden eszköz, minden tárgyi feltétel biztosítva volt, sőt mi több, az elméleti is, hi­szen Borsos ílászlót egyik leg­jobb szakemberként tartották nyilván a vállalatnál. Borsosék tragédiája, sajnos, nem egyedülálló. Megyénkben is számos súlyos baleset tör­tént már gondatlanság, a biz­tonsági szabályok megszegése miatt, s legutóbb 9 bányász életét is emiatt oltotta ki a Zobák-aknában bekövetkezett sújtólégrobbanás. Figyelmez­tető, intő példák ezek. Arra hívják fel a figyelmet, hogy nem elég körültekintő bizton­sági szabályokat alkotni, nem elég beszerezni a védőeszközö­ket, nem elég megtanítani az embereket a munkásvédelem szabályaira. Ezekkel a lehető­ségekkel élni is kell! Egysze­rűbben: minden helyzetben, minden munka során használ­ni kell a védőeszközöket, be kell tartani a biztonsági rend­szabályokat. Erre kell nevelni az embereket minden eszköz­zel. Az értelemhez szólunk Mi marad hátra egy-egy meg­gondolatlan cselekedet, mu­lasztás után? Erkölcsi, anyagi veszteség, gyász. Vass Ferenc 3 árvát hagyott hátra, s bár­milyen hatékony is az a tár­sadalmi összefogás, amely se­gítségükre sietett, fájdalmukat csak enyhíteni képes, az apát, a férjet senki, semmi nem ad­hatja vissza. A józan észhez, az értetem­hez szólunk, állj, ne tovább! Néhány hete a kórházban azt mondta egyik súlyosan sé­rült gépkocsivezető, soha nem szerel gumit védővas nélkül, mégegyszer nem kockáztatja az életét, testi épségét. Borsos László és Vass Fe­renc, fájdalom, nem felelhet­nek e kérdésre. Helyettük a tragikus esemény ad választ. De ez talán azoknak is, akik a szóból kevésbé értenek. Karvalics László Épül a lasztonifai bekötőút A Zalaegerszegi Közúti Üze­mi Vállalat július 10-én kezdte meg a Bázakerettye-Laszto­­nya közötti több kilométer hosszú bekötőút építését. Egye­lőre két kotrógép és két föld­gyalu mozgatja a földet, gyan­­ulják a dombokat, töltik a mélyedéseket. Hat dömper végzi a szállítást, a számítások szerint 30 000 köbméter földet kell megmozgatniuk. Naponta 240—270 fordulót tesznek ösz­­szesen a dömperek, s 300—330 köbméter földet továbbítanak a szükséges helyekre. Nyúl László kotrógápkezelő és Kö­vesd­ András földgyalugép-ke­zelő, valamint a hat dömper­­vezető mindent elkövetnek, hogy határidőre végezzenek a földmunkákkal. Ugyancsak ezen az építkezé­sen dolgozik Soós Ferenc több­­­szörös szocialista útépítő bri­gádja, akik jelenleg az árko­­lást csinálják, és a föld egyen­­getését végzik, a földmunkán befejezése után az ő feladatuk lesz az alapozás és a terítés. A kilenc tagú brigád idén is sze­retné elnyerni a megtisztelő szocialista brigád címet Ezért munkájukat nagy szaktudás­sal és körültekintően végzik. Az útépítés első szakasza 3,3 millió forint felhasználását igényli. A terv szerint az ala­pozással és a földmunkákkal december 31-ig kell elkészül­niük. A jövő esztendőben vég­zik el az aszfaltozást, és így a teljes költség 5,6 millió­ forint­ra emelkedik, a Zalaegerszegi Közúti Üzemi Vállala ennél az útszakasznál kísérletezik egy újabb eljárással, a hagyo­mányos eljárás helyett a ho­moktalaj felső 10 -13 cm-es ré­tegét összekeverik cementtel, s az így keletkezett kemény burkolatra kerül a bitumen. Ezzel a bekötőúttal megszű­nik Lasztonya elszigeteltsége, s orvoshoz, gyógyszerhez és az árucikkekhez is könnyebben hozzájuthatnak. X. J. a K­iezistoni Szeptember 1-től újjává­lasztják a KISZ 21 000 alap­szervezetének több mint 100 000 vezetőjét. A küldöttértekezletek szep­tember végén kezdődnek meg, november 5-től a budapesti és megyei küldöttértekezletek megtartására k­erül sor. 3. A folytatás sikeréért EGYÉRTELMŰ a megálla­pítás, hogy a termelőszövetke­zetek első félévi gazdasági helyzetének felmérése során ebben az évben igen alapos, körültekintő munkát végeztek a mezőgazdasági osztályok ,­ a Magyar Nemzeti Bank járá­si fiókjainak dolgozói. H­ár a felmérés, az eredmények, s fő­ként a bevételi kiesést okozó hibák összegezése, elemzése idején sok szó esett arról, ho­gyan tovább a sikeres folyta­tás érdekében. A mezőgazda­­sági osztályok azóta már hiva­talosan is megszerkesztették javaslataikat, s azok haszno­sítása a szövetkezetiek tapasz­talatainak, célkitűzéseinek pá­rosításával — jól szolgálja majd a további előrehaladást. S hogy a második félévben ez a feladat, ez híven jelzi, hogy az „első félidő” is az előreha­ladás jegyében telt el. Annak ellenére, hogy főként az idő­járás miatt az első félévben hallatlan nehézségekkel kel­lett megbirkózniok a termelő­­szövetkezeteknek, s ennek közvetlen pénzügyi hatása is volt, — gondoljunk csak arra, amikor az úgyszólván napok­ra zsugorodott tavaszi vetés­időben a megye túlsó végéből is dolgozott a gép a lenti járás tsz-eiben — a közös gazdasá­gok gazdasági és pénzügyi helyzete a korábbi évekhez mérten tovább javult, s ez a javulás a termelési értéknél, a bevételek növekedésében és a tagság jövedelmének emelke­désében egyaránt megravart­­koz­ik. Az eddigi évi alapján a me­gyében 143 termelőszövetke­zetben ígérkezik bevételi többlet, s 44 gazdaságban ki­esés. Megyei szinten jelentős pluszban vagyunk, hiszen a bevétel és a kiadás különbö­­zete több, mint 10 millió fo­rint, s már a járási összesítés­ben is a bevétel javára billen a mérleg. Különösen örvende­tes, hogy a gyenge termelő­­szövetkezetnél is több, mint 3 millió forint a különbözet a pozitív oldalon. HA ÜZEMÁGANKÉNT vizsgáljuk a bevétel és a ki­esés arányát, úgy a­­legsike­resebben az állattenyésztés vizsgázott. Megyei szinten a várható 6,8 millióval szemben 15,7 millió forint bevételi többlet ígérkezik, nagy mér­tékben a gondozás javulásá­nak eredményeként. A többle­tet ugyanis — főként az első félévben nem annyira a hízla­­lási tervek túlteljesítése, ha­nem az exportra alkalmas hízó­­állatok számának növekedése okozta. Többletbevétel, ami­kor a legtöbb helyen abrakhi­ánnyal küzdöttek! Lám, mi­lyen nagy lehetőség rejlik a lelkiismeretes gondozásban. Ez a minőségi javulás a szarvas­marhahizlalásnál mutatkozott, a bevételi többlet másik ré­szét pedig a terven felüli ba­­romfihizlalás­ teszi ki. S visz­­szatérve a szarvasmarhára, itt részben a kiesés is bizta­tó. A hízóba állított növendék egy részét ugyanis továbbte­­­nyésztésre tartották vissza a szövetkezetek. Kedvezőtlenebb a helyzet a legfontosabb üzemágnál, a nö­vénytermesztésnél. A 7,4 mil­liós várható kieséssel szemben ugyanis ennél mindössze 6,8 millió a bevételi többlet, vagyis egyelőre mínusz mutatkozik. Rossz ez a mínusz azért is, mert tartóssága esetén az ál­lattenyésztés eredményét is befolyásolhatja, hiszen annak a növénytermelés az alapja. A nagyobb mérvű kiesés a ker­tészeti termékeknél mutatko­zik, részben a palántanevelés, illetve a vetés elmulasztása, részben pedig az ápolás elha­nyagolása következtében. A NÖVÉNYTERMESZTÉS­­NÉL a többletbevételt sokhe­lyütt az aprómagból várják. A hiány pótlása, illetve a jöve­delem növelése érdekében a megyei tanács mezőgazdasági osztályának javaslatai között is vezető helyen szerepel a tervezettnél nagyobb magfo­gás, valamint a kenyérgabona felesleg értékesítése. Számos közös gazdaság ugyanis tekin­télyes mennyiségű gabonával rendelkezik a tagság sz­üség­­letén, s a tervben el­ví­rt érté­kesítendő termésen felül. A felmérés idején még kenyér­­gabona kieséssel is számoltakk, de ezek szerint a hiány pótlá­sa itt nem ütközik nehézség­be, legfeljebb spekulációba, ami ellen azonban a leghatá­rozottabban fel kell lépni. A segéd- és feldolgozó Üzemág több, mint 3 millió fo­rintos töbelebevételt ígér. Ez kétségtelenül az üzemág dol­gozóinak jó munkája mellett szól, jó volna azonban, ha az a néhány szövetkezet is, amely különösen nagy­segéd- és fel­dolgozó üzemágat hozott létre, eze-tek-ban a mezőgazdasági szrc.