Zalai Hírlap, 1994. január (50. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-03 / 1. szám
2 ZALAI HÍRLAP Krónika Milyen év volt 1993? Ha visszatekintünk 1993-ra, az első látásra egyfajta „szörnyűséges esztendőre" emlékeztet. A bűnözés, a kábítószerfogyasztás, az AIDS mértéke egyre csak nagyobb lett, Európában a munkanélküliség is új csúcsokat döntött, nőtt a nukleáris fegyverek elterjedésének veszélye, Oroszországban alakot öltött a fasizmus, a boszniai háború mellett Angolában, Közép- Ázsiában, Algériában is harcok dúltak—s még mindig lehetne mit sorolni. Ugyanakkor a dél-afrikai de Klerk-Mandela megegyezés, a khmerek megbékélése, Rabin és Arafat kézfogása, illetve a Szentszék és Izrael kapcsolatainak normalizálódása arra emlékeztet, hogy egyetlen antagonizmus sem tart az örökkévalóságig—írja a Le Monde-ban André Fontaine. A világszerte ismert történész, újságíró terjedelmes cikkben vonta meg az elmúlt esztendő nemzetközi eseményeinek mérlegét. Fontaine szerint mindezen történések közül kétségtelenül a szeptemberi izraeli—palesztin megállapodás volt a legváratlanabb, s egyben a legfontosabb. Persze előbb vagy utóbb ennek be kellett következnie: Arafatot előbb Moszkva, majd—az Öböl-háborúban Irakot támogató magatartása miatt—a gazdag arab államok is „ejtették", Izrael pedig mindinkább rádöbbent, hogy a megszállt területek lakóinak szemében ők mindenképpen megszállók maradnak. A francia szerző ezt követően nagyszabású tablót fest a Föld főbb körzeteinek fejlődéséről. Afrikáról szólva azt írja: ha nem lett volna a dél-afrikai kiegyezés, akkor e kontinens jövője kapcsán az ember hajlamos lenne a kétségbeesésre. Ezt a megállapodást viszont csak azért lehetett elérni, mert két megalkotója, de Klerk és Mandela bízott egymásban,s éppen ez a bizalom hiányzott az Egyesült Államok balszerencsés végű Szomáliai akciója során. Az amerikai közvélemény annak idején arra kényszerítette George Bush-t, hogy küldjön katonákat a harcolók szétválasztására. Most viszont a veszteségek miatt aggódva a visszavonást sürgeti Clintontól. Fontaine egyébként úgy látja: elmúltak azok az idők, amikor Uncle Sam a világ bármely pontján beavatkozott, ha a „lábára léptek”. S ebben nincs semmi meglepő: Clinton mindenekelőtt annak köszönheti megválasztását, hogy elődje elhanyagolta azokat a problémákat, amelyekkel az amerikai köznép nap mint nap szembenézni kényszerül. Clintontól a lakosság mindenekelőtt az amerikai társadalom újraépítését várja. Ennek a megváltozott helyzetnek jó példája a jugoszláviai válság ügyében tanúsított washingtoni magatartás: e probléma megoldását a Clinton-vezetés az Európai Unió feladatának tartja. Ez azonban eddig—hogy finoman fogalmazzunk— nem vált valóra — írja a szerző. Európának amúgy is annyi megoldandó problémája van. Még nem sikerült kilábalni a recesszióból, a munkahelyteremtést célzó Delors-terv szkeptikus fogadtatásra talált, Németország még mindig fizeti—illetve a magas kamatlábak fenntartásával másokkal fizetteti—az újraegyesítés költségeit, amely ráadásul eddig nem hozta meg a keletnémeteknek az annyira várt, tejjel-mézzel folyó Kánaánt. Ebből fakad Kohl kancellár pártjának visszaesése, illetve a németországi rasszista áramlatok kialakulása. Egyébként tavaly Európában — Norvégia és Spanyolország kivételével—mindenütt másutt