Zalai Hírlap, 1976. július (32. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-13 / 164. szám
1976. július 13. Tudományos könyvújdonságok Számos tudományos könyvújdonság hagyja el a nyomdát a harmadik negyedévben. Az Akadémiai Kiadó augusztustól jelenteti meg a Magyar Tudományos Akadémia néprajzi kutatócsoportjának évkönyvét, amelynek Ortutay Gyula a főszerkesztője. Juhász Géza, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem ISGS-ban elhunyt professzora Csokonai költészetére és életére vonatkozó kutatásait tartalmazza a Csokonai tanulmányok című kötet. Rövidesen megjelenik a Korunk tudománya sorozat legújabb kötete, a „Molekula óriások biofizikája” címmel. A szerző: Damjanovich Sándor. JEGYZET Érdemjegyek, forintban Véletlenül csöppentem be egy alkalmi üzemi ünnepségre. A tanácstermet ünneplőruhás fiatalok töltötték meg, idén végzett szakmunkástanulók. Az asztalokon a Jaffa, kóla mellett már ott volt a szakmunkásbizonyítvány is, kinél összehajtva, kinél pedig gondosan, borítékba helyezve. Miután az elnökségben ülők szinte mindegyike köszöntötte őket, s ki-ki elmondta, hogy az életben mi minden vár majd a fiatalra, az üzem vezetője kis papírdarabról felolvasta, hogy vizsgája szerint ki, hány forintos órabért kap munkába állása után. Kicsit óvatosan kezdte a forintokat olvasni, s lopva a leendő munkások szemét figyelte, vajon rezdül-e, vajon jelent-e számukra a szép összeg valamit? Azok a szemek bizony nem rezdültek, amikor elhangzott, hogy a kettesre végzett fiatalnak majdnem tíz forint órabért, a kitűnőre pedig közel 11 forintot adott az üzem az új rendelet értelmében, ami 9,60-ról 12,60-ra szabja meg az ifjú szakmunkások besorolását. Azaz, valakinek mégis rezdült a szeme. Az elnökség szélén ült az üzem egyik idős munkása, aki láthatólag elgondolkodott az órabérek hallatán. Egy fiatalabb, de már sok mindenhez értő szakmunkás bérét kapták ugyanis most a hármas, négyes, az ötös osztályzatú fiatalok, akik úgy tűnik, fel sem fogták, hogy ez a forintban kifejezett érdemjegy nagyon is előlegezett bizalom. Hozzá is szólt ez az időszaki, s ahogy az várható volt, arra kérte a fiatalokat, hogy munkájukkal, hozzáállásaikkal bizonyítsák, hogy érdemesültek is erre a bizalomra, s hogy tesznek is anynyit az asztalra, amennyit most előlegként onnét megkaptak. Néztem a tizenéves arcokat, s arra gondoltam, mennyit változna a kifejezésük, ha elmondaná ez a munkásember, hogy tanonc évei után mennyi bérrel is szabadult? S csodálkoznának, vagy hitetlenkednének-e akkor, ha még azt is hozzátenné, hogy tőle bizony nem kérdezték meg, hogy mikor kíván majd munkába állni, egy hét, kettő, vagy netán egy hónap múlva? Nem sok lett a kötetlennek szánt beszélgetésből, sem, amire a szendvicsek, traubik mellett invitálták a fiatalokat, talán azért is sűrűsödött meg a csend, mert hárman, négyen — egyébként hivatalosan tekintve nem kifogásolhatóan — máris más üzem, vállalat felé kacsingatnak. Volt, aki szakmájától teljesen, elütő vállalathoz jelentkezett, s csak annyit tudott okként mondani, hogy ott, reméli, többet tanulhat. Néztem megint a munkásembert, s láttam, ha az ünnepségen nem is, de majd szót szeretne váltani ezzel a fiatalemberrel. Vagy éppen azt mérlegelte, hogy vajon értené-e, hogy mit is jelent törzsgárdatagnak lenni? És tudom, nem