Zalai Hírlap, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-24 / 20. szám

IMI. január 24. Lehűtött lelkesedés avagy miért unalmasak a zalaegerszegi kirakatok? A ZALAEGERSZEGI Kos­suth utca egyik nyitott kira­katában fázósan toporog a „fő­rendező”. Elgémberedett ujjait masszírozza, majd újabb gom­bostűt próbál a helyére ütni. Új dekoráció készül, friss lát­nivaló. — Szép lesz? — Nem — mondja csönde­sen. — Miért nem? — Nem rajtam múlik — mutat a tucatnyi ruha és ka­bát halomra. — Ezt kell ide raknom, lehetőleg elfogadha­tóan . .. — Miért nem vitatkozik? — Fölösleges. Tizenhét éve csinálom. Egyébként is, a vál­lalat és a bolt érdeke meg­egyezik: az kerüljön a kira­katba, amit leginkább szeret­nénk eladni. • A rendező tanmeséje vala­hogy így szól: Volt egy igazán tehetséges leány. Olyan kira­katokat csinált, hogy érdemes volt megnézni őket. De soha­sem azt rakta a fő helyre, amiből haszon származott vol­na. A boltvezetők aztán meg­unták­­a dolgot, mondván, a szépségből nem lehet megélni. Sorra akasztja a nylonzsi­nórra a konfekcióruhákat, szakavatott kézzel üt a kala­pácsra. Ide még befér egy té­likabát — méricskéli, —, s megpróbálja a legalkalmasab­bat kiválasztani. Szépnek, di­vatosnak a legnagyobb­­jóin­dulattal sem nevezhető. Né­hány hétig ezzel „csábítják” a vevőket ebbe a boltba. Jó lenne eladni, mielőtt bekö­szönt a tavasz. A SZEMKÖZTI oldalon „a kirakat rendezés alatt”. Két fiatal lány válogat a cipőha­lomban. — Estére készen kell lennie — mondja egyikük és ügyes­kednek tovább. A lényeg: va­lamennyinek helyet találja­nak, viszonylag elfogadható rendet teremtsenek a kusza­ságban. A cipők olyanok, ami­lyenek. Téli lábbelik — január végére ez maradt. — Ha érdemes lenne, meg tudnám csinálni — tolmácsol­ja — gondolatait. — Először is háttér kellene, ami keretbe foglalná az egészet. Aztán szé­pen kitapétáznám, olyan anyaggal, ami kiemeli a meg­mutatni valót. — Miért nem teszi? — Ez úgynevezett betekin­­tős kirakat. Kell, hogy legyen benne áru, de nem zárható el a bolttól... — A KIRAKATOK legfőbb funkciója, hogy segítsék el­igazodni a vásárolni szándé­kozót. Szerintem akkor tölti be jól a hivatását, ha egyaránt szolgálja az üzlet és a vásárló érdekét. Mindezt a Centrum Áruház dekoratőreinek irányítója mondja. A dolog szépséghibá­ja csupán annyi, hogy mun­katerületük egyetlen üzletben van, jóval könnyebb feltételek között dolgoznak, mint pél­dául az Iparker kirakatrende­zői. Utóbbiaknak közel fél­száz bolt kirakata a névjegyük a megyeszékhelyen. Milyenek ezek a kirakatok? Itt érdemes­­ néhány pillanatra megállni.­­ Csak azért, hogy tárgyilago­sak legyünk. Valóban lehetet­len lenne olyan kirakatokat készíteni, amelyek mindenki­nek egyformán megnyerik a tetszését. De a jelenlegiek — aligha túlzás — igen távol áll­nak ettől. EGY—KÉT KIVÉTELTŐL eltekintve alig mutatnak ér­dekeset. Úgy is mondhatnánk: unalmasak. Mi végre akkor a kirakatrendező szaktudása és h­i­vatás­szeretete ? — Igazán akkor mutatja meg hogy mit tud — kapom a választ Czirák­y Zoltántól, az Iparker dekorációs részlegé­nek vezetőjétől —, ha egy-egy versenykirakatot készít. Vagy valami jelesebb ünnep követ­kezik. Itt volt például a ka­­rácsony . . . mi is megtettünk minden tőlünk telhetőt. Nem is hallottunk olyan panaszt, hogy nem végeztük tisztes­séggel a munkánkat. Most tu­lajdonképpen kényszerszünet van, hamarosan kilábalunk a télből, a tavaszi dekoráció még nem aktuális. Úgy tűnik, elégedett a je­lenlegi helyzettel. De nem a lehetőségekkel. — Idő- és anyaghiány, igé­nyesebb munkára alig ösztön­ző, erkölcsi és­­anyagi megbe­csülés hűti a lelkesedésünket — sorolja. — Pedig — teszi hozzá —, ma már