Zalai Hírlap, 2007. június (63. évfolyam, 126-151. szám)
2007-06-05 / 129. szám
2007. JÚNIUS 5., KEDD KULTÚRA Titkokkal teli volt a lénye Elhunyt Darvas Iván, a nemzet színésze temetése szűk családi körben lesz Budapest (mti) Életének 82. évében elhunyt vasárnap Darvas Iván. A kétszeres Kossuth-díjas színész, a nemzet színészének temetésére szűk családi körben kerül sor. Darvas Iván az elmúlt több mint ötven év egyik legnépszerűbb színésze volt, aki több mint hatvan évet töltött a pályán, első szerepét huszonegy évesen kapta a Művész Színházban. 1957 májusában „a Magyar Népköztársaság államrendjének megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel” miatt három évre ítélték. Huszonkét hónapot ült, aztán az első amnesztiával szabadult, 1959. április 4-én. A színpadra nem térhetett vissza, segédmunkás lett a metróépítkezésen, majd egy gyárba került műanyagfröccsöntő munkásnak. Közben hetenként ostromolta beadványokkal a Művelődési Minisztériumot, ahol aztán a színházi főosztály vezetője közölte vele: sem most, sem tizenöt év múlva, és egyáltalán semmikor nem léphet színpadra. Végül a mindenható Aczél György révén Miskolcra, majd a budapesti József Attila Színházhoz került, s az itt töltött két év után, 1965-ben a Vígszínház szerződtette. A Várkonyi Zoltán vezetése alatt álló intézményben parádés szerepek várták, a teátrum egyik vezető színésze lett. Várkonyi 1979-ben bekövetkezett halála után elárvultnak érezte magát a Vígszínházban. 1985-ig volt tag, aztán a szabadúszást választotta, majd 1993-ban csatlakozott a Töröcsik Mari által alapított Művész Színházhoz. A Művész azonban csupán két évig működött, s ezután Darvas ismét szabadúszó lett. Szinte minden nagy szerepet eljátszhatott a színészálmok közül, néhány éve rendezőként is nagy sikerrel mutatkozott be, grafikáiból pedig kiállításokat rendeztek. Játszott egyebek mellett Csehov Három nővérében és a Cseresznyéskertben, Gorkij Éjjeli menedékének, Brecht Koldusoperájának színpadi adaptációjában. Filmjei közül kiemelkedik a Liliomfi, a Szerelem, a Rokonok, az Egy magyar nábob és a Pacsirta. Rendezőként nevéhez fűződik Csehov három komédiájának színpadra állítása. A nemzet színészét hosszú pályafutása alatt elhalmozták kitüntetésekkel, az 1978-ban és 1998-ban megkapott Kossuth-díjon túl csaknem valamennyi, színésznek adható elismerésben részesült. 1955- ben és 1967-ben Jászai Maridíjat kapott. 1969-ben lett érdemes művész, 1975-ben kiváló művész. 2001-ben Pro Urbe Budapest-díjat, 2002. október 23-án Nagy Imre Érdemérmet kapott, 2003-ban Prima Primissima-díjjal tüntették ki, 2005-ben megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend nagykeresztjét. Törőcsik Mari szerint minden szakmának vannak kivételes lényei, Darvas Iván is ilyen volt. A színészmesterséget meg lehet ugyan tanulni, de Darvas Iván olyat tudott, amit más nem. Darvas Ivánnak titkokkal teli lénye volt, szinte végiglebegte az életét - mondta Törőcsik Mari. Nagy-Kálózy Eszter, aki utolsó filmjében együtt játszott Darvas Ivánnal, a halálhír hallatán azt mondta: „Fantasztikus színész, varázsos egyéniség volt. Nagyon nagy dolog volt vele játszani” - mondta a színésznő. Szabó István filmrendező a Madách Színházban dolgozott együtt Darvas Ivánnal: „Nagyon nagy művésznek