Magyar Zenészek Lapja, 1905 (2. évfolyam, 1-23. szám)
1905-01-01 / 1. szám
MAGYAR ZENÉSZEK LAPJA A MAGYAR ZENÉSZEK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. II. évfolyam. Budapest, 1905. január hó 1-én. 1. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Andrássy út 56 sz., ahova a lapot illető összes szellemi és pénzbeli küldemények küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza Főszerkesztő: Sztojanovits Jenő Felelős szerkesztő: Dr. Olgyay István. ICladja: A Magyar Zenészek Országos Egyesülete. — Megjelen minden hó 1-én és 15-én. — ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre . . . . 8 korona Fél évre.............................4 korona | Negyed évre.......................*2 korona | A Magyar Zenészek Országos Egyesületének tagjai e lapot ingyen kapják f Az egyesület tagjainak boldog új esztendőt kíván az egyesület vezetősége. Uj év Az egyesületek létezését azoknak erkölcsi czélja igazolja. — A czél nélkül alakult egyletek csak társaságok, szórakoztató vagy mulattató összejövetelek. — A közös czél többek társulatát egységes erővé, egyesületté teszi, és annak erkölcsi tartalmat ad. A Magyar Zenészek Országos Egyesülete három évvel ezelőtt alakult. — Önzetlen lelkes emberek — hivatásos zenészek állottak össze, hogy közös erővel védjék, támogassák és segítsék előre a zenészek közös érdekeit. És dolgoztak, fáradtak sok, igyekezettel, de az igyekezethez mérten csekély eredménynyel. — Igyekezetük megtörött zenésztársaik nembánomságán. — Sikert azonban mégis mutattak fel. — Keresztül vezették a fiatal egyesületet a kezdet nehézségein, kiállották vele a tűzpróbát s nekik köszönhetjük, hogy ma a fejlődés biztos útján álló erős egyesület vagyunk és jó reményekkel nézhetünk a jövőbe. Mert ma már javultak viszonyaink. Zenésztársaink kezdik belátni, hogy az érdekeiket védő s értük dolgozó egyesületet támogatniok kell. Belátják, hogy az csak velük s ők csak általa létezhetnek. S eredménye ennek hogy ma már sokan vagyunk együtt, ha még nem is valamennyien. S a gondolkodás ezen változása záloga a biztos jövőnek. Egyesületünknek kettős czélja van. — Első, hogy tőle telhetőleg javítson tagjai erkölcsi és anyagi helyzetén, másik, hogy minden módon előresegítse a magyar zeneművészet érdekeit. Becsületesen szolgálja mind a kettőt és iparkodik hivatását érdemesen betölteni. Ezt a kettős czélt szolgálják többek között az egyesület által rendezendő népszerű hangversenyek is. Százhúsz tagú nagy zenekart szervezett az egyesület s ezekkel minden évben a tél folyamán hat népszerű zenekari hangversenyt kíván tartani. Ezekre a hangversenyekre több okból van szükség. Az első a magyar zeneművészet érdeke. Régi és jogos panasz, hogy zeneművészetünk elmaradott, közönségünk a művészi zene iránt, érzéketlen, nemzeti zenénk nincs, dacára, hogy nemzetünk muzsikáiig. A panasz jogosult. Nincs nemzeti zenénk, mert nincsenek orgánumaink melyek a művészi zenének szerretetére, élvezetére tanítanák s arra rávezetnék a közönséget. Igaz, hogy itt van a philharmoniai társulat. Tagjai a művészi zene mesterei, nem is tanítók, hanem kész professorok. De ép ebben fekszik a hiba, hogy ők már professorok s ehhez képest egyrészről drágán mérik a tudományukat, másrészt — egyedül lévén — keveset adhatnak csak belőle. Már pedig zenét ily módon megszerettetni — s annak élvezését a nagy közönség részére hozzáférhetővé tenni nem lehet. Más zenekar pedig ez ideig a philharmonikusok mellett nem volt. — Létezését különlegesen rossz zenei viszonyaink lehetetlenné tették. Más országokban minden nagyobb városban, de különösen a fővárosokban 8 10 zenekar hangversenyez állandóan s viszi előre versengésében a nemzet zenei érdekeit, nálunk máig még egy második sem akadt. Értek hivatásos és képzett zenészekből alakult zenekart. Ezt az űrt akarjuk mi most betölteni. A népet nevelni és tanítani, közelebb vinni a zenéhez, hogy állandó barátainkká válva beléjük oltsuk az örökszépnek, örökigaznak a melódiának tiszta szeretetét. Czélunk azonban kétoldalú. — Tagjainkat mi nem csak mint zenészt, de mint embert is támogatjuk. — Érdekeit védjük. A mi tagjaink szegény emberek. Szép reményekkel kezdik, szerényen élik, de nyomorúságban végzik munkás életüket. Rajtuk is akarunk ezen az útón segíteni. — A hangversenyek tiszta jövedelmét rokkant és elhagyott zenészek felsegélyezésére fordítjuk. S minden zenésztársunk örömest működik velünk, mert tudja, hogy minden hegedűvonása egy falat kenyeret juttat érte alkonyán nyomorgó társának. Jótéteményt adni pedig boldogabbá tesz, mint azt elfogadni. A magyar zenészek országos egyesülete megtette a maga kötelességét. Munkáját e hó 8-án bocsátja a magyar közönség bírálata alá. — Reméljük, hogy az mellettünk fog dönteni. Mi lezárva a múlt év számadásait mindenesetre a kötelességét jól végzett ember jogos öntudatával nézünk a jövőbe és várjuk és kérjük az eddigieknél boldogabb új esztendőt.