Zalai Hírlap, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-24 / 20. szám
IMI. január 24. Lehűtött lelkesedés avagy miért unalmasak a zalaegerszegi kirakatok? A ZALAEGERSZEGI Kossuth utca egyik nyitott kirakatában fázósan toporog a „főrendező”. Elgémberedett ujjait masszírozza, majd újabb gombostűt próbál a helyére ütni. Új dekoráció készül, friss látnivaló. — Szép lesz? — Nem — mondja csöndesen. — Miért nem? — Nem rajtam múlik — mutat a tucatnyi ruha és kabát halomra. — Ezt kell ide raknom, lehetőleg elfogadhatóan . .. — Miért nem vitatkozik? — Fölösleges. Tizenhét éve csinálom. Egyébként is, a vállalat és a bolt érdeke megegyezik: az kerüljön a kirakatba, amit leginkább szeretnénk eladni. • A rendező tanmeséje valahogy így szól: Volt egy igazán tehetséges leány. Olyan kirakatokat csinált, hogy érdemes volt megnézni őket. De sohasem azt rakta a fő helyre, amiből haszon származott volna. A boltvezetők aztán meguntáka dolgot, mondván, a szépségből nem lehet megélni. Sorra akasztja a nylonzsinórra a konfekcióruhákat, szakavatott kézzel üt a kalapácsra. Ide még befér egy télikabát — méricskéli, —, s megpróbálja a legalkalmasabbat kiválasztani. Szépnek, divatosnak a legnagyobbjóindulattal sem nevezhető. Néhány hétig ezzel „csábítják” a vevőket ebbe a boltba. Jó lenne eladni, mielőtt beköszönt a tavasz. A SZEMKÖZTI oldalon „a kirakat rendezés alatt”. Két fiatal lány válogat a cipőhalomban. — Estére készen kell lennie — mondja egyikük és ügyeskednek tovább. A lényeg: valamennyinek helyet találjanak, viszonylag elfogadható rendet teremtsenek a kuszaságban. A cipők olyanok, amilyenek. Téli lábbelik — január végére ez maradt. — Ha érdemes lenne, meg tudnám csinálni — tolmácsolja — gondolatait. — Először is háttér kellene, ami keretbe foglalná az egészet. Aztán szépen kitapétáznám, olyan anyaggal, ami kiemeli a megmutatni valót. — Miért nem teszi? — Ez úgynevezett betekintős kirakat. Kell, hogy legyen benne áru, de nem zárható el a bolttól... — A KIRAKATOK legfőbb funkciója, hogy segítsék eligazodni a vásárolni szándékozót. Szerintem akkor tölti be jól a hivatását, ha egyaránt szolgálja az üzlet és a vásárló érdekét. Mindezt a Centrum Áruház dekoratőreinek irányítója mondja. A dolog szépséghibája csupán annyi, hogy munkaterületük egyetlen üzletben van, jóval könnyebb feltételek között dolgoznak, mint például az Iparker kirakatrendezői. Utóbbiaknak közel félszáz bolt kirakata a névjegyük a megyeszékhelyen. Milyenek ezek a kirakatok? Itt érdemes néhány pillanatra megállni. Csak azért, hogy tárgyilagosak legyünk. Valóban lehetetlen lenne olyan kirakatokat készíteni, amelyek mindenkinek egyformán megnyerik a tetszését. De a jelenlegiek — aligha túlzás — igen távol állnak ettől. EGY—KÉT KIVÉTELTŐL eltekintve alig mutatnak érdekeset. Úgy is mondhatnánk: unalmasak. Mi végre akkor a kirakatrendező szaktudása és hivatásszeretete ? — Igazán akkor mutatja meg hogy mit tud — kapom a választ Cziráky Zoltántól, az Iparker dekorációs részlegének vezetőjétől —, ha egy-egy versenykirakatot készít. Vagy valami jelesebb ünnep következik. Itt volt például a karácsony . . . mi is megtettünk minden tőlünk telhetőt. Nem is hallottunk olyan panaszt, hogy nem végeztük tisztességgel a munkánkat. Most tulajdonképpen kényszerszünet van, hamarosan kilábalunk a télből, a tavaszi dekoráció még nem aktuális. Úgy tűnik, elégedett a jelenlegi helyzettel. De nem a lehetőségekkel. — Idő- és anyaghiány, igényesebb munkára alig ösztönző, erkölcsi ésanyagi megbecsülés hűti a lelkesedésünket — sorolja. — Pedig — teszi hozzá —, ma már