Johann Hübner német geográfus „Mostani és régi nemzeteket, országokat, tartományokat, városokat, emlékezetre méltó mezővárosokat, helységeket, folyókat, tavakat, tengereket, öblöket, fokokat, szigeteket, hegyeket, erdőket, barlangokat, pénzeket, mértékeket, 's t. e. f. esmértető lexikon” c. 1736-ban készült munkáját, Sperl Xav. Ferenc folytatta és jelentette meg 1815-ben. Ezt a hazánkban hiánypótló helynévlexikont kívánta megjelentetni magyarítva Trattner Tamás János jeles könyvkiadó. A munka fordítására első körben „a’ T. Pesti kis Pap Urakat megkérte, hogy a’ munkát magok között fel osztván e’ dicső tárgyban tegyenek elő szolgálatot Hazájoknak, mellyre számot tartani. Ők e’ terhes munkát nyolczan két világi Baráttyokkal egygyütt, nemes lélekkel a’ köz haszonnak és tudományoknak előmozdítására el is készítték.” A fordítás azonban nem sikerült hibátlanra, ezért a kiadó felkérte a jeles tudós Fejér Györgyöt a javításra és a szerkesztésre. Ennek nyomán jelent meg azután 1816-ban „a’ magyar és erdély országi geographiával tökélletesített; a’ régi esmértetésével bővített; a’ tartományoknak bécsi gyülés, és párisi békülés szerént elhatároztatásával tellesített” helynévlexikon.
„A' Nemzeteknek, Országoknak lakhelyük, fekvésök, és jelességeik szerént esmértetésök a’ történetek’ értésére, ’s tudományok gyarapítására szükségesnek tartatott minden időben. … Minekutánna a’ Földleíráshoz járultak a’ tartományok termési, lakosiknak száma, mivekben és fabrikákban munkásságok, mesterség és tudomány-gyakorlássok; kereskedésük ’s gazdáskodássok; azoknak jövedelmeik, hadierejek, polgári kormányoztatássok: ez a’ tudomány közhasznú és felettébb szükséges lőn. Annak híjával a’ Tudós homályban bolyog, az Olvasó vakoskodik; az Igazgató botorkál; a’ Katona jó tehetetlen; Kereskedő nem tudja portékájinak honniét vételét, ’s hol keletét; a’ polgár bénem láttya mi híjával van a mesterségekben, kézi mívekben, fabrikákban, föld és szőlő mivelésben; az Ember nem érti, mi tellyék ki erejétől ’s mennyire hatott törekedése. Az, ki a’ Nemzetek és Országok’ esmérete nélkül szükölkedik, vagy felettébb fennyen ítél honnyáról, vagy alávalóképp, közönségesen helytelenül. E’ köz haszonra a’ Nemzeteknek és Országoknak közönséges esmértetési szolgálnak leginkább: ezeknél fogva helyheztethetni el minden történeteket, ítélhetni meg minden jeleneteket; elégíthetni ki minden szükségeket.”
