Új Élet, 1983 (38. évfolyam, 1-24. szám)

1983-01-15 / 2. szám

Budapest VII. közigazgatási kerülete száz évvel ezelőtt vette fel az Erzsébetváros nevet. A centenáriumnak nem volt visszhangja, csupán a Hazafias Népfront VII. kerületi Bizottsága mellett működő Honismereti és Helytörténeti Munkabizottsága rendezett a „Százéves Erzsébetváros színházai” címen színháztörténeti kiállítást a Metró Klubban. AZ Erzsébetváros gazdag kulturális tradíciókban, mert az iro-dalom és költészet számos képviselője lakott és alkotott itt. Az ezekre való emlékezés Petőfi Sándor, Jókai Mór, Újházy Ede, Paulay Ede, Bródy Sándor, Karinthy Frigyes, Nagy Endre, Hevesi Sándor, Heltai Jenő alakját idézi fel. Ezt tette a kiállítás is a bevezetőjében. Nagyon hasznosak az ilyen múltat idéző alkalmak, mert például így tudatosult, hogy az Erzsébetváros a főváros egyik legszebb színházi tradíciókkal, rendelkező kerülete. Mert ki tudja ma már, hogy a Rumbach Sebestyén utcában volt egykor a Hacker Szála, ahol 1809- től Vida László színtársulata tartotta magyarnyelvű előadásait. Itt szerepelt először Déryné és Kántoráé, itt mutatták be Katona első színművét, amelyben a szerző is fellépett. A mai Holló utca lakói nem is sejtik, hogy utcájukat egykor Fekete Sas utcának nevezték és a mai 18 és 20 sz. házai helyén állt az az Aranyhattyú fogadó, amelynek nagytermében 1821 és 1828 között játszott Pergő Celesztin társulata, amelynek tagjai között találjuk Kantorné Engelhardt Annát és Lendvai Mártont. Csak írásbeli nyoma maradt annak, hogy a Bach-korszak idején az Erzsébetváros kávéházai és vendéglői adtak otthont a színház nélküli kisebb társulatoknak, amelyek a szórakoztatást és az irodalmi műfajok népszerűsítését kapcsolták össze. Ilyen volt a Dohány utcában a Hatvany-Újházy vendéglő, ahová írók és színészek jártak. A Király utcában, a Kazinczy utcával szemközt volt a Berger pince, ahol Neumann Dávid és társulata lépett fel. Egy ideig itt működött Fürst Károly társulata, amelynek érdeme, hogy innen indult el diadalmas útjára a pesti kuplé. A mai Klauzál, az egykori István téren működött az 1000 személyt befogadó színház, amelyet rövid létezése alatt a térről neveztek el. A színházat Miklósy Gyula vezette és 1872. október 30- án volt az első bemutató az épületben. Valaha jelentős hazai színházi sikerek színhelye volt, ma a helyén gyermekjátszótér és park van. A növekvő nagyváros és a vele együtt gyarapodó Erzsébetváros otthont adott több, korabeli neves művésznek és írónak. Újházy Ede és Paulay Ede életének egy-egy korszaka kötődik e városrészhez. Jókai életében többször is jelentős szerepet játszott a mai Erzsébetváros. A mai Dohány utca elején állott a Schiller-ház, amelynek első emeletén „Három utcaszoba, alkofen, előszoba, gazdasági konyha” helységekből álló lakást bérelt itt 1847. október közepétől 600 váltóforintért az ifjú Petőfi házaspár és velük lakott az ifjú Jókai Mór. Jókai élete utolsó korszakát a mai Dob utca és Lenin körút sarkán levő lakásban töltötte ifjú feleségével, Grosz Bellával. Itt halt meg és a ház Dob utcai részén ma is emléktábla őrzi ennek emlékét. Hosszú élete és színésznevelői munkássága az Erzsébetvároshoz köti Rákosi