Zalai Hírlap, 1992. augusztus (48. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-29 / 204. szám
• A világ legsötétebb lelkű férfiúi... Szegeden — szelíden Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozójának indult az „ősidőkben”, 17 évvel ezelőtt. A név mára sem változott, ám az esemény lassan-lassan az Ereszd El A Hajam mozgalom éves programjának első számú rendezvénye lett. Tavaly Nyíregyházán még rendeztek túraversenyt is, ám erre az évre már ez a vadhajtás is lekopott a „fajtiszta”, négynapos züllés terebélyes fájáról. A megszakítás nélküli sörivás rekordját viszont sikerült két fiatalembernek felállítania, 12 óra egynéhány perccel. Leírhatatlan mennyiségű italt izzadtak ki az alföldi kánikulában... együtt mulatott a különböző sörsátrak mélyén, és közös határozatban ítélték el a világ négy legsötétebb lelkű férfijának—Sztálinnak, Hitlernek, Jackie Ewingnek és Hókuszpóknak—a tetteit. Szívet-lelket melengető, na! És a katartikus élmény csúcsa még csak ezután következett, hiszen elérkeztek a búcsú torokszorító percei. Amikor a sok-sok testvér, majdhogynem egyenes irányban mozogva, elhagyta a meglehetősen lepusztult állapotba került tábor területét. Könnyfakasztó érzés volt visszanézni a koncertek helyszínére — állítólag egyetlen embernek sikerült ott úgy végigmennie, hogy egyetlen szemétre sem lépett rá —, a lebontott sátrak helyére, ahol többé nem nő fű, és a tábor hűs vizű, enyhet adó medencéjére, a benne úszó sok-sok boros és sörösüvegre, kólás dobozra és egyéb visszamaradt végtermékre. ? Aztán megérkezett a busz, és elindultunk a vasútállomásra gyalog. Mert a testvérek mindent megtettek, hogy minél kevesebben férjenek fel rá. Rajtuk kívül. Varga Andor Szegeden, illetve egész pontosan Kiskundorozsmán több mint 10 ezer leendő magyar értelmiségi gyűlt össze az idén. De nem csak ők, hiszen a hippi-társadalom jelesei is megtisztelték jelenlétükkel a kempinget, ahogy tették ezt hosszú évek óta mindig. Ők a fenti mozgalom élcsapata—az előénekesek, az arisztokrácia, a krém. Ők a „legerősebben, a legtöbbet és a leggyorsabban”. És mellesleg a legkevesebb pénzből. Az EFOTT szokásjoga alapján minden kiflicsücsök, kenyérhéj, félbehagyott kolbász és maradék fél korty sör őket illeti. Valamint az eldobált üres flaskákhoz sem nyúlhat más emberfia, csak ők. (Hiába, visszaváltják hat forintért!) De utazásokat is egészen sajátos formában szoktak tenni. Kalauz-körökben fantasztikus szakmai sikernek számít, ha közülük valakinek kezelni tudják a jegyét. Mivelhogy nincs nekik. Ezeken a napokon egyébként mindig a legteljesebb testvériség uralkodik. Az „amíg nekem van, van nektek is” jelszó „amíg én iszom, isztok ti is” formában kerül megvalósulásra. És ez igen szép, testvéries, követendő dolog a mai elhidegült világban. Mindenki példát vehetne róla. Egy másik fontos jellemző: az esetlegesség. Tervezni előre még öt percre is teljességgel értelmetlen, épp ezért minden apró lehetőséget azonnal ki kell használni. Az EFOTT egyik legfontosabb törvénye is ezt tükrözi, amely így szól: ha le lehet ülni, nem állok, ha le lehet feküdni, nem ülök. Ha ezt valaki nem tartja be, sok mindenről le fog maradni. Éjjel. Aludni ugyanis nappal kell, csak természetes. Mindezek ellenére az idei négy napban a konszolidáció csalhatatlan jeleit lehetett felfedezni. A rendre három különböző testőr kft. emberei és kutyái ügyeltek, a rendőröket nem