Zalai Hírlap, 1984. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1984-06-05 / 130. szám

1984. június 5. Aba Szovák­­emlékkiállítás Aba Novak Vilmos művei­ről rendezett kiállítás nyílt vasárnap a pécsi Janus Pan­nonius Múzeumban. A modern magyar festészet egyik leg­eredetibb alakjának számító művész most lenne 90 éves.­­ Az ez alkalomból is rendezett kiállításon a Pécsi Képtár tel­jes Aba Novák-gyűjteménye került közönség elé számos magángyűjtők tulajdonában levő jelentős alkotással kiegé­szítve. Ott látható a tárlaton az Álarcfestő és a művész több olyan alkotása, amelyek­nek a cirkusz és a vásár szí­nes forgataga volt az ihletője, továbbá a pécsi temetőkápol­na számára készített freskó­­terve. A tárlat szeptemberig látogatható­. (MTI) Múzeum Tokajban Befejeződött a Tokaj főterén álló egykori görög kereskedő­ház helyreállítása. A XVIII. században emelt műemlék­­épületben múzeumot rendez­nek be, mely még az idén megnyílik. A négyszintes szé­p épület­ben a „Tisza—Tokaj mezővá­ros” történetére vonatkozó do­kumentumokat, a Tokaj-Hegy­­aljai történelmi borvidék haj­dani kereskedelmi központjá­nak számító helység és kör­nyékének szőlőművelésére, bo­rászatára, borkereskedelmére vonatkozó emlékeket állítják ki. Helyet kapnak termeiben a Tisza és a Bodrog víziéleté­nek, halászatának emlékei csakúgy, mint a Bodrogköz néprajzi értékei. Egyes szo­bákban korabeli bútorokat, a vidékre jellemző szobabelső­ket rendeznek be (MTI)­! ZALAI HÍRLAP Egy hétvége Zalaszentgróton író-olvasó találkozó és rock-koncert HOGY SZILVÁSI LAJOS az egyik legvitatottabb írónk — ez vitathatatlan. Hogy Szilvási Lajos az egyik legolvasottabb írónk — ez tény. Vásárolják nők, férfiak, fiatalok és idő­sek, mint ahogy a péntek este zsúfolásig telt zalaszentgróti könyvtárban is ilyen heterogén társaság várta, hogy találkoz­hasson az íróval. Végülis ez utóbbi nyújtotta a többet Szil­vás­ Lajos személyében meg­nyerő és barátságos egyénisé­get ismerhettek meg. — Az író személye érdekte­len a könyv és az olvasó vi­szonyában, a regény önmaga szerezzen híveket, egyedül hó­­dítson — vallotta az est ven­dége, majd pályájáról szólt. — Egy ország nyilvánossága előtt kellett regényíróvá válnom, a kezdők tettenérhető csetlés, botlásaival együtt. Az első év­tized után rájöttem, ha azt akarom, hogy írásaim hitele­sek legyenek, akkor szereplőim i­met az én korosztályomból, a népi kollégiumokban emberré­­ vált fiúkból, lányokból kell­­ válogatnom. Életük annak a népnek a szolgálata, amely ki­izzadta, hogy ez a réteg értel­miséggé válhasson. A kérdésekre adott válaszai­ból megtudhattuk: nyomdában a következő Szilvási könyv, A néma, ami karácsony táján kerül a könyvesboltokba, s nemsokára láthatjuk a televí­­r­­ióban az Apassionata című regényének filmváltozatát A szentgróti olvasók kérdéseibe sok elismerő mondatot szőtt az író iránti tisztelet a hála a kellemes órákért amit modern realista regényeivel szerzett. E csendes beszélgetés ellen-­­ pólusaként vasárnap összesen 8000 Watt teljesítményű hang­falak rezegtették meg a dob­­i hártyákat és a művelődési ház falait amikor Sárvári Vilmos (szólógitár) és Kékesi László­­ (basszusgitár) a húrok közé csapott, s mintha az ember mellkasát belülről döngették volna a decibelek, a Donászy Tibor dob­verői által diktált ritmusra. Aztán a sötétségből kibomló lila fényben felfedez­hettük Zeffer Andrást az or­gona mögött, elől pedig a ze­nekarvezetőt, Schuster Lórán­tot, az együttes show-manjét és a zenekar alaphangját át­vitt értelemben és szó szerint is meghatározó énekest, Tu­ny­ogi Pétert. A P. Mobil a Honfoglalással kezdte a koncertet, ami egy­ben turnéjuk és ősszel