Zalai Hírlap, 1992. augusztus (48. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-29 / 204. szám

• A világ legsötétebb lelkű férfiúi... Szegeden — szelíden Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Ta­lálkozójának indult az „ősidőkben”, 17 évvel ezelőtt. A név mára sem változott, ám az esemény lassan-lassan az Ereszd El A Hajam mozgalom éves programjának első számú rendezvénye lett. Tavaly Nyíregyházán még rendeztek tú­raversenyt is, ám erre az évre már ez a vadhajtás is leko­pott a „fajtiszta”, négynapos züllés terebélyes fájáról. A megszakítás nélküli sörivás rekordját viszont sikerült két fiatalembernek felállítania, 12 óra egynéhány perccel. Le­írhatatlan mennyiségű italt izzadtak ki az alföldi kániku­lában... együtt mulatott a különböző sör­sátrak mélyén, és közös határo­zatban ítélték el a világ négy leg­sötétebb lelkű férfijának—Sztá­linnak, Hitlernek, Jackie Ewing­­nek és Hókuszpóknak—a tette­it. Szívet-lelket melengető, na! És a katartikus élmény csúcsa még csak ezután következett, hi­szen elérkeztek a búcsú torokszo­rító percei. Amikor a sok-sok testvér, majdhogynem egyenes irányban mozogva, elhagyta a meglehetősen lepusztult állapot­ba kerü­lt tábor területét. Könny­fakasztó érzés volt visszanézni a koncertek helyszínére — állító­lag egyetlen embernek sikerült ott úgy végigmennie, hogy egyetlen szemétre sem lépett rá —, a lebontott sátrak helyére, ahol többé nem nő fű, és a tábor hűs vizű, enyhet adó medencéjé­re, a benne úszó sok-sok boros és sörös­üvegre, kólás dobozra és egyéb visszamaradt végtermék­re. ? Aztán megérkezett a busz, és elindultunk a vasútállomás­ra gyalog. Mert a testvérek mindent megtettek, hogy minél­­ kevesebben férjenek fel rá. Rajtuk kívül. Varga Andor Szegeden, illetve egész pon­tosan Kiskundorozsmán több mint 10 ezer leendő magyar ér­telmiségi gyűlt össze az idén. De nem csak ők, hiszen a hippi-tár­sadalom jelesei is megtisztelték jelenlétükkel a kempinget, ahogy tették ezt hosszú évek óta min­dig. Ők a fenti mozgalom élcsa­pata—az előénekesek, az arisz­tokrácia, a krém. Ők a „legerő­sebben, a legtöbbet és a leggyor­sabban”. És mellesleg a legkeve­sebb pénzből. Az EFOTT szo­kásjoga alapján minden kiflicsü­­csök, kenyérhéj, félbehagyott kolbász és maradék fél korty sör őket illeti. Valamint az eldobált üres flaskákhoz sem nyúlhat más emberfia, csak ők. (Hiába, visszaváltják hat forintért!) De utazásokat is egészen sajátos for­mában szoktak tenni. Kalauz-kö­rökben fantasztikus szakmai si­kernek számít, ha közülük vala­kinek kezelni tudják a jegyét. Mi­velhogy nincs nekik. Ezeken a napokon egyébként mindig a legteljesebb testvériség uralkodik. Az „amíg nekem van, van nektek is” jelszó „amíg én iszom, isztok ti is” formában ke­rül megvalósulásra. És ez igen szép, testvéries, követendő dolog a mai elhidegült világban. Min­denki példát vehetne róla. Egy másik fontos jellemző: az esetlegesség. Tervezni előre még öt percre is teljességgel értelmet­len, épp ezért minden apró lehe­tőséget azonnal ki kell használ­ni. Az EFOTT egyik legfonto­sabb törvénye is ezt tükrözi, amely így szól: ha le lehet ülni, nem állok, ha le lehet feküdni, nem ülök. Ha ezt valaki nem tart­ja be, sok mindenről le fog ma­radni. Éjjel. Aludni ugyanis nap­pal kell, csak természetes. Mindezek ellenére az idei négy napban a konszolidáció csalhatatlan jeleit lehetett felfe­dezni. A rendre három különbö­ző testőr kft. emberei és kutyái ügyeltek, a rendőröket