ritkán kerül olyan fiatal a műhelyünkbe, aki mint divatos szakmát vá­lasztja a kirakatrendezést. Aki pedig reális lehetőségek­kel számolva vállalja e mun­kát, megérdemelné a jobb fel­tételeket. Azt is természete­sen, hogy tehetségét, szakma­szeretetét egyéni elképzelései­nek megvalósításával megmu­tathassa. László Mária Film Szuperb­orzalom — két órában Még a vetítés előtt hallot­tam, hogy ezúttal valóban ko­molyan veszik a korhatárt, s­­ tizennyolc éven aluliakat nem engednek be a filmre, A nyol­­­­cadik utas: a halál című an­­i­gol produkcióra. Utólag vis­­­­­szagondolva igazat kellett ad­nom. Az effajta borzalomso­­­­rozat azonban nemcsak a fia­talabb korosztálynak, hanem a gyengébb idegzetűeknek sem való. Pedig úgy indul minden, mint egy, a technikai civilizá­­­­ció lehetőségeinek bűvöletében­­ fogant sci-fi. A kamera lassan­­ körbepásztázza az űrhajó bel­­­ fejét, elkalandozva a jövő szá­zad műszaki fejlettségét elő­revetítő technikai megoldáso­kon, a formatervezés és a mo­dern szobrászat eredményeit ötvöző, azt felfokozó környe­zet részletein. Már-már soknak is tűnik a látvány, kissé un­­tatóvá kezdenek válni a fény­pontok vibrálásai, az űrbéli navigálás számunkra érthetet­len adathalmazai, a személy­zet vezényszavai. Mindez azonban csak a körítés. Egy ismeretlen jelforrás kideríté­se ugyanis elindítja a bonyo­dalmakat, s elkezdődnek a minden eddigit felülmúló űr­béli pokol borzalmai. Az űr­hajó személyzetének három tagja egy kihaltnak tűnő boly­gón baljóslatú, kísértetiesnek tűnő „objektumot” talál. A hatalmas űrhajó átkutatása során egy tojás formájú lény támadja meg az egyik űrha­jóst. Mint később megtudjuk, ez a mindig más alakot öltő, elpusztíthatatlan, vérszomjas szörny a tökéletes organizmus. Ezt kell eljuttatni — bármi áron — az űrhajósok megbí­zóinak, azoknak, akik nyilván­valóan tudnak a gusztustalan rém­ületéről (nem véletlen, hogy tudományos munkatárs­ként ezúttal robotembert kül­denek a személyzettel!!, kü­lönleges „képességeiről”, ezért is kívánják maguknak meg­szerezni. A jó ritmusú, igazán profi módon megcsinált film hatá­sától, nehéz szabadulni. Szin­te megkönnyebbülésnek tűnik a sokkoló képsorok után fel­állni és konstatálni, hogy sze­rencsére mindez csak a fan­tázia szüleménye. Olyan fe­lülmúlhatatlan borzadály, amelynek a megjelenítésére remélhetően csak a filmesek képesek! Sz. ) Értesítjük a viszonteladókat és magánkereskedőket, hogy g­épi Megnyitottuk nagy kereskedelmi \\v |4 ft IT raktárunkat és­ mintatermünket. VÁLLALAT FORGALMAZUNK: — úttörő egyenr­uházati árukat, — szerszámokat, kisgépeket, — barkács árut, anyagaiul­ Várjuk tisztelt ügyfeleink egyedi megrendeléseit is! Kérje díjmentes árulistánkat! Cím:­ 7400 Kaposvár, Rákóczi tér 2. Telefon: 14-176. Telex: 13-401. 155 863 ZALAI HÍRLAP Fejűit tartom, átruházom, ne­m élünk vele... Költözködnek a lakók a kanizsai olajos toronyház 3. emeletéről A kanizsai olajos toronyház előtt e hét keddjén egymást érték a különböző cégjelzésű teherautók. Platójukon a köl­tözködés félreismerhetetlen jeleivel. Hát mégis? Gyerünk a házmesterhez! ★ ★ ★­­ — Szombaton,­ a tanácson megtartott lakógyűlésen közöl­ték, hogy a harmadik emeleti lakóknak költözniök kell. Ki­csit rövid a határidő, az igaz — mondja Tóth Györgyné. — És miért e sietség? — • Szokolék miatt. Tudja, náluk kidőlt a fal még decem­ber közepén. Azóta vizsgálód­tak, s ezt most majd folytat­ják a többieknél is. Ultrahan­gos vizsgálat lesz, mert állító­lag megroppant a gerenda — fűzi hozzá a férj. — Ha írni fog valamit, akkor a felelős­séggel kapcsolatosan nem árt megemlíteni, hogy hosszú ide­je húzódik az ügy, de most közeli a megoldás. Simon Sándorék ügyében a vezérigazgatónak kell majd döntenie, mert a KFV dolgo­zója a tanácstól számára ki­utalt lakás kulcsát visszavitte az ingatlankezelő vállalathoz.