megje­lenő nagylemezük címe és szimbóluma. Ehhez készült (100 éves kőris-, mahagóni- és rózsafából) Sárvári Vilmos Magyarország körvonalait áb­rázoló gitárja. Néhány perc még és foghí­jassá váltak a széksorok, hogy annál nagyobb legyen a zsú­foltság a színpad előtti részen, ahol egymás vállára is jutott a csápolókból. Elől teljes volt az extázis, míg a székekben maradók rágógumi-gyötrő szenvtelen arccal — ám fi­gyelmesen — hallgatták a ze­nét. Mintha nem is egy kor­osztályhoz tartoznának. Azt már együtt énekelték a csa­pattal, hogy „menj, az úton menj tovább”. Mire a nyitott ajtók ellenére elfogyott a le­vegő, a ráadásként és ingyen adott kétforintos dallal véget ér a koncert. A ZEnEKAR VALÓBAN te­hetséges tagjai az étteremben vacsorájukra várva már szo­lid, kedves fiúk, bár nagy vi­dáman az ellenkezőjéről pró­bálnak meggyőzni. A zenekar­­vezető elmondta, hogy már­ciusban kezdődött turnéjuk közepén tartanak, s még vagy hatvan előadás vár rájuk. Majd hitet tesz amellett, hogy­­ véget ért a nyakatokért rock-­­ paródiák kora, visszatér a 60- as évek kemény, férfias és ér-­­­zelmekkel teli rock-zenéje — amit ők is játszanak. — Nem feltámasztjuk, élet­ben tartjuk ezt a zenét — fűzi hozzá az orgonista, aki őszinte elismeréssel beszélt a közön­ségről. — Jó volt itt játszani, lelkesek és nagyon kulturáltak a srácok. Szekszárdon talál­­koztunk hasonló jó közönség-­­ gel. Hogy ez mit jelent? Vé­gighallgatják, értik a dalokat, nem csinálnak botrányt. UTOLSÓNAK ÉRKEZIK az asztalhoz Tunyogi Péter, aki mint tudjuk, egerszegi fiú, 10 éve még ott dobolt és gitáro­zott a Ciklon együttesben. — Büszke vagyok a városomra, ritka az ilyen dinamikusan fejlődő város, mint Egerszeg. Alig várom, hogy ismét fel­léphessünk ott is — mondta. Bruckner Éva A Magyar Néphadsereg kijelölt törzsei és csapatai az éves kiképzési tervnek megfelelően — tartalékos hadkötelesek bevonásával — harcászati gyakorlatot hajtottak végre. Ké­pünkön a gyakorlat egy pillanata. (MTI Fotó: Friedmann Endre felvétele — RS) Inter fórum-koncert Zalaegerszegen Szombaton este szépszámú­­ érdeklődő előtt került sor az Interfórum ’84 hangversenyso­rozat egyik bemutatójára a za­­laegerszegi új hangversenyte­remben. Mint ismeretes, az idei Interfórum rendezését Keszthely és Zala megye vál­lalta, mindenképpen szeren­csés ötletnek tartjuk, hogy az ideális körülményeket biztosító volt zalaegerszegi zsinagóga is az egyik koncert helyszíne le­hetett. A bemutató előtt Molnár Máté, a zalaegerszegi városi tanács elnökhelyettese mon­dott­ rövid köszöntőt, majd színpadra léptek a Budapesti Vonósok, akik a koncert első részének műsorát adták. A tizenegy tagú vonószene­kar szép programot mutatott be: először Purcell Tündérki­rálynő szvitje, utána Haydn Cassation is­­ vonósszimfó­niája, végül Mendelssohn h­­moll vonósszimfóniája hang­zott el. A zenekar stílusosan, kitűnő technikai felkészültség­gel szólaltatta meg a három különböző korszakban íródott ■ kompozíciót; hangzásuk egysé­ges, tömör, a dinamikai árnya­latokat is ízlésesen alkalmaz­zák. A legérettebb produkció­nak a Purcell-darabot éreztük. Mégis a Mendelssohn-szimfó­nia előadása jelentett szá­munkra nagyobb zenei él­ményt. Az együttest Soós András vezényelte, a darabokat bizto­­­­san birtokolta, de sokszor in­­­­dokolatlanul nagy és feles­le­ge­­se­n sok mozdulattal próbálta kifejezni elképzeléseit. Felme­rült az a kérdés is e sorok író­jában, hogy vajon egyáltalán kell-e vezényelni egy ilyen kis létszámú, kitűnő kamara, együttest? Szünet­ után következett a­­ tizennégy tagú Tomkins-ének­­együ­ttes műsora, Dobra János­­ vezény­letével A névadó Tho­­­­mas Tomkins a XVI— XVII.