Somogyi Károly szerk.: Religio és Nevelés, 1848. 2. félév
11. szám
83 szolgáiban ? Zsarnokságot vetettetek szemünkre, hogy illy ürügy alatt legszentebb jogunkat letiporván, ennek romjain status-önkényt teremtsetek? Uraim ! a' statusnak alig van oka, fönállását, sőt felvirágzását félteni olly egyház' ellenében, mellynek mind a' kettőt köszönheti, de az egyház'szeme előtt, tán egy század óta, sajátszerű szörnyeteg űzi játékait, mellynek homlokára e' szavak vésvék: „le a' gyalázatossal!" E' jelszó teszi e' játék'öszszes értelmét, s a' kath. egyház évezredek' tapasztalásával birván, nem nagy fáradsággal ismer a' themára, bármily variatiokba öntetik is az. Ha ti a' status' jogai mellett léptek föl, miért nem hallgattok meg bennünket, midőn mi az egyház' jogait védjük? Ne üres gyanúsításokkal, hanem okokkal győzzetek meg, hogy az egyháznak nincs joga a' nevelési térbe tekinteni : mutassátok meg, hogy csak bitoroljuk e' jogot, és szivesen átengedjük e' rögös és komoly tért, mellyre felelet' terhe alatt érezzük hivatva magunkat. De lássuk közelebb a' dolgok' állását, tán sikerülene megoldani e' kérdést: valljon kit illet a' nevelési jog? Úgy hiszem, a' nélkül, hogy az egyház vallási pontra kellene emelkedni, csupán világi szempontból indulva ki, beláthatja az el nem fogott itélő, hogy a' nevelés-és oktatási ügyben, a'statusnak kizárólagos jog épen ugy nem tulajdonittathatik, miként az egyháznak nem. Az összes emberi ismereteknek egyes ágai, bármilly különbözőknek látszassanak is, a legszorosb viszonyban léteznek egymással, úgy annyira , hogy egymást szembetűnőleg módosítni is képesek. Minden ismeret egy alapeszme körül szövődik, mindegyik ugyanegy sarkon fordul meg. Ez alapeszme, e sark nem egyéb, mint az embernek saját eredete és rendeltetése körüli nézete. E' nézeten sarkallik az ember'összes törekvése, ettől függ az élet' színezete, az ismeretek' alakja, a' nevelés' czélja és iránya. Nem titok előttünk, hogy e' nézet' fejtegetését sok egyes tevé már fáradozása föladatául, de hivatva 's fölképesitve nem lévén, a' legszomorúbb következményű hibákba botlott, több áldozatot nevelvén az érzékiségnek, mint erényes és boldog polgárt a'honnak. Egyedül a' keresztény egyház birja történetileg kimutatni isteni küldetését , hogy tanítsa a' világ' népeit és nyilatkoztassa ki Istenhezi viszonyaikat. A' keresztény egyházhoz, mint gondviselésileg arra rendelt és képesített elemhez tartozik tehát : az ember' eredetét és rendeltetését kijelölni, és ez által az összes ismereteknek mintegy alapját megvetni, 's egyedül helyes irányukat kijelölni. Ez az egyház' joga és kötelessége, mellyet annál féltékenyebben őriz, és gondosabban teljesít, minél többször kényteleníttetett már szorult szivvel tapasztalni , hogy sokan szándékosan torzítják el a' tudományok' valódi irányát, tévútra vezérelvén a' tapasztalatlan elméket, a' status és az összes emberiség' roppant kárára. Nincs tudomány, melly a' ker. egyház' tanában kifejtett alapeszmével meg ne férne, sőt egyedül e' gyönyörű és fönséges alapon sarkalló ismeretek folynak a' legszebb öszhangzatban át egymásba; csak ez eszmének irányán haladó szálak fonódnak egy tökéletes hálózatba, melly az emberi életet nem csak ékesíti, hanem terhein könnyít, 's a' boldogtalan kicsapongások' szivfagylaló mételye ellen jótékonyan őriz. Nem tolakodva tehát, hanem küldve, nem avatatlan, hanem évezredes tapasztalás igazolta készültséggel, nem kétkedve, hanem az isteni kinyilatkoztatás csalhatlan elveire támaszkodva, állandóan egyenlő lelkülettel jelenik meg az egyház, a nevelési téren, mint olly értelem, melly egyedül birja az embert megérteni minden vétkei és erényeivel, melly egyedül képes annak összes tevékenységét magas rendeltetésének fénypontja felé irányozni, 's őt rendeltetése'helyére vezérleni. Ebben áll az egyházi nevelés. A' status csak alárendeltebb czélokra képesiti és használja polgárait, 's hatásköre a' vallásos meggyőződések- és érzelmekre nem terjeszkedik ; tehát a' nevelés is, mennyire e' meggyőződéseket illeti, nem a' status, hanem az egyház' fölügyelése alá állítandó. 'S ha a' status az egyházat e' hatásköréből kilökné, egy elemet lökne ki rendeltetése' helyéről, mellybe, ha ő (a' status) erőszakkal nyomulna, kártékony, mert hívatlan elemet hozna a' gépezetbe, hogy azt tönkre juttassa. Tekintsen be a' status az egyház' hatáskörébe, de csak azért, hogy az egyházzal kezet fogva, azt a' legdicsőbb czél' kieszközlésében hatalma' tekintélyével támogassa, távoztatván mindazt, mi az egyházat, az egyesek és az összes status' üdvét annyira biztosító fönséges hatáskörében gátolja, vagy gátolhatná. Ezt az egyház a' statustól követelheti, 's a' status, ha csak saját érdekét veszélyeztetni nem akarja, segédkezét az egyháztól meg nem tagadhatja. De viszont ő is követelheti, hogy az egyház nevelő- és képző-intézetei' fölállításánál és kezelésénél, mindenkor a' status' jövendő praktikai czéljaira, a' közbátorság- és jóllét' intézeteire illő tekintettel legyen; szóval: az egyházi nevelés a'polgáriba, keresztény szellemet öntve, azt isteni tekintélyével támogassa és sikeresitse. Ezekből látjuk, hogy a' fenérintett nevelési körök, bár szorosan különböznek is egymástól, a' közéletben mégis egymásba vágnak, és sikert csak akkor nyerendnek, ha öszhangzólag működvén.