Szidit, korának nagy művésznőjét, a magyar színészek több nemzedékének nevelőjét. A mai fiatalok már nem is tudják, hogy a Majakovszkij, a régi Király utcában állt a híres Király Színház, a magyar operett születésének színhelye. Beöthy László igazgatása alatt nagysikerű színészek játszották, a ma már klaszszikusnak ismert nagy operetteket. Lábas Juci, Berky Lili, Fedák Sári, Gaál Franci, Honthy Hanna, Király Ernő, Somogyi Nusi, Nádor Jenő és Rátkai Márton érték el itt színházi karrierjük legmagasabb fokát. A század elején az új főváros világvárosi igényeinek megfelelően az Erzsébetvárosban születik meg a könnyű műfaj új otthona, a Royal Orfeum. A volt Erzsébet körútnak ez a revüszínháza sugározta szét a budapesti revü jellegzetes stílusát, amelyet innen vettek át más színházak." *Hitfen indult hódító útjára a párizsi és az amerikai revüszínházak nagyszámú magyar művésze, rendezője, zeneszerzője és írója. A Thália Társaság is az Erzsébetvárosban kezdte el működését 1904-ben, a magyar színjátszás megújhodását hirdető programmal. A modorossággal és konvenciókkal szemben, a színjáték és rendezés korszerűbb formáit és a magyar színpadokon ismeretlen darabok bemutatását vették tervbe a Rottenbiller utcában. Aztán elérkezett a kabaré korszaka, amiről Kosztolányi Dezső szellemesen jegyzete meg, hogy „egy kis nép szellemi fényűzésével rendeztük be a kabarét”. A század első évtizedeiben anyanyira elszaporodott a kabarék száma, hogy több mint tíz működött az Erzsébetvárosban. De gomba módra születtek az új színházak is: a Magyar, az Erzsébetvárosi Színház, a Royal, a Grand Guignol, a Bethlen téri Színpad és sok más azóta csak emlékekben fennmaradt hosszú-rövid életű színházak. Ezek közül kimagaslott az Izabella téren a Magyar Színház, a magyar színjátszás nagy sikereinek színhelye, ahol a magyar színházkultúrát fémjelező darabok születtek és indultak a világhírnév felé. Ma ez az épület a Nemzeti Színháznak ad otthont és a teret a Magyar Színház egykori rendezőjének és igazgatójának emlékére Hevesi Sándor térnek hívják. A Hazafias Népfront VII. kerületi Bizottsága mellett működő Honismereti és Helytörténeti Bizottság bízta meg e sorok íróját az anyag összegyűjtésével és a kiállítás megrendezésével. Hosszú gyűjtő munka után kerültek elő a prózai, a zenés, a kis színházak és az első munkásszínház elfelejtett dokumentumai. Hont Ferenc avantgarde színpadi próbálkozásai, a Bőrös Szakszervezet és a Cukrászok székházának munkásszínjátszó együtteseinek emlékei. Előkerültek a fasiszta üldöztetés idején a Wesselényi utcai Goldmark teremben a zsidó színészek forró színházi sikert jelentő előadásainak programjai. De feltűnő volt, hogy gyűjtőmunkám során a magánosok és intézmények féltve őrzött gyűjtési tényeiben erre vonatkozóan alig találtam anyagot. Pedig az akkori előadások szereplői még élnek, de nem szívesen gondolnak a legnehezebb krízisek óráira, pedig egy magasabbrendű szellemiséget kifejező művészetet valósítottak meg — ami egyedülálló a maga nemében. Nem találtam anyagot az Erzsébetvárosban szerepelt nem magyar nyelvű jiddis előadásokról. Pedig a húszas-harmincas évek során több színtársulat is fellépett az Erzsébetvárosban. A százéves