­­ században élt, neves angol­­ komponista volt, a nagy olasz reneszánsz­ zeneszerzők — Ma­­renzio, Palastrina és Lassus — kortársa. Az együttes alakulá­si éve 1978, legfontosabb prog­ramjuknak tartják a XVI— XVII. századi angol, német, olasz, németalföldi és francia vokális polifónia minél maga­­sabb színvonalú tolmácsolását. A gyönyörűen felépített prog­ram elején madrigálok és más világi és egyházi vokális mű­vek hangzottak el, s némi el­fogódottság volt még ekkor érezhető az együttesen. Az el­ső igazán remek produkciónak Tallis, Jeremiás siralmai című produkciója bizonyult, hét fér­fi énekes ragyogó előadásában. Három, igazán szépen megfor­mált Ave Mariát szólaltatott meg ezután a kórus, Victoria, Liszt és Sztravinszkij művét A befejező részben romanti­kus művek következtek. Talán érdekes lehet, hogy az együt­tes éppen ezeknél a kompozí­cióknál volt igazán felszaba­dult, s így különösen a Schu­­mann-dalok előadása jelentett számunkra maradéktalan zenei­­ élményt. Miután a Magyar Te­­­­­evízió kamerái is jelen voltak­­ a koncerten, remélhetjük, hogy­­ a nagyszerűen sikerült hang­verseny egy részét a képer­nyőn is viszontláthatjuk. Vas János Az MNB volt a házigazda A kanizsai brigádklub évzárója a HSMK-ban Nagykanizsán havonta tar­tottak a város szocialista bri­gádjai összejöveteleket, me­lyeken mindig más töltötte be a házigazda szerepét. Ezúttal — az idén utolsó alkalommal­­— a Magyar Nemzeti Bank Ady Endre, a DKG Joliot Cu­rie, valamint a Sütőipari Vál­lalat Ezermester szocialista brigádjai készültek ötletes mű­sorral és játékos vetélkedővel. . A Hevesi-kultúrközpont ka­maratermében megtérített asz­talokon a sütőiparosok remek­beszabott termékeit kóstolgat­­j­­ák a brigádtagok, elismerően­­ nyilatkozva a finomságokról.­­ A Magyar Nemzeti Bank ré­­­széről Bálint Béláné magya­rázta el, miben rejlik a külön­féle szakterületeken dolgozó brigádok közösségteremtő ere­je: " Brigádunk nagy érdeklő­déssel és figyelemmel kíséri más intézmények és vállalatok­­ dolgozóinak brigádéletét és­­ munkáját. Szakmai szempont­ ,­­ bár is sokat jelentenek ezek a találkozások, mert megismer­jük például a sütőipar termé­keit, vagy a bútorgyár, illetve a vízmű szocialista brigádjai­nak mindennapi tevékenysé­gét. Szó esik itt mindenről: termelésről, családról, közös­ségről, kirándulásról és vetél­kedőről. A Sütő- és Édesipari Válla­lat Ezermester szocialista bri­gádja nemcsak a jó ízű Gran­­doletti és Bonbonetti gyártá­sában vállal szerepet, öt alka­lommal nyerték el az arany­koszorús szocialista brigád ki­tüntető címet. Nagy László és Hajdú György beszélt a DKG Joliot Curie szocialista brigádjának életéről. — Ezek a klubtalálkozók ar­ra jók, hogy kialakul egy bi­zonyos munkakapcsolat más brigádokkal. Jó ötletnek bizo­nyult, hogy minden terület képviselteti magát ezeken az összejöveteleken, mivel sokol­dalú érdeklődést elégítenek így ki a brigádtagok. A sütő­iparral jó a kapcsolatunk: péksütemény hűtőberendezés­ és csokoládé olvasztóberende­zés anyagvizsgálatában vet­tünk részt. íme, ennyire élő a munkakapcsolat. A DKG-ban 52 szocialista brigád vann, jó­­ lenne, ha több brigád is részt venne a klubfoglalkozásokon­ és a házigazdaesteken, s Balogh Györgyné, az Üveg­gyár Hámán Kató Szocialista brigádjának képviseletében szólt: — Nagyon szeretünk a házi­gazda­estekre járni. Ez a klub szórakozást nyújt a napi mun­ka után. Félretesszük a gon­dokat és barátságot kötünk más brigádokkal. A HSMK részéről Sóstainé Márfi Ibolya, valamint Kul­­­­csár Judit — a klub vezetője­­ és irányítója — él és dolgo­zik együtt a szocialista brigá­dokkal egész éven át. Sokat tet­tek annak érdekében mind­ketten, hogy