Zalai Hírlap, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-06 / 235. szám
8 Amikor összejön a család... Népművészek a keszthelyi Bereczky házban — Már gyermekkoromban minden érdekelt, ami fantáziadús alkotásra adott lehetőséget. Megpróbálkoztam a kovácsoltvas utánzatokkal, a szalmaképek készítésével, közben középiskolás koromban bekerültem a népművészet azóta is fogva tartó bűvkörébe. Először a középiskolai, majd az egyetemi Georgikon Néptánc Együttesnél roptam a táncot. Nem volt nehéz „megfertőzni” a családot, hiszen édesapám, aki az 50-es években itt Keszthelyen és a környéken kulturális szervezőként dolgozott, és bennünket is bevont ebbe a tevékenységbe, már megteremtette azt a légkört, amely az alapot adta: a nép tiszteletét, szeretetét, művészetük ápolását — meséli Bereczky Csaba, a Népművészet ifjú mestere. A keszthelyi szülői házban a témát ihlető a környezet és a családi idill is. A házigazda, családfő Bereczky Kálmán és neje serény kezekkel érmen az utolsó öltéseket, simításokat végzi a zalaegerszegi kiállításra készített gazdag díszítésű kabátkákon, az úgynevezett burkákon. A fiatalabb fiú, Szilárd viszi tovább a szót: — A bátyámtól vettem át a stafétabotot 69-ben a Georgikon Együttesnél, amikor ő családalapítási gondjai miatt búcsúzott a néptánctól. Én kitartóbbnak bizonyultam, még a feleségem sem tudott elszakítani, s most meg ő támogat a legkészségesebben. Amikor az együttes koreográfusai hangzó anyagot hoztak a csoportnak, részben a szükség kívánta úgy, hogy megpróbálkozzam az énekléssel is. A kollektíva biztatása pedig ösztönzött a folytatásra. 73-ban édesanyám a sajtó útján szerzett tudomást a Népművészet Ifjú Mestere pályázatról, a család noszogatására jelentkeztem... Az első próbálkozás eredménye az elismerő oklevél mellett a fadombori ifjú népművészek alkotótáborába szóló meghívás lett. — Szilárd hatására kést vettem a kezembe, elsőnek egy kapanyéldarabkából kis paraszt figurát és egy dobozt faragtam — mondja ismét az idősebb testvér, Csaba. — Vittem magammal véleményezésre a Tapolcán ekkortájt rendezett népművészeti bemutatóm. A nagyon kezdetleges munkadarabokat szigorúan megbírálták, azonban a bizonyítási szándék inspirált, s egy-két biztató szó tovább ösztökélt. Szilárd követőjeként pályázni kezdett a tárgyaival, így kapott meghívást öccsével együtt a tokaji alkotótáborba, ahol kitűnő mesterektől tanulhatott, megismerhette a legkülönfélébb technikákat. A Tisza—Bodrog találkozásánál őrzi a művésztelep emlékeit a társaival közösen faragott emlékoszlop. Némi ízelítő a legifjabb Bereczky repertoárjából. Az egyetemi Folklór Fesztiválokon mint énekes és táncos szerepelt, emellett rendszeres résztvevője a kecskeméti Népzenei Találkozónak és a Dunamenti Folklór Fesztiválnak, közben a tánccsoporttal többször eljutott az országhatáron túlra is. — Kalotaszegi turnéról hoztam egy hasonló burkát — mutat a vállfán lévő stilizált, címeres, madaras díszítésű kabátra — ezzel adtam az első inspirációt a szüleimnek. — Eredeti motívumoktól ékes minden darabja — simít végig a kezében lévő körgalléron az édesapa. — A Kalotaszegi népviselet című könyvből veszem az alapmotívumokat. Ez itt