Az abszolutizmus hanyatlásával létrejött a kiegyezés a nemzet és a király között, megjavult az Unitárius egyház és az állam közötti viszony. A kedvező körülmények között, 1861-ben az Unitárius egyház püspökválasztó zsinatot hívott egybe, ahol a hosszabb ideje betöltetlen püspöki tisztségre Kriza János tanárt választották meg (1861—1875). Az alkotó munka korszaka következett, ennek egyik jelentős mozzanata volt, hogy az új szellem képviselői, Nagy Lajos tanár indítványára, 1861-ben „Keresztény Magvető” címmel teológiai folyóiratot alapítottak, Kriza János és az indítványozó szerkesztésével. A folyóirat napjainkig a szabadelvű keresztény teológia művelését és az egyházi életet szolgálja. A 150 éves Keresztény Magvető (1861-1918; 1922-1944; 1971-) a leghosszabb életű s ma is megjelenő unitárius teológiai és egyháztörténeti erdélyi magyar nyelvű folyóirat. Kiadója az Erdélyi Unitárius Egyház Kolozsváron. Az alapítók „általában az erkölcsileg Szép, Jó és Igaz magvainak vetését s fejlesztését” tűzték ki célul. Hasábjain nagyobb tanulmányok, elmélkedések, életrajzok, oktatási-nevelési kérdések, történelmi adatok, könyvismertetések közlését tervezték. 1868-ig megjelent első négy kötete évkönyv volt, 1870-ben vált negyedévenként, majd 1875-ben két havonként megjelenő folyóirattá. Az 1918-ig megjelent 53 kötet Brassai Sámuel, Jakab Elek, Kővári László, Kozma Ferenc, Nagyajtai Kovács István, Kuun Géza, Szabó Károly, Szilágyi Sándor, Berde Áron, Koncz József, Kanyaró Ferenc tanulmányainak, Jékey Aladár és Versényi György verseinek közlésével játszott szerepet Erdély művelődési életében. Több mint kétévi szünetelés után 1922 elején indult újra mint az Unitárius Irodalmi Társaság folyóirata. Eleinte évi négy, 1928-tól hat füzete jelent meg. Céljuk főleg a műveltebb rétegekhez szóló tudományos irodalom közlése. Kelemen Lajos, Varga Béla, S. Nagy László, Szent-Iványi Sándor, Balázs Ferenc, Jancsó Elemér, Mikó Imre, Szabédi László, Lakatos István, Zoványi Jenő írásai, dolgozatai, adatközlései fémjelzik az ekkori köteteket. Az 1944 augusztusában megszakadó sorozat 1971-ben a 77. évfolyammal folytatódott. Évente négy számot jelentettek meg. Továbbra is jelentős teret szenteltek – felekezeti különbség nélkül – egyáltalán nem csak vallási jellegű művelődési és tudományos írások közlésére. Bodor András, Mikó Imre, Molnár István, Sebesi Pál (Dávid Ferenc- és Heltai Gáspár-tanulmányok), Borbáth Károly, Kisgyörgy Zoltán, Binder Pál, Lakó Elemér, Szabó Árpád, Szabó Sámuel szerepel hosszabb tanulmányokkal. 1975-ben Kriza János emlékszámot adtak ki halála 100. évfordulójára, 1976-ban Balázs Ferenc születésének 75., 1977-ben Kelemen Lajos születésének 100. évfordulóját ünnepelték meg. A lap most a 116. évfolyamánál tart.