Erzsébetváros színházainak kiállítására emlékezve reméljük, hogy az itt összegyűlt anyag e kiállításon túl nyomtatásban is hozzáférhetővé válik és akkor a most még lappangó, kajlódó színházi dokumentumok is napvilágra kerülnek. Dr. Joó Kálmán I 1 A 100 éves Erzsébetváros színházai bajbukát Ilona és Sarkadi Aladár az egykori felvételen BUDAPESTI IZRAELITA HITKÖZSÉG Chevra Osztálya MEGHÍVÓ A BIH Chevra Osztálya Lévat hó 27-én 1983. február 10-én, csütörtökön du. 3 órakor a Hősök Templomában (VII., Wesselényi u. 5.) Jaum Kippur Kotaui istentisztelettel kapcsolatosan tartandó alapítási ünnepélyre. A hagyományos ünnepi beszédet dr. Salgó László főrabbi tartja. Budapest, 1983. február h6. Hittestvéri üdvözlettel: Budapesti Izraelita Hitközség Chevra Osztálya 40 éves volt Negyvenéves volt, amikor az EMBERÉLET útjának felén, túljutott az örökön és a láger végén megállt, a szögesdrótok előtt. Ma pihenjen vésőm! Izrael teste e szélmorzsolta-szobor kőben maradjon, mint a mély kutak tükre; isteni hallgatás, úgy álljon itt, álombéli ablakom előtt. Tenczer György 1981-ben D. Thomas festőművész repülővel egy nap alatt érkezett Jeruzsálembe, hogy megkeresse azokat a látványoságokat, amiket kb. 140 évvel előtte D. Roberts örökített meg. Szombathely legidősebb orvosa MEGEMLÉKEZÉS DR. HEUMANN LÁSZLÓRÓL Eljár az idő. Az ismerősök évről évre tünedeznek a barátok is fogyatkoznak. (Tamási Áron) December 7-én délelőtt rokonai, barátai és tisztelői kísérték utolsó útjára a Bercsényi úti temetőben a 10. évében elhunyt dr. Heumann László nyugdíjas rendelőintézeti főorvost. Már 1966 óta visszavonultan, nyugalomban élt, amikor tavaly gyémántdiplomáját vette át, megemlékezett róla a Vas Népe. Teste akkor már beteg, de szelleme még töretlen volt. A kórház bejáratánál függő fekete lobogó láttán, a gyorsan felejtő jelen napi gondjaiban élő kortársak egy része már nem is tudja, hogy ki is volt Heumann László. Általános konvenció szerint csak azokról emlékezünk meg, akik valami újat vagy nagyot alkottak. Eltekintve attól, hogy az atombomba korszakában a maradandó is relatív fogalommá zsugorodott, néha igazságtalannak érzem, hogy azon emberekről, akik egész életükön át csak derék, szorgalmas és becsületes jó emberek — csak hivatásuknak mindenben megfelelő fizikai vagy szellemi munkások voltak, ritkán emlékezünk meg. Pedig Heumann dr. sok tekintetben pédája lehet a mai nemzedéknek. Magas műveltségű, több nyelven beszélő és olvasó, finom lelkű igazi humanista volt. Fogékony minden nemes célkitűzés iránt, s a maga területén minden eszközzel támogatója a jónak és igaznak. Jellemzője volt a szerénység, de nem a gyámoltalanság. Ismerte értékeit, bár nem kérkedett velük. Nem vágyott látványos kitüntetésekre. Mindig csupán lelkiismerete szerint élt és cselekedett. Jó orvos volt és holtáig az is maradt. Mindent megtett betegeiért. Amikor — már öregedőben, nagyothallása miatt — belgyógyászként tovább már nem dolgozhatott, nem adta föl hivatását, hanem röntgenesnek képezte át magát, s ezen a területen szolgálta tovább a beteg embert. A felszabadulás utáni első tudományos ülést városunkban ő szervezte. Ezeknek mindig buzgó látogatója és aktív hozzászólója