is az a gyakorlat érvényesült, hogy a „ szuverén nép” leváltotta a választók elé álló kormányokat. Nagy-Britanniában Major miniszterelnöknek kétségtelenül sikerült a parlamenttel ratifikáltatnia a maastrichti szerződést, beindítani egyfajta fellendülést, s végre a „ szarvánál ragadni meg az észak-ír bikát”—de még mindig nem sikerült meggyőznie honfitársait államférfiúi rátermettségéről. A nyugat-európai államok közül azonban kétségtelenül Olaszország helyzete kelti a legnagyobb figyelmet: a korrupció ellen kezdett „tiszta kezek" akció valódi földrengést okozott, s két évvel a Szovjetunió kimúlása után Berlinguer örököseinek minden esélyük megvan arra, hogy ismét az olasz kormányban találják magukat. Ez a visszatérés jóval rövidebb időt vett igénybe Litvániában és Lengyelországban, s 1994- ben Magyarországnak is minden esélye megvan arra, hogy egy hasonló kalandba fogjon — írja Fontaine. Ugyanakkor senki nem beszél a „ szocializmus” visszatéréséről — ez már bebizonyította hatástalanságát. Végezetül Fontaine a Kelet két nagy óriásállamának, Oroszországnak és Kínának a helyzetét elemzi. Az előbbi kapcsán a szerző úgy látja: mivel a lakosság tömegei a jelek szerint nem hagyják bevonni magukat az erőszakos akciókba, s a munkanélküliek száma egyelőre meglehetősen korlátozott, az olyan elszánt embereknek, mint Jelcin és Gajdar talán van egy kis esélyük arra, hogy a kollektivizmus romjain piacgazdaságot hozzanak létre. Kínában talán még ennél is kontrasztosabb a helyzet. Egyrészről ott van az infláció, a nyomor, a banditizmus, az első idők kapitalizmusának összes bűne, másrészről a marxizmusra hivatkozó diktatúra és a mind féktelenebb pénzkultusz paradox házassága. A ZALAI HÍRLAP ----------------------------------------A Journal Kft. lapja. Felelős vezető: Győrffy István. Főszerkesztő: Magyar Hajnalka. Főszerkesztő-helyettes: Arany Horváth Zsuzsa. Vezető szerkesztők: Kovács Ferenc, Mihovics József, Tarsoly József, Török András. Tervezőszerkesztő: Császár Zoltán. Gazdasági vezető: Halász Lászlóné. Marketingvezető: Jakab Vilmos. Elektronikus szerkesztés: Journal Kft., Zalaegerszeg, Ady u. 62. Műszaki vezető: Takács Lajos (Magyar Médiaszerviz.) Kiadó és szerkesztőség: 8901 Zalaegerszeg, Ady Endre u. 62. Telefon: 312-575. Fax: 312-581. Titkárság: 311-597, 312- 194. Telex: 33-276—8801 Nagykanizsa, Király u. 47. Telefon: (93) 311-150. Fax: (93) 310-226. Telex: 33-314 — 8360 Keszthely, Kossuth L. u. 33. Telefon: (83)312-360, (83) 314-283. Telex: 35-308 — 8960 Lenti, Zrínyi M. u. 4. Telefon: 351-002. Nyomtatás: Zalai Nyomda Rt., 8901 Zalaegerszeg, Gorkij u. 1. Telefon: 313- 550. Felelős vezető: Somogyi Tibor mb. vezérigazgató. Terjeszti a Magyar Médiaszerviz Kft. Előfizetési díj: egy hónapra 322 Ft, negyedévre 966 Ft, fél évre 1932 Ft, egy évre 3864 Ft. Előfizethető a Magyar Médiaszerviz Kft-nél (Zalaegerszeg, Gorkij u. 1. Tel.: 310-813, 310-814) és a kézbesítőknél. ISSN 0133-0500. Index: 25-011. -----------------------------------------------------Journal ------- Az Alkotmánybírósághoz fordult a KKDSZ (Folytatás az 1. oldalról.) 