Zenevilág, 1901. szeptember-december (2. évfolyam, 1-19. szám)
1901-09-03 / 1. szám
2 ZENEVILÁG Megígérjük t. olvasóinknak, hogy az új évfolyamban ugyanazzal a kitartó buzgalommal, figyelemmel fogjuk kísérni továbbra is zenei viszonyainkat; rajta leszünk, hogy t. olvasóink mindenről és mindenben a jövőben is szakszerű és tárgyilagos bírálat útján tájékozva legyenek azon mozzanatokról, amelyek a magyar zeneművészetet közelebb érintik. Vegyék át tisztelt olvasóink a Zenevilág második évfolyamának ezen első számát azzal a biztosítékkal, hogy a kitűzött czélunktól el nem térhetünk, s ajándékozzanak meg továbbra is azzal a bizodalommal, amelynek révén eszméinket diadalra juttathatjuk a közjó javára és a zeneművészet fellendülésére. Lapunk ezentúl hetenkint, minden keddi napon fog megjelenni. A lap előfizetési ára azonban a régi marad, ezzel is biztosítani akarván t, olvasóinkat célunk ideális voltáról. Kérjük a Zenevilág barátait és jóakaróit, támogassanak bennünket továbbra is vállalkozásunkban. ÚT r, TXTT • Hackl Lajos, szerkesztő, legszebb eredménynyel töltötte be. Rendkívüli lelkiismeretességet fejtett ki szakadatlan munkálkodása közepett; ez öregítette a különben nagyon kedvező anyagi viszonyok közt élt többszörös elnököt és igazgatót olyan rohamosan, hogy rég lappangó szívbaja már most, 76. életének betöltése előtt (szül. 1825. okt. 6. Budapesten) lethális véget ért. Élete áldást hintő volt minden irányban; legjobban sirathatja benne jóltevőjét a zenészeknek a jövőbe tekintő része, mint az Országos Segély- és Nyugdíjegyesület megalapítóját és felvirágoztatóját. Zeneoktatásunk oszlopa, minden művészi és nemes törekvés buzgó előmozdítója, példás jellem, siratott jóságos szív — Isten veled ! Áldás poraidra! * * * A következő gyászjelentést vettük: A Nemzeti Zenede a legmélyebb fájdalommal tudatja nagyságos bártfai Barlay Ede urnak, kir. tanácsos, a III. oszt. vaskorona-rend lovagja, az Országos Dalárszövetség díszelnöke, a Magyarországi Zenészek Országos Segély- és Nyugdíjegyesületének elnöke, a »Harmonia« zeneműkiadó társulatnak tiszteletbeli elnöke stb., a Nemzeti Zenede igazgatójának folyó évi augusztus 31-én délelőtt 9 órakor váratlanul bekövetkezett gyászos elhunytát. A boldogultnak hilt tetemei folyó évi szeptember hó 2-án délután 4 órakor fognak a halottasháznál (IV. ker., váczi utcza 40. szám alatt) a róm. kath. egyház szertartása szerint beszenteltetni és a kerepesi út melletti temetőben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent mise áldozat folyó évi szeptember hó 3-án délelőtt 11 órakor a belvárosi plébániatemplomban fog az Urnák bemutattatni. Kelt Budapesten, 1901. évi augusztus hó 31-én. Áldás emlékére ! ^^^arta^Ede^^| Ezt a férfiút igazán tiszteltük és szerettük mindnyájan. Ritka ember volt, jellem, akire csak fölfelé lehetett tekinteni, és okos, a szervezésben, helyes kiszámításban sokak felett kiváló fő; a mellett testtel-lésekkel zenész, ha mint alkotó művész nem tudott is magasan szárnyalni. A 48-as minisztériumben viselt hivatala elvette kedvét a száraz robotmunkától; azóta egészen a zenéé lett, zenésznemzedékek nevelésének élt s ezt a magas hivatását a »Csapják el.« — Egy kis polynemia. — Iszonyú állapotok vannak mindenfelé ebben a szerencsétlen hazában. In puncto »kultura«, például, engem az én négy X-em arra tanított, hogy hálás örömmel és sietve a művelt elembe sorozzam az olyan (ritka!) embert, aki egyáltalán törődik a nyomtatott betűvel — vulgo: olvas, már mint zenei lapot. Hát még milyen művelt emberek lehetnek azok, akik ilyen lapot írnak, szerkesztenek ! 1901