Zalai Hírlap, 1967. július (23. évfolyam, 153-177. szám)
1967-07-18 / 167. szám
1967. július 18. MIT VITTEK HAZA ? Arcok a népművelők nyári továbbképzéséről A hónapban másfélszáznál is több zalai népművelő továbbképzése folyt Zalaegerszegen. Megyénk falusi kultúrájának önkéntes munkásai szakavatott helyi és fővárosi előadók irányításával készültek a következő népművelési idény feladatainak minél jobb és alaposabb elvégzésére. Vajon hogy vélekednek ők a továbbképzésről? Összefogást a bejárók érdekében Halász Károlyné csaknem húsz esztendeje áll az alsónemesapáti népművelés élén, s mivel tanító is, hát a kicsinyek és a felnőttek nevelése egyaránt az ő vállán nyugszik. A község kulturális „mindeneseként” sokrétű tennivalói vannak, s már csak ezért is helyesnek tartja a nyári továbbképzést. — Négy éve sikerült életképes irodalmi színpadot és színjátszókört szervezni fiataljainkból — mondja —. Kezdetben bizony a rendezéshez nem sokat értettem, s hogy most már a környék meghódítására is gondolhatunk produkcióinkkal, azt ennek az iskolának köszönhetjük. Megtanítottak a színpad ismeretére, s a nyári tanulás így kamatozott a község életében. Most a legnagyobb érdeklődéssel a bejárók helyzetével foglalkozó előadásokat hallgatta, mint a helyi szakmaközi bizottság titkára is. A jövőben szeretnék megtalálni a kapcsolatot a bejáróikat foglalkoztató zalaegerszegi üzemekkel, s közös összefogással megoldást találni a kulturális életbe való jobb bevonásukra. A tsz kulturális alapjának helyes felhasználására vonatkozóan is tapasztalatokat gyűjtött. Ha csak a felét sikerül valóra váltaniuk az iskolai terveknek, szerinte máris nagyot léphet előre az alsónemesapáti kultúra ügye. Iránytű az éves munkához Király István, komárvárosi pedagógus-népművelő ugyancsak évtizedek óta a kultúra falusi munkása, s évente mégis rendszeresen részt vesz nyári továbbképzéseken. Mint mondja, a változó-gazdagodó világban a népművelés „hogyan tovább”-jára keresi a mindig időszerű feleletet. — Nálunk speciális népművelési helyzet van — szögezi le —. A mozi és a könyvtár látogatóinak jelentős része cigányokból tevődik össze, akik bíztatóan élnek jeles lehetőségeinkkel. Körzeti népitánc csoportunk még külföldön is népszerű, s épp most kaptunk egy ausztriai meghívást. Rajkózenekarunk se sokat pihenhet Viszont az üzemiek és a felnőtt tsz-tagok közül többen még távol élnek a komárvárosi kultúra egyre szőkébbnek bizonyuló központjától. S mivel őszre elkészül az olvasóteremnek, a KISZ-klubnak és az öregek napközijének egyaránt otthont adó új kulturális centrum, Király István e komplex népművelési intézmény vezetésének műhelytitkait tanulta Zalaegerszegen. Úgy látja, hogy csak a helyi gazdasági és tömegszervezetek összefogása teremthet virágzó kultúrát az új létesítményben, s a közös akarat mellé ezért most az irányítás tudományát teszi le a tanfolyam végén, rényből került Zalába, s pályakezdőként jött tanulni a „„felnőttek” közé. — A hallottak meggyőztek arról, hogy jó úton járok, a KISZ-fiatalokra építve a falusi népművelést — mondja a fiatal lány —. Persze, nem lehet bármivel felkelteni a fiatalok érdeklődését, s különösen nem a sokszor elavult, hagyományos