ritkán kerül olyan fiatal a műhelyünkbe, aki mint divatos szakmát választja a kirakatrendezést. Aki pedig reális lehetőségekkel számolva vállalja e munkát, megérdemelné a jobb feltételeket. Azt is természetesen, hogy tehetségét, szakmaszeretetét egyéni elképzeléseinek megvalósításával megmutathassa. László Mária Film Szuperborzalom — két órában Még a vetítés előtt hallottam, hogy ezúttal valóban komolyan veszik a korhatárt, s tizennyolc éven aluliakat nem engednek be a filmre, A nyolcadik utas: a halál című anigol produkcióra. Utólag visszagondolva igazat kellett adnom. Az effajta borzalomsorozat azonban nemcsak a fiatalabb korosztálynak, hanem a gyengébb idegzetűeknek sem való. Pedig úgy indul minden, mint egy, a technikai civilizáció lehetőségeinek bűvöletében fogant sci-fi. A kamera lassan körbepásztázza az űrhajó bel fejét, elkalandozva a jövő század műszaki fejlettségét előrevetítő technikai megoldásokon, a formatervezés és a modern szobrászat eredményeit ötvöző, azt felfokozó környezet részletein. Már-már soknak is tűnik a látvány, kissé untatóvá kezdenek válni a fénypontok vibrálásai, az űrbéli navigálás számunkra érthetetlen adathalmazai, a személyzet vezényszavai. Mindez azonban csak a körítés. Egy ismeretlen jelforrás kiderítése ugyanis elindítja a bonyodalmakat, s elkezdődnek a minden eddigit felülmúló űrbéli pokol borzalmai. Az űrhajó személyzetének három tagja egy kihaltnak tűnő bolygón baljóslatú, kísértetiesnek tűnő „objektumot” talál. A hatalmas űrhajó átkutatása során egy tojás formájú lény támadja meg az egyik űrhajóst. Mint később megtudjuk, ez a mindig más alakot öltő, elpusztíthatatlan, vérszomjas szörny a tökéletes organizmus. Ezt kell eljuttatni — bármi áron — az űrhajósok megbízóinak, azoknak, akik nyilvánvalóan tudnak a gusztustalan rémületéről (nem véletlen, hogy tudományos munkatársként ezúttal robotembert küldenek a személyzettel!!, különleges „képességeiről”, ezért is kívánják maguknak megszerezni. A jó ritmusú, igazán profi módon megcsinált film hatásától, nehéz szabadulni. Szinte megkönnyebbülésnek tűnik a sokkoló képsorok után felállni és konstatálni, hogy szerencsére mindez csak a fantázia szüleménye. Olyan felülmúlhatatlan borzadály, amelynek a megjelenítésére remélhetően csak a filmesek képesek! Sz. ) Értesítjük a viszonteladókat és magánkereskedőket, hogy gépi Megnyitottuk nagy kereskedelmi \\v |4 ft IT raktárunkat és mintatermünket. VÁLLALAT FORGALMAZUNK: — úttörő egyenruházati árukat, — szerszámokat, kisgépeket, — barkács árut, anyagaiul Várjuk tisztelt ügyfeleink egyedi megrendeléseit is! Kérje díjmentes árulistánkat! Cím: 7400 Kaposvár, Rákóczi tér 2. Telefon: 14-176. Telex: 13-401. 155 863 ZALAI HÍRLAP Fejűit tartom, átruházom, nem élünk vele... Költözködnek a lakók a kanizsai olajos toronyház 3. emeletéről A kanizsai olajos toronyház előtt e hét keddjén egymást érték a különböző cégjelzésű teherautók. Platójukon a költözködés félreismerhetetlen jeleivel. Hát mégis? Gyerünk a házmesterhez! ★ ★ ★ — Szombaton, a tanácson megtartott lakógyűlésen közölték, hogy a harmadik emeleti lakóknak költözniök kell. Kicsit rövid a határidő, az igaz — mondja Tóth Györgyné. — És miért e sietség? — • Szokolék miatt. Tudja, náluk kidőlt a fal még december közepén. Azóta vizsgálódtak, s ezt most majd folytatják a többieknél is. Ultrahangos vizsgálat lesz, mert állítólag megroppant a gerenda — fűzi hozzá a férj. — Ha írni fog valamit, akkor a felelősséggel kapcsolatosan nem árt megemlíteni, hogy hosszú ideje húzódik az ügy, de most közeli a megoldás. Simon Sándorék ügyében a