A Korunk társadalomtudományi folyóirat 1926 óta jelenik meg Kolozsváron. Jelenleg harmadik folyamánál tart. A három folyam három korszakot különít el a lap történetében, s ezek Erdély kulturális régiójának politikai-történeti alakulásával állnak összefüggésben. A Kolozsvárt elindított folyóirat a 20. század válság-kérdéseire, az erdélyi magyar (és összmagyar) társadalom, Kelet-Közép-Európa modernizációs problémáira kívánt választ adni. A folyóirat legelső, 1926. februári számában megtalálható verdiktum: „fascizmus, bolsevizmus és másnemű diktatúrák” jelentik a legnagyobb veszélyt – máig irányt adó a Korunk szerkesztésében. Jelen kollekciónk a 2. és 3. periódus lapszámait tartalmazza, 1957-től 2014-ig.A 2. folyam (1957 februárjától – 1989 decemberéig) a Szocialista Művelődési és Nevelési Tanács Folyóirataként jelenik meg. E korszak lapszámaiban pontosan követhetők a cenzúra enyhülésének és szigorodásának periódusai. Az 1968-as évfolyam második felében folyamatosan kezdenek elmaradni a kizárólag pártideológia közvetítését szolgáló (gyakran román nyelvből fordított tanulmányok), s ezek csak a hetvenes évek közepén térnek vissza, s a nyolcvanas évek második felétől már nincsen az államfő fotója, róla készült portré nélkül megjelenő Korunk-szám.Ugyanakkor viszont a korszerűség igénye a világirodalom, kortárs európai filozófia, társadalomtudományos kutatás közvetítésében továbbra is érezhető. A hatvanas évek végén a Korunkban olyan szerzőket fordítanak, mint T. W. Adorno, Umberto Eco, Robert Escarpit, Michel Foucault, Lucien Goldmann, Jürgen Habermas, Martin Heidegger, Marshall McLuhan stb. A magyar szerzők közt található Kerényi Károly, Lászlóffy Aladár, Selye János, Szilágyi Domokos, Tamás Gáspár Miklós, Venczel József. E második korszakot az 1984/85-ös év szerkesztőgárda-cseréje szegmentálja: Gáll Ernő és Balogh Edgár Korunkja helyére Rácz Győző szigorúan központilag irányított Korunkja lép.A 3. folyam 1990-től mindmáig tart. Ezt a korszakot az arculat folyamatos újratervezése jellemzi: az 1990-ban még a korábbi fekete-narancssárga kivitelezésben megjelenő Korunk 1991-ben Baász Imre borítótervvel, majd 1992-től 2007-ig megmaradó új dizájnnal jelenik meg. 1992-től az új Korunk máig színváltó: minden számnak más az alapszíne, az arculat egységét a grafikai elemek állandósága biztosítja.Az első lapszám euforikus hangulatú cikkeiben Kántor Lajos, Balázs Sándor, Cs. Gyimesi Éva, Visky András fogalmazták meg az új lehetőségeket, a „hatvannégy éves históriához” való viszonyulást. Kántor Lajos Történelmi tévedések (Távlatok?) című szövegében a korai, Dienes- és Gaál-féle Korunkhoz való visszatérés programját fogalmazta meg, s az első Korunk-folyamban az „Európa-ház építésének korai előzményeit” azonosította. Valóban több szempontból is örököse a mai Korunk az egykorinak: a különbségek a koncepció történeti kontextusának változásában azonosíthatók. A megújulás lehetőségét a Korunk arculatának az az eleme biztosította, melyet az új folyam harmadik lapszáma valósított meg először: a tematikus lapszám lehetőségének felfedezését. Ezzel a nemzetközi társadalomtudományos periodikák azon stratégiájához csatlakozott, mellyel a pozitív értelemben vett „amatőr” közönségtől szakosodott közönségek irányába mozdulnak el megőrizve tudománynépszerűsítő tendenciájukat.A mai Korunk sajátos rovataival és tematikus tömbjeivel a korai Korunk általánosan művelő koncepcióját ötvözi a szaktudományos folyóirat-irodalom sajátosságaival. A kilencven óta megjelent évfolyamok számaiban a regionális, kisebbségi és európai identitástudatok definíciói mellett (főként a kezdeti időszakban) idegen kultúráknak, illetve a társadalomtudományok minden területe aktuális kérdéseinek szentelt figyelmet. Képanyaga és a tematikus tömböt szegmentáló szépirodalmi szövegek által az erdélyi, magyar és román, illetve világirodalom kánonát közvetítette, alakította. 1957-től számolva az ötvenedik évforduló miatt ismételt öndefiníciós megnyilvánulások lehetőségét nyitotta meg. Ebben a periódusban a lap szerzői között volt Antonin Artaud, Bacsó Béla, Balassa Péter, Balla Zsófia, Bárdi Nándor, Bécsy Tamás, Benda Kálmán, Bodor Ádám, Jacques Derrida, Egyed Péter, Egyed Emese, Feischmidt Margit, Hans-Georg Gadamer, Gábor Csilla, Gagyi József, Gyáni Gábor, Otto von Habsburg, Heller Ágnes, Jakó Zsigmond, Kányádi András, Kelemen Attila, Kerényi Károly, Keszeg Vilmos, Kovács András Ferenc, Orbán Gyöngyi, Marian Papahagi, Péntek János, Pethő Ágnes, Pozsony Ferenc, Tánczos Vilmos, Tompa Gábor, Vajda Mihály stb.