Danielik János szerk.: Religio, 1851. 2. félév

1. szám

let helyett, keserű­ boszankodást vigyünk vissza csendes lak­jainkba? Pedig ugy jön ! Ne vájjon meg szerkesztő úr, hogy tudósításommal elkéstem, szükségem volt várakozásra. De a' dologra : Mint mindenütt a' kath. világban, ugy nálunk is az Úr-napja a' legfényesebb­ 's ü­nnepeltebbek közé tartozik ; városunk­ hatósága kezet fogva szent egélyünk iránt tiszta kegyelettel viseltető polgárainkkal, minden telhetőt elkövet­tek ez ünnepély­ fényének emelésére, mit nagyszerűen nyilvá­nítottak ez alkalommal is. Valóban, valami túlemelkedés szálja meg az ember' bensejét, midőn e' napon templomaink' tornyait zöld gallyakkal koszorúzva, utczáinkat illatos virá­gokkal hintve látja, 's közpiaczunkra érvén , hol kora reg­geltől hemzseg a' sokaság, szemeibe ötlik a' felállított szent emelvény, mellyröl hirtetlendő lesz a' nagymester' n­dves igéje. Valamint Izrael' felkent lantosa, az ó szövetségben víg éneklések között hordozta az Urnák szekrényét; valamint Is­ten' kedvelt népe örömitatottan táborba vitte legszentebb ereklyéjét, a' frigynek ládáját , ugy mi is évenkint e' szent nyolczad alatt kegyeletes buzgalommal, 's tántorithatlan hű­séggel követjük, 's dicsőítjük az Oltári-szentségben kenyér' színe alatt rejtező Isten-embert, ezen mennyei ajándék 's ele­del' rendelésének emlékezetéül. Az összes katonai hatóság' példás jelenléte 's tisztelgése; a' katonai zene' örömharsogá­sa csak emelte ünnepélyes körmenetünket; 's megállapodván a' piacz' nyílt terén, a' ,Jöjj el Szentlélek' elzengedezése után, t. Zsolnai Ferencz, helybeli káplán lépett az emelvény­re, János 6-ik része' azon igéi felett elmélkedendő : ,Az én testem bizonynyal étel, 's az én vérem bizonynyal ital.' Zor­don volt az idő, mint april' közepén, mégis annak daczára a' közel tiz­ezernyi hallgatóság' nagyobb része lelki szomjjal, egy kis töredék pedig kritikus kíváncsisággal csüggött a' szónok' alakin, ki ihletett lélekkel fűzte Üdvözitőnk' elfer­dithetlen szavai felett tartott okoskodását, a' midőn a' leg­nagyobb csend közepette egy éles hang megzavarta mind­nyájunk' figyelmét; előre érthetetlenek voltak a' kiáltozá­sok, de újra és újra ismételtetvén, tisztán hallottuk ezen iz­gató szavakat : ,Ne hallgassák annak a' papnak ostoba sza­vait.' Ismét egy másik hang : ,Nem halljuk, nem halljuk', 's átalános zavart idéztek elő; a' hallgató tömeg méltó indula­tában mély zugásban törvén ki 's ez a' szónokra kellemetlen hatással lévén, lelkében megszomorodni látszatott ; majd a' hallgató tömeg' egyes pontjain élénk mozgás mutatkozván, azon kapatos hősök, a' résen álló városi pandúrok által elfo­gatván, a' törvény' kezeibe adattak, mit csend és a' szónok­lat' befejezése követett, így ültük mi meg Urunk' diadalmas ünnepét. Melly hallatlan merény által 25 ezer katholikus' buzgalma megsértetvén, mi egyházunk' rendületlen hivei, küldöttség által megkerestük főt. prépost plébános urunkat , hogy erélyes fellépése által a' bűntettesekre elégtételt szor­galmazzon. Mennyiben történt ez ügyben visgálat, értésemre nem esett; annyit tudok , hogy még azon órában, a' bűnös (katholikus!) ifjak szabadon bocsáttattak, minden további kérdéstől felmentve. Mármost ítéljen a'világ : azon uraknak, kik ott a' zöld asztalnál ülnek, emez eljárásuk nem oda mu­tatott-e, hogy indirecte azon ifjak'vétkes tettét helyeselték? 25 ezer katholikusoknak pedig azon óhajtását , hogy érezhe­tőleg bűnhődjenek, miben sem vették ? Nem írok hozzá com­mentárt, mert darázs fészekbe nyúlnék. Vártuk , hogy illy gyenge, vagy inkább semmi elégtétel után a' következő va­sárnap ugyanazon módon a' ferencziek által vezetni szokott ünnepélyen, ájtatosságunk még merészebben fog megtámad­tatni , de örömömre esik tudósíthatni , hogy sem a­ szent be­széd, sem körmenetünk alatt legkisebb illetlenséget sem ta­pasztaltunk. Erősen is hiszem, miszerint valamint eddig ha­sonló botránynak nem voltunk tanúi, úgy ezt a' hatóság' czélszerű intézkedésétől várván, ezután is zavartalanul róhatjuk le Istenünk iránti tartozásunkat ! Ennyire vittük a­ nevelést, már saját gyermekeink gúnyolják közanyánkat, az egyházat, megvetik vallásos szertartásainkat. Kinevetik , szembe szál­nak a' hit' szolgáival. Illy gyermekeket nevelsz te elhirhedt felvilágosodott XIX. század ! Tamásgazda, Zala-Egerszeg, jun. 