tartottam, nagyon tiszteltem őt, és az alatt a pár hónap alatt, amíg együtt dolgoztunk, rengeteget tanultam tőle. Rendkívüli műveltsége segítette őt abban, hogy pontosan lássa a darabokat, a világot és a kollégáit is” - mondta. Krencsey Marianne szerint Darvas Iván „kivételes színész volt, nagy tragédia, hogy nincs többé”. A New Jersey-ben élő egykori pályatárs telefonon nyilatkozott a távirati irodának. „Nagyon nagy szomorúság nekem (...) rendkívüli tehetségű, nagyszerű, művelt, okos ember volt, nagyon szerettem” - fogalmazott a színésznő. Darvas Iván utolsó szerepét 2002 szeptemberében játszotta, Salierit alakította Schaffer Amadeusában, a darabot a szolnoki Szigligeti Színház társulata adta elő a Madách Színházban. Esterházy Péter az Élet és Irodalomban így méltatta: „Izgalmasnak találom Darvas Salieriként való szerepeltetését. Mert az igaz, hogy Darvas minden, csak nem középszerű, de hát így van tét, Salieri egy valaki, egy nagy középszerű, és nem állítom, hogy itt létrejött volna a Zseni és a Középszer nagy és nem triviális összecsapása, de Darvas teljesítménye ez ügyben nagyon is figyelemre méltó. Az igaz, hogy ő bármit játsszék is, látjuk benne 'a' Darvast.” 1956 után azt mondta neki egy hivatalnok, soha nem léphet magyar színpadra Egy 2005-ös felvétel Darvas Ivánról A Liliomfi című film forgatásán 1954-ben, partnere ekkor Krencsey Marianne volt Veszélyes játék Kanizsai költők a megyeszékhely olvasóival Zalaegerszeg (adzs) - Az ünnepi könyvhét zalai rendezvényeinek keretében találkozhattak az érdeklődők Czene Csabával, Szoliva Jánossal és Csontos Jánossal a megyeszékhelyen. A Simon István Könyvesházban délután három órakor beszélgethettek a verseket kedvelők Czene Csabával, aki Szelíd vadak bálja című kötetét is dedikálta. Mint Szabó Jánosné, a könyvesház vezetője elmondta, a Zalai Hírlapban figyeltek fel vendégük írásaira, ennek nyomán hívták meg a könyvheti alkalomra. Az 1979 óta Nagykanizsán élő, ám alföldi származású szerző költeményeiből a Zrínyi-gimnázium diákjai olvastak fel néhányat, köztük A deviáns címűt, amely afféle ars poeticának is felfogható. Ebben a két végén égetett gyertya, az élet, mint az emberre osztott szerep, s mint veszélyes játék is szóba kerül. Czene Csaba elmondta, úgy érzi, öt évtized után is útkereső állapotban van, egyik út a költészet. Eddig három verseskönyve jelent meg, valamint öt CD, ami nem véletlen, hiszen dalszövegekkel kezdte a pályafutását. Tizenöt esztendeje foglalkozik komolyan versírással. A Keresztury Könyvesboltba tegnap szintén Nagykanizsáról érkezett két tollforgató: Szoliva János és Csontos János. Ők a Szétkarcolt szavak és a Para című kötetüket mutatták be. Czene Csaba tegnap a Simon István Könyvesházban dedikált ZALAI HÍRLAP ». RÖVIDEN Pécsi Gabriella új kötetei Zalaegerszeg (adzs) Ma délután 17 órakor mutatják be a nemrég elhunyt zalai költő, Pécsi Gabriella most megjelent posztumusz köteteit (Tollászkodom fellegen, Anagrammaversek) a Deák Ferenc Megyei Könyvtárban. A beszélgetést Kelemen Gyula énekmondó műsora teszi bensőségessé. Bemutatkozik a folyóirat Kiskutas (ag) Az ünnepi könyvhét alkalmából a Pannon Tükör irodalmi folyóirat mutatkozik be Kiskutason. Szerdán este hat órakor a faluházban Lackner László íróval, Tóth Imre költővel és