-­ben is iyekezne teljesí­teni, illetve túlteljesíteni ter­vét, mérlegén több mezőgaz­dasági termék és termény ér­tékesítésével­ javítani.­ A termelőszövetkezetek gaz­dasági helyzetének további szilárdulása, a kedvező terme­lési és pénzügyi kilátások ter­mészetesen azt jelentik, hogy mindezek megteremtőinek, a szövetkezeti parasztoknak is nagyobb lesz a jövedelme. A munkaegység értéke a nagy­­kanizsai járás kivételével előreláthatóan több lesz a ter­vezettnél, s hasonlóképpen az egy dolgozó tagra jutó része­sedés is. A kedvező gazdasági és­ pénzügyi helyzetet igazolja az is, hogy 1004. első félévében már SS tsz fizetett rendszere­sen készpénz előleget, de a tagság nem­ igényelte ezt, csak ritkább alk­almakkor. Az első félévi felmérés tehát a megye legtöbb termelőszö­vetkezetében biztató jövőt mutat. Ahol nem, ott is egyen­súlyba lehet még hozni a mér­leget, ha megfelelően haszno­sítják a megyei és a járási szervek javaslatait, s ha a szö­vetkezet vezetői a tagsággal karöltve keresik azokat a le­hetőségeket, amelyek révén több árut ad az országnak a gazdaság, növekszik a jövedel­mük. Ez persze ott­­is feladat, ahol nincs hiány, vagy­ éppen­séggel többlet mutatkozik. Fő­ként a tagság körében végzett agitációs munké, az elhang­zott vélemények, javaslatok összegezése révén igen nagy segítséget tudnak, adni e fel­adat végrehajtásában a szö­vetkezeti pártalapszervezetek. A KEZDET !!-» VOLT, a folytatás sikere pedig a to­vábbi helytálláson múlik. Egy esztendő sikere függ ettől, se­hol sem szabad kockáztatni. Kovács Ferenc Vidéki javítószolgálatot szervez a Zala megyei Gépipari Vállalat Hányszor hangzott el már egy-egy­­ televízió, rádió, mosógép, porszívó vagy egyéb háztartási eszköz tulajdonosá­nak ajkáról, bár meg se vet­tem volna! És joggal, ha arra gondolt, hogy hibás készülékét meg kell javíttatnia. Különösen a vidéki tulajdo­nosok voltak nehéz helyzet­ben, hiszen az elromlott ké­szélüket be kellett hozni Za­laegerszegre, és a visszaszállí­tás is külön gondot okozott. Sipos Zoltán, a Zala megyei Gépipari Vállalat főmérnöké­nek tájékoztatása szerint meg­szűnnek ezek a nehézségek. A vállalat javító részlege ugyan­is a megye falvaiban helyszí­ni javítószolgálatot szervez. A javítás kiterjed minden­féle — garancián túli — rá­dió és televíziójavításra. Ezenkívül mosógép, centrifu­ga, padlókefélő gép, hűtőszek­rény, porszívó, olajkályha, különféle típusú motorkerék­párok és órák javítására. A meghibásodott készüléke­ket a helyi földművesszövet­kezetek gyűjtik egybe. A hét bizonyos napján a vállalat szervizkocsija sorra látogatja ezeket a begyűjtő helyeket, és vagy a helyszínen végzik el a javításokat, vagy a komo­lyabb hiba esetén — behozzák a központba. A készülék hat napon belüli visszaszállításá­ról szintén a vállalat gondos­kodik. Jó gondolat volt a Zala megyei Gépipari Vállalattól­ a helyszíni javítószolgálat megszervezése, amin mind a két fél nyer: a vállalat új munkaalkalmat teremt dolgo­zóinak, a tulajdonosnak pedig nem kell meghibásodott ké­szülékét hosszú kilométerekre fuvaroztatnia.

Next