Uj Élet, 1967 (22. [23.]. évfolyam, 1-24. szám)
1967-01-01 / 1. szám
1967. január 1. Tíz éves a román zsidóság lapja A Revista Cultului Mozaic című román zsidó felekezeti lap most ünnepli fennállásának tíz esztendős évfordulóját. Ebből az alkalomból a magyar zsidóság és az ÚJ ÉLET szeretettel köszönti román testvérlapját és további sikeres működést kíván a Revista Cultului Mozaic szerkesztőségének. Búcsú dr. Steiner Ignác főorvostól Még emlékezünk arra a meleg ünnepeltetésre, amellyel nem is olyan régen Kiskunhalas városa felekezeti különbség nélkül halmozta el a város közszeretetben álló doktor bácsiját, dr. Steiner Ignác Munka Érdemrenddel kitüntetett, érdemes és aranydiplomás főorvosát, a Kiskunhalasi Izraelita Hitközségnek elnökét 80. születésnapja alkalmából Amilyen örömmel írtunk akkor a magyar zsidóság nagy öregjéről, dr. Steiner Ignác 80. Születésnapjáról, ugyanolyan fájdalommal és szomorúsággal veszünk tőle most búcsút. Dr. Steiner Ignác december 6-án, Budapesten váratlanul meghalt, megölte a szíve, amely mindig másokért, a szenvedőkért dobogott, amelyet soha nem kimért és betegen is, nyolcvanéves korában is, gyógyított és segített mindenkin, aki hozzá fordult. Holttestét hazaszállították Kiskunhalasra, ahol a zsinagóga előcsarnokában ravatalozták fel. A koporsó körül a hitközség tagjai állottak díszőrséget. Temetése december 11-én ment végbe és azon a városi Tanács VB képviselője, orvostársai és több ezer főnyi gyászoló közönség vett részt A gyászbeszédet Raj Tamás szegedi rabbi mondotta, aki visszaemlékezett arra, hogy alig néhány héttel ezelőtt ugyanitt bensőséges ünnepséggel köszöntötte dr. Steiner Ignácot 80. születésnapja alkalmából. Dr. Kálmán József főorvos, a vámosi Tanács egészségügyi állandó bizottságának elnöke, tolmácsolta a Tanács részvétét és kiemelte az el hunyát nagy érdemeit Kiskunhalas egészségügye terén. Varró Ármin, a MIOK, az Alföldi Községkerület és a Szegedi Hitközség nevében búcsúztatta a magyar zsidóság nagy halottját. A temetési szertartást a gyászének elhangzása után, amelyet Rubovits Imre szegedi főkántor és Schönfeld Bernát recitált — elindult a gyászmenet. A rendelőintézet előtt megállt a gyászkocsi és itt dr. Mohos Ernő főorvos vett búcsút az elhunyttól az orvosi kar és a kórház dolgozói nevében. A sírnál Práger Sándor, a hitközség elnökhelyettese, a Chevra elnöke, dr. Steiner Ignác legjobb barátja, méltatta az igaz embert, a jó orvost és a hű zsidó közéleti vezetőt. A sírt a városi tanács, az egészségügy dolgozói és az elhunyt betegei koszorúi és virágai borították el Dr. Steiner Ignácot hűséges özvegye, leánya, unokája és nagy számú rokonsága gyászolja. Kik szerették egymást az életükben A halálban sem válhatnak el Távoli ismeretlen lengyel városkában öreg, magányos épület, egy zsinagóga emelkedik az ég felé. Közvetlen körzetében, négy lépésnyire kis italom húzódik meg, melyetteljesen befedtek az élénk,vérvörös virágok. Itt nem rendeznek esküvőt, vígságnak, örömnek hangját nem lehet hallani. A kohaniták, a hajdú- éi szent papok leszármazottai elkerülik ezt a helyet. Hogy miért, hadd beszéljem el nektek. Valaha a városkában élt egy jóravaló, egyeneslelkű ember. Egyetlen leánya üde és bájos volt, vakítóan szép mint a nap, ezüstösen tiszta, mint a hold. Mikor megérett a szerelemre, édesapja szíve szerint párt választott