vezérigazgatónak kell majd döntenie, mert a KFV dolgozója a tanácstól számára kiutalt lakás kulcsát visszavitte az ingatlankezelő vállalathoz. Miért? • Hová tegyem a bútorokat? Az isten szabad ege alá? • Mert a Bazár-udvari átmeneti lakásba a fele sem fér. Hagyjam kint a függőfolyosón? Nem megyek sehová sem! Ha költöznöm kell, kiteszem az utcára, rohadjon ott az egész — mondja egy szuszra Simon Sándor. S aztán ezzel mintha mérgét is kiadta volna. ■ér Szokol László és felesége romhalmaz kellős közepén. Óriási vasgerendákat, magasra tornyozott malteroslábakat, feltépett mozaikparkettát, frissen rakott falat nézegetnek napok óta. Bútoruk a Lenin úti szükséglakásban. — Karácsony előtt a gyerekek figyelmeztettek, hogy anyu, púposodik a fal! Aztán le is dőlt — mondja a feleség. — Bejelentettük, s legnagyobb meglepetésünkre lakottan akarták kicserélni a két szoba közti válaszfalat. Mondták, hogy húzzuk el a faltól a bútort, este meg csak ágyazzunk meg, s aludjunk nyugodtan. Mintha lehetett volna — szól közbe a férj. — A friss falazáson kívül más nyomok is vannak. — Igen, mert időközben kiderítették, hogy a gerendák szilárdságát meg kellene mérni. És ha már a falat átrakják, egyúttal ezt is megnézik. Csakhogy a csatlakozások a parkett alatt 10 centi mélyen voltak, ezért mint látja, azt is felszedték. Kértek bennünket, a többi lakó miatt létkérdés ez a vizsgálat, engedjük a munkát. Naponta tucatnyi ismeretlen járkált a lakásban. Méricskéltek, vizsgálódtak. Biztatás helyett karhatalommal fenyegettek, hogy kiköltöztetnek, mert akadályozom a munkát. Engem fenyegettek, pedig hat nap szabadságomba került eddig a méricskélés.. — Most viszont már nem itt lakik. — Nem tudom, mikor jöhetünk vissza. Lehet, hogy csak egy hónap múlva, de az is lehet, hogy sohasem... Pillanatnyilag az a helyzet, hogy hatan költözködnek, a többiek meg találgatnak. Hogy ők miket kerülnek majd sorra? Mert ezt biztos, hogy nem lehet elkerülni. S mint lenni szokott, útrakelt a mendemonda. „Igaz, hogy a ház süllyedése megállt, de most meg emelkedik a ház ...” „Olyan nagy a szél, hogy hajlítgatja a házat, azért ropognak a gerendák . . .” „Az ultrahangos műszernél, ha 99-en áll meg a mutató, az a jó. Nálunk meg 600-ig szaladt! Persze, mert az elemeket csak a vas tartja össze . .. „Nincs tartás a szerkezetben, lebontják az egészet ..„Külső merevítő gallért kap az épület.. Hogy ezekből mi az igaz? A kanizsai városi tanácson kerestük a választ, mivel az érdekeltek bevonásával tartott legutóbbi tanácskozásukon a sajtó tájékoztatásának jogát fenntartották maguknak. Abból a megfontolásból, hogy egy forrásból kapja mindenki az információt. A tájékoztatásra kijelölt tanácsi illetékes azonban lebetegedett. A tanács elnöke a fenntartott jogot átruházta a KFV-re, ők azonban nem kívántak vele élni ... ★ Csütörtökön korán reggel csörgött a telefon. Kanizsáról Németh Tibor, a tanács műszaki osztályának vezetője jelentkezett. Röviden elmondta, miért került sor a harmadik emeleti lakók kiköltöztetésére. — Tekintettel arra, hogy a harmadik emeletig monolitszerkezetű, onnan felfelé pedig Univáz-szerkezetű az épület, e találkozási pontoknál jelentkeznek az elváltozások. Ezért döntöttünk úgy, hogy ezen a szinten minden pillért megvizsgáltunk, s ahol indokolt, ott a megerősítést is elvégeztetjük. Ezt a munkát viszont bontás nélkül nem tudja megcsinálni a tanácsi építőipari vállalat. Ezért javasoltuk az üzemeltetőnek, hogy a tanács által biztosított lakásokba ideiglenesen költöztessék ki a lakókat. Tehát nem az életveszély miatt, hanem azért, hogy feleslegesen ne