Breznay Béla szerk: Religio, 1889. 2. félév
33. szám
RELIGIO. járulnak ők is azon magasztos feladatok megvalósításához, melyeket a kath. kör maga elé tűzött, s lehetővé teszik, hogy megerősödve, mielőbb a vidékre is kiterjeszsze figyelmét. Másrészről pedig egy barátságos otthont szereznek maguknak, hol valahányszor a fővárosba jönnek, mindig kellemes szórakozást és rokonérzésű tagtársakat fognak találni , valamint mindennemű ügyeikben a legkészségesebb fölvilágosítást, útbaigazítást, sőt lehetőleg azok elvégzését is megnyerik, ha e végre a kör titkári hivatalát (IV. ker. Szerviták bérháza I. em. 26.) akár személyesen, akár levél útján megkeresik. Az alapszabályok értelmében a kör tagja lehet minden kath. vallású, feddhetlen jellemű egyén. És pedig rendes tag: ki a rendes tagsági díjnak (évi 8 frt) három éven keresztül való lefizetésére kötelezi magát. Pártoló tag: ki tetszés szerint járul a kör czéljai elérésére. A pártoló tagok sorában a nőket is örömmel üdvözöljük. Budapest, 1889. október 10. Lévay Imre, ideigl. elnök." A Szent-István-Társulat f. hó 24-én választmányi gyűlést tart. IRODALOM. *** Pázmány válogatott egyházi beszédei. Bevezetéssel és szótárral. Szerkesztette Bellaagh Aladár középiskolai tanitó. Budapest, Franklin-Társulat, 1889., kis 8-r. XX, 2041. Ára 60 kr. Pázmány pompás és hatalmas magyar prózájának, stylusának, az ő szavával élve szavajárásának megismerésére, megkedvelésére és magyaros erejének elsajátítására törekszik e csinos, két bevezetéssel felszerelt gyűjteményes munka. Iskolai és magánhasználatban igen jó szolgálatokat van hivatva tenni. Érdekes és irodalmunk közügyére nézve érdemesnek ítéljük belőle az Előszó következő részének átvételét: „Pázmány kétségkívül legkiválóbb irodalmi nagyságaink egyike. Nemcsak a vele egy véleményen levő kortársak, hanem még ellenfelei, sőt irodalmunk legjelesebb múbirái is magasztalják. Valóban, arra a helyre való, amelyen Kazinczy, Kölcsey, Széchenyi, Kossuth, Deák, Eötvös, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Jókai, szóval legékesszólóbb nagy embereink, prózai s költői nyelvünk legnagyobb mesterei fénylenek. Még ha nem volnának is Pázmánynak oly jeles írói tulajdonságai, mint a milyenekkel valóban birt, akkor sem illenék teljesen elhanyagolni, vagy — úgyszólván — kiveszni engedni műveit. Mert Pázmány műveire is illik, amit Montesquieu mondott a maga művéről, amelyben a törvények lelkéről ír: inkább helyeslik majd, mintsem olvassák ; amit Lessing, Klopstock Messiásáról : sokan dicsérik, de kevesen olvassák, bár dicsérnek kevesebben és olvasnak többen ; és amit Greguss Kölcsey munkáiról , ama könyvekből valók, amelyeket mindenki dicsér, de kevesen olvasnak. Pázmány műveinek eredeti, azaz első kiadásai igen ritkán találhatók valahol ; és habár a nagy embert követő nemzedékek kegyelete egymásután többször kiadta egyes műveit, a Kalauzt, a Beszédeket és Kempis Tamás fordítását, mindazáltal ezek is annyira elfogytak, hogy ma csak elvétve, leginkább régi könyvtárakban, akadhatni rá e művek egyik vagy másik, de többnyire megrongált és hiányos példányára. Éppen azért, mert nehéz műveihez férni, csodálhatni-e, ha ama nagy írónk és szólónk szellemi hagyatékát nem ismerjük eléggé? Irodalomtörténeti művekben és iskolai olvasókönyvekben találhatni ugyan műveiből egyes, egybe nem függő, gyakran önkényesen megrövidített, sőt megcsonkított részleteket, de korántsem a legszebbek és legjellemzőbbek közül, amiért is azokból lehetetlen kellőképpen megismerni személyét és irodalmi jelentőségét. Bizony, Pázmány prózája, valamint sok más régi írónké is, az evangélium nyelvén szólva, rejtett kincs és véka alá rejtett világosság, melynek pedig világítania kellene mindnyájunknak. Más művelt nemzetek nagyrabecsülik régi íróikat, és nemcsak kiadják műveiket, hanem olvassák és tanulmántyázzák is. Francziaországban a művelt emberek, de különösen az írók, jól ismerik Rabelais, Bossuet, Bourdaloue, Fénelon és más régi írók munkáit. Macaulay említi, hogy Congreve Vilmos, angol író, Dryden János színműveihez írt elöljáró beszédében, ezt írja : „Sokszor hallottam őt (t. i. Drydent) örömmel bevallani, hogy ha az angol prózában némi tehetséggel bir, annak köszönheti, hogy a nagy Tillotson érsek iratait gyakran olvasgatta." *) Helyesen teszi hozzá, Macaulay magyar fordítója, Csepovezy: „Hányan mondhatják el ezt íróink közül Pázmány munkáiról?") Hogy a németek mily szorgalommal és mily gyakran adják ki régi Íróikat, mindenki tudja. Nagy ideje, hogy megismerjük régi Íróinkat, akiknek irataiból sokat tanulhatunk valamennyien. Ha kellően ismertük volna őket, talán, nem nyögne nyelvünk az idegenszerűségek, de főképpen a roppant számú németességek súlyos járma alatt." Jelentés: Van szerencsénk jelenteni, miszerint dr. Müller Ernő „Moralis"-ának magyarított III. kötete, — mint Pázmány-körünk munkálatainak XVIII. folyama — e hó végével elhagyja a sajtót. A 39 évre terjedő munka mint önálló mű is sikerrel alkalmazható; előfizetési ára 2 frt 70 kr. Veszprém, 1889. október hó 17. A veszprémi növendékpapság Pázmány-körének ez évi tagjai. Könyvismertetés. Az orgonajáték gyakori, tankönyve. Egyúttal vezérkönyv orgonatanitók részére. Irta Németh Béla. Pécsett, Engel Lajosnál, 1889. Bolti ára 1 frt 80 kr. — Szerző e műben igen jeles termékkel szaporította zenészeti tankönyvirodalmunkat. Honi nyelvünkön az orgonatan irodalma még parlagon hever, és azért kétszeres örömmel kell üdvözölni minden törekvést e téren. Németh Béla ügyvéd létére oly helyes módszerrel írta meg művét, oly világos, szabatos irálylyal él és oly szigorú tervszerűséggel állította egybe „Orgonajáték,t. l) Macaulay, Anglia tört. I. k. III. f. 340. lap, a jegyzetben, a magy. ford. második kiad. szerint.) U. o. 271