Zalai Hírlap, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-19 / 16. szám
im M. Társadalmi rangja: munkásnő A statisztikai adatok szerint 1949-ben 12 ezer ember dolgozott az iparban Zala megyében, s tíz százalékuk volt nő. A folyamatos iparfejlesztés révén az elmúlt évben már negyvenezren dolgozhattak ipari munkásként, s jelentősen megnőtt a nők aránya is: mintegy 17 ezer munkásnő foglalja el helyét naponta a gépeknél. És az egy évben előállított 10—10,5 milliárd forintnyi ipari termékben a tűzőnő, a szabásznő és a szövőnő keze munkája is benne van. — Sabján Lajosné vagyok — mutatkozik be a fiatalaszszony a Kőbányai Textilművek zalaegerszegi gyáregységében. Majd mosolyogva hozzáteszi: — Két éve asszony, különben Mayer Mária a nevem. Sabjánnéról sok jót mondtak el a munkahelyi vezetők, kiemelve azt, hogy fiatal korához képest nagyon jó szövőnő, sőt a legjobbak között van. Gyorsan el is hárítja a dicséretet, mondván ő csak dolgozik, teszi a dolgát. — Mi kell ahhoz, hogy valaki jó munkás legyen a textilszakmában? — Kézügyesség. Igen, elsősorban ez, meg aztán idegek, vagyis türelem. Tudja, a gépek miatt. Egy szövőnő ugyanis több gépet kezel, több szövőgépre ügyel Nem a legkönnyebb munka, de Mayer Mária, illetve Sabjánné ezt már tudta a felvételkor is... — Az igazság az, hogy én varrónő akartam lenni — emlékszik vissza. — De akkor éppen nem volt felvétel a ruhagyárban, aztán idejöttem. Tizenöt hónapig Pesten tanultam a szakmát, és 1971 novembere óta vagyok véglegesen Egerszegen. — És ha most kínálnának egy varrónői állást? — Nem mennék el — mondja határozottan. — Megszerettem a szakmámat, le is köt, szívesen csinálom. — Úgy tudom, három műszakban dolgozik. — Valóban. Kicsit nehéz volt megszokni, de belejöttem. — És a bejárás? — Pölöskén lakunk a férjemmel anyósomnál. Egy óra oda—vissza az út. — Megérné bejönni a városba. .. • Elmosolyodik. — Nem akarunk. Jó helyünk van, megszoktuk azt a közösséget. Most múlt húsz esztendős. Jó munkájával, kézügyességével, figyelmével havonta háromezer forintot is hazavisz. Egy majdan felépítendő családi házhoz... " A Zalaegerszegi Ruhagyárban a szabászat nagy csarnokában egy csöndes kis szegletben dolgozik Kocsi Ferencné. Itt, ezen a helyen bármikor megtalálható. Ez azért fontos, mert Kocsinénak több társadalmi megbízatása is van — műhelybizottsági titkár, brigádvezető — és gyakran szükség van a tanácsára, segítségére. — Egyéni gondok, közös problémák — teszem azt a bérrel de foglalkozom üdülőjegyekkel, és a sor talán valahol az ötven százalékos kedvezményre jogosító igazolványokkal záródik — sorolja tennivalóit. — Húsz—huszonegy éve jelentkeztem — beszél a kezdetről. — Először térítőként dolgoztam, aztán fokozatosan mind több és több feladattal bíztak meg. A KISZ-ben vállaltam társadalmi munkát, brigádvezető lettem, később felvettek a pártba, most pedig a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemét végzem. — Vizsgák? — Jaj, ne is mondja! Most lesznek az elsők... A beszámolóim jól sikerültek, remélem nem lesz baj most sem. Közel negyven évével, két gyerekkel, háztartással a hátamögött esténként tanul. De mint kiderül, megértik otthon, hogy számára szükséges ez, és segítik az otthoni feladatokban. A családra terelődött a szó, s itt említi meg: — A nagyobbik lányom most harmadikos középiskolás, s Ham szakmunkástanuló. Munkás lesz belőle, folytatja a hagyományt Az elhatározásban bizonyára nem kis súllyal esett