a kedvezményekről, a részesedési százalékokról szólt volna, hanem egészen másról. A dolog erkölcsi oldaláról, az öntudatról, a felelősségről, s egyáltalán arról, amiről ezek a fiatalok nem kaptak tankönyvet, amiből nem vizsgáztak, s amire következésképpen nem érvényes a szép órabér. Ezekből a tantárgyakból az életben, a műhelyben kell majd igazán vizsgázni. A tanulás tehát korántsem fejeződött be. k. g. 10 PERCCEL KÉSŐBB — szendvicsért lépek be a kocsmába — feltűnik nyolc nehézkezű munkás. Málnát isznak a döntésben. — Kecskemétről jöttünk valamennyien — mondja Szabó János. — Az ottani építő- és szerelőipari vállalat technológiai csoportja vagyunk, a silótornyot szereljük a tsz-ben. Három hónapja dolgozunk itt a faluban és még egy hátra van. Nyilván vann véleményük a faluról az itteni emberekről? — Az első ami feltűnt, hogy csudára barátságosak a szentmihályiak. Úgy köszönnek, mintha együtt gyerekeskedtünk volna, s egy apró visszamosolygás után szóba is elegyednek velünk. — Meg azt is megfigyeltük, hogy itt soha nem zárják be a kapukat — szól közbe S. Nagy Tibor — és mintha szelídebbek, csendesebbek lennének mint az alföldiek. — Milyen jó időtöltést, szórakozást találnak itt Zalaszentmihályon ? — Mozi, presszó, zenegép — mondja Szabó István röviden. — Ha jobban körülnéznének és hétvégeken is itt maradnának, nyilván észrevennék, hogy ennél több is van — szól közbe a 23 éves Kovács László, aki éppen, apját helyettesíti a söntés mögött. — Apa Lengyelországba ment turistaútra, én meg kivettem a szabadságom, hogy a munkát ellássam. Máskülönben a Dunántúli Talajjavító Vállalatnál dolgozom és természetesen tagja vagyok a helyi ifjúsági klubnak. Igazán jó dolog egy értelmes, kíváncsi kedvű, lelkes kollektívához tartozni. A fiatalok általában nem azért vágyódnak el a falvakból,mert a nagy városi zaj vonzza őket, hanem azért, mert nem találják meg lakóhelyükön azt a közösséget, amelyben jól érzik magukat. A PRESSZÓTÓL mindössze pár lépés a kerítés, mögötte a klubház. Beke Gabriellát, a függetlenített vezetőt mindenki ismeri és szereti a klubban, hiszen ő dobta a követ az állóvízbe. A zalaszentmihályi fiatalság tartalmas közösségi életét dokumentáló naplót vigyázva teszi az asztalra. — Három évvel ezelőtt neveztünk a Kiváló Ifjúsági Klub pályázatra, 1974-ben dicséretet kaptunk, 75-ben pedig a kiváló címet — mondja. — A kezdeti lépések közül melyik volt a legnehezebb? — Megteremteni a fegyelmet. Itt a klubban nem lehet szeszes italt inni, nem lehet dohányozni és ennek ellenére mégis szeretnek ide járni a fiúk és a lányok. Bálványos Huba grafikusművész is olyan jól érezte magát, amikor egy találkozóra eljött, hogy nekünk ajándékozott nyolc értékes grafikát. Közülük az egyik — ez itt — mutatja a falon — Firenzében aranyérmet nyert. Címe: Az ember értéke. — Programjaik? — Nagyon változatosak. Dr. Balogh András, a helyi körzeti orvos, egészségügyi előadásokat szokott tartani, a vbtitkár és a tanácselnök is, többször eljöttek, legutóbb a házasságról, a jövő tervezésről beszélgettek velünk, örülünk annak is, hogy az irodalmi színpadok is szívesen jönnek hozzánk. Járt már itt a Reflex, a Fókusz, a Számviteli Főiskola Színpada, s íme a beírások bizonyítják, nagyszerű közönségnek tartották klubtagjainkat. Sok szép találkozásunk volt. Járt nálunk Baranyi Ferenc költő, Németh János keramikus, Szabolcs Péter szobrász, Dölle Zsolt pantomim-művész, Dinnyés József, Múzsás András polbeat énekesek. Bitskey Tibor színművész és sokan mások. 