­­ Miért? • Hová tegyem a bútoro­kat? Az isten szabad ege alá? • Mert a Bazár-udvari átmeneti­­ lakásba a fele sem fér. Hagy­jam kint a függőfolyosón? Nem megyek sehová sem! Ha költöznöm kell, kiteszem az utcára, rohadjon ott az egész — mondja egy szuszra Simon Sándor. S aztán ezzel mintha mérgét is kiadta volna. ■ér Szokol László és felesége romhalmaz kellős közepén. Óriási vasgerendákat, magas­ra tornyozott malteroslábakat, feltépett mozaikparkettát, fris­sen rakott falat nézegetnek na­pok óta. Bútoruk a Lenin úti szükséglakásban. — Karácsony előtt a gyere­kek figyelmeztettek, hogy anyu, púposodik a fal! Aztán le is dőlt — mondja a feleség. — Bejelentettük, s legna­gyobb meglepetésünkre lakot­tan akarták kicserélni a két szoba közti válaszfalat. Mond­ták, hogy húzzuk el a faltól a bútort, este meg csak ágyaz­zunk meg, s aludjunk nyugod­tan. Mintha lehetett volna — szól közbe a férj. — A friss falazáson kívül más nyomok is vannak. — Igen, mert­ időközben ki­derítették, hogy a gerendák szilárdságát meg kellene mér­ni. És ha már a falat átrakják, egyúttal ezt is megnézik. Csak­hogy a csatlakozások a parkett alatt 10 centi mélyen voltak, ezért mint látja, azt is felszed­ték. Kértek bennünket, a többi lakó miatt létkérdés ez a vizs­gálat, engedjük a munkát. Na­ponta tucatnyi ismeretlen jár­kált a lakásban. Méricskéltek, vizsgálódtak. Biztatás helyett karhatalommal fenyegettek, hogy kiköltöztetnek, mert aka­dályozom a munkát. Engem fenyegettek, pedig hat nap sza­badságomba került eddig a m­éricskélés.. — Most viszont már nem itt lakik. — Nem tudom, mikor jöhe­tünk vissza. Lehet, hogy csak egy hónap múlva, de az is le­het, hogy sohasem... Pillanatnyilag az a helyzet, hogy hatan költözködnek, a többiek meg találgatnak. Hogy ők miket kerülnek majd sor­ra? Mert ezt biztos, hogy nem lehet elkerülni. S mint lenni szokott, útrakelt a mende­monda. „Iga­z, hogy a ház sül­lyedése megállt, de most meg emelkedik a ház ...” „Olyan nagy a szél, hogy hajlítgatja a házat, azért ropognak a geren­dák . . .” „Az ultrahangos mű­szernél, ha 99-en áll meg a mutató, az a jó. Nálunk meg 600-ig szaladt! Persze, mert az elemeket csak a vas tartja össze . .. „Nincs tartás a szer­kezetben, lebontják az egé­szet ..„Külső merevítő gal­lért kap az épület.. Hogy ezekből mi az igaz? A kanizsai városi tanácson ke­restük a választ, mivel az ér­dekeltek bevonásával tartott legutóbbi tanácskozásukon a sajtó tájékoztatásának jogát fenntartották maguknak. Ab­ból a megfontolásból, hogy egy forrásból kapja mindenki az információt. A tájékoztatásra kijelölt tanácsi illetékes azon­ban lebetegedett. A tanács el­nöke a fenntartott jogot átru­házta a KFV-re, ők azonban nem kívántak vele élni ... ★ Csütörtökön korán reggel csörgött a telefon. Kanizsáról Németh Tibor, a tanács mű­szaki osztályának vezetője je­lentkezett. Röviden elmondta, miért került sor a harmadik emeleti lakók kiköltöztetésére. — Tekintettel arra, hogy a harmadik emeletig monolit­­szerkezetű, onnan felfelé pedig Univáz-szerkezetű az épület, e találkozási pontoknál jelent­keznek az elváltozások. Ezért döntöttünk úgy, hogy ezen a szinten minden pillért meg­vizsgáltunk, s ahol indokolt, ott a megerősítést is elvégez­tetjük. Ezt a munkát viszont bontás nélkül nem tudja megcsinálni a tanácsi építő­ipari vállalat. Ezért javasoltuk az üzemeltetőnek, hogy a ta­nács által biztosított lakásokba ideiglenesen költöztessék ki a lakókat. Tehát nem az élet­veszély miatt, hanem azért, hogy feleslegesen ne