latba, hogy édesanyjuk több mint húsz évi munkásságát nemrégiben szép siker koronázta: tavaly, november hetedikén a Könnyűipar Kiváló Dolgozója lett . A Rákospalotai Bőr- és Műnyagfeldolgozó Vállalat zalaegerszegi gyáregységében dolgozó Tóth Emilné is kitüntetést kapott nemrégiben: élete első Kiváló Dolgozó jelvényét vehette át, hat évi munka után. — Egyéves volt a gyáregység, amikor idekerültem — mondja. — Mennyi minden történt azóta! Új gépek jöttek, többet, jobban csinálunk mindenből, no meg most ez a kongresszusi munkaverseny__ Azt vállaltuk, hogy termelékenyebben dolgozunk, jobb minőséggel Tisztában van a munkahelye gazdálkodásával, gondjaival, pedig ezelőtt hat éve a háztartási teendőik mellől jött el dolgozni. Nem is titkolja, pénz kellett a házépítéshez, de most, hogy a háromszobás kertvárosi családi ház teljesen készen, berendezve áll, nem tudná itthagyni a munkahelyét.— Úgy érzem, megnőtt az önállóságom — vallja. — Ha a házra nézek, bemegyek a szobába, tudom, hogy ebben az én két kezem munkája is benne van... Meg aztán idebent is: az embernek hallgatnak a szavára! Pedig — mosolyodik el — szólunk elégszer, ha szűk a norma, vagy sérelmes valami! — És kinek szólnak? — Hát a művezetőnek! Vagy a szakszervezetisnek, a párttitkárnak Mind nők... Most a csapi cigánysollégiummal vették fel a kapcsolatot, könyveket küldenek a gyerekeknek, sőt, tavasszal meg is látogatják őket . Megmondom őszintén, azelőtt ha kinyitottam egy újságot bizony átsiklottam olyan dolgok felett, mint újítás, brigád, munka az üzemekben... Most érdekel! Tudok összehasonlítani, ötletet szerezni, tájékozódni. Nem párttag, de tisztában van azokkal az elvekkel, határozatokkal, amelyek az elmúlt kongresszuson születtek a munkások helyzetének javítására. — Hogy most mi a legfontosabb számomra? A táskák. Nemrégiben álltunk rá, egy hete csináljuk őket. Ezek új vonalú bevásárlótáskák, és szeretnénk már az elején olyan munkamódszert kidolgozni, hogy minél lendületesebben mehessen a munka — mondja végezetül. Sabján Lajosné Kocsi Ferencné Tóth Emilie m mmik f r mmmmfr. Papp Albert: MUNKA sa a A mai családban már természetes dolog, hogy az aszszony is dolgozik. Ennek megfelelően egyenletesebben osztódnak el a háztartás, a családi élet terhei, de két késük munkájával egy sokkal nagyobb családot is gazdagítanak. Ez egyben rang is, amelynek mind nagyobb, s nagyobb értéke van társadalmunkban. Iréner Gábor ZAVAY BTKBA» 7 A Ságvári második „honfoglalása’5 6.artr kapülményei között is helytálló gimnásiumról Véglegesen berendezkedni A párthatározat óta — magasabb színvonalon Természetes kérdés, hogy vajon ezek a nehézségek befolyásolták-e a Ságváriban az iktató-nevelő munka szintjét? Nos, a tények szerint nem. Jeles eredmény — a nevelőik szerint az 1972-es oktatáspolitikai párthatározat végrehajtása hozta —, hogy végzettjeik egyre nagyobb számlén tanulnak tovább, a gimnáziumok új rendeltetésének megfelelően. (1973-ban az szettségizetteső 29, legutóbb viszont már 45 százaléka került be egyetemekre, főiskoákra!) A nevelők szerint a gimnázium kiforrott pályairányító tevékenysége mellett ebben az is közrejátszik, hogy javult az általános iskolák hasonó gyakorlata, hiszen rátermett fiatalokat javasolnak az itteni ágozatos osztályokba. Főként éppen a tagozatos osztályok gimnazistái szerepelnek kiválóan ma is az országos találmányi és műveltségi versenyeken, a helikoni rendezvényeken vagy éppen a kanizsai fizikai