számára, tanult, jóérzésű ifjút. A nagy zsinagóga mellett állították fel a menyegzői sátrat, pompával és dísszel, Mózes és Izráel törvénye szerint. Az édesapa a Város szegényeit is vendégül látta, zenészeket hívott, hadd legyen még boldogabb az ifjú pár. Nagyon szerette egyetlen leányát, ezért megalázkodva, külön kérelemmel fordult a város helytartójához, engedje meg a menyasszonynak, hogy selyemruhát öltsön. Kérelemmel fordult, mivel tilos volt a zsidóknak ünneplő ruhát ölteni, bűnbakként őket kiáltották ki a pusztulás és a szegénység okozóinak... A helytartó üdvözletét küldte és sok szerencsét kívánt, de az engedélyt nem adta meg, mondván, nehogy más is kérje. A hír hallatára a férfiak lehorgasztották fejüket és az asszonyok hangosan szitkozódtak. Az édesapa látszólag tudomást sem vett a döntésről, de kézmozdulatán látszott, bántja az eset. Azt hajtogatta: „Az én kislányom gyönyörű, bájos menyasszony egyszerű ruhákban is.” A drága selyemruhákat eladta és a pénzt szegény lányok kiházasítására ajánlotta fel. És megkezdődött az esküvő örömmel, ének- és muzsikaszóval. A menyasszonyt és a vőlegényt a menyegzői sátorhoz kisérték. Előzőleg a város tisztes asszonyai fátyollal betakarták a leány arcát és a n£szkíséret férfi tagjai fehér ruhába öltöztették a vőlegényt. Jelképesen hamut hintettek a homlokára. Ilyenkor a könny az elpusztított, felégetett Jeruzsálem emlékét idézi, a szívben a gondolat az élet mulandóságára int. A vőlegény már a mennyegzői sátor alatt állt és a násznép kíséretében megjelent a menyasszony. Többen elébe mentek, majd a menyasszonyi menet együtt az aszszonyokkal háromszor körbejárta a vőlegényt. A kántor jobbjában a díszes serleggel hangosan énekelte az áldás szavait. Kíváncsi asszonyok és gyermekek összesereglettek az utcákról, hogy lássák a boldog fiatalokat. Ők ott álltak a sátor alatt, mikor távolról, talán a városka széléről, mintha porfelhő közelegne. A vizsgáló szemek egy lovas alakját vélték felfedezni. A rokonok boldogan mondták az örömapának. Biztos a helytartó külön S. AGNON: futárt küldött, hogy visszavonja rendeletét — Nem, az lehetetlen — válaszolta —, a döntés nyílt és világos. De ha mégis felénk tart a futár, akkor ősz mesterünk áldását hozza. Hirtelen csönd lett önkéntelen leányára tekintett, és a megnyugtató szavakat mormogta: ״ Az én kislányom bájos gyönyörű menyasszony egyszerű ruhákban is — de kézmozdulatán látszott bántja az eset A vőlegény kezébe vette a jegygyűrűt és menyasszonya ujjára húzta, majd így szólt: ״ íme te már hozzám tartozol.” ... És a vendégek, az egész nép, mindenki fennhangon kiáltotta: ״ Sok szerencsét!” Hogy ne legyen mégsem olyan nagy az öröm, a vőlegény egy üvegpoharat taposott szét, emlékezve a jeruzsálemi szentély pusztulására. Majd megírták a házasságlevelet, és az asszonyok kart karba öltve rákezdtek a körtáncra. Az egyik azt mondta: királyhoz hasonlít a vőlegény, a másik közbevágott: nézd a menyasszony milyen üde, milyen bájos, és a körülállók csak azt hajtogatták egyfolytában: Sok szerencsét! De ki vágtat a lovon, árnyéka mint a zord szik-láé, már közte és választottja között van. A lovas egész a sátorig jött, és akkor felismerték, hisz ez maga a helytartó. A város vénei elébe siettek és találtak, üdvözölték: ״ Béke köszöntsön, ünnepnapra érkeztél!” Míg ők meghajolva tisztelegtek, a többiek