A 1840-es évek talán legfontosabb, műfajteremtő irodalmi divatlapja a híres Landerer és Heckenast nyomdában készülő Életképek volt. Frankenburg Adolf lapja 1844-től havonta kétszer, később hetenként jelent meg, politikai-társadalmi, a célzott olvasóközönség szempontjából középhelyet foglalt el, mivel Frankenburg hivatalnok volt a helytartótanácsnál, s ez óvatossá tette.„A magyar életképek szép feladata: hazai életből vett olvasmányok által, nemzetiséget terjesztni, ’s a’ fiatal gyönge sziveket és kedélyeket, nemzetiség és erkölcs tiszta érzelmei által képezni.” - írja Fáy András az első szám előszavában.Frankenburg a lapját igyekezett elevenné, a polgárosuló városi közönség számára vonzóvá tenni. Nagy honoráriumokat fizetett, hogy jó írókat szerezhessen meg vállalkozásának. A lap közreműködője volt egyebek mellett Arany János, Bajza József, Beöthy Zsigmond, Degré Alajos, Gaál, Garay, Irinyi, Kerényi Frigyes, Lévay, Lisznyay Kálmán, Nagy Ignác, Pákh Albert (Kaján Ábel), Pálffi Albert, Petőfi Sándor, Pompéry (Ervin), Pulszky Ferenc, Sárossy, Szemere Miklós, Tompa Mihály, Vajda Péter, Vas Gereben, Vörösmarty Mihály is. A lap elején elbeszélés, novella, kép vagy vers állt, ezt követték az állandó rovatok: népismertetés, úti levelek, értekezések és a tárcába tartozó közlemények. Kritikai melléklete 1845-46-ban Irodalmi Őr címmel jelent meg.1846 közepén a szépirodalom ifjú tehetségei közül tízen: Bérczy, Degré, Jókai, Pákh, Kerényi, Lisznyai, Obernyik Károly, Pálfy, Petőfi, Tompa szövetkeztek s elhatározták, hogy nem fognak többé lapokba dolgozni, hanem egy általuk alapítandó közlönynek (Pesti Füzetek) szentelik egész erejüket. Elnökül Petőfit választották. A a folyóiratból azonban egy szám se jelenhetett meg, s így fél év múlva Frankenburg hívására ismét az Életképekhez csatlakoztak. Petőfi, aki a Pesti Divatlapot 1846. júliustól elhagyta, azon év őszétől kezdve kizárólag az Életképekbe dolgozott.Frankenburg 1847 közepén Bécsbe költözött, lapját Jókai Mórnak adta át, aki azt július 1-jétől szerkesztette. 1848. március 19-én Jókai a nevénél használt y betűt elhagyta és attól kezdve i-t használt, így szerepelt a lap címlapján is. Ugyancsak ettől a számtól kezdve - a kitört forradalom és szabadságharc szellemében - megjelenik a címlapon az Egyenlőség, szabadság, testvériség! Április 30-ától Petőfi Sándor lett Jókai társszerkesztője. A lap december 31. napjával, a II. félév 27. számával megszűnt.