egy eredeti darab! — mutat az állandóan kéznél lévő kötet lapjára. — Az enyém csupán annyiban különbözik, hogy a régi technikát korszerűen alkalmazzn a mai viseletre. Feleségével közösen végzik a munkát, közös az elismerés is. — Tavaly Nyíregyházán az Országos Népművészeti kiállításon aranyplakettet kaptunk, s a budapesti Tavaszi Fesztiválra is évek óta kérnek néhány darabot a burkákból és egyre több a külföldi megrendelő is. Három évvel ezelőtt nemzetközi kiállításon Bulgáriában láthatták egyik alkotásunkat. Szeretném a Népi Iparművész címet megszerezni. Ehhez a Népművelési Intézet már zsűrizett egy női folyórózsás burkát és egy körgallért, de még egy munkadarabot kell érzékeltetni — mondja a családfő. Bár a gyerekek már önálló családot alapítottak, a népművészet még szorosabbra fűzi a nagycsaládon belüli kapcsolatot, ha kell akár helyettesítik is egymást. — Volt rá példa, hogy édesapám vett részt helyettem Budapesten A Fiatal Népművészek Stúdiójában — mondja Csaba. — Nagyszerű érzés a művésztelepen családi körben művelni a népművészet különböző ágait és együtt szerepelni a kiállításokon. Balázsy Mária Éva NAPLEMENTE (Katona István felvétele) A bunda (Történet a Zalai dekameronból) Élt Micsonya falujában egy csinos fiatal lányka, Zsuzsika, akinek nem akadt párja a közeli környéken. A leányzó jó tulajdonságai közül kettő: forróvérűsége és divatszeretete oly erősen kidomborodott, akárcsak keblének halmai. Mivel szülei is jól ismerték gyermekük eme gyengéit, igyekeztek szigorú kordában tartani. Apja, aki legénykorában alapos ismereteket szerzett a nőszemélyek körében, erős kézzel fogta a gyeplőt. Zsuzsikának bármennyire is kedve lett volna a férfiakkal való játszadozásra, apjától való félelmében nem merte megtenni. Így aztán nagy sóhajtások közepette hagyta forró vérének lehűlését. A divatos öltözködésről azonban képtelen volt lemondani. Amikor el-elment a híres szűcsmester üzlete előtt, és végignézte a bundákat, kabátokat, kucsmákat, a szíve majd megszakadt az utánuk való vágyakozásban. A szép holmikból, hogy neki is legyen, furfangos tervet eszelt ki. Elgondolását hamarosan tettre változtatta. Felöltözött abba a ruhájába, amelyik legjobban kiemelte női bájait és bekopogott az ügyeskezű szűcshöz. — Üzleti ügyben jöttem — mondta, miközben sokat sejtető pillantást vetett az ötvenen túl járó férfira. — Mindig szívesen látom az ilyen csinos hölgyeket — válaszolt a mester, miközben alaposan végignézett Zsuzsika formás alakján. — Amint láttam, bőven van eladni való áruja. Ajánlanék valamit. Ahol dolgozom, sok ember megfordul. Vállalkoznék rá, hogy felhívom figyelmüket ezekre a szép holmikra. Segítségemmel biztos sikerülne jó üzleteket kötnie. — Az ötlet nem rossz — kapott az ajánlaton a mester, aztán megkérdezte. — És mi legyen a közreműködésért a fizetség? — Nem kérek sokat! Csupán azt, hogy mindig felpróbálhassam az elkészült darabokat. Szóval, olyan manöken féle lehessek! — Áll az alku — vidul fel a szűcs, mivel fölöttébb megtetszettek neki a hallottak, no meg az ajánlkozó is. Holnap estefele találkozhatunk, mert új szőrmén akarok dolgozni. A ravasz leány másodszor is rámosolygott a férfiúra és