zaklassuk őket, s hogy biztonsággal megállapíthassák a szakemberek, mi okozza az elváltozásokat, s a szükséges felújításokat azonnal el is végezhessék. Soron kívüli munka, ezért volt gyors a lakások kiürítése is. Reméljük, hogy hamarosan visszaköltözködhetnek majd a lakók ■— mondotta Németh Tibor. Takáts Sándor Átadás júniusban A Volán 16. számú Vállalat lenti üzemegységében szociális épület készül a TANÉP kivitelezésében. A közel 8 millió forint beruházású létesítményben ebédlő, öltözők, klubhelyiség és pihenőhelyiségek kapnak helyet, átadására június 30-án kerül sor. (Polgár Tamás felvétele) Jegyzet Csöpög a csap. Először csak hosszú időközönként esik le egy-egy csepp, aztán ahogy múlnak a napok, egyre gyorsabban, most pedig már szünet nélküli a platy... platy... Mit tesz ilyenkor az ember? Ha ügyes, kicseréli a tömítést, ha nem, szerelőt hív. Mert a sok vízcsepp sok literre megy, s a vízért fizetni kell. A dolog persze közel sem ilyen egyértelmű. Mert a javítás, a javíttatás gyorsasága nem mindig attól függ, mikor, mennyi idő után kap tömítést, szerelőt az ember. A csöpögő vízcsap megjavíttatása attól is függ, kinek csöpög? Azaz ki fizeti a vizárát. A magán-, az OTP társai, a szövetkezeti lakásban lakók maguk. Ennélfogva körükben mi sem természetesebb, mint az első gyanús jel náv javíttatot. Az állami lakosokban pedig... Tulajdonképpen eszembe se jutott volna erről a prózai dologról elmélkedni ha a minap valaki arra a kérdésre, hnan nem idegesíti-e a rsö- Ponö csap yem a—,tonen válaszolt volna: Nem nékem S------------------------------------------csöpög. Hogy kinek? Hát az ingatlannak. Vagyis a lakás kezelőjének. A vízdíj ugyanis, mint sok egyéb más, bennfoglaltatik a lakbérben. Magyarul, teljesen mindegy, hogy mennyi víz pazarlódik el, a bérlő egyformán fizet. Midőn ismerőseimnek a történetet elmondtam, más dolgokra is felhívták a figyelmemet. Példa arra, hogy amíg az OTP, a szövetkezeti házak lépcsőházai estéről estére sötétek, csak akkor gyűl bennük fény, ha valaki éppen jár a lépcsőkön, addig az állami házak javarészében este és reggel órákon át fényárban úszik. Nem azért, mert ezekben a házakban nincs időre beállított automata kapcsoló, hanem azért, mert ezek a kapcsolók általában kibiztosíthatók, s mert a villany „nem a lakóknak éa”, azaz a közös helyiségek villanyszámláját nem ők fizetik s mert így kényelmesebb, hát miért ne legyen ígyl? A sort persze feleifathatnók. A lépcsoházak fes*ésp und\n.T" nprn.. fi Inirnl* fpl adata Ki figyel hát arra. A hogy a gyerekek vésik, fúrjak, faragjak, összefirkálják, addig hintáznak a korlátokon, amíg azok életveszélyesek nem lesznek? Nem okoz fejfájást, ha törik a közpénzen megvett szemetes edény, ripityára törve hull szerteszét az ablaküveg . .. Mindezek javíttatása az ingatlankezelő vállalatok feladata, költsége. Nem szeretném, persze, ha az általánosítás vádjával, illetnének. Sietek hát kijelenteni: az elmondottak nem állnak mindenkire. De nagyon sokakra igen. A vizet az ingatlannak csöpögtető azt mondta, attól nem lesz kevesebb a lakbér, ha ő megjavíttatja a csapot. Nem. Miként attól sem, ha mindenütt csak annyit ég a villany, amennyit arra okvetlen szükség van, attól sem, ha megóvjuk a lakások tartozékait, a sajátunként rigyázunk a közös helyiségek rendjére. Csakhát a víznek, a villamosenergiának és másnak sem vagyunk annyira böviden, hogy megengedhetnénk magunknak a pazarlást. Még akkor sem, ha ennek hátrányait közvetlenül nem is érezzük. A tíz, húsz, száz, 1 ezer csöpögő csap a nagy sokat számít. Kára közös kárunk. Teleki Sári Csöpög a csap s