formákkal. Klubkönyvtár, modern helyi tánczenekar, színes szellemi és sportvetélkedők: ez a korszerű, tömegeket vonzó falusi népművelés szerintem egyetlen járható útja ma. S mivel Kilimánban éppen egy gyönyörű, modern klubkönyvtárba kerülök, hát lesz mit átültetni az itt hallott elméletből a gyakorlatba. Káplár Lajos, a Megyei Művelődési Ház igazgatója, a nyári továbbképzés zalai vezetője is kedvezően vélekedik a tanfolyam eredményeiről. Úgy véli, hogy a helyi vezetők mellett az öntevékeny csoportok társadalmi aktíváit is nagy számban megmozgató továbbképzés kedvezően érezteti majd a hatását az elkövetkező idény során. T. A. A pályakezdő szemszögéből Harms Teréz, a ma még felsorül ki, de holnap már kilimáni népművelő Balatonbe „Szerencsés“ beszerzők Naiv ember azt képzelheti, hogy négy darab, vörös fényben izzó égő beszerzése nem ütközhet nehézségbe. Még akkor sem, ha nem egyszerű égőről van szó, hanem az úgynevezett HSZ 39 002 típusú, akadály fényjelző égőről, amelyeknek — a város közelében repülőtér lévén — a zalaegerszegi kórház kazánházának kéményén kell majd világítaniok. Az égő tehát nem egyszerű égő, de az ügy sem, ami a beszerzése köré kerekedett. Az első levél az elmúlt esztendő novemberében íródott égő-ügyben. A legutóbbi ez év június 23-án. S hogy közben hány, arról az az iratrendező tanúskodik, amelyet a Zala megyei Állami Építőipari Vállalatnál tesznek az érdeklődő elé. A pontosság kedvéért inkább súlyban határozzuk meg, mint darabban: hetvenöt deka. Az alvállalkozó, a gyárépítő vállalat — lehet, hogy előre megérezte a beszerzéssel kapcsolatos várható tortúrát — nem vállalta a nevezett égő beszerzését, hanem a generálkivitelezőre, az Állami Építőipari Vállalatra hárította ezt a feladatot. Az első levél Budapestre, az V. kerületi Építőipari ÉTSZ- hez ment. Válasz: nem foglalkoznak vele. A következő a szombathelyi Rádió- és Villamossági KTSZ-nek, amely ugyan gyárt hasonló égőket, de ilyet nem. Hoszszas érdeklődés után a NEON Fénycsőjavító KTSZ-hez fordult a vállalat. Innen is megjött a válasz: nem vállalják. Végül a gyárkémény építő vállalat tanácsára a Kisipari Exportra Termelő Irodához fordultak. Heuréka! — kiáltották a vállalat dolgozói, amikor a KETI-től megjött a levél. Megvan, megvan. Ők azok. Hanem tovább olvasva a levelet, hamarosan lelohadt a lelkesedésük. Idézet a levélből: „Köszönettel vettük..., de kénytelenek vagyunk elfektetni, mert nélkülözi a megrendelés jellegének megjelölését. .. Csak akkor köthető szerződés, ha a cégszerűen aláírt (milliós rendelésekhez elég az anyagosztály vezetőjének aláírása) megrendelésben az ügylet jellege az utasítás szószerinti szövegének megfelelően van megjelölve.” Aztán tovább. „Irodánk csak olyan megrendelések teljesítésére köthet szerződést, amelynek tartalma közvetlenül, illetve közvetve exportra kerül, vagy importot pótol. Kérjük továbbá a devizamegtakarítás tényét és összegét közölni... De előre is közöljük, hogy az önök által kért szállítási határidőt biztosítani nem tudjuk. Személyes megbeszélés látszik szükségesnek és fedezetigazolás is szükséges. Szinte hihetetlen, de a vállalat mindezeket az adatokat, igazolásokat, okmányokat beszerezte és elküldte az irodának. További