Zord Idő, 1920 (2. évfolyam, 1-22. szám)
1920-09-16 / 18. szám
A magyar egyetem Az állami segélynyújtást lényegesen e kérdések determinálják : mennyiben érdeke az államnak egy magyar egyetem ? és egyáltalán érdeke-e? Egy bizonyos: hogy egy magyar egyetem az állam érdekeit nem sérti. Hiszen e ponton még senki sem tudott nyomósabb érvet fölhozni ez egyetem felállítása ellen, mint a román kultúra alaptalan megsértését. Ezzel szemben rá lehet mutatni azon tényezőkre, melyek sürgetve sürgetik az állami törődést és amelyek igazolják, hogy egyenesen az államnak érdeke a magyar egyetemet nemcsak szorgalmazni, hanem segélyezni is. Az állami törődést sürgeti elsősorban az erdélyi magyarság számaránya. És e ponton sehogyan sem érthető, miért „nemzeti“ államok a háború nyomán kialakult új államok, holott nem azok, hanem épolyan nemzetiségi konglomerátumok, mint volt a magyar állam, de sőt annak geográfiái és tradicionális egysége nélkül. Ha meg nem nemzeti államok, akkor csakugyan nem volna korszerű és szabad azok , idegen nemzeteit is egyenlő elbírálásban részesíteni a domináló népfajjal és ha nem , miért nem ? Lehet-e eltekinteni az erdélyi magyarság fölött és lehet-e azt számadásokból kifejteni ? Nem. És próbálja valaki állítani, hogy erdély magyarságának nem érdeke és nem létkérdése szinte egy magyar egyetem! Ép annyira érdeke, mint a nevelendő magyar tisztviselői kar és amennyire érdeke a magyar intellektualitásnak továbbfejlesztése. És kit érintene és érdekelne közelebbről a holt vágányra jutott és megzökkent magyar kultúra pangása, züllése és e népfajnak magának ezek nyomán fölfakadó elkeseredése, mint az államot magát. Mert úgye bizony, évezred alatt kisarjasztott kultúrát, kiizzadott tudományt sem letagadni, sem elvitatni nem lehet. A kulturkészséget és tudásszomjat pedig szintén nem lehet és nem is szabad elfojtani. Aki megteszi, nem fog felelni érte. Fölkerekedett vándor diáknépért, gondterhelt és aggódó szülőkért s ahizottra táplált irredentizmusért ugyan ki is felelne ? Jól mondta Mille Konstantin : „Inkább Kolozsvár, mint Szeged“. És különben is, Erdély egyházainak közel húsz középiskolája nevel egyetemi polgárokat; ezek nyelve, lelke, szelleme, egyaránt magyar. Ne legyen ez baj és ne legyen ok az aggodalomra.