26. Szent-Háromság'vasár­napja előestején benyitja ajtómat N. barátom, 's engemet a' következő napi rádisz. búcsúra, 's kápolna-szentelésre barát­ságosan meghiva. Én, egykori mondata után egy nagy ha­zánkfiának, noha fonák képzetekkel valék Rádnak csak ne­vezetes irányában is , mégis barátomnak az elmenetelre szavat adok. És a' ki adott szavam után már álmomban is Rádon valék, nem csoda, ha ébredtemkor, annyival inkább vágytam látni ünnepének valóságát, 's nagyságát. Álmom ezúttal nem vala csak eltűnő képzelet, mert a' rádi ünnepélyt mind szel­lemben, mind anyagilag valóban nagynak, dicsőnek, épületes­nek és szivemelőnek találtuk. Minőségét, a' kath. közönség­gel tudatni, a' ,Religio' utján eltökéltettem. Fél hétre, sz. Háromság' Vasárnapján N. barátommal a' rádi ünnepélyre, Z.-Egerszegből kiindultunk; másfél órai u­tazásunk után a' misefai kapaszkodóra hallatszott taraczkok ropogásai, tudtunkra adák, hogy az ünnep már megkezdetett, 's az ajtatos körmenet a' kápolna-szentelésre már útban van. Leszáltunk tehát kocsinkról, és az ajtatos sereghez csatla­koztunk. Eljutván a' felszentelendő csinos épülethez, azt fél óra múlva buzgó papi ima, és szertartások közt, Isten ő sz. felségének dicsőségére, 's Nep. János kedves szentjének tisz­teletére felszenteltetni szemléltük Molnár Mihály patsai buzgó lelkész ur által, ki a' végzett beszentelés után egy­szerű, de annál szivemelőbb szavakkal fejtegette : mikép a' Magasságbelinek háromféle templomai vagynak : egyik a' kékellő magas ég, hol öröktől fogva él és uralkodik ; másik az emberi sárhajlék, vagy is a' romlandó test, mellybe honol mindaddig, mig őt onnét, a' bűnnek ocsmány volta ki nem űzi ; a' harmadik végre áll azon hajlékokból, mellyeket neki a'ha­landó emberek építenek, hogy azokban , mint közös mennyei Atyát, egy szívvel és lélekkel dicsőíthessék, áldhassák, és magasztalhassák. Ez utóbbitól véve hasonlatosságot, magasz­talta a' helybeli lelkész urnák, 's hiveinek buzgóságát és szorgalmát, kik szinte az Urnák illy hajlékot építeni, szeren­csések lehettek ; bezárólag pedig áldást könyörgött minden, az ünnepen jelenlévőkre. Ezt követte a' felszentelt hajlék' oltárának valóban csi­nos, és szabatos felékesitése, melly mint tudomásunkra esett, sőt. Laszkalner Antal veszprémi karkanonok ur' kegyes­ségéből származott; és a'mellyen nt. Somogyi Miklós helybeli lelkész ur, kinek ernyedetlen szorgalma után emel­tethetett csak az, mutatá be legelőször a' vérontás nél­küli szeplőtelen áldozatot a' seregek' urának, és pedig, mint a' végzett szent áldozat után, sűrű örömkönyek közt kitört, a' hallgatóságot is egészen elérzékenyitő szív­hangjai igazolák, mindazokért, kik a' felszentelt hajlék' lét­rehozásához , bárminő segedelemmel járultak, biztosítván őket, hogy az ő igénytelen fohásain kívül, jutalmukat a' néki tett legcsekélyebb munkát is gazdagon fizető jó Istentől biz­ton várhatják. — Ezek után az ájtatoskodásban, a' kétszere­sen hirdetett isteni igék' hallgatásában egészen elmerült buzgó nép, példás renddel, az előirt ,Téged Istent dicsérünk' hála-ének' zengése közt, visszatért a' templomba, annak ün­nepét ülendő ; hol nt. Menyhárt István remek szónok­lattal, és nt. M­o­l­ná­r M­i­h­á­l­y ünnepélyes sz. mise-áldo­zattal fejezék be az ájtatosságot , számos uri vendégeknek, kik között is B­o­g­y­ai L­­aj­os, cs. kir. megyei főnök ur is diszeskedett, jelenlétükben. A' majd 4 óra' folyásig tartó szellemi éldeleteknek nagy­ságát emelék az anyagiak is ; mert a' szívességről és magyar vendégszeretetről ismeretes helybeli lelkész ur által , a' kik csak nála elférhettek, mintegy 24-en mind illőleg megven­dégeltettek, a'többiek pedig mintegy 16-an is Tánczos Gábor főbirtokos urban, szinte meleg keblű magyar házi gaz­dára találtak. — A' valóban fényes lakoma közt poharat emelt legelőször is főnök ur ő nagysága a' szives házi úrért, és a' vendégkoszoru'elnökéért, tettes Tolnainé asszonyságért.— A' házi úr, ő nagysága' szives kivánatit rögtön viszonozta, ezen figyelmet érdemlő kifejezéssel : A' nagyoknak erényei csak ugy ragyognak, ha azok' sugarai a' kisebbekre is kiter­jednek. K ürömnapjaimnak e' legörvendetesbbikén tehát, szivemből üdvözlöm nagyságodat, mint megyénk' mindenki­től tisztelt főnökét, ki magát nem csak a' nagyok' fénylő kö­rében láttatja , hanem a­ kicsinyeknek szegény de őszinte

Next