Zenész, 1947 (2. évfolyam, 1-8. szám)
1947-01-01 / 1. szám
1. oldal hofii) »cigányzene és négerzene« mellett kora reggeli leadásában állandóan és napközben is gyakran közvetít népdalokat igen jó előadásban. Természetesen mi is tudjuk, hogy a zenei anyanyelv tanításának óvodákban és iskolákban kell elkezdődnie. A nevelők nagy része ma még alkalmatlan erre a feladatra, de közoktatásügyünk és ezen belül nevelőképzésünk demokratizálásával ez automatikusan javulni fog. fis végül térjünk rá a cigányzenére és a cigányzenészség ügyére, melyeket a cikk szokatlanul éles hangja és tárgyi tévedései miatt sem hagyhatunk megválaszolatlanul. Veres Péter sematikusan szembeállítja a népzenét a cigányzenével, mint egymással ellentétes, egymást kizáró dolgokat, melyek között legfeljebb annyi az összefüggés, hogy a cigányzene a népzenének kóros elfajulása, magyarságából kivetkőztetett, idegen néplélekbe ültetett változata. Ez így természetesen nem igaz. Nem szabad megfeledkezni azokról az érdemekről, amelyeket az egymás után következő cigány generációk azáltal szereztek, hogy százéves magyar nótákat, régi kesergőket, verbunkosokat, csűrdüngölőket mentettek át a jelenbe. Amit ezekhez művészképességeikből hozzáadtak, az nem a magyar nóta »elposványosítása«, hanem fejlettebb technikai képességeik által modernebb hangszerekre való (pl. hegedű) átültetése és olyan valóban szokatlan, új díszítések alkalmazása, melyekre a régi magyar hangszerek kezdetlegessége folytán addig nem adódott lehetőség. A cigányok az elmúlt századokban mindig a magyarság szájaíze szerint muzsikálták dalaikat és táncaikat. Természetesen az uralkodó osztályok ízléséhez igazodtak, de ezt a társadalmi viszonyok és társadalmi szükségletek eléggé magyarázzák. Ha Veres Péter szerint a falvak ifjai belesüllyednek a dzsentri Magyarországtól örökölt cigány zenés ... zenei mocsárba , akkor önként adódik a másik kérdés is: vájjon a sírni-vigadás különlegesen cigány magatartás-e, vagy csupán kifejezése a dzsentriének. A cigányzenész kétségtelenül kiszolgálója volt az uralkodó társadalmi osztályoknak, a cigányzene mindenkori tükre a kiszolgált osztály zenei átlagigényének. Ha ez az igény lejjebb szállott, a cigányzenének is hozzá kellett idomulnia. A fejlődő kapitalizmus polgári rétegének alantasabb ízlése így került felszínre éppen a cigányzenében: sok olcsó műdal és sláger tette iszapossá és rontotta meg az addig egyöntetűen népi eredetű muzsikát. A cigányzene bizonyára alkalmazkodni fog az új idők igényeihez is és most már a parasztság és munkásság mellett állva visszanyúl a magyar muzsika tiszta népi forrásaihoz és ezáltal kiveszi részét abból a kultúrhaladásbol, melyet a demokrácia maga elé tűzött. De ehhez az is kell, hogy régi hamis faji általánosítások visszacsengéseként ne beszéljen senki a cigány undok szolgaszelleméről, hazug, siránkozó érzelgősségéről és fülünkbe hajló hízelgéséről, mert ezzel sem az emberi szolidaritásnak, sem a demokráciának nem tesz szolgálatot. DR HATÁSZ JENŐ A SZAKSZERVEZET TAGJAI az 1945—46.-ik évi slágereink kottáit ingyen kapják! Kedvezményes előfizetés vidékre is 12 hónapra 100 forint. MHRNITZ ICSÍRDIS zeneműkiadó , zeneműkiadó Vili., József kft 37 IV., Verts P-né u. 6 ZENÉSZ 1947. január Állítsunk mérleget! Azok, akik ma mérleget állítanak bizonyos eredményekről, csaknem valamennyien elkövetnek egy igen nagy hibát. Eredményeiket az 1946- os rendkívüli viszonyokhoz mérik, ahelyett, hogy a két világháború közötti idők látszólag békés viszonyait tennék vizsgálat tárgyává. Hiba ez és igen sok tévedésre adhat okot. Hiszen az ostrom utáni viszonyok annyira természetellenesek és tarthatatlanok voltak, hogy azoknak feltétlenül magukban kellett hordozniuk a dobjak bizonyos mértékig való megoldását. Akkor az ember puszta életlehetőségeinek megteremtéséről volt szó. Ki ne igyekezett volna hát valamilyen módon közreműködőd a saját élete megmentésén? Azóta sok minden történt. A kötelességek már nem olyan világosan járhatók, mint akkoriban. Utakat hoztunk rendbe az országban, de utak keletkeztek a véleményekben is. Ma már sokan hiszik, hogy nem csak egy úton lehet járni. És igazuk is van. Csak egy, amiben nincs igazuk: aki haza akar érni, annak haza felé kell indulnia. Az utolsó évek eseményei a nyitotts termieknek megmutatták a felszín alatt rejlőt hajókat. Mindenkinek, aki tudni akarta, bebizonyították, hogy korántsem volt olyan nyugalom és béke, ahogyan azt a politikával nem foglalkozók láttik. Akinek vagyona volt, el kellett veszítse a vagyon biztonságára vetett hitét. Hiszen az ingatlan, a ház, a bombázás következtében elpusztult, az ingó péniig sokkal szeszélyesebben cserélt gazdát, mint azelőtt. A háborító konjunktúra új vagyonokat termelt, önállósítási alapok, rabolt javak új gazdasági közép és felső rétegek kialakulását tették lehetővé. Válaszolhatnák erre azt, hogy kevesen voltak, akiknek vagyonuk volt. Ez igaz. Az ország lakossága számarányához viszonyítva csakugyan kevesen. Azonban ez a kis létszámú társadalmi réteg volt a hangadó. De kiábrándulhattak, felébredhettek a konzervatív véleménynek is. Megláthatták a háború folyamán a múltat sóvárgók, hogy szentimentális nyugalomvágyuk veszélyes saját magukra nézve is, hiszen a háborút csak az a nép nyerhette meg, amely jól felkészült géppel, hadi-