30-án módosította a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényt. Ennek lényege: a korábbi munkaviszonyokat, azok teljes időtartamát, az egyetemek, főiskolák nappali tagozatán töltött tanulmányi időt, illetve a sorkatonai szolgálatot 1993. december 31-éig be kell számítani a közalkalmazotti munkaviszonyba. A törvényhozás a minisztereket, a kormányt hatalmazta fel arra, hogy a közalkalmazotti osztályba sorolás sajátos szabályait határozza meg. A kormány e felhatalmazás alapján először a közoktatásban dolgozó közalkalmazottak besorolására hozott rendeletet, majd az elmúlt év végén született meg a közgyűjteményi, közművelődési és művészeti közalkalmazottakra hozott besorolás. Az Országgyűlés által elfogadott új törvény pontos, szöveg szerinti végrehajtása pénzt igényel, amelyet a kormánynak kell biztosítania az intézmények számára. Az országos titkár arról is szólt, hogy a kormány rendelete politikai diszkriminációt alkalmaz a felsőfokú végzettségek területén. Kizárja ugyanis a legmagasabb közalkalmazotti — „F” fizetési osztályba történő besorolásból — a felsőfokú politikai végzettségeket. A KKDSZ elvi, alkotmányossági meggondolások alapján emel kifogást ellene, mert az intézkedés olyan „kaput” nyit ki, amelyet később nem lehet majd becsukni. Eredményezheti például azt, hogy egy következő kormány más felsőfokú diplomákat von kétségbe. Ez pedig jogbizonytalanságot jelent — fejtette ki Vadász. A rendelet alkotmányossági szempontból azért is vitatható, mert megszerzett besorolási fokozatokat akar utólag visszavonni. A KKDSZ a történtek miatt meg fogja keresni azokat a bírósági fórumokat és az Alkotmánybíróságot, amelyek a jogállamiság letéteményesei — közölte az országos titkár. (MTI) A MÁV Megközelítően 16 milliárd forintos veszteséggel zárta az óévet a MÁV Rt. A kedvezőtlen pénzügyi helyzet ellenére a társaság jelentős eredményeket is elkönyvelhetett 1993-ban — mondta el Sipos István, a Máv Rt. vezérigazgató-helyettese az MTI munkatársának. A legnagyobb eredmény vitathatatlanul a társaság működőképességének fenntartása volt, amit elsősorban a szállítások jelentős mértékű visszaesése veszélyeztetett. Egyfelől a hazai ipari és a mezőgazdasági termelők megrendeléseinek mérlege száma csappant meg, másfelől is ez még érzékenyebben érintette a céget — a Kis-Jugoszláviával szemben elrendelt ENSZ embargó és ennek későbbi szigorítása fosztotta meg a legjövedelmezőbb tranzitszállításoktól a MÁV-ot, havonta megközelítően 800 millió forintos bevételkiesést okozva. A jövő évi tervekről szólva Sipos István elmondta: ha feloldják az embargót, az új évben akár 5-6 millió tonnával is növekedhet az elszállított áru mennyisége, ami 1993-ban estik igen szerény nagyságú, 43 millió tonna volt. ENSZ BT új tagjai Az új esztendő első napjától, szombattól kezdve az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt, új nem állandó tagállama van: Argentína, a Cseh Köztársaság, Nigéria, Omán és Ruanda, amelyek Venezuelát, Magyarországot, Marokkót, Japánt és a Zöldfoki-szigeteket váltják fel. A világszervezet alapokmánya értelmében az öt állandó tagország mellett tíz másik ország is részt vesz a BT munkájában kétévente váltva egymást. Jelenleg az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Oroszország, Kína és a most belépő öt állam mellett Brazília, Dzsibuti, Új-Zéland, Pakisztán és Spanyolország tagja a BT- nek. Az ENSZ ezen kulcsfontosságú szervében azonban csak az állandó tagállamoknak van „vétójoguk”. Az AFP jelentése szerint az utóbbi időben mind több szó esik