elköszönt. Odahaza nyomban elújságolta: a szűcs megkérte, segítse eladni áruját. — Aztán mit fizet érte? — kérdezte anyja, aki mindenből hasznot szeretett húzni. — Bizonyára nem fog adós maradni — nyugtatta meg lánya magabiztosan. — Jól van Zsuzsika, tégy úgy, ahogy a mester kívánja! — egyezett bele a szigorú apa is, mivel elég öregnek találta a szűcsöt ahhoz, hogy ne féltse tőle lányát. Az apai engedély birtokában már semmi akadálya nem volt, hogy Zsuzsanna mehessen másnap próbálni. A mester fölöttébb nagy örömmel fogadta, s nyomban nekilátott mértéket venni róla egy új bundához. Valami hiba azonban lehetett a mértékvétel körül, mert a mester, mire a füzetéhez lépett, mindig elfelejtette a számokat, ezért többször meg kellett ismételnie bizonyos méretek mértését. Zsuzsika minderről természetesen nem vett tudomást. Szótlanul hagyta, hadd méricskéljen kedvére a szűcs. Gondolatai az elkészülendő rövid bundácskán jártak, melynek felpróbálása iránt heves vágyakozást érzett. — Hétvégére elkészülök. Próbálhatunk. Feleségem ugyan nem lesz idehaza, de ő úgy sem szükséges! — Szívesen jövök, mert fölöttébb tetszik, ahogy a mester uram munkálkodik ■— ígérte Zsuzsa és csábosan ellibegett. Midőn eljött a szombat, Zsuzsa felvette a fölöttébb átlátszó ruháját és sietett próbálni. — Hátul a műhelyben van még a bunda odamenjünk — tessékelte maga előtt a lányt a mester nagy várakozással. A bunda remekül állt Zsuzsán. Nagy élvezettel simogatta a selymes szőrszálakat, melyek puhán simultak egymásra. — Mintha ráöntötték volna — dicsérte elégedetten művét az alkotó. Aztán hirtelen megjegyezte: — Zsuzsika, miért nem tartja meg? Olcsón megszámítanám, ha maga is kedves volna hozzám. Zsuzsa úgy tett, mintha nagy haragra gerjedne a tisztességtelen ajánlat miatt. Leráncigálta magáról a bundát és a varrógépre vágta. — Minek néz engem a mester úr? Ostoba libának? Szerelmi játszadozásra támad kedve, én meg tegyek eleget kívánságának, és még fizessek is érte? — Zsuzsika, Zsuzsika — hebegte rákvörösen a szűcs, mert a lány nevén kívül más hirtelen nem jutott eszébe. Erre elnevette magát a lány és enyhültebb hangon folytatta. — Nézze, beszéljünk úgy, mint két üzletember. Totem az arany gyapjút kéri, cserébe bundát kínál pénzért. Szűcs uram feledkezzen el a pénzről, s maradjunk csak a szőrménél, és megértjük egymást. Áll az alku? A szűcs pedig miután igencsak vágyakozott egy kis ifjonti szerelmeskedésre, beleegyezően bólintott. — Ilyen drágán még nem adtam el bundát! — dünynyögte halkan, csak úgy magának, miközben elindult, hogy kint bezárja az ajtót... így bundázta meg Zsuzsa a bundát, ami nagyon kedvére volt, de a mester sem panaszkodhatott. Vaska Miklós ZALAI HÍRLAP Szépen magyarul — szépen emberül Kit hogyan (nem) tisztelünk? — Ne mássz a kerítésre! — De a Péter megengedte! És „a Péter” — szakállasan, harmincévesen — bólintással jelzi, hogy érti. — Honnan szedted a fagyit? — A Gizi vette. Aztán kiderül, hogy a nagycsoportos óvodásnak „a Péter” az apja, „a Gizi” az anyja. De hát így emlegeti őket az oda- vissza tegeződő és tegezett környezet, a rokonság és a „havercsaládok” apraja-nagyja. Ahogy a gyerek őket utánozza, azt nem