bort hoztak és mézet ״ Tekints reánk kegyesen — suttogták —, fogadd köszöntésünket, halak, hús, ízes étel, minden van, hiszen menyegzőre gyűltünk össze. A te szolgád egyetlen leánykáját ma adja férjhez ehhez a tanult, jóérzésű ifjúhoz, látod itt áll melletted.” A helytartó rájuk sem hederített. Csak az elragadó, bájos fiatalasszonyt nézte, ki ott állt, vézna, gyermeknek tűnő férje mellett. Szinte lecsúszott lováról, annyira elbűvölte a látvány. Felforrt a vére. Egy hirtelen mozdulattal kardja, mint dülöngélő részeg ember mozogni kezdett. A vas odaütődött a sarkantyúkhoz. A fegyver tompa koppanása felébresztette benne a gyilkos szenvedélyt. Emelkedett a kard, és lesújtott, a fiatal férj összeroskadt. A helytartó elragadta a másik áldozatát, magával vitte a leányt A fiatalember a földre bukott. Arcán különös bánatos mosoly bujkált. Szótlanul nyújtotta előre karjait, mintha menyasszonyával akarna táncolná. Síkos, édes folyadékot érzett torkában. Eltűnt a mosoly ajkairól mindörökre. Hallgatagon, megkövülten tekintett menyasszonya felé, de nem láthatta már. A vér sze —BWff~Tnwr~TiT—nwn—■w—mm—■r־־״wrf11־־—1־ mébe folyt, és ő a porban fel- mint súlyos szikláé nehezedett rengett A vőlegény meghalt, a szívére. A sátor fejére om- A menyasszony sincs itt, ellőtt, a tartóoszlopok kidőltek, rabolta a helytartó. Még hal- összeesett és elborult előtta látszott a leány rémült jaj- minden... kiáltása, de nincs , ki megse- a súlyos beteg még hallotta gítse. A menyegzői sátor is ápolói suttogását. Most tért összeomlott, szörnyű ijedség haza a helytartó vadászatáról, szállta meg a népet. De mit Szót hallott, de nem fogta fel lehet tenni, ,Isten adta, Isten értelmét. Menyegzői ruháját elvette. Az egybegyűltek, nem kérte. Egy szolgálólány elmenyegzőre jöttek, hanem tehozta és felöltöztette őt. Erőt metésre. Felemeltéka vele vett magán, felkelt és táncoigény holttestét és ott helybenni kezdett A helytartó éppen temették el. Azon a helyen, a vadászatról érkezett, ruhája ahol kiomlott a vére, a nagy piros lott a vértől. A látványzsinagóga árnyékában ... tói rémülten már dobta is el És gyászolták őt és meny zsákmányát; a leány összeesett asszonyát több napon kérész és meghalt... tűi... A leány sem maradt A helytartó az idegen temesokáig a helytartó palotájában, tőben ásatta meg a sírt. Az az emlékhez és az ősi vallás utolsó útra elkísérte egész adhoz ragaszkodott. Úgy távozott vartartásával... egyedül, meggyötörve, fájdal- és azóta _ úgy monjják —, inával beburkolódzva... éjelente a második kakasszó Történt egy nap, mikor a idején, mikor a csillagok fényt helytartó nagy kíséretével ra- váltanak a néma égbolton, felmászni indult, ő éppen kitekin- nyílik egy sír az idegen temetett az ablakon és látta a nagy tőbe és beburkolt arcú asszony zsinagógát, melynek árnyéka lopakodik ki a sötétség csendban emelték a menyegzői süt-jében. Tekintetét elfedi fátyla, rat Visszaemlékezett a boldog talán fél az éjszaka őreitől? ifjúságra, az esküvő napjára. Fájdalmas léptekkel a nagy mikor ott állt vőlegénye jobb zsinagóga felé tart. Vőlegénye, tán a nagy zsinagóga árnyéka- kinek vére ott folyt el a meban... Vágtató lovas közele-nyegzői sátor alatt, már várjadik. Talán a tartomány főpap- öt. Majd a nesztelen éjszakájának küldötte, és az ősz mesban, puszta karjaival keblére tér áldását hozza. Az asszo vonja