A Hét a csehszlovákiai, majd szlovákiai magyarság kulturális, képes hetilapja 1956 végétől 1996-ig létezett (1960 és 1990 között Hét címmel jelent meg). A Csemadok (Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete) jelentetette meg Kassán, Komáromban, ill. Pozsonyban.Alapító főszerkesztője Egri Viktor, a célul kitűzött feladata a szlovákiai magyar irodalom újraindítása volt, így nagy teret kapott lapjain az irodalom és a színház. 1960-tól Fórum címmel irodalmi mellékletet indított. 1962-től a kizárólag írókból összeállított szerkesztői gárda élén Major Ágoston volt a főszerkesztő. Szerkesztői voltak többek között: Duba Gyula, Mács József, Tőzsér Árpád, Zs. Nagy Lajos.A lap 1990 után is minden erejével a szlovákiai magyar közművelődés ügyét igyekezett szolgálni. A lapgazda Csemadok állami támogatásának jelentős megkurtítása a lap számára is a végveszélyt hordozta. Az 1995. április 28-án - címlapján gyászkerettel és kérdőjellel - megjelenő utolsó számban a főszerkesztő, Lacza Tihamér kesergő búcsúszavaiban értékelte a lap küldetését is:„Az elmúlt negyven esztendő során számtalan sorozatot, vitát indítottunk, amelyben a szlovákiai magyar szellemi élet legjelesebbjei működtek közre, illetve vettek részt. A lapban közölt írásokból az évek során több tucatnyi önálló kötet jelent meg, de jóval több azoknak a cikkeknek és tanulmányoknak a száma, amelyek arra várnak, hogy kötetbe gyűjtve is napvilágot lássanak. Itt elsősorban a különböző néprajzi tárgyú dolgozatokra gondolok, a népviseleteinket, népi építészetünket, tárgyi emlékeinket, műemlékeinket, a szlovákiai magyar képzőművészetet bemutató sorozatokra stb. Ezt a szisztematikus munkát csakis egy olyan szerkesztőség vállalhatta fel, amelynek nem kellett állandóan a megszűnés rémével viaskodnia. Aki járatos a szlovákiai magyar sajtó történetében, az nagyon jól tudja, hogy egy-egy szerkesztőség igen gyakran intézmények egész sorát helyettesítette, s több volt puszta fórumnál. Akik a mindennapi kenyérharcra akarják rákényszeríteni a lapokat, azok már nem számolnak ezzel a többletfeladattal, s nem is érdekli őket különösebben, hogy a lapok szellemi alkotóműhelyek legyenek. Lényeg a profit, a versenyképesség, a portéka eladása. Hogy mit és kiknek adunk el, az nem számít.Most, amikor e sorokat írom, még nem tudom pontosan, hogy mi lesz a lapunk sorsa. A kissé morbid címlap is erre utal, bár a hangulatából érezni, hogy semmi jóra nem számítunk.”1996-ban történt még egy kísérlet a lap feltámasztására: három hét leforgása alatt két 48 oldalas szám jelent meg, ezt követően azonban megszűnt.