Budai Ferenc református lelkész háromkötetes „Polgári Lexiconának” 2. kiadásához 1866-ban Réső Ensel Sándor írt előszót:„Budai Ferencznek „Polgári Lexicon” czimü, még 1804-ben megjelent s a 16-dik század végéig élt nevezetesebb magyar férfiak és nők életrajzait tartalmazó nagybecsű munkáját, melynek példányai azóta annyira elfogytak, hogy csak antiquariusok utján, ügygyel-bajjal, drága pénzen lehetett annak egyes darabjaihoz hozzá jutni, némi szükséges változtatásokkal adjuk át a t. cz. közönségnek.A szoros értelemben vett helyesírásra vonatkozólag, mely a mai álláspontnak többé meg nem felel, teljes átidomitás volt elkerülhetlenül szükséges.Az egyes igealakzatok és mondat-fűzéseknél azonban, ha az ódik és ődik, atódik és etődik-féle nyelvrontó igevégzeteket, mint hátrahagyódik, megevődik, használtatódik, eltemetődik stb., s a számnevek után használni szokott germanizáló többes számot, mint harmincz lovakat, negyven emberekkel stb. kivesszük, alig történt egyéb valamire való változtatás.A hely, úgyszintén a személyneveknél is, az újabb, általánosabb, tekintélyeink által használt formák és kifejezések nyertek alkalmazást, mint Titul = Titel, Fagaras = Fogaras, Pruck = Bruck stb.; Tosu = Tas, Katz = Katzianer, Eusee = Őse stb., melyek közöl amazoknál, egykettőt kivéve, hogy a régi alak is megmaradjon az aziránt pietással viseltetők számára, az újabb kifejezések zárjelek közé jöttek.Hogy pedig eme gyökeresebb javításoknál, melyek elkerülhetlenül szükségesek voltak arra, hogy a nagybecsű történelmi anyag újból meleg fogadtatás és közpártolásban részesüljön, a legnagyobb figyelem és óvatossággal jártunk el, talán mondani is fölösleges.Vedd ime hát kegyes olvasó e jeles munkát, s az abban hiteles kútfők nyomán, annyi tapintat, annyi nemzeties zamattal leirt nagy idők, nagy emberek, régi erkölcsök, bajnoki tettek, ébresszenek téged is hasonlókra.”