volt. Utolsó percig tanult és olvasott. Néhány nappal halála előtt még elolvasta az ORVOSKÉPZÉS nemrég megjelent szombathelyi különszámát. Hivatása gyakorlásában mindig a szeretet és nem az anyagi javak gyűjtése vezérelte. Valóban a szegények orvosa volt. Mindig jó magyar volt a kor követelményei szerint. Mint orvostanhallgató 1914-ben sorkatonának hívták be, s csaknem négy évig a fronton szolgált. „Hálából” diplomája megszerzése után állást sem kapott. Kezdetben magánorvosként dolgozott. Később ő vezette be az Erdei Iskolában a tüdőbetegek rendszeres röntgenvizsgálatát. Részt vett az újjáépítésben, s mindvégig lojális híve volt a szocialista Magyarországnak. Már megalakulása előtt afféle Népfront felfogást vallott. Tevékeny részt vett az Orvosegészségügyi Dolgozók Szakszervezetének megalakításában. Meggyőződéses békepárti volt. Sosem szégyellte zsidóságát. Akkor sem, amikor emiatt nem kapott állást, vagy amikor a háború alatt munkaszolgálatos volt. De nem is kérkedett vele. Még akkor sem, amikor ebből esetleg tőkét kovácsolhatott volna. Mint magas kultúrájú orvos, a fajra, vallásra, világnézetre való tekintet nélkül egyformán tisztelte és szerette embertársait. Megelőzte, és felül is emelkedett gyűlölködő korán, és bár sérelmei fájtak, sohasem gondolt bosszúállásra. Tősgyökeres szombathelyi volt. Tudom, ez nem érdem, mert az idegenből idejött׳ lakos is lehet városunk hű polgára. Ő azonban a szülői háztól kezdve ezer szállal kötődött városunkhoz. Abban a házban (helyesebben annak elődjében) született, ahol meg is halt. Hűséges feleségével megosztott utolsó, remete-éveiben is mindent tudott és elolvasott Szombathelyről. Valóságos kincsesbányája volt városunk történetének. Eseményekre és szereplőkre még magas korában is jól emlékezett. Tamási Áron írja: „A napok csak a bajokat gyűjtik, s nehezítik az utat a sing”. Megpróbáltatásokban nem szegény élete során előbb csak a hangoktól fosztotta meg a sors. Nem hallhatta, amikor a szombathelyi villamos ablaka alatt utolsót csengetett, de végül már a nagytemplom harangját sem. Aztán mozgásszervei mondták fel a szolgálatot és szobafogságra kényszerült. Csak az ablakból látható szemben lévő ház homlokzata és egy kis egecske maradt meg neki Szombathelyből. Végül erre is rázúdult a koporsófedél. Most betegei és barátai nevében mondom: Salom! Béke Veled Laci Bácsi ... Dr. Széll Kálmán * ־ A' fenti cikk a Vas Népe című lapban jelent meg. * Dr. Heumann Lászlóban, a Szombathelyi Hitközség ngyik legértékesebb tagját vesztette el. Jeruzsálem — egykor és ma. Kiállítás a londoni Ben Úii Galériában 1839-ben. D. Roberts, beduinnak álcázva, meglátogatta Jeruzsálemet és rajzokat, festményeket készített annak speciális atmoszférájáról. Barátja és munkatársa, L. Haghe, pontos értékes litográfiákat készített műveiről. Tapétázni télen is lehet! Az ÁPISZ TAPÉTASZAKÜZLETEI ízléses, változatos mintájú HL, Korvin Ottó u. 27. V., Fehérhajó u. 12—1. VII. , Kertész u. 28. VIII. , József krt. 68. X. , Újhegyi sétány 2. XI. , Andor u. 2. XIII. , Szt. István park 20. XIV. , SUGÁR Üzletközpont * XV. , Erdőkerülő u. 27. XIX., Eötvös u. 5. XXI., Áruház tér gazdag választékban kínálnak hazai és import tapétákat.