arról, hogy fel kellene emelni a BT állandó tagjainak a számát. Ezt főleg Németország és Japán szorgalmazza, mert így szeretnének a világban betöltött gazdasági és politikai súlyuknak megfelelő szerephez jutni a 184 tagállamot tömörítő ENSZ- ben. Zavargások Vasárnap délelőtt kivonultak San Cristobal de las Casas városából a települést szombaton elfoglalt mexikói indián felkelő csapatok, de továbbra is ellenőrzésük alatt tartják a Mexikó délkeleti részén fekvő Chiapas szövetségi állam másik három települését. A magát Zapatista Nemzeti Felszabadító Hadseregnek nem Mexikóban vető gerillamozgalom mintegy kétezer tagúra becsült, jól felfegyverzett egységei meglepetésszerűen rohamozták meg az egyik leginkább elmaradott és egymilliós indián lakosságot számláló szövetségi állam városait. A mexikói hadsereg riadókészültségbe helyezte egységeit, de a katonák vasárnap estig nem avatkoztak közbe. 1994. január 3., HÉTFŐ Göncz Árpád újévi köszöntője (Folytatás az 1. oldalról.) sokan szerényen vagy épp szorongató szegénységben. De egy biztos: valamennyien békességre kiéhezve. Békességre, a bennünket környező tágabb és szűkebb világgal, de mindenekelőtt önmagunkkal, mert csak ha a magunk belső békéjét visszanyertük, vagyunk képesek a világgal is megbékélni. A társadalom élő emlékezete két nemzedéknyire nyúlik vissza. Az idő óta ezrével vándoroltak ki innét magyarok. S ezrével menekültek a szülőföldjükről ide be is. Az idő óta gyilkos kézre adtak itt zsidót, cigányt, mert zsidónak, cigánynak született. S kikergettek innét németet, mert német, s az otthonából kiűztek délszlávot, mert délszláv. Ezerszám üldöztek munkást, parasztot, urat, arisztokratát, mert másként szemlélte a világot, mert munkás volt, paraszt, úr, vagy arisztokrata. Az idő óta üldöztek itt volt üldözőket, s üldözték egymást új üldözők. S ezerszám kívánták meg, s vették el a más házát és mezejét. Ezrek hittek, s tették, amit a hitük diktál, ha rossz is; százezrek tettek úgy, mintha hittek volna, s tették, amit elvártak tőlük. Mert féltek. S mindeközben éltek és túléltek, eltemették a szüleiket, elvesztettek egy világháborút, gyermekeket nemzettek és szültek, fölnevelték őket, harckocsik széttaposták a forradalmukat, ők végezték a dolgukat, fölhúzták a házat, fát ültettek, építették-szépítették a közös hazát, betegek voltak és gyógyítottak, tanultak és tanítottak, s mikor nagysokára megnyílt a nagyvilág, kimentek és nyitott szemmel körülnéztek. Ők, a mindenkori „ügyeletes” többség. Mindeközben észben tartották a maguk sebeit, de alig gondoltak a másokéval, amit talán épp ők ütöttek, ha mással nem, hát részvétlenséggel vagy kárörömmel. Igen, voltak és vannak köztünk—mi közöttünk!—csillagszemű nők, akik ha telefüstölt szobába lépnek, magától kinyílik az ablak, s beárad rajta a tiszta levegő. És vannak sugárzóan igazmondó, igazságtudó férfiak. A mindennapok hősei és szentjei, akiket arról lehet fölismerni, hogy tartósan békében élnek önmagukkal. Róluk senki nem vezet listát, nem tömörülnek szövetségbe, nem igazolják egymás múltbeli tetteit, nincs mit titkolniuk, feledtetniük vagy túlteljesíteniük. Mert tudják—ők tudják!