Breznay Béla szerk.: Religio, 1895. 1. félév
44. szám
RELIGIO. vezette, hanem hogy az mindenfelé elterjedjen, növekedjék, megerősödjék, ez a Szentlélek-Isten munkája. Ő az, kinek szelíd, termékenyítő fugalma szállítja az isteni ige himporát emberrőlemberre, népről-népre a századok folyamában, hogy sokasodjék ; ő az, ki annak növekedését előmozdítja és az útjában levő akadályokat mindenható kezével elhárítja. Ugyanazon időtájban, mikor a mustármagról vett hasonlatos beszédben előre hirdette Jézus, hogy aránylag rövid idő alatt mekkora átalakulást teremt az ő igéje külsőképpen, egy másik hasonlattal előábrázolta azt a nagy csodát, melyet az isteni ige teremteni fog az emberek bensejében, elméjében, szivében. „Hasonló mennyeknek országa a kovászhoz, melyet vévén az asszony elvegyite három véka lisztbe, mig mind megkovászosodék." (Máté 13, 33.) Hogy a tésztaanyagba vetett kovász mily változást idéz elő, ismert dolog. T. i. nyers, élvezhetetlen tésztaanyagot alkalmassá teszi arra, hogy rendeltésének megfeleljen. Tehát mikor Jézus az egyházában végbemenendő benső átalakulásokról beszélve az ezt előidéző láthatatlan erőt kovászhoz hasonlítja, evvel azt jövendöli meg, hogy egy ahhoz hasonló magasabb erő lesz állandó működésben a megváltott emberiség kebelében. És ennek a csodálatos erőnek abban fog nyilvánulni a hatása, hogy az eredeti bűn következtében elvadult emberből eltávolítja azt, ami benne durva, nyers, ízetlen és aztán bensőképpen alkalmassá idomítja arra, hogy igazi rendeltetésének megfeleljen. Vajjon bekövetkezett-e az, amit Jézus így kilátásba helyezett? Erre kimerítően felelni egy czikkely határán belül lehetetlen , mert akkor elejétől végig el kellene mondanom a keresztény műveltség történetét. Azért csupán két tény egyszerű felsorolására szorítkozom, melyek napnál világosabban bizonyítják, amit bizonyítani akarok, hogy Jézus mennybemenete óta az emberiség csodálatos benső átalakuláson ment keresztül. Tény először az, hogy keresztény embernek más, egészen más a gondolkozása, mint a nemkereszténynek. Például csak ezeket a kérdéseket érintem: Mi az Isten? Mi az ember? Mi az ember rendeltetése? Honnét a bűn? Tény másodszor, hogy keresztény egészen másképpen érez, mint a nem-keresztények. Keresztény ember szivében uralkodó érzelem a szeretet, melyből valamennyi erkölcsi erény szebbnél-szebb virágai fakadnak. Pogány ember szivében azonban uralkodó érzelem az önzés, a könyörtelenség. Példa kedvéért csupán arra utalok: miképpen érez igaz keresztény sziv a szegények, a betegek, a gyermekek iránt, tehát éppen azok iránt, akiket a pogányok megvetnek, elhanyagolnak, megölnek. Tehát tény, hogy a világ nagy benső átalakuláson ment keresztül. Nemcsak úgy értve, hogy több mint 400 millió ember a földön kereszténynek vallja magát, hanem hogy az emberek annyi millióinak elméje és szive átalakult egészen. Már most kérdem : Ki újította meg ekképpen az elmék és szivek világát? Kicsoda más, mint az apostolok és utódaik, az egyház emberi közreműködésével ugyanazon Szentlélek, akihez ma így fohászkodunk: Yeni Creator Spiritus Mentes tuorum visita Impie superna gratia Quae Tu creasti pectora ! Lollius. A polgári házasság káros következményei.*) Nem egyedül a katholikus egyház emeli fel tiltakozó szavát a polgári házasság ellen. Vannak felekezetek is, ezeknek egyes árnyalatai, melyek szintén aggodalommal tekintenek a polgári házasság behozatala elé. A görög nem egyesültek, kiknél a házasság szentség ; az orthodox zsidók, kik a gojimmal való egybekelést irtózatos átkokkal illetik ; a protestánsok egynémely esperességei és községei, kiknek hite szerint a házasság szent dolog, egyaránt siettek kárhoztató véleményt mondani a polgári házasság, mint oly intézmény fölött, mely a vallásos érzületet sérti és csökkenti, az erkölcsöket lazítja, a lelkiismereteket felzavarja, az állam és egyház közt konfliktust támaszt, az emberben a hivőt és polgárt összeveszíti, a családi életet megmérgezi, a tekintélyt megingatja, s magának a társadalomnak is végső felbomlását elősegíti. Iszonyú ítélet ez , s ha igazságon alapszik, egyúttal sújtó vádat képez azok ellen, kik a polgári házasságnak behozatalát szóval és szavazattal előmozdítják. Valamely intézménynek üdvös voltát annak áldásos befolyásából ismerjük fel; ellenkezőleg semmi sem bizonyítja jobban egy intézménynek természetellenes, czélszerűtlen voltát, mint annak rossz és káros következményei. Pedig a polgári házasság csakis az utóbbiakat fogja szülni , és akárhogy tekintsük a dolgot, ezek majd ször *) Mutatvány Páder Rezső „A házasság szentsége és a polgári házasság" czímű, most megjelent munkájából. 44* 387