menyasszonyát és együtt nyolc kart karba öltve rá kezd- táncolják a halál körtáncát... tel a körtáncra. Az egyik azt Nyomasztó emlék... A kamondta: Királyhoz hasonlít a haniták a hajdani szent papok vőlegény, a másik közbevá- leszármazottai, elkerülik ezt a gott: Nézd a menyasszony mihelyet. Itt nem rendeznek e ilyen üde, milyen bájos. A köküvőt, vígságnak, örömnek tülállók csak azt hajtogatták hangját nem lehet hallani, egyfolytában: Sok szerencsét! De ki vágtat a lovon, árnyéka. Fordította: Raj Ferenc r Prantner József, az AEH elnöke fogadta az izraelita kit felekezet képviselőit Az 1966-os év utolsó péntekjén Prantner József, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, Grenák Károly főosztályvezető és Telepó Sándor csoportvezető jelenlétében fogadta az izraelita felekezet világi és egyházi vezetőit. Prantner József szívélyes jó kívánságait fejezte ki a megjelentek előtt az egész magyar zsidóságnak. Elmondotta, hogy a felekezet az elmúlt esztendőben is hozzájárult a szocializmus építésének segítéséhez, amint azt a IX. Kongresszus beszámolója az összes egyházakra vonatkozóan is megállapította. Dr. Seifert Géza, a MIOK és BIH elnöke meleg szavakkal köszönte meg az elismerő szavakat és ígéretet tett arra, hogy a jövőben még hatékonyabban működnek közre a szocializmus építésében és az egész világ békéjének megteremtésében. Ezután szívélyes hangú, kötetlen beszélgetés következett, amelyen részt vett a küldöttség valamennyi tagja. ------ÚJ ÉLET Nelly Sachs : HA PRÓFÉTÁKTÖRTÉK VOLNA BE Ha próféták törték volna be az éj ajtajait, rettenetes virág£üzérként a démonistenek állatövét hordva nyakunkban - a lezuhanó és emelkedő ég titkait ringatva vállukon -a rég rettegéstől menekülőkért -Ha próféták törték volna be az éj ajtajait, tenyerükben a csillagpályák rajzainak arany villogásával -a rég álomba merülőkért -Ha próféták törték volna be az éj ajtajait sebeket szaggatva szavukkal a megszokás mezejébe, a Túlontúlit bejelentve a napszámosoknak kik rég nem várták estelente — Ha próféták törték volna be az éj ajtajait a fület keresték volna hazául — Emberiség csalánlepte füle, hallottad volna? Ha a próféták szózata meggyilkolt gyermekek sípcsonttjaival fúvatik, a mártírfajoktól perzselt levegő lélegzetével -ha a hidat haldokló aggok végső sóhajából verik -* Emberiség sugdolózásra hallgatózó füle, hallottad volna? Ha próféták jelentek volna meg az öröklét mennydörgésében, ha feltörték volna fülkagylód eme szavakkal: Közületek ki akar titokkal harcolni csillaghalálra találni? " Ha a próféták felserkentek volna az emberiség élén mint szerelmesük szívét kereső szeretők, emberiségére adhattál volna-e nekik egy szívet? Fordította: Németh Ferenc A mártírhalált halt Goldman György szobrászművész, a szocialista realista szobrászat úttörője emlékére kiállítást rendezett a Nemzeti Galéria és a Vecsési Tanács, mely 10 000,5 forintos Goldman-alapítványt létesített, amelyre a fővárosi és Pest megyei szobrászok pályázhatnak. Képünkön a kiállítás egyik kiemelkedő alkotását, Goldman György önportréját mutatjuk be 3 TENGERENTÚLRA SABENAVALI JÓ KEZEKBEN VAN A SABENA REPÜLŐGÉPEKEN TÖKÉLETES TECHNIKA. TÖKÉLETES KÉNYELEMI KÜLFÖLDI ROKONAI RÉSZLETFIZETÉSI KEDVEZMÉNNYEL IS MEGVÁLTHATJÁK JEGYÉT. SaSeNti Felvilágosítás: Budapest, V., Váci utca 1—3., valamint a MALÉV és IBUSZ irodákban.