vetélkedőn. Nyári pótlófoglalkozásaiknak is része van abban, hogy tavaly mindössze 1 diákot kellett a 440-ből évismétlésre utasítani. S ami különösen jelen eredmény: a fentebbi sikerekből irányuknak megfelelően ■eszesednek a Zalaegerszegről is a környező járásból jött munkás-paraszt fiatalok. Aanulmányi versenyek legjobbmalistái éppen közülük kelki mostanság ellátogat a dlt egerszegi Liszt általános kólában fellelhető Ságvári Emnáziumba, azt az arányok szonyára meglepik, hiszen a igen kisdiákokra méretezettkóla mintha a langaléta fiuk a nagylányok válláig érne jók. Vagy csupán korábbi Amikor 1972-ben 17 tanulócsoporttal átköltöztek a mindössze 12 megfelelő tantermet kínáló általános iskolai épületbe, mi tagadás — mint a nevelők felidézik — leverten néztek körül az új helyen. El lehet férni egyáltalán itt ? A költözködés nehézségeit diákjaik segítsége oldotta meg, a többit a találékonyság, hiszen átmenetileg még a tornatermükben is oktattak, a testnevelési órákat eközben a városi uszodában megtartva. Időközben a középiskolákat érintő demográfiai hullámvölgy többé -kevésbé „rendezte” a zsúfoltságot, hiszen ma már csak 13 nappal is tanulócsoportja van a gimnáziumnak; igaz, a 13. osztály ma is szükségtanteremben tanul. Miután a jelek szerint itt már végleges otthont kap a gimnázium, az oktatási távprognózisnak a középiskolákban 1980 tájára várt gyerekszaporulatához igazodva, kilátásba helyezték az iskola bővítését őrültek ki, a a tavaly egyetemekre bejutottak majd felét is ők adták. Ám mindebben nincs semmi meglepő, hiszen számos, jól bevált különfoglalkozással segítik a Ságváriban a fizikai dolgozók tehetséges gyermekei képességeinek kibontakoztatását. A célt mind étetközetibben A gimnáziumokat a szakközépiskolák óta egy tévhit kissé konzervatív intézménynek tartja; a tények szerint ez a Ságvárira sem áll, hiszen számos kezdeményezés utal itt is az új, életközeli törekvésekre. Áll ez rangos saját sportéletükre, amely mellett több tehetség beérését a ZTE különféle szakosztályaiban tették lehetővé s a diákok eleven közéleti érdeklődésére is. Kiragadott példa csak, hogy ILA-osztály tanulói — széleskörű gyűjtő—kutató munka révén — bemutatták Zalaegerszeg 30 éves fejlődését képek, üzemi termékek kiállításával , a tablók, tárgyak most az iskola mindhárom szintjének folyó otthonuk, a volt zárdaépület tágas körülményei kínálnak ilyen összehasonlítást? Akárhogy is van, a város oktatásügyének realitásai hozták magukkal, hogy immár harmadik tanévüket kezdték új otthonukban a ságváristák korszerűsítését. (Mindenesetre ebben a friss épületben nincs olyan gond, mint egyik-másik városi nagyiskolánkban, ahol a tágas, patinás épület roskadozik . . .) A Sárváriban nem vártak e majdani bővítésig, maguk kezdtek hozzá a változtatáshoz,é s például szertáraik ha szűkös, de már saját helyiségeket kaptak, azaz a gazdag anyag java bekerülhetett a folyosói szekrényekből, továbbá a tornatermet is eredeti rendeltetésének megfelelően használják már, sőt a nyáron a közös biológiai,kémiai mellé létrehozták a régvárt fizikai előadótermet is. Mindez távolról sem jelenti gondjaik felszámolását, ám a lényeg az, hogy ma már helyrerázódtak, azaz egyre kevésbé zavarja az oktató-nevelő munkát a szűkölködés. Nemrég például saját pinceklubot is kialakítottak a kiszesek, a városbeli üzemek támogatásával, sóit megtöltik. A kongresszusi irányelveket nem csupán a pártszervezet tárgyalta meg itt, hanem — az eddigi