Nagykanizsa Vál­lalatainak dolgozói jobban megismerjék egymást. A hagyományos évvégi klub­tevékenység értékelés alapján az idén első helyen végzett a DKG Joliot Curie, illetve az MNB Ady Endre szocialista brigádja, megelőzve a Vízmű Zrínyi Ilona brigádját. A nyolcvan brigád közül harma­dik helyezést ért el a Vízmű Kállai Éva brigádja, negyedik­­ pedig az Üveggyár Hámán Ka-­­ tó szocialista brigádja, Gelencsér Gábor ! s A HÉT Iő mŰSORÁBÓ­­ EGYÉNI ÉRDEK, DE MEDDIG? Kedden a késő esti műsorban Emberek, bérek, érdekek címmel érdekes beszélgetés zajlott le Karácsondi Miklós, a műsor szerkesztő-riportere és Héthy Lajos szociológus, a Munkaügyi Kutató Intézet igazgatója között. A műsor címe, a maga elriasztó szárazságában a beszélgetés fő témáit emel­te ki, a lényeget azonban nem tükrözte. Ezt a beszélgetés­ben elhangzott megállapítások tartalmazták, s ezek miatt látták helyesnek a televízió vezetői este 10 után, tehát réteg­műsorként közvetíteni a beszélgetést. Nem vitás, néhány „meredek” és vitára ösztönző megfigyelést szűrt le s tett közzé a szociológus vizsgálatai alapján. Ezek gyakorlatilag a meztelen anyagi érdekre szűkítik a munkás és a vállalat viszonyát, ami — valljuk be — legalább is meghökkentő egy szocialista társadalmi berendezésű országban. Itt ugyanis a munka természetéről azt valljuk, hogy szocialista tulajdo­nosi öntudaton alapul, a szocialista társadalom felépítését szolgálja, a munkabérről pedig azt tartjuk, hogy nem a munkaerő ára, hanem az öntudatos munkával előállított nemzeti jövedelemből való részesedés. Őszintén szólva az érdekek — egyéni, csoport és társadalmi — egyenrangúságá­nak elismerése mellett sem hiszem, hogy a puszta „ilyen is van” illusztráción túl valamit is jelentene annak a munkás­nak a példája, aki a vállalati vezetője intézkedésére úgy tromfolt, hogy szándékosan visszatartotta munkateljesítmé­nyét, úgynevezett „lelkiismeretesség­ sztrájk”-ba kezdett, mint az angol repülőtéri menetirányítók, akik azzal bénítják meg a légiforgalmat, hogy szigorúan ragaszkodnak az előírá­sokhoz. Az efféle — ráadásul egyéni — magatartásról aligha lehet, akár tudományos köntösben sem, megértéssel szólani, hiszen alapvetően ütközik erkölcsi elveinkkel, amellett az egyéni érdek túlhajtását jelenti. Munkavisszatartás, sőt le­állás természetesen elképzelhető szocialista viszonyok között is, ha az ennek megelőzésére rendelkezésre álló számos tár­sadalmi eszköz és fórum mindegyike csődöt mondott már, de értelemszerűen akkor is csak kollektív módon, nem pedig egyéni formában. De ha teljesítményvisszatartásra, leállásra, mondjuk ki: sztrájkra valahol sor kerül, azt a műsor sugal­lata ellenére sem tartom továbbra sem az érdekviszonyaink szükségszerű velejárójának, hanem annál inkább az illető vállalatnál, üzemnél működő pártszervezet alkalmatlansági bizonyítványának. A TELERÁMÁN GONDOLKODVA ★★★ Vitray Tamás Teleráma című műsorában szombaton este bemutatta Vértesy Sándort, mint a televízió műsorszerkesz­tőjét. Bepillantást engedett Bokor Péter Századunk című so­rozata régen várt öt új filmjének gyártási műhelytitkaiba és bemutatta a turnusvezető egy napját. Vértesytől megtudhat­tuk, hogy a nyáron június 11-től kezdve félórával későbben, 20 órakor kezdődik a TV Híradó és A hét, többször vetíte­nek délután filmeket és a hagyományosan kedd esti soroza­tokat vasárnapra teszik. Bokortól azt is hallottuk, hogy a Századunk sorozat új filmjei 1944. március 19-től a nyilas­hatalom átvételéig terjedő időről szólnak és előreláthatólag ez év őszén lesznek készen bemutatásra. A turnusvezető munkájából pedig képet nyerhettünk arról, milyen tervsze­rű és szörnyen bonyolult