is említve. De azért a Fekete Péter Söröző hókristály-készítő szerkezetét csak sikerült felborítani valakinek, és a tábori rádió napernyős asztala sem magától merült el a medence vizében az éj leple alatt. Arról a rengeteg hálózsákról — köztük az enyémről — nem is beszélve... Az egyik reggel bemondták, hogy találtak egy kék színűt, átvehető az információnál. Két perc múlva 15-en álltak sorba érte. Ezzel persze mit sem csorbult a fent említett testvériség varázsa. Gyönyörű volt még nézni is, ahogy hippi, punk és bőrfejű . 10 Zalai Hírlap Elárulok Neked valamit, nekem sem voltak illúzióim, amikor arra gondoltam — mert hallottam —, hogy le kéne menni Kehidakustányba, megnézni az egerszegi VMK-sokat. Tudod, kikről beszélek: a klub és környéke. Leginkább a környéke. Mert el sem jöttek. Összesen hatan múlatták a kánikulát a szabadidős központban, még a hét elején, amikor arra jártunk... Hatan, érted?! Ott a hatvanszemélyes tábor, virítanak sárgán a befűzött sátrak, mert lakó az nincs. Illetve, ők hatan akadtak. Hárman a srácok közül, meg három kísérő. Hülyeség, nem „felnőttek”, okoskodók vagy ilyesmi... Mint Te,meg én. Marton Pistit a VMK-ból biztos ismered, meg a „Robika” és egy lány... És ők, hárman. Pisti—ismered —, azt mondja: korábban sokan gondolkodtak, hogy lemenjenek vagy ne, szinte naponta változott a létszám, végül is összesen tizenhárom férőhelyet kértek a táborban. És hatan lettek... (Egyébként üzenik: jól vannak, illetve most, amikor ezt olvasod, már csak voltak.) Így is prímán tudtak aludni—sokáig —, videóztak, kártyáztak, beszélgettek mindenféléről és közösen hányták-vetették meg, hogy mi legyen reggelire, vacsorára, hogy az étteremben—mert ez is benne volt a programban! —mire futja az aznapi keretből... Levélféle Kehidakustányból Tábor, illúziók nélkül Hidd el, ez sem hülye, „burzsuj” szokás, meg nem is az ő pénzük igazán, a kultuszminisztériumtól sikerült elnyernie a VMK ifjúsági irodájának egy kis pénzt a találkozáshoz. Marton Pisti meséli: eszükbe sem jutott, hogy valami pontosan meghatározott rend szerinti, szabályos tábort csináljanak. Nem, csak a „menjünk el valahová” valóra váltásával próbálkoztak Czigány Éva kolléganőjével. Hogy hát akkor, ide... (Még csak azt sem kell gondolnod, hogy jól „megvágtak” volna ezért a négy és fél napért, az ára kevesebb, mint jelképes. Talán túlontúl is...) Hallottam, páran tényleg ezt szerették volna: együtt elmenni, valahová. Fürdeni, éjszakába nyúlón beszélgetni, talán még főzőcskézni is—ha nem szereted, akkor legfeljebb csak nézed —, ahol azért négy és fél nap alatt— más ám együtt lakni, még ha csak ennyi ideig is! — kiderülhetett volna valami a másikról, arról, hogy ő nem úgy csinálja ezt vagy azt... Nem, az Ifjúsági Információs Szolgálat és az egerszegi Mentálhigiénés Intézet nem képzelgett arról, hogy tömegesen jelentkeztek majd a lehetőségre, csak szerették volna, hogy minél többen jól érezzék magukat... A szomszédban a strand, a tábor meg kong. Engem kicsit elkeserített. De nem kell, hogy ez érdekes legyen. Az sem, hogy pár ember úgy gondolta, megcsinálják ezt az irodát, amely — a közhiedelemmel szemben — nemcsak „deviánsoknak”, halmozottan hátrányos helyzetű, drog- és alkohol-közelbe került fiataloknak nyújt segítséget, hanem mindenkinek, aki valamiért feléjük fordul. Nem véletlen, hogy a tavalyi tanévben lehetőséget biztosítottak az általánost sem végzett