nem is említve. De azért a Fekete Péter Söröző hókristály-készítő szer­kezetét csak sikerült felborítani valakinek, és a tábori rádió nap­­ernyős asztala sem magától me­rült el a medence vizében az éj leple alatt. Arról a rengeteg há­lózsákról — köztük az enyémről — nem is beszélve... Az egyik reggel bemondták, hogy találtak egy kék színűt, átvehető az infor­mációnál. Két perc múlva 15-en álltak sorba érte. Ezzel persze mit sem csorbult a fent említett testvériség vará­zsa. Gyönyörű volt még nézni is, ahogy hippi, punk és bőrfejű . 10 Zalai Hírlap E­lárulok Neked valamit,­­ nekem sem voltak illúzi­óim, amikor arra gondol­tam — mert hallottam —, hogy le kéne menni Kehidakustányba, megnézni az egerszegi VMK-so­­kat. Tudod, kikről beszélek: a klub és környéke. Leginkább a környéke. Mert el sem jöttek. Összesen hatan múlatták a káni­kulát a szabadidős központban, még a hét elején, amikor arra jár­tunk... Hatan, érted?! Ott a hat­vanszemélyes tábor, virítanak sárgán a befűzött sátrak, mert la­kó az nincs. Illetve, ők hatan akadtak. Hárman a srácok közül, meg három kísérő. Hülyeség, nem „felnőttek”, okoskodók vagy ilyesmi... Mint Te,meg én. Marton Pistit a VMK-ból biztos ismered, meg a „Robika” és egy lány... És ők, hárman. Pisti—ismered —, azt mond­ja: korábban sokan gondolkod­tak, hogy lemenjenek vagy ne, szinte naponta változott a lét­szám, végül is összesen tizenhá­rom férőhelyet kértek a táborban. És hatan lettek... (Egyébként üze­nik: jól vannak, illetve most, ami­kor ezt olvasod, már csak voltak.) Így is prímán tudtak aludni—so­káig —, videóztak, kártyáztak, beszélgettek mindenféléről és közösen hányták-vetették meg, hogy mi legyen reggelire, vacso­rára, hogy az étteremben—mert ez is benne volt a programban! —mire futja az aznapi keretből... Levélféle Kehidakustányból T­ábor, illúziók nélkül Hidd el, ez sem hülye, „bur­­zsuj” szokás, meg nem is az ő pénzük igazán, a kultuszminisz­tériumtól sikerült elnyernie a VMK ifjúsági irodájának egy kis pénzt a találkozáshoz. Marton Pisti meséli: eszükbe sem jutott, hogy valami pontosan meghatá­rozott rend szerinti, szabályos tá­bort csináljanak. Nem, csak a „menjünk el valahová” valóra váltásával próbálkoztak Czigány Éva kolléganőjével. Hogy hát ak­kor, ide... (Még csak azt sem kell gondolnod, hogy jól „megvág­tak” volna ezért a négy és fél napért, az ár­a kevesebb, mint jelképes. Talán túlontúl is...) Hallottam, páran tényleg ezt szerették volna: együtt elmenni, valahová. Fürdeni, éjszakába nyúlón beszélgetni, talán még fő­­zőcskézni is—ha nem szereted, akkor legfeljebb csak nézed —, ahol azért négy és fél nap alatt— más ám együtt lakni, még ha csak ennyi ideig is! — kiderülhetett volna valami a másikról, arról, hogy ő nem úgy csinálja ezt vagy azt... Nem, az Ifjúsági Informá­ciós Szolgálat és az egerszegi Mentálhigiénés Intézet nem kép­­zelgett arról, hogy tömegesen je­lentkeztek majd a lehetőségre, csak szerették volna, hogy minél többen jól érezzék magukat... A szomszédban a strand, a tá­bor meg kong. Engem kicsit el­keserített. De nem kell, hogy ez érdekes legyen. Az sem, hogy pár ember úgy gondolta, megcsinál­ják ezt az irodát, amely — a köz­hiedelemmel szemben — nem­csak „deviánsoknak”, halmozot­tan hátrányos helyzetű, drog- és alkohol-közelbe került fiatalok­nak nyújt segítséget, hanem min­denkinek, aki valamiért feléjük fordul. Nem véletlen, hogy a ta­valyi tanévben lehetőséget bizto­sítottak az általánost sem végzett