18 FÉLE folyóirat jár a klubba: Élet és Irodalom, Delta, Magyar Ifjúság, Rakéta, Lakáskultúra, Művészet stb. Gabi örömmel mutatta az ízlésesen berendezett klubot. Húszezer forintért vették az asztalokat meg a fotelokat és 1500 forintot költenek évente folyóiratokra. — Az össz évi költségvetésünk 53 ezer forint, a köz tanács patronál bennünket anyagilag és mi igyekszünk is kihasználni a lehetőségeket, s bizonyítani, hogy érdemes törődni velünk — mondja. Valóban élénk itt az élet. Emitt a tavaly átadott új sportpályák, a lányok kézilabdáznak, a fiúk lelkesen rúgják a bőrt, ha a szűkebb haza dicsőségéről van szó. SPORTOT KEDVELŐ fiatalok — tiszta udvar, rendes ház — tartalmas klubélet — zenegéppel ellátott hűvös és tiszta eszpresszó — nemrégiben felújított mozi — tágas iskola — emeletes pedagógus-lakások — gazdag úttörőélet — korszerű óvoda — jó kereskedelmi ellátottság ... mind-mind a falukultúra bizonyítékai. Ehhez a szép képhez talán csak egy kis óhaj járulhatna még: jó lenne, ha pár év múlva azzal iseldicsekedhetnének a szentmihályiak, hogy nemcsak a fiatalok érzik jól magukat a klubházban, nemcsak a fiatalokban ég a közösséget teremtő vágy, hanem megmozdultak az idősebbek is. M. K. EGY NÉPDAL NYOMÁBAN Surdról szállott fel a páva SURDON Röpült páva kör alakult. Mínuszos hír, gondolná az olvasó, hiszen ebben a pávás világban se szeri, se száma az újonnan alakuló pávaköröknek. Csakhogy Surddal másképp áll a helyzet, mert... De hát ne vágjunk az események elébe. Putics Tibor, a helyi művelődési ház vezetője: — Az év elején alakultunk huszonhat taggal, s rá három hétre már felléptünk a faluban. Nagy siker volt, a lakosság ismétlést követelt. — Hogyan sikerült megszervezni a pávakört? — Egyszer fellépett nálunk a kiskanizsai és a nagyrécsei együttes, s nagyon megnyerték az itteniek tetszését. Elhatároztuk, hogy mi is alakítunk kört és tömegével jöttek a jelentkezők. Nálunk egyébként sok a zenész, régi táncok és dalok tudói az itteni öregek, olyan nóták bukkannak elő a múltból, amelyek már feledésbe merültek. Van például egy lakodalmas játékunk meglehetősen natúr állapotban. Csiszolni kell rajt, és a színpadra lépünk vele. No, és a legfontosabbat nem is mondtam. Hajdanán Surdról szállott fel a páva, azaz itt gyűjtötték a Röpülj viva című dalt. Igaz, akkor még a községet Somogysurdnak hívták. Szóval annak az embernek a fia, aki hanglemezre énekelte a Röpülj pávát — az én pávaköröm tagja. Sajnos hetes. A NAGYKANIZSAI kórház begyógyászatán látogatók állnak Varga István ágya körül. A beteg vállalja a beszélgetést, azt mondja, jól érzi magát. — Szóval az ön apja . .. — Igen. Én kérem úgy tudom, hogy Bartók volt lent valamilyen Németh nevű zeneszerzővel. Szóval faluról falura jártak, dalokat gyűjtöttek. Úgy emlékszem, hogy ennek a Röpülj pávának a szövege megvolt, csak a dallamot keresték, de nagyon. Apám,ők nem voltak otthon, átmentek egy másik faluba zenélni, öszszeakadtak agámmal, ő énekelte el nekik a dalt. Az anim falusi zenész volt, klarinétos, mint én. — Honnan tanulta ezt a dalt? — Nem, tudom, Apám, akkor hetvenhárom éves volt, és ő maga