Mult és Jövő, 1952 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1952-01-01 / 1. szám
Beszélgetés Jacob Kaplan párizsi főrabbival a FRANCIAORSZÁGI zsidóság egyik legkimagaslóbb alakja Jacob Kaplan, grand Rabbin de Paris. Az igazi, a harcos papok fajtájából való. Évtizedek óta a francia zsidó szellemi élet egyik vezetője. Hatalmas műveltség, a zsidóság és Izrael lángoló szeretete, a zsidóság erkölcsi elhivatásába vetett rendíthetetlen hit, munkabírás és bátorság jellemzik. Mindenki előtt ismeretes vakmerő és hősies kiállása a náci üldözés idején, de már évtizedekkel ezelőtt, amikor papjaink nagy része még nem merészelte, mint a Mizrachi elnöke megjelölte a franciaországi zsidóság kötelességét Izrael irányában. Párisban, a rue de la Victoire-i főtemplomban, amely addig az asszimiláns zsidóság fellegvára volt, már 1937 Peszachján nagy feltűnést keltő beszédben fogalt állást az Erec-Jiszraeli gondolat mellett. A St. Georges uccában, a párisi Consistoire székházában kerestük fel a Grand Rabbin-t. ★ Ahogy Önhöz jövünk, a Métro St. Lazare-i állomás folyosójának falain a következő felírást láttuk : « Vive Pétain, mort aux juifs ». Mi is nyugtalanul figyeljük a francia neoantiszemitizmust. Egyelőre nem léphet fel a kormány, amíg a neoantiszemiták bebizonyítható cselekményei nem merítik ki komoly bűncselekmények tényálladékát. Izgatásaik, mint minden másfajta véleménynyilvánítás elvben a francia szabadság védelmét élvezi. A neoantiszemiták a németek kollaboránsai, letört egzisztenciák közül kerülnek ki, akik hét évi hallgatás után szennyes jelszavaikkal akarnak megint a felszínre kerülni. Nem hisszük ugyan, hogy ezek a jelenségek a francia néplélek megnyilatkozásai, de azért veszélyesek lehetnek és nyitott szemmel kell figyelnünk. A múlt szomorú tapasztalatai és az előremutató új jelek alapján nem volna-e helyesebb, ha a francia zsidók a politikai életben és különösen a kormányban nem vennének részt ? Nem látom be, hogy a zsidók, mint francia állampolgárok miért ne teljesíthetnék nemzeti kötelességüket és miért nem osztozhatnának a felelősségben ? Véleményem szerint ez nem okozhat antiszemitizmust. A minisztereket a különböző politikai pártok választják és mindenkor lehetőleg az arra legalkalmasabb személyt. Ha a miniszter zsidó, ez csupán véletlen. A zsidóság élénk szerepet visz az intellektuális életben és minden más vonalon, ami gyakran okoz féltékenységet. És bár a féltékenységtől csak egy lépés van az antiszemitizmusig, de a demokratikus francia szellem távol áll az antiszemitizmustól. — Mi a franciaországi zsidóság helyzete általában ? A háború előtt kb. 300.000 zsidó élt Franciaországban. Bejelentési kötelezettség hiányában pontos számadat nincs. A 300.000-ből kb. 100.000-t deportáltak, akik közül alig 2000 tért vissza. Most a menekültekkel együtt kb. 235.000-re tehető a franciaországi zsidók száma. Főleg a nagy városokban helyezkedtek el, így elsősorban Páris, az elszász-lotharingiai városok, továbbá Lyon, Marseille, Nice és Bordeaux jönnek, mint zsidó központok, számításba. A franciaországi zsidóság sok rétegű. Nagyon sokan fizikai munkásként dolgoznak a szabó, cipő, bőröndös iparban. De helyet találtak és megállják helyüket szellemi téren is. A zsidó orvos, ügyvéd, újságíró, művész és állami funkcionárius egyaránt megbecsülésnek örvend. • Milyen a franciaországi zsidók magatartása Izraellel szemben ? A hitlerizmus csapásai