1891. áprilisában jelent meg a piaci híreket, fajtaleírásokat, ápolási, szaporítási, növényvédelmi tanácsokat, technikai megoldásokat, kertgazdaságokat érintő hivatalos híreket, rendeleteket, tájékoztatásokat, pályázatokat, állásajánlatokat közlő „ Gyümölcskertész - A községi faiskolák hivatalos közlönye. Kiadja a Magyar Kir. Földmivelésügyi minister. A m. kir. Belügyministerium 1891. évi 33.881. számú rendelete szerint e közlönyre minden község előfizetni tartozik. — A m. kir. Vallás- és közoktatásügyi Ministerium 20.899/1891. szám alatt az összes felekezeti hatóságoknak ajánlotta. Szerkeszti Molnár István orsz. gyümölcsészeti ministeri biztos és a budapesti kir. vinczellér-képezde igazgatója.
Mit akarunk?
Gróf Bethlen András m. kir. földmivelésiigyi minister úr ő Excellentiája a hazai gyümölcsészet és a haszonkertészet életképesebb ágainak lendületet kívánván adni: Molnár Istvánt, a budapesti m. kir. vinczellérképezde igazgatóját gyümölcsészeti s kertészeti ministeri biztosul küldte ki és megbízta, hogy az országot ezen szempontból tanulmányozva, a teendő kormányi s társadalmi intézkedésekre nézve időről időre javaslatokat tegyen. Nevezett ministeri biztos tehát az ország minden vidékét be fogja utazni s figyelemmel fogja kisérni mindazon tényezők tevékenységét, melyeknek erélyes közreműködése nélkül az óhajtott általános siker el nem érhető. Ezen tényezők közül különös súly lesz fektetve a községi-, városi- és egyleti faiskolákra, az állami szakintézetek és a tanítóképezdék faiskoláira és kertjeire. Mindenekelőtt szükséges, hogy e téren az érdekeltség úgy a községi faiskolakezelők, mint a nagy közönség köreben felébresztessék s folytonosan a felszínen tartassák. E végből mindenekelőtt szükséges egy, az ország minden községébe eljutó organum, melynek közvetítésével az országos központi szakközeg a faiskolakezelő és kertészkedő nagy közönséggel állandó összeköttetésben áll, minden fontosabb mozzanatról értesül s szakértő útmutatásával s felvilágosításaival mielőbb s ott, a hol kell, a közönséget támogathatja. Szükséges egy oly organum, hol a szakközönség és a faiskolák megismerik különösen azon hazai forrásokat, honnét csiraképes magvaikat, csemetéiket, ojtványaikat, avagy ojtó vesszőiket szükségletükhöz képest beszerezhetik; esetleg feleslegeiket eladásra díjmentesen hirdethetik s értékesíthetik. Végül szükséges egy oly lap, mely az ország egyes vidékeinek gyümölcs- és egyébb kerti terményeinek évi termését nyilvántartja, a fogyasztó közönséget ez iránt úgy a bel-, mint a külföldön megfelelő módon és minden magánérdek kizárásával tájékoztatja.
Ezen nélkülözhetlen szakorganuma lesz a földmívelésügyi m. kir. ministeriumnak a »Gyümölcskertész«, mely a gyümölcsészeti ministeri biztos személyes felügyelete s szerkesztése mellett fog megjelenni s melynek programmja a következő leend:
a) Közli a gyümölcsészetre, faiskolákra vonatkozó kormányrendeleteket és körleveleket.
b) Gyakorlati utasításokat fog adni a faiskolák kezelőinek a gyümölcsfák és cserjék szaporítása, helyes nevelése és kezelésére nézve; főleg súlyt fektet a községi faiskolák rendezésére s azoknak lehetőleg minél több községben való felállítására nézve.
c) Elemi csapások, pl. fagy. jégeső s egyébb kártételek esetén azonnal gyakorlati útmutatást közöl a teendő munkákra nézve.
d) Az egyes vidékeken tett tapasztalatok s a régibb gyakorlati gyümölcstermelőktől nyert és nyerendő informatiók után tanácsokat fog adni egyes vidékeknek — az ott felkarolandó gyümölcsnemek és nagyban szaporítandó fajokra nézve, tekintetbevételével az illető vidék éghajlati es talajviszonyainak.
e) Nyilvántartja az egyes állami- és magángyümölcsösben levő s legkeresettebb fajú anyafákat, az állami intézetektől kiadható gyümölcscsemetéket, ojtóvesszőket s anyafákul szolgáló ojtványokat.
f) Tanácscsal szolgál, hogy a fillokszera által elpusztított szőlők helyén mily művelési ág honosíttassák meg? Természetesen ott, ahol lehet, a szőlők, főleg pedig a jobban fizetett s gyümölcsül szolgáló csemegeszőlő termelésére nézve is súlyt fog fektetni.
g) Figyelmet fordít a gyümölcs feldolgozására s értékesítésére, főleg pedig a szilva és alma aszalására, a jobb aszalók megismertetésére; továbbá a nálunk még ismeretlen, de a naponkint érezhetőbb borhiány miatt nagyon is fontos gyümölcsborkészítésre is.
h) Gondot fordít a friss és feldolgozott gyümölcs értékesítésére s e tekintetben a gyümölcsérés idején a főbb külföldi piaczokra is hiteles kimutatást és értesítést fog küldeni s azon lesz, hogy a külföldi czégek minden vidéken megbizható bizottsággal jöhessenek egyenes összeköttetésbe. Ezzel kapcsolatban a nálunk még nem eléggé ismert és gyakorolt helyes csomagolási eljárással is meg fogja ismertetni a közönséget; mert ismeretes, hogy e tekintetben főleg a külföldi fogyasztó közönség panaszai nagyon is alaposak.
i) A tulajdonképeni gyümölcstermelésen kivül tért nyernek ezen lapban mindazon haszonkertészeti ágak is, melyek egyes vidékeken a nép életképes és jövedelmező iparává válhatnak. Ilyenekül tekintetnek pl. a spárga-, dinnye-, szamócza-, hagyma- és gyöknövények, újabb ipari és fontosabb gyógynövények termelése.
Súlyt helyez az útak és terek befásítására, habár az nem gyömölcsfákkal történnék is; végül pedig a selyemtenyésztés alapját képező eperfatenyésztés ügyére is.
Ilyen fontos és gazdag programm mellett természetesen a lap nem fog sok tért fordítani az egyes complicáltabb culturák pl. az alakfák nevelése- és kezelésére vagy pl. egyes termények üzdei előállítására, avagy pomologiai terméketlen viták és terjedelmes leírásokra: egyszerű világosan érthető és gyakorlatilag mindenki által elsajátítható útmutatások képezik a közlöny fötartalmát: ily úton érhető el leghamarabb azon czél, melyet mi akarunk, t. i. a gyümölcsészetet és kertészetet általánosságban oda emelni, hogy az hazánk több vidékén a megélhetés és a jövedelmezőség biztos forrásául szolgálhasson!”
A lap utolsó száma 1912. december végén jelent meg, a következő évtől Kertészet címmel, a már korábban is érvényesülő, az eredeti cím által sugallottnál jóval szélesebb profillal folytatódott.