—, amit mindenkinek tudnia kéne: hogy minden társadalomban állandó a jó és a rossz egyensúlya. Ha megbillen a kettő mérlege, az idő helyrebillenti. Törvényszerűen. Boszszúval, ami bosszút szül, kár az idő dolgát késleltetni. Meg azt, hogy az embernek egyetlen java van, amit ha két kézzel szór szét, magának lesz annál többje belőle: a szeretet. Ma éjjel egy—vagy több? — nehéz év küszöbén mindannyiunknak azt javaslom: béküljünk ki önmagunkkal, fogadjuk el, hogy magunk is, mint bárki más, esendő emberek vagyunk. Sem jobbak, sem rosszabbak, sem többek, sem kevesebbek. Ha püspökök, ha kéményseprők. Ebben a nekünk rendelt kis hazánkban magunkért, egymásért—egymás sebeiért és azok gyógyultáért!—egyetemlegesen felelősek. Kössünk hát ma éjjel békét—ki tudja, hátha tartósnak bizonyul? Mindannyiunknak boldog új évet kívánok! Alba Volán: megegyezésre szólít az államtitkár Irreálisnak tartja a béremelés mértékével kapcsolatos követelést, s megegyezésre szólítja fel az Alba Volán Rt-nél január 4- ére sztrájkot hirdető érdekképviseletek, valamint a vállalat vezetőit Rajkai Zsolt, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium politikai államtitkára. Varga Tibornak, a vállalati munkástanács elnökének a hét végén telefaxon küldött levelében — amelyet az MTI-nek is eljuttattak — az érdekképviseletek vezetői által a közlekedési miniszternek címzett levelére válaszolva kifejtette: úgy értesült, hogy az érdekképviseletek követelései meghaladják az rt. által, a gazdálkodás veszélyeztetése nélkül vállalható mértéket. A jövő évi béremeléseknek az érdekképviseletek által elfogadhatónak ítélt 50 százalékos mértéke a nemzetgazdaság, az ágazat és nem utolsósorban a vállalat helyzetében elképzelhetetlennek látszik. Az államtitkár arra is kitért, hogy a 13. havi bér kifizetését — aminek elmaradását jelölték a kilátásba helyezett sztrájk másik okaként — azért utasította el az rt. vezetése, mert 1993 elején valamennyi a vállalatnál működő érdekképviselet a 13. havi bér helyett a magasabb összegű béremelés mellett voksolt. Az Alba Volán Rt-nél egyébként karácsony előtt már kétórás figyelmeztető sztrájkot tartottak, amihez a menetlevelek tanúsága szerint mindössze 29 autóbuszvezető, a gárda 12 százaléka csatlakozott. Miután az akkori demonstrációt követően sem sikerült a munkabeszüntetést kezdeményező érdekképviseleteknek megállapodásra jutniuk a cég vezetőivel, jelentették be január 4-ére a sztrájkot. Terveikről munkásgyűlésen tájékoztatták azt a 35-40 dolgozót, aki részt vett a fórumon. Az MTI székesfehérvári tudósítója megkereste Reiter Mátyást, az Alba Volán Rt. vezérigazgatóját, aki érdeklődésére elmondta, hogy amennyiben az érdekképviseletek ismét tárgyalásokat kezdeményeznek, a vállalat vezetése hajlandó az új esztendő első munkanapján ismét tárgyalóasztalhoz ülni. 1994-re egyébként évi 20 százalékos béremelést tervez a vállalat. Január elsejétől 15 százalékot kapnak kézhez a dolgozók, a többit pedig — amely a gazdasági eredményektől függően a tervezettnél magasabb mértékű is lehet — az év második felében. A mostanihoz hasonló viták elkerülése végett a vezérigazgató az évkezdő munkásgyűlésen magukat a dolgozókat kérdezi meg: 1994-ben magasabb összegű béremelést vagy 13. havi fizetést akarnak-e kapni? Az elmúlt évben egyébként — közölte a vezérigazgató — a tervezett 18 százalék helyett átlagosan 29 százalékkal emelkedett dolgozóik bére, s novemberben a vezetők kivételével a fizetésük 33 százalékának megfelelő jutalmat is kaptak.