előtt a francia zsidók — mint hűséges hazafiak — igen tartózkodó álláspontot foglaltak el. Féltek, hogy rossz franciáknak fogják tartani őket. Az a kis csoport, amely kiállt nagy elzárkózásra talált és bizonyos nyugtalanságot keltett körükben. A hitleri tragédia, majd Izrael csodálatos újjászületése nagy változást eredményezett. És ha az itteni régi zsidóság még elsősorban franciának is vallja magát és csupán vallási alapon áll, mégis Izrael jelentőségét felismerte. A francia zsidók ma már pro Izrael magatartást tanúsítanak. Meghajoltak az izraeli zsidóság heroikus harca és rendkívüli eredményei előtt. Meg kell említenünk, hogy a franciaországi cionizmus legerősebb és legaktívabb pártja a Mizrachi, amely főként intellektuelekből alakult. — Alijáznak-e a francia zsidók ? Nagyon gyéren, de ezek valóban idealisták. Itt nem üldözik őket, tehát tiszta nacionalizmusból, vagy vallási meggyőződésből mennek. Nir-Cion kibuc franciaországi zsidók alapítása. Mostanában főleg marokkóiak alijáznak. — Van e zsidó élet Franciaországban ? Igen és érdekes jelenség, hogy a zsidó fiatalság nagyon fogékony. A vallási renaissance jelenségével állunk szemben. A francia zsidóság zöme az úgynevezett consistoire-i zsidóság, amely az orthodoxnál csak valamivel kevésbbé vallásos. Párisban két zsidó lyceum van, s Strassburgban egy elemi iskolák, nem szólva a rabbiképző szemináriumról, az Aix-les-bains-i jesiváról. Istentiszteleteink igen látogatottak. Kol Nidré ünnepélyén René Mayer pénzügyminiszter is részt vett. Az elhunyt Léon Blum majdnem minden szombati istentiszteletre elment a vidéki lakása közelében volt zsidó gyermekotthonba. • Mi a francia papság álláspontja Izraellel kapcsolatban és különösen Jeruzálem internacionalizálásának kérdésében ? Nem kétséges, hogy Izrael Államának megalapítása megrendítette a keresztény tézist a bolygó zsidóról. A Vatikán nem szívesen látta Izrael államának megalapítását. Ennek ellenére, különösen a fribourgi konferencia óta, amely hosszú harc után Izraellel szemben a nemzetközi keresztény papság pozitíven igenlő állásfoglalását eredményezte, a helyzet folyton javul. Hadd emeljük ki még egyszer a fribourgi deklaráció fontosabb megállapításait : « Semmiféle theológiai ok vagy bibliai tanítás nem írja elő a kerszténynek, hogy Izraellel szemben negatív álláspontra helyezkedjék... Ellenkezőleg Izrael nemzeti létének restaurálásában... Isten akaratát kell lássuk. Az antiszemitizmus elleni harcban csak örülhetünk Izrael állam megalapításának. Reméljük, hogy ez az új helyzet kedvező befolyást fog gyakorolni a népeknek a zsidósággal szembeni magatartására és hogy a zsidó vallás — visszanyerve szentföldi gyökereit új virágzásnak indult. Ezt a deklarációt követően sok magasállású francia keresztény pap tett támogató nyilatkozatot. Ami Jeruzsálem kérdését illeti egyre másra hallunk ellenzéki hangokat a hivatalos francia állásponttal szemben, így Cardinal Lienart, a lillei érsek szólalt fel Izrael érdekében. Professzor Jacques Madaule a Le Retour d’Israél című új könyvében érthetetlennek tartja a francia kormány álláspontját és egyedül igazságos megoldásnak azt találja, hogy a Szent Helyeket internacionalizálják, de Izrael protektorátusa alatt. Abban a tudatban búcsúzunk Páris Grandrabbin-jától, hogy a Messiást váró franciaországi zsidóság egyik legkiválóbb alakját mutatjuk be a « Múlt és Jövő » közönségének. Kenedi Ferenc: 4