bonyodalom nincs. A szállítási határidővel kapcsolatban még folyik ugyan a levelezés, de égő most már biztosan lesz a zalaegerszegi kórház kazánházának kéményén. Tudniillik most már kevesebb a bürokrácia. Háromnegyed év, háromnegyed kiló levelezés és az ügy máris sínen van! Kétségkívül szerencséje van a vállalatnak. Képzeljük el, ha a régi bürokrácia idején kellett volna beszerezniük a nevezett égőket. ZALAI HÍRLAP Jelentős ipari termés a fogyasztási szövetkezetekben Az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek a kereskedelmi és szolgáltatási munkájukkal párhuzamosan kereken 200 féle ipari tevékenységet folytatnak. Országosan 3200 üzemmel rendelkeznek, amelyekben az évi termelési érték eléri a 750 millió forintot. Legnagyobb termelési „felfutás” tapasztalható a mezőgazdasági termékeket feldolgozó üzemekben: hűtőházakban, aszalókban, savanyító üzemekben és szeszfőzdékben. A szövetkezeti betonáru üzemekből a múlt évben már 70 millió forint értékű kútgyűrű, áteresz csatorna, kerítésoszlop, cement- és mozaiklap került ki. Ezek az üzemek adják az ország betonárutermelésének egyötödét. A vidéki húsellátás javítása érdekében a szövetkezetek saját sertéshizlaldáikból látják el a húsárú üzemeiket. Tavaly a szövetkezeti hizlaldákból 21 000 hízó került vágásra, az idén pedig több, mint 30 000-re számítanak. A fogyasztási szövetkezetek fainari üzemei többnyire kisbútorokat, kiegészítő bútorféléket készítenek. Addig panaszkodtunk az uborkaszezonra, míg a tévések bebizonyították, lehet változatos műsort szerkeszteni a nyár hónapjaiban is. Ezúttal tehát elégedettek lehetünk, főleg akkor, ha magunk is úgy véljük, hogy ebben a hőségben elég a szórakozás könynyedebb formáinak hódolnunk ... Kezdjük talán azzal, hogy a mai nagy énekes-dömpingben az utóbbi időben éppen a tv jóvoltából ismerkedhetünk meg közelebbről azokkal, akik nem ok nélkül váltak az utóbbi években — vagy még régebben — jó értelemben vett sztárokká. Ezúttal a rokonszenves, az Ararát tövéből Párizsba szakadt Charles Aznavourt láthattuk-hallhattuk egy újabb show keretében, amely talán csak abban maradt el az ebben a műfajban eddig legjobb benyomást keltett Rita Pavona-showtól, hogy itt a mellékszereplők nagyobbik része inkább talán csak a főszereplő tehetségét volt hivatott kiemelni, mint a műsor színvonalát emelni. Az Mindenből egy keveset.A énekes fejlődését, különféle stíluskísérleteit és eredményeit viszont ügyesen mutatta be az összeállítás. Mindennapi betevő krimink nélkül ma már nem is tévé a tévé, s ezért vártuk különösen felajzva az NDK-ban készült, ám Amerikáról szóló Gyilkosság Riverportban c. filmet, amely három folytatásban, helyenként izgalmasan, de néha túlságosan „agyonbonyolítva” a szálakat próbált többet nyújtani az effajta szabványszórakozásnál, s bepillantást adni az amerikai politikai porond kulisszái mögé, ahol a tisztesség és a becstelenség, sőt a bűnözés útjait vajmi nehéz pontosan nyomon követni. Vagy legalábbis — nem tanácsos, amint ezt nemcsak az új krimi, hanem — egy-két texasi, s más „államokbeli” tény is igazolni látszik. A vetélkedőkről ezúttal is Vitray Tamás, illetve a Tizenkét szék című műsor gondoskodott. Az előző héten bravúrosan