Ferencz e. Győzővel, a lap olvasószerkesztőjével találkozhatnak az érdeklődők. II. András király és Szt. Erzsébet Zalaegerszeg (adzs) - A Világfa - Magyarság Egyetem következő előadására ma 18 órakor kerül sor a Gönczi Ferenc ÁMK-ban. Az érdeklődők Szántai Lajost hallgathatják meg, aki II. András királyról és Szent Erzsébetről szól. Majdnem elfeledett dallamok Eddig még soha le nem jegyzett horvát népdalok kerültek most nyomtatásba A fiatalok a mai felgyorsult világban nem mutatnak érdeklődést a múlt iránt Pásztor András pasztor.andras@zh.plt.hu Nagykanizsa - A közelmúltban a horvát kisebbségi önkormányzat szervezésében került bemutatásra dr. Zvonimir Bartolic új könyve, mely a Mura menti horvátok népdalanyagából ad ízelítőt. Mint kiderült, a könyv egyfajta kiegészítése a korábbi, dr. Vinko Zganec által összeállított kötetnek, amely szintén a Nagykanizsa környékén élő horvátok népdalait gyűjtötte csokorba, s melyet még az 1970-es években adtak ki. Bartolic professzor, aki a Csáktornyai egyetemen is tanít, s aki az ősi káj nyelv irodalmát is régóta kutatja, ehhez a könyvhöz írt kiegészítést, új, nyomtatásban ez idáig meg nem jelent népdalokkal, kottákkal, egyéb érdekes adatokkal bővítve a könyvet. - A Mura mente térségében a 19. század közepén egy Dezső György nevezetű gyűjtő érdeklődött először a horvátok népdalanyaga iránt - kezdte a professzor. - A kutatás persze nem volt hatalmas, összesen 17 horvát dalt gyűjtött össze, ám ezek még soha nem kerültek nyomtatásba. Én tulajdonképpen ezeket a dalokat kutattam fel, majd kielemeztem a stílusukat, a visszatérő motívumokat, valamint a szövegekben szereplő nyelvi fordulatokat. A kutatás során arra jutottam, hogy ezek a népdalok inkább balladákhoz hasonlítanak. Témájukat tekintve a népi hagyományok elevenednek meg, ugyanakkor akad pár kifejezetten érdekes téma is. Az egyik ilyen népdal például egy katonáról szól, s azokról az eseményekről, melyek aztán befolyásolták sorsa alakulását. Bartolii professzor egy másik érdekességre is felhívta a figyelmet. Mint hangsúlyozta: a 19. században Dezső György által összegyűjtött dalok megváltoztak, száz évvel később ugyanis már egészen más szöveggel énekelték a Mura menti horvátok ugyanazokat a dallamokat. Mindez azzal magyarázható, hogy az itt élő horvátokra erősen hatott a magyar kultúra is - folytatta a professzor. - Ebben persze nincs semmi furcsaság, a szomszédos népeknél gyakran előfordul, hogy átvesznek, átadnak eztazt egymástól. Ezeknek a 19. századi népdaloknak azért van jelentőségük, mert ez a hatás még nem érzékelhető, s talán a Mura menti horvátok identitását ezek a dallamok és szövegek fejezik ki leginkább. Dr. Zvonimir Bartolic roppant büszke arra, hogy sikerült lejegyeznie ezen népdalokat, hiszen mint mondta: a mai felgyorsult világban a fiatalság már nem mutat kellő érdeklődést a múlt ezen emlékei iránt. A professzor szerint azért van fontos szerepük a különböző népdalköröknek és kulturális egyesületeknek, mert manapság - mivel a szájhagyomány már nem működik - csak tudatos hagyományőrzéssel lehet életben tartani a régi dalokat és egyéb népi szokásokat. Dr. Zvonimir Bartolic professzor és a Kanizsai Horvát Kórus, mely a dalokat megszólaltatta a minap lezajlott könyvbemutatón Fotó: Szakony Attila