Magyarországon a 16. század óta megjelenő kalendáriumok a legszélesebb néprétegek közkedvelt, olykor egyedüli olvasmányai voltak. Eredetileg két részből álltak: a táblázatos naptárból és a különféle asztrológiai jóslatokból. Később ehhez társult egy történeti rész: a magyarok krónikája, majd egyéb - főként gyakorlati hasznú - szövegrészeket iktattak be a kiadók. A 17. századra a naptárkiadás fontos nyomdászati üzletággá vált, a következő száz esztendő pedig a kezdődő differenciálódás illetve a hivatalossá válás időszaka lett. A 19. század hozta meg a kalendárium-irodalom virágkorát: már az első évtizedben több, mint 150.000 példány kelt el hazánkban. A korabeli kalendáriumok többsége még mindig a régiek formáját és beosztását követte. A tartalomnak kb. felét-egyharmadát a naptári rész alkotta, amely - gyakran babonás - asztrológiai magyarázatokat, idő- és csillagjóslást, de értékes népi megfigyeléseket is tartalmazott. A naptári részt évente ismétlődő, közhasznú tudnivalókat (vásárok jegyzéke, postajáratok rendje, az ország történetének áttekintése stb.) tartalmazó állandó rovatok követték, majd ezek után következett az évenként változó, vegyes tartalmú toldalék: ismeretterjesztő és szórakoztató, szépirodalmi írásokkal, amelyek a naptárak nagy többségében bárgyú történeteket, igénytelen anekdotákat jelentettek. Ifj. Trattner János 1815-ben indított naptárának címébe 1820-tól iktatta be a ’közhasznú és mulattató’ jelzőket, megalkotva ezzel a felvilágosodásra visszautaló legsikeresebb reformkori jelszó egyik változatát, amelyet kalendáriumok sora hirdetett. A 30-as években sorra jelentek meg a nagyalakú és drágább naptárak is. Ezek sorába tartozott az 1832-ben indult Landerer és Heckenast kiadásában a „közhasznu Honi Vezér - gazdasági, házi és tiszti kalendáriom”. Ezek már a közönség igényesebb részének igényeit is igyekeztek kielégíteni: több lett bennük a modernebb, racionális ismeretterjesztés, s helyt kapott benne a magasabb irodalom alkotásai is. Kialakult a terjesztés új módja: a korábbi kiadói és vásári árusítás mellett megjelent az előfizetés.A reformkor legnépszerűbb paraszti kalendáriuma a kiadó legkelendőbb kiadványa a Közhasznú Honi Vezér című naptár volt, amely tudományos, irodalmi, gazdasági és statisztikai cikkek mellett országos cím- és lakás jegyzéket is tartalmazott.