szerepelt Morvay László után nem volt könnyű dolga Elek Zoltánnak, a következő „delikvensnek”, aki azonban rácáfolt a kétkedőkre, s jövő héten ő is tovább próbálkozik. E műsorral kapcsolatban csak annyit: néhány játékvezető — mármint vetélkedő-játékvezető — példát vehet Vitrayról, akinek legnagyobb érdeme, hogy magatartásával, könnyedségével — és nem utolsó sorban jóindulatával, segítőkészségével — percek alatt volt képes ezúttal is feloldani a szokásos és nagyon is érthető „drukkot” a versenyzőben. Elégedetlenek voltunk viszont a Halló fiúk ... legfrissebb műsorával. Már legutóbb az volt az érzésünk egyszerkétszer, hogy mostanában kissé esett ennek a korábban méltán népszerű műsorszámnak színvonala, s a fiatalokhoz nem illő, enyhe unalom lengi át időnkint a képernyőt. Akárhogy nézzük, egy Antal Imre a tévében sem csinálhat nyarat. Ideje volna támogatására néhány új ötletet is „bedobni” ... A hétvégi szórakoztatásról a már említett krimi befejező része mellett — újra Szombaton este gyűjtőcímmel — változatos, ha nem is egyenletes színvonalú és érdekességű összeállítást láthattunk, miközben mi, férfiak, kicsit magunkra ismerhettünk Mádi- Szabó Gábornak, a keretjáték szereplőjének mondatai közben. Brigitte Bardot rajongói ezúttal fekete pulóverbe-nadrágba bújva láthatták viszont kedvencüket, az elrejtett bájok helyett tehát kénytelenek voltak a hangjával megelégedni. Már amennyire ez kárpótlást jelenthet, főleg B. B. esetében ... Alighanem emlékezetesebb marad így aztán nála a fiatal pantomimista, Jengibarov, aki ifjú kora ellenére meglepően sokoldalú és érett művésznek bizonyult. S hogy ne szidhassuk tovább a tv filmjeit, ezúttal az olasz neorealista iskola egyik mesterének, Giuseppe De Santisnak 1948-ban készült filmjét láthattuk, a Nincs béke az olajfák alatt és a Róma, 11 óra előfutárát, Keserű rizs címmel. A film jellegzetes, de santisi értékei mellett külön érdekesség volt az egészen ifjú Vittorio Gassmant és Silvana Manganót látnunk. Panasz helyett tehát — mégegyszer — örvendezzünk ezúttal, hiszen valóban mindenből kaptunk egy keveset e héten. Ez pedig nyáron tulajdonképpen nem is kevés, így együttvéve. A. J. ■ ff jj Szégyenfolt a város szívében kattan a fényképezőgép. A fehéringes fiatal turista félreérthetetlen mosollyal leengedi fényképezőgépét, s letagadhatatlan, szégyenletes emléket, egy zalaegerszegi fényképet visz haza magával. Mi is bemérjük a képet, amelyet lencséjébe fogott az imént. Fából összetákolt, düledező klozetok, téglatörmelékkel, piszkos____________ rongyokkal, ételmaradékokkal, papírokkal teli bomba tölcsér nagyságú gödrök, lóistálló, disznóól, maszatos, mezítlábas gyerekek, tyúkok. Csúfos képsora a szennynek, az egészségtelenségnek. A felvétel a környék szagát azonban nem tudta rögzíteni! S ez a táj nem más, mint Zalaegerszeg szíve, a forgalmas Kosztolányi út egy szakasza, a Lőnig Ferenc utcától a Sas utcáig. Néhány méterrel odébb szinte megvető fölénnyel szökik a magasba a Kovács Károly tér modern lakóépülete. Egy előbb leírt „bombatölcsér” mellett jutunk be a Sas utca 5. számú házba. A közel egy éve tanácsi rendelkezés alatt álló épület négy lakója szinte kétségbeesetten fog körül: — Nem