sem tudta megmondani a zeneszerzőnek. Emlékszem,izt faluban ezek végigültek egy lakodalmat is. Csak figyeltek, mit énekelnek az emberek. — Nem emlékszik, hogy néztek ki a zeneszerzők? — TIZENHÁROM ÉVES lehettem akkor. Az arcukra nem nagyon emlékszem. De az biztos, hogy nem voltak ám azok akkora emberek, mint hisszük. Egyszerűen öltöztek és szerényen viselkedtek. — És utána? — Apámat fölvitték Pestre, vagy! egy hetet töltött ott. A stúdióban lemezfelvételeket csináltak vele. Ennyi az emléktöredék. Egy azonban biztos, hogy Surdon nem Bartók járt, hiszen a Musica Hungarica lemezalbum szerint a Röpülj pávát Seemayer Vilmos zeneszerző gyűjtötte. A többi adat viszont stimmel, hiszen az album alapján a dal a surdi Varga Páltól származik. A felvétel a harmincas években jelent meg a Patria hanglemez-sorozatban, és a további adatok szerint Kodály és Bartók vette fel. Így könnyen elképzelhető, hogy a kopzelet Seemayer Vilmost ruházta fel Bartók nevével , s ezért gyakorlatilag senkit sem lehet hibáztatni. TEHÁT ABBAN A FALUBAN is pávakör alakult, ahonnan felröppent a híres dallam. A tervek szerint rövidesen egyesülnek a pátraiakkal, s így egy ötvenfős együttest tudnának a színpadra vinni. Őrzik a népdalgyűjtők dallamait, régi kincsek után kutatnak emlékezetükben. Kodály és Bartók valószínűleg az öreg Varga Pál fiainak és unokáinak az énekét is szívesen hallgatná. P. I. Egerben az Agria-játékokon Július 9-én mutatták be Heltai Gáspár: Magyar Dekameron című zenés komédiáját. A képen: Szabó Tünde és Bánffy György. (MTI fotó: Benkő Imre felvétele — KSI ZAT MAI HÍRLAP Tetszett — A televízió kedvelt műsorai közé tartoznak a játékos vetélkedők. A tévé szerkesztőinek elképzelései ebben a tekintetben teljes egészében találkoznak a nézők érdeklődésével. Mi is kedvet kaptunk ahhoz, hogy e rovaton belül a játékos formának megfelelően próbáljunk észrevételeket tenni a tévé elmúlt heti műsorára. Kabaré és esztrád műsorokban gyakran szerepel olyan vidám összeállítás, amelyben az eseményeket csoportosítják a jó és a rossz, a tetszik és nem tetszik köré. A jó és rossz hír mintájára ilyen például — stílszerűen — a következő: Jó hír: a Magyar Televízió második műsora megkezdte adását. Rossz hír: Zala megye egyes területein — mint a szerkesztőségünkhöz érkezett számos levél bizonyítja — még az első programot sem lehet élvezhetően fogni. Tehát ezek szellemében közreadjuk néhány észrevételünket. Ami tetszett: + jellel, ami nem tetszett: — jellel. Film. + Az idősebb tévénézője számára kedd este felelevenítették az Abbot és Costello világa című amerikai filmet. Évtizedekig nem hallhattunk, nem láthattunk filmet e két nagyszerű filmkomédiásról, s most, íme néhány napon belül már másodszor is szerepeltek a képernyőn. Úgy véljük, hogy nemcsak az idősebbek, hanem a fiatalok is kellemesen szórakoztak Abbot és Costello furcsa, meghökkentő és ami legfontosabb, nevettető kalandjain. — Éjfél is elmúlt szombat este, amikor véget ért a Dodeskaden című japán film a Kuroszava-sorozat újabb bemutatója. E film értékeivel, mondanivalójával, a felvillantott sorsok és életek értékelésével nem szándékozunk foglalkozni. Végeredményben a maga nemében egy páratlan filmalkotás. Maga az egész sorozat az, amely kiváltotta nemtetszésünket, vagy talán inkább egyetértésünk hiányát. Tudniillik