gyerekeknek Botfán, s ha hiszed, ha nem, nemcsak azt mondják meg, hová kell fordulnod, hanem maguk is utánajárnak,ha valami gondod-bajod van. Ők ezt így hívják: közvetítenek. Kerítettek már albérletet, munkát is, ha kel­lett. Most tanfolyamokat szeret­nének indítani: azoknak a nálad is fiatabbaknak, akiket nem vet­tek fel középiskolába, nyelv- és számítógépes­ kurzust tervez­nek.. . Olyan majdnem suli lenne, de mégsem. De már hülyéket be­szélek. A tábornál tartottunk. Ezt is „csak úgy” szerették volna, ha többen is így akarják... De nem akarták. Azért mégis­, jól érzik magukat. Azt hiszem, inkább azokat sajnálják, akik nem tud­ták rászánni magukat, meg ezt a Neked sem sok pénzt, hogy le­jöjjenek.. Úgy mégiscsak más lett volna... Nem, egyáltalán nem kell, hogy érdekeljen, hogy mi min­dent tesz—tehetne —, vagy nél­küled nem tesz érted, meg a töb­biekért az iroda, meg néhány se­gítőkész (de önként ám és dalol­va!) fiatal. Nem kell, csak kár... És ezért szemrehányás sem illet­het... Végül is Te döntesz a dol­gaidban, sok mindenben — eb­ben is. Ha nem, hát nem. Csak le­het, hogy jól jött volna ez a pár nyaralós nap. Lehet, hogy nem. Ki sem próbáltad. Persze, ez ma­gánügy, úgyhogy bocs, meg se szólaltam. Csak megdöbbentem, gondoltam elmondom... Hátha itthon vagy a városban és épp nem tudod, hogy mit kezdj ma­gaddal... — hello! —­ A kapu zárva, a tábor mégis üres. (Mészáros T. László felvétele) Magazin 1992. augusztus 29., SZOMBAT Kiállítás Zalaegerszeg Városi Hangverseny- és Kiál­lítóterem, szeptember 5-én, 11 órakor: 25 év munkája — Sza­bolcs Péter szobrászművész ki­állítása. Keszthely Helikon Kastélymúzeum: Mi­­kus Gyula festőművész gyűjte­ményes tárlata. Balatoni Múzeum: Franhau­­seni bronzkori leletek kiállítása. Egyéb Nagykanizsa Hevesi Sándor Művelődési Központ, szeptember 4—13-án. A „100 éves Kanizsa Sörgyár” programsorozat színházi, zenei, szórakoztató rendezvényei és ki­állítása. így rajzoltak Gébárton Hogy az Egerszeg melletti Gébárt a stranddal, a Kézműve­sek Házával jó szolgálatokat tett a nyár során, az biztos. Egy­mást váltották itt a képző- és népművészek, a közelmúltban pedig a képzőművészet iránt érdeklődő fiatalok tölthettek itt jópár kellemes napot, Szényi Zoltán tanár úr vezetésével. Kur­zus volt ez is, csakhát más a zöldben rajzolni vagy akár a szal­mafonással ismerkedni, a tó ingerkedő közelében... A művek is szokatlanul kedvező fényviszonyok közepette tétettek sza­badtéri közszemlére az utolsó napon, lévén: a természetes fény­nél szebbet aligha ismerünk... (Pezzetta Umberto felvételei) Kulturális ajánlat (Augusztus 31 —szeptember 6.) Keszthely Festetics Kastély, augusztus 31-én, 20 órakor, Zsigmondy Dénes hegedűestje. A mozik műsora Zalaegerszeg Ady Filmcentrum, 1-es terem, kedd—csütörtök: Oroszország ház, péntek—vasárnap: Vinny, az együgyű. Stúdiómozi, kedd— csütörtök: Egyedül a reményte­lenségben, Pokoli Miss Jones; péntek—vasárnap: Z man kom­mandó, Szexkirálynő. Klubmo­zi, kedd—csütörtök: Csendes na­pok Clichyben; péntek—szom­bat: Kék Duna keringő; vasár­nap: Férfigyűjtő. Nagykanizsa Apolló Filmcentrum, 1-es te­rem, kedd—csütörtök: Delta Force 2.; péntek—vasárnap: Dupla dinamit. Stúdiómozi, kedd—szerda: FBI akadémia, Brooke a diáklány; csütörtök: Kék Duna keringő; péntek—va­sárnap: Amerikai vadász, Kirán­dulás a szerelem szigetére. Keszthely Petőfi Filmszínház, kedd: Gladiátor; szerda—csütörtök: Batman visszatér; péntek—va­sárnap: Börtöncsapda.

Next