gyerekeknek Botfán, s ha hiszed, ha nem, nemcsak azt mondják meg, hová kell fordulnod, hanem maguk is utánajárnak,ha valami gondod-bajod van. Ők ezt így hívják: közvetítenek. Kerítettek már albérletet, munkát is, ha kellett. Most tanfolyamokat szeretnének indítani: azoknak a nálad is fiatabbaknak, akiket nem vettek fel középiskolába, nyelv- és számítógépes kurzust terveznek.. . Olyan majdnem suli lenne, de mégsem. De már hülyéket beszélek. A tábornál tartottunk. Ezt is „csak úgy” szerették volna, ha többen is így akarják... De nem akarták. Azért mégis, jól érzik magukat. Azt hiszem, inkább azokat sajnálják, akik nem tudták rászánni magukat, meg ezt a Neked sem sok pénzt, hogy lejöjjenek.. Úgy mégiscsak más lett volna... Nem, egyáltalán nem kell, hogy érdekeljen, hogy mi mindent tesz—tehetne —, vagy nélküled nem tesz érted, meg a többiekért az iroda, meg néhány segítőkész (de önként ám és dalolva!) fiatal. Nem kell, csak kár... És ezért szemrehányás sem illethet... Végül is Te döntesz a dolgaidban, sok mindenben — ebben is. Ha nem, hát nem. Csak lehet, hogy jól jött volna ez a pár nyaralós nap. Lehet, hogy nem. Ki sem próbáltad. Persze, ez magánügy, úgyhogy bocs, meg se szólaltam. Csak megdöbbentem, gondoltam elmondom... Hátha itthon vagy a városban és épp nem tudod, hogy mit kezdj magaddal... — hello! — A kapu zárva, a tábor mégis üres. (Mészáros T. László felvétele) Magazin 1992. augusztus 29., SZOMBAT Kiállítás Zalaegerszeg Városi Hangverseny- és Kiállítóterem, szeptember 5-én, 11 órakor: 25 év munkája — Szabolcs Péter szobrászművész kiállítása. Keszthely Helikon Kastélymúzeum: Mikus Gyula festőművész gyűjteményes tárlata. Balatoni Múzeum: Franhauseni bronzkori leletek kiállítása. Egyéb Nagykanizsa Hevesi Sándor Művelődési Központ, szeptember 4—13-án. A „100 éves Kanizsa Sörgyár” programsorozat színházi, zenei, szórakoztató rendezvényei és kiállítása. így rajzoltak Gébárton Hogy az Egerszeg melletti Gébárt a stranddal, a Kézművesek Házával jó szolgálatokat tett a nyár során, az biztos. Egymást váltották itt a képző- és népművészek, a közelmúltban pedig a képzőművészet iránt érdeklődő fiatalok tölthettek itt jópár kellemes napot, Szényi Zoltán tanár úr vezetésével. Kurzus volt ez is, csakhát más a zöldben rajzolni vagy akár a szalmafonással ismerkedni, a tó ingerkedő közelében... A művek is szokatlanul kedvező fényviszonyok közepette tétettek szabadtéri közszemlére az utolsó napon, lévén: a természetes fénynél szebbet aligha ismerünk... (Pezzetta Umberto felvételei) Kulturális ajánlat (Augusztus 31 —szeptember 6.) Keszthely Festetics Kastély, augusztus 31-én, 20 órakor, Zsigmondy Dénes hegedűestje. A mozik műsora Zalaegerszeg Ady Filmcentrum, 1-es terem, kedd—csütörtök: Oroszország ház, péntek—vasárnap: Vinny, az együgyű. Stúdiómozi, kedd— csütörtök: Egyedül a reménytelenségben, Pokoli Miss Jones; péntek—vasárnap: Z man kommandó, Szexkirálynő. Klubmozi, kedd—csütörtök: Csendes napok Clichyben; péntek—szombat: Kék Duna keringő; vasárnap: Férfigyűjtő. Nagykanizsa Apolló Filmcentrum, 1-es terem, kedd—csütörtök: Delta Force 2.; péntek—vasárnap: Dupla dinamit. Stúdiómozi, kedd—szerda: FBI akadémia, Brooke a diáklány; csütörtök: Kék Duna keringő; péntek—vasárnap: Amerikai vadász, Kirándulás a szerelem szigetére. Keszthely Petőfi Filmszínház, kedd: Gladiátor; szerda—csütörtök: Batman visszatér; péntek—vasárnap: Börtöncsapda.