bírjuk tovább! Itt, a kapunktól néhány méterre égetik el az istállótrágyát esténként. Rettegünk a minden esti fojtó füsttől! — Látja azt a kutat? Az udvarunkban levő kútból nehezen tudjuk a vizet merni. Kénytelenek vagyunk a szeméthalmaz közepén álló kútból hordani a vizet. Téglákat dobálnak bele, beleköpködnek a gyerekek. — Nézze meg a mellékhelyiségünket. Az utcáról jóformán belelátni. Düledező tákolmány. Az udvarunk tele patkánnyal... Nincs faházunk. A tüzelőt a kapualjban tároltuk, íme, még itt van belőle egy kis maradvány. — Elárasztanak bennünket a legyek! Nem jár erre a szemeteskocsi sem. (?!) A szemetet — miután nem tarthatjuk a lakásban — az utcára borogatjuk. Mit tehetnénk most? ömlik a panasz. És megvan a kontrollálási lehetőségünk. Azonnal látjuk, a lakók minden szava megfelel a valóságnak. De kik lakják ezeket a rettenetes putrikat, ki tart állatokat a tanácsi rendelkezés tilalma ellenére, s egyáltalán, hogyan búrónozhat itt a szenny, miért nem számolják fel a düledező tanyavilágot? A Sőnig Ferenc utca és a Sas utca Kosztolányi útra torkolló két végét cigányok lakják. Főleg olyanok, akiknek pózvai lakását elmosta az elmúlt évi ár, s ideiglenes jelleggel itt kaptak szállást. Hogy rájuk miért nem vonatkozik a városi tanács állattartásra vonatkozó tilalma? Nem tudni. Pedig mindenkit érdekel, meddig díszeleg még a leendő főútvonal mellett a siralmas cigány-tanya, meddig kattogtathatják fényképezőgépüket a városunkba látogató vendégek a romhalmaz környékén. Mert — talán nem véletlenül — mindenkinek azonnal szemet szúr a korántsem városias település. Érdeklődésünkre a városi tanácson adtak választ. Ez azonban közel sem ígér végleges megoldást. A ló- és disznótulajdonosok rövid időn belül elköltöznek a környékről. Egyikük Neszelén épített házat, oda megy. Ha a megállapított határidőre nem szállítják el állataikat, megbüntetik őket. I)* mi lesz a veterát-sorral, a szemetesgödrökkel, a viskókkal, s a Sas utca 5. számú ház lakóinak panaszával? — Tudjuk, hogy szégyenfoltja a városnak ez a település — mondja dr. Czafit Sándor, a városi tanács, titkára. — Több család kitelepítéséről lenne szó, ez pedig nem megy egyhamar. A disznóólak, istállók helyét, mihelyt tulajdonosaik eltávoznak, dózerrel simára gyaluljuk. A többi viskót egyelőre sajnos nem tudjuk felszámolni. Amit tehetünk, az az, hogy a Kosztolányi út szélén éktelenkedő WC-bódékat beljebb vitetjük, másokat építtetünk helyettük, s a szomorú képet a Magyar Hirdető plakáttáblái takarják el majd szem elől — Meddig? Mint megtudtuk — 1970-ig! Egyelőre nem történik intézkedés a Sas utcai lakók ügyében sem — mármint a négy lakó lakáskérelmére sem. Hosszú három év lesz ez. Igaz, a szégyenfolt tarka plakátok mögé kerül, de megmarad. Pedig a végleges megoldásra nem évek múlva — de azonnal szükség lenne. H. I. A fejlődő város egyik anakronizmusa: a Kovács Károly tér 9 emeletes toronyháza tövében düledező viskók, szemétdomb, maszatos gyerekek. (Kiss Ferenc felvétele) 5 a baki Állami gazdaság KILIMÁNI HÚSÜZEMÉHEZ húsipari szakmunkásokatelvesz alkalmazásra Fizetés megegyezés szerint. Felvétel esetén útiköltséget térítünk. Jelentkezés személyesen az Szem vezetőjénél, KILIMÁNBAN. 1968