kifogásolja senki, sőt: olyan „jópofa" dolog. Ám nem is kell ehhez gyereknek lenni! Huszonötévesektől is egyre gyakrabban tapasztalom — szakmai konferenciákon, de főleg társadalmi értekezleteken —, hogy nem sokat problémáznak az ötven-hatvanasokkal. Akik — apáik korosztályából vagy azon túl is — tegezéssel tisztelik meg őket, azt nemcsak hogy felszólítás nélkül visszategezik, hanem mindjárt „lacizzák”, „pistázzák” is. És sokuk meg sem várja az idősebbik kezdeményezését, maga indul tegezéssel. Kihalt a „Nézd, Pista bácsi”, a „Tudod, István bátyám”, s már az emlékezetben sem él a „Hidd el, Tanár úr". Aki „te”, az mindjárt „Szia!”, s persze „Pista”, és örülhet, ha nem egyenest „öregem”, esetleg „fater” vagy épp „tata”. Egy rádióműsorban épp hetedik-nyolcadikos gyerekek adtak tájékoztatást, hogyan készül a faliújságjuk. Elmondták: „a Hédi” a szerkesztő, „a Csabi” a grafikus, „a Kriszta” pötyögeti le az írógépen, „a Géza” ragasztja. Meg is szólalt a nevezettek mindegyike, ki vékonyka, ki már mutáló gyerekhangon. Azt is közölték, teljes egyetértésben, hogy „azért a Zsolt a legjobb fej”, ő irányít és ellenőriz mindent. A megnevezett tiltakozását így hárították el: „Ne szerénykedj!” Engem zavart némileg, hogy „a Zsolt”-nak vastag férfihangja volt, tornatanári diplomája, s jó három évtized nyomta már a vállát. Őt ez nem feszélyezte, sőt a rádiós műsorvezetőt sem. Az még biztatta is a gyermekhallgatókat: írják meg (mert hát ki dönthetné el más), hogy magázni jobb-e a tanárokat, vagy tegezni. Ámde a tegezés — láttuk, tudjuk is — túlzottan egyféle. Akit tegezek, könnyen elküldöm a ... (S főleg: aki el akar küldeni valahová, rögtön tegez. — autósok jól tudják!) S egyre egyfélébb a magázás is. Csak egy példát! Rádióműsorunk levelei tanúsítják: Péchy Blanka az egész országnak „per” Blanka néni. Nemcsak a gyerekeknek, tanároknak (főleg tanárnőknek) is. Lehet ez épp a bensőséges bizalom kifejeződése is, de inkább arra utal, hogy az ennél nagyobb tiszteletadásnak idestova kihalnak a nyelvi eszközei, s velük a gondolata is. S ettől már csak egy lépés az, hogy X nénit és Y bácsit letegezzük (mint a nagynénénket és nagybátyánkat is). Van, aki meg is teszi. A „Miska bácsi levelesládája” című rádióműsorhoz harmadik-negyedikes gimnazistáktól (félig felnőttektől!) jött már így levél, nem is egy: „Kedves Miska bácsi! Megírom neked, hogy. és: „Kérlek válaszolj...” — És, ha ma tegezem Miska bácsit, holnapra Miska, vagy Misi lehet belőle. Akit, ha nem tetszik a válasza, elküldünk a . .. Sokan ezt demokratizálódásnak tartják. Magam — megírtam — a modortalanság egyenlőségének; úgy látom, embernek ember iránt való tiszteletadása szűnik meg ezzel. Mert aminek kikopik a nyelvi hordozója a használatból, annak kivészi a gondolata is. Még nincs késő talán! Még van olyan nemzedék, amelyik ismerte a tiszteletadás formáit; nemcsak a feudális hajlongásét, hanem a magasabb kor, a nagyobb tudás, a több tapasztalat, vagy pusztán csak a másik ember embersége iránti megbecsülés kifejezőit, —, s persze velük együtt a megbecsülés érzését is. Megkapni ezt az ifjabb nemzedéktől aligha fogja — az nemigen ismeri—, de megadni neki miért nem tudná! Én