zaklassuk őket, s hogy biztonsággal meg­állapíthassák a szakemberek, mi okozza az elváltozások­at, s a szükséges felújításokat azon­nal el is végezhessék. Soron kívüli munka, ezért volt gyors a lakások kiürítése is. Remél­jük, hogy hamarosan vissza­költözködhetnek majd a lakók ■— mondotta Németh Tibor. Takáts Sándor Átadás júniusban A Volán 16. számú Vállalat lenti üzemegységében szociális épület készül a TANÉP kivi­­telezésében. A közel 8 millió forint beruházású létesítmény­ben ebédlő, öltözők, klubhe­lyiség és pihenőhelyiségek kapnak helyet, átadására jú­nius 30-án kerül sor. (Polgár Tamás felvétele) Jegyzet Csöpög a csap. Először csak hosszú időközönként esik le egy-egy csepp, aztán ahogy múlnak a napok, egyre gyor­sabban, most pedig már szü­net nélküli a platy... platy... Mit tesz ilyenkor az em­ber? Ha ügyes, kicseréli a tömítést, ha nem, szerelőt hív. Mert a sok vízcsepp sok literre megy, s a vízért fizet­ni kell. A dolog persze közel sem ilyen egyértelmű. Mert a javítás, a javíttatás gyorsa­sága nem mindig attól függ, mikor, mennyi idő után kap tömítést, szerelőt az ember. A csöpögő vízcsap megja­vít­ta­tása attól is függ, kinek csöpög? Azaz ki fizeti a viz­ár­­át. A magán-, az OTP tár­sai, a szövetkezeti lakásban lakók maguk. Ennélfogva kö­rükben mi sem természete­sebb, mint az első gyanús jel n­áv javíttatot. Az állami la­ko­sokban pedig... Tulajdonképpen eszembe se jutott volna erről a prózai dologról elmélkedni ha a mi­nap valaki arra a kérdésre, hnan nem id­egesíti-e a rsö- Ponö csap yem a—,tonen vá­laszolt volna: Nem nékem S------------------------------------------­csöpög. Hogy kinek? Hát az ingatlannak. Vagyis a lakás kezelőjének. A vízdíj ugyan­is, mint sok egyéb más, benn­­foglaltatik a lakbérben. Ma­gyarul, teljesen mindegy, hogy mennyi víz pazarlódik el, a bérlő egyformán fizet. Midőn ismerőseimnek a történetet­­ elmondtam, más dolgokra is felhívták a fi­gyelmemet. Példa arra, hogy amíg az OTP, a szövetkezeti házak lépcsőházai estéről es­tére sötétek, csak akkor gyűl bennük fény, ha valaki éppen jár a lépcsőkön, addig az ál­lami házak javarészében es­te és reggel órákon át fény­árban úszik. Nem azért, mert ezekben a házakban nincs időre beállított automata kapcsoló, hanem azért, mert ezek a kapcsolók általában kibiztosíthatók, s mert a vil­lany „nem a lakóknak éa”, azaz a közös helyiségek vil­­lanyszámláját nem ők fizetik s mert így kényelmesebb, hát miért ne legyen ígyl? A sort persze feleifathat­­nók. A lépcsoházak fes*ésp­ und\n.T" nprn.. fi Inirnl* fpl­ adata Ki figyel hát arra. A hogy a gyerekek vésik, fúr­jak, faragjak, összefirkálják, addig hintáznak a korláto­kon, amíg azok életveszélye­sek nem lesznek? Nem okoz fejfájást, ha törik a közpén­zen megvett szemetes edény, ripityára törve hull szerte­szét az ablaküveg . .. Mind­ezek javíttatása az ingatlan­­kezelő vállalatok feladata, költsége. Nem szeretném, persze, ha az általánosítás vádjával, il­letnének. Sietek hát kijelen­teni: az elmondottak nem áll­nak mindenkire. De nagyon sokakra igen. A vizet az in­gatlannak csöpögtető azt mondta, attól nem lesz ke­vesebb a lakbér, ha ő meg­­javíttatja a csapot. Nem. Mi­ként attól sem, ha mindenütt csak annyit ég a villany, amennyit arra okvetlen szük­ség van, attól sem, ha meg­óvjuk a lakások tartozékait, a sajátunként rigyázunk a közös helyiségek rendjére. Csakhát a víznek, a villa­mosenergiának és másnak sem vagyunk annyira bövi­den, hogy megengedhetnénk magunknak a pazarlást. Még akkor sem, ha ennek hátrá­nyait­ közvetlenül nem is érezzük. A tíz, húsz, száz, 1 ezer csöpögő csap a nagy sokat számít. Kára közös kárunk. Teleki Sári Csöpög a csap s

Next