heteken át a hétvégi estéken — a külön-külön egyébként remek — csak Kuroszava-filmek nézése már felborzolja a kedélyeket. Olyan érzéseket válthat ki az emberekből, mint aki mindennap paprikáscsirkét eszik, s ennek következtében a végén megundorodik tőle, s többé már nem kívánja, tehát nem is fogyasztja. Jó lenne, ha a televízió szerkesztői néha erre is gondolnának egy-egy ilyen jellegű sorozat műsorra tűzésekor. Tv-játékok. + Vasárnap este került bemutatásra A játszma című tvjáték, amely a kémelhárítás izgalmas feladatát, veszedelmeit mutatja be egy érdekes történetbe ágyazva, kitűnő színészek szereplésével. Végredményben valóban izgalas krimit mutattak be a nő nem tetszett nők számára és csak egyet lehet érteni a rendező, Szemes Marianne megjegyzésével, amelyben így fogalmaz: ,. Hálás vagyok saját anyagi korlátainknak, amelyek miatt szó sem lehetett nagyszabású látványosságok megjelenítéséről. Így végre a lényegre tudtuk figyelmünket összpontosítani: a játszmára, amelyben szellemek vívnak egymással párbajt." S valóban így volt jó, izgalmas és érdekes a történet, csupán annyit fűzünk hozzá a rendező szavaihoz, hogy talán jó lenne más esetekben is szűkösebb anyagi korlátokat teremteni, hogy a tévéjátékokban a tartalom és a mondanivaló domináljon és ne az autós hajszák, az ökölpárbajok és más egyéb látványosságok. — Érdekesnek ígérkezett — legalábbis a felvázolt történet alapján — a Blanka című tévéjáték. Az ígéret azonban ígéret maradt, mert a tévénézőnek e műsor során arra is jutott ideje, hogy közben a keze ügyében levő regényt is forgassa. Játékos vetélkedők. A Játék a betűkkel — annak ellenére, hogy hosszú ideje szerepel a tévé képernyőjén — nem veszített varázsából. Az automata betűvetítőgép és a versenyzők párharca továbbra is színvonalas műsort produkál. — Az Aki mer, az nyer! társasjáték — amelynek szerkesztő-játékvezetője, mint az előbbi vetélkedőnek, ugyancsak Egri János — már kevésbé jó. E műsornak nincsenek olyan hagyományai, mint a Játék a betűkkel-nek, de reméljük nem is lesznek. Ez a vetélkedő gyakran unalmas, vontatott, nem teremti meg a tévénéző számára az izgalmat és összefonódását a műsorral. Szórakoztató műsorok. + A Szombat este című műsorban Második otthonunk címmel vidáman, szórakoztatóan elevenítettek fel jótollú szatirikus írók írásaiból jelképesen a Markó utcai „bíróság” életéből különböző mozaikokat. A szórakoztató műsor azonban ha groteszkül is, íven komoly, valós dolgokra, ügyekre, igazságokra tapintott rá, s így nemcsak a fővárosi bíróság sok-sok ezer különböző „látogatójáról” festett szatirikus képet, hanem céljaiban nyilván szól az ország különböző bíróságait komoly és furcsa ügyekkel elárasztó emberekről is. — A fenti műsort követően Rohan az idő... címmel a Kedvelt dallamok harmadik részét mutatta be a szombat esti adás. Itt aztán volt minden : technika, látványosság töméntelen mennyiségben, de mindez a műsort nem tette jóvá, igazán szórakoztatóvá. E műsorra is áll az a korábbi megjegyzésünk, amit a paprikáscsirkére vonatkozóan tettünk... K. L. 5 Az Egyesült Izzó dolgozóinak hatvan — 5—10 éves — gyermeke „úszónapköziben” tölti a nyári szünidőt Budapesten a Tungsram uszodában. A gyermekekkel két edző, egy úszómester és négy középiskolás leány foglalkozik. (MTI fotó: Bara István — KM