gépezet is a televízió, hány ember, mennyi munkája szükségeltetik hozzá, hogy flottul menje­nek a dolgok. Ezek után érthetőbb lett, miért olyan merev televíziónk műsorszerkezete, miért nem tud azonnal reagálni egy-egy aktuális eseményre. A nézők tudniillik gyakran elképzelik, milyen stílusos is lenne, ha egy-egy váratlanul bekövetkező eseményről, mondjuk egy országos­, vagy világhírű szemé­lyiség haláláról tüstént a hír kibocsátásának napján az il­lető életében vett filmösszeállítással, vagy — teszem azt író­ról, színészről rendezőről lévén szó —, egy filmjével emlé­keznének meg. De hát ilyen bonyolult struktúra mellett ez nyilván naivitás. Csakhogy ezt a szomszédos nyugati ország televíziója rendszeresen megcsinálja, legyen szó akár világpo­litikusról, mint Brezsnyev, vagy olyan filmsztárról, mint Gra­ce Kelly!? Nos, ez bizonyára azzal függ össze, hogy... Mivel is?... Talán a Teleráma, amikor ősszel visszatér, választ ad erre. Miként arra is jó lenne ha választ adna, miért nem köz­­lik valami módon egy induló filmsorozat tervezett vetítési ütemét? A szombaton késő este bemutatott Nana vetítése közben — miután meglehetősen vontatottan, unalmasan csor­dogált a cselekmény — volt időm alaposan áttanulmányozni a Rádióújság műsorlapját csakúgy, mint a filmsorozat hosz­­szú lére eresztett előzetesét, de egy sor eligazítást sem talál­tam arra vonatkozólag, milyen időközönként és mely napo­kon szándékoznak közvetíteni a film további öt részét. Az­tán persze a következő heti Rádióújság alkalmat adott arra következtetésre, hogy a sorozat további részeit is szombaton este fogjuk látni, de hát ez a kérdést nem zárja le... NEVETTET-E A GRIMASZ? ★ ★ A nevettetésnek csakúgy, mint a zenés szórakoztatásnak sokféle lehetősége van. Ezeknek egyike kétségtelenül a gri­masz is, aminthogy kétségtelenül zene az is, amit a KFT ne­vű együttes művel. Eszem ágában sincs tehát elítélni azokat, akiknek akár az egyik, akár a másik tetszik. Számomra azonban Dieter Hallervorden Nonstop nonszensze a Szombat esti filmkoktélban pontosan annyit jelentett, mint a KFT ■ „show”-ja vasárnap este: semmit. Kín­keserves és remény­telen erőlködést a tetszésért. Az tudniillik nem szórakoztat, hogy valakinek kidülledt szemei és lófogai vannak, s ha eh­hez még grimaszokat vág, attól nemhogy nevetnék, de elszo­morodom. Aztán végül azt sem tudom értékelni, ha néhány nem is új, de jó ötletet is sikerült összehozni Didi költözik cím alatt. A KFT egy kaptafára készült zenéjét pedig egysze­rűen nem tudom értékelni, így hát jószándékú mondaniva­lójára sincs fülem. Vajha az a kegyetlen és könyörtelen műgond, hatáselem­ző alaposság volna minden műsor készítőjének vezérfonala, amit Az ismeretlen Chaplin című három részes angol rövid­filmsorozat mutatott meg a nagy filmművész munkamód­szerének elemzésével!... Hári Sándor Utómunkálatok a filmgyárban Több, az elmúlt hónapokban­­ forgatott film utómunkálatait­­ végzik ezekben a napokban a MAFILM stúdióiban, így dol-­l­goznak a Szirmok, virágok cí­mű Lugossy István produkció­s han­g­f­el­vételei­n a Budapest­­ Filmstúdióban. Kovácsi János A férfi című alkotása az Objektív Filmstú­dióban készül. A közelmúlt-­­­ban bemutatott, s sikert arat­­­tott, Cha-cha-cha című film­­ rendezője most Boguslaw Lin- I­dát, Fehér Annát, Szakács Esz­tert és Beáta Tyeskiewitzet bízta meg a főbb szerepekkel a Magyar Televízió és a Deli Film­ finn filmvállalat koop­­rodukciójában készülő műben. őszi almanach a címe Tarr Béla filmjénak. A Társulás Filmstúdió produkciója is a befejezéséhez közeledik. A Gu­lyás János operatőrrel forga­tott kamaradráma négy ember különös kapcsolatáról szól.

Next