fejlődés és a perspektívák lelkesítő példái segítségével — a nevelők a diákok számára is lehetővé tették céljaink megismerését. S már készülnek a jövő gimnáziumának, a fakultatív blokkos rendszerű középiskolának a bevezetésére, amely a képzést a mostaninál még céltudatosabban a diák képességeinek kibontása szolgálatába állítja. Sőt szívesen vállalnák egy — például a város lehetőségeinek, igényeinek megfelelő — ruhaipari szakközépiskolai tagozat kialakítását is. Terebélyesedő és ugyancsak valós érdekek hatására életrehívott felnőttoktatásukban — a faipari képzés mellett — a ruhaipari máris jelentős helyet foglal e. Itt azonban az érdeklődés középpontjában most mindenképpen az egerszegi szakmunkások ősszel indult szakközépiskolája áll, hiszen jellemző, hogy az eredetileg tervezett egy osztály helyett végül hármat kellett beindítaniuk. (Egyet közülük az üzemek anyagi áldozatvállalása tett lehetővé.) A tagozaton 120-an kezdték, s félévkor csak 18-an morzsolódtak le, ami felnőttoktatási tapasztalataik szerint távolról sem jelent kudarcot, s talán részint csak a novemberig tartó tankönyvhiány következménye. Az első vizsgák tükrében különben is kedvező a véleményük a gimnazista szakmunkások tanulási kedvéről, felkészültségéről, s az új forma iránti igényt erősíti az is, hogy számos, ősztől ugyancsak tanulni vágyó munkás érdeklődik nap mint nap a lehetőségekről a tanintézetben. Van tehát miért dolgozni az új otthonban. Türök Andris ! Csokonai Vitéz Mihály zalaegerszegi kapcsolatairól A költő halálának 170. évfordulójára Az 1790-es évektől egy ideig Zalaegerszeg központja volt egy haladó, titkos társaságnak. E társaságból kiemelem Spissich János (vezető), Sárközy István, Nagyváthy János, Festetich György, Pálóczi Horváth Ádám, Csépán István, Tubory László és Kazinczy Ferenc nevét. A zalaegerszegi titkos társaság 1793-ban tervezi egy „Magyar Játék-Színi Társaság” megalakítását. Ugyanebben az évben Kazinczy Spissichnek ajánlja „Lanassa” c. drámafordítását, s ajánlásában többek között így ír: „Nem fonhat az igazságnak tűzpróbáját ki nem álló tanítás és pálda alig kemény hármas kérget a szívnek eredeti lágysága felibe, hogy midőn a természet emeli fel a maga mindenható szavát, a kérgek le ne pattogjanak.” Az ifjú Csokonai Vitéz Mihály mindenről tudott, ugyanis nagyszerű „Konstancinápoly” c. versében nagyjából egyidőben így ír: „... kárpitok ropognak,/ A szívről az avult kérgek lepattognak.” Sőt, Csokonai az ezzel nagyjából egyidőben keletkezett „Bujtó Mars”-ról is tudott, amely Tuboly László forradalmi éneke, aminek dallama megvan az 1798-ra lezáruló „Pataki Dallamtár”-ban. (Csokonai a debreceni kollégiumból való kicsapása után Sárospatakon fejezte be tanulmányait.) A zalaegerszegi titkártársaság az egyik Zala megyei közgyűlésén megalapítja a Somogy megyei Csurgón felépülő gimnáziumot. Egy ideig itt tanít Csokonai Vitéz Mihály is, s érdekes a kapcsolata a zalaegerszegi titkos társaság felügyelő és protektor tagjaival. Mikor pl. megírta Csokonai tanítványai számára a „Cultura” c. színművét, s a tanítványok el is játszották, majdnem politikai botrány támadt. Ugyanis szerepelt egy kurucnóta a színműben, a kurucnóta pedig a zalaegerszegi titkos társaságnak majdnem hogy „himnusza” volt. Az előadáson résztvettek a zalaegerszegi titkos társaság tagjain kívüli személyek, ezért Festetich Csépánnak írta „titok alatt” (sub rosa), hogy intse meg egy kicsit Csokonait. Eperjesi István