például magázok minden tizenkét—tizenhárom éven felüli fiút és leányt (mint engem a tanáraim hajdan, már a polgári iskolában is), és „Jó napot kívánok” nekik (akár előre is). Eleinte furcsán néznek rám, de aztán megszokják. Olykor már fogadják is. Deme László Kulturális krónika A Nosztalgia Irodalmi Kávéház rendezvényei között kerül sor szombaton este hét órakor a nagykanizsai Hevesi Sándor Művelődési Központban Szabó Gyula színművész önálló estjére. Műsorán ezúttal elsősorban a vidámság és a zene dominál majd, kellemes hétvégi szórakozást biztosítva. ★ Október 11-én a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház bemutató előadást tart. Este nyolc órakor a házi színpadon (a színház 11. emeletén) Bertolt Brecht: Sophokles Antigonéja című drámai költemény premierjére kerül sor. A főszereplő Fekete Gizi, rendező Merő Béla. Pénteken nyílik Lentiben, a Sólyom László Művelődési Központban Würtz Ádám grafikus tárlata. A kiállítás a keszthelyi bemutató anyagát tartalmazza. A megnyitót este hét órakor tartják a művelődési ház kiállítótermében. ★ Nagykanizsán, 11-én rangos nemzetközi hangversenyre kerül sor este hét órakor. A „Lägerbund” Eschweiller Peter Muchschor NSZK-beli férfikar a Hevesi Sándor Művelődési Központ vegyeskarával közösen lép a zalai közönség elé. Műsorukban német klasszikus dalok és magyar népdalfeldolgozások is szererepelnek, a felcsendülő énekdarabok előadóit Helmut Lansberg és Arany Ida vezényli. ★ Elsősorban a gyerekeket várják Keszthelyen hétfőn délután a Goldmark Károly Művelődési Központba. Okos Katica címmel gyermekelőadást tartanak fővárosi művészek vendégszereplésével. Az előadás fél háromkor kezdődik. ★ Kocsis Zoltán zongoraművész az Egyesült Államokba utazott, öt koncertet ad a San Francisco-i szimfonikus zenekarral október 6. és 12. között, majd hanglemezfelvételt készít a Philips céggel. Chicagóba is elutazik, ahol négy hangversenyen lép fel az ottani szimfonikusokkal, Claudio Abbado vezényletével. ★ A megye jövő heti filmkínálatában tallózva a következő alkotásokat szeretnénk olvasóink figyelmébe ajánlani. Zalaegerszegen 8—10-ig Elek Judit Márianap című filmjét vetítik a kettes teremben. A film Petőfi Sándor özvegyének, Szendrey Júliának életéből villant fel képeket. 9-én a rock and roll rajongóinak szól a filmvászonról igazi csemegeként Elvis Presley, aki az idén lenne ötvenéves. A filmet a hármas teremben vetítik az Ady Filmcentrumban Zalaegerszegen. Nagykanizsán hétfőtől szerdáig játsszák a népszerű politikai krimi filmváltozatát, a Tű a szénakazalban címmel. Keszthelyen a hét elején a könnyű szórakozás kielégítését szolgálja a Bombanő című amerikai film. Az eszkimó asszony fázik című magyar filmet tűzte műsorára a lenti mozi 9-én két előadásban. A hét második felében vetítik Nagykanizsán a Kék laguna című amerikai filmet. Lentiben szombat-vasárnap kerül műsorra Polansky új filmje, az Egy tiszta nő, Nastasja Kinskivel a főszerepben. Szerdán Nagykanizsán tűzik műsorra a népszerű francia színész, Belmondo izgalmas, fordulatos Profi című filmjét. ★ Nastasja Kinski az Egy tiszta nő című színes, szinkronizált francia—angol film főszerepében. 1984. október 6.