Az 1990. évi madridi, XVII. nemzetközi történész világkongresszusra, Glatz Ferenc szerkesztésében, az MTA Történettudományi Intézetében készült a kiadvány. A korábbi konferenciákra hagyományosan megjelenő hasonló kötetek négy világnyelven megpróbálták egyrészt a külföld számára kijelölni, ill. érzékeltetni a magyar történettudomány szerepét a közép-kelet-európai és a nyugat-európai történetírásban, ill. a magyar társadalmi-politikai-gazdasági fejlődésnek az európaiban elfoglalt helyét, másrészt objektív képet nyújtani ennek a fejlődésnek főbb jellegzetességeiről. „A tradicionális szemlélettel történő szakítás már a „vállalkozás" méreteit illetően is azonnal szembetűnő: a korábbi két, ill. három kötet helyett a magyar történettudományt hét kötet reprezentálja (a hetedik kötet a válogatott bibliográfiát foglalja magában). A madridi köteteket forgatva megállapíthatjuk továbbá, hogy a bennük olvasható tanulmányokat — a szerkesztő elgondolásai alapján — a korábbi kiadványokkal szemben kötetenként tematikailag, s nem kronologikusan csoportosították. A tanulmányoknak tematikai szempontból történő besorolásával a szerkesztő egyrészt a modern nyugat-európai történetszemlélet új eszmeáramlatait, gazdasági-társadalomtörténeti kutatásait, eredményeit, másrészt a madridi kongresszus főbb tárgyköreit, vitatémáit tartotta szem előtt. Ennek az elvnek következetes megvalósításával sikerült olyan tanulmányköteteket összeállítani, melyek szerzői szakítottak a korábbi, a marxista ideológia és a szocialista állampolitika-állameszme által egyértelműen megszokott kutatási-feldolgozási, metodológiai princípiumokkal, elsődlegesen a modern történetírás tudományos eszközeit s szemléletmódját hasznosították, alkalmazták munkáikban. Újszerű szempontként jelentkezett az az igény, hogy a tanulmányok, az előző kötetek cikkeivel ellentétben, jórészt itt kerültek első ízben publikálásra. Ugyancsak az újdonság erejével hatott az is, hogy a szerkesztő elgondolása alapján tágították a szaktudományos kereteket: azaz a korábbinál több teret adtak a gazdaságtörténészek, irodalmárok, társadalomtudósok, néprajzkutatók munkáinak, kutatásainak. Újszerű, hogy az egyes köteteket programadó jellegű és metodológiai szempontokat is előrevetítő szerkesztői előszavak vezetik be. Ezekben a szerkesztő felvázolja az adott probléma, ill. témakör európai tudományos vetületét, felhíva a figyelmet egyúttal a komparatív tudományos analízisek jelentőségére, továbbá kitekintéssel is szolgál.” (Magyar Tudomány, 1998., Czenthe Miklós - Horváth Zsolt - Soós István: Egy "nagyvállalkozás" a történettudományban)