A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvművelő Bizottsága 1931 júniusában kezdte meg működését, lapja, a Magyarosan, 1932 januárjában indult meg. Az első számban a szerkesztő, Nagy J. Béla kiáltványszerűen szólott a folyóirat leendő olvasóihoz:„Veszélyben a magyar nyelv! Veszélyben van épsége, szépsége, eredeti zamatja! Idegen szók árja tódul bele napról-napra. Idegen szók tarkítják a köznapi nyelvet, a társaság, az országgyűlés, a sajtó, a tudomány, a kereskedelem, az ipar, a művészet, a sport nyelvét. Miattuk pang a nyelv természetes tenyészete, pusztul eredeti szókincse. … De van még magyar lélek, magyar gondolatjárás és ízlés. Van még sokakban magyar nyelvérzék. Szembe lehet még fordulni a nyelvromlással és meg lehet menteni nyelvünk magyarosságát. Csak legyem zászló, amelyet a jó magyarság hívei követhessenek. A Magyar Tudományos Akadémia, mint a nyelv művelésére is alapított intézmény, hivatásához képest kitűzte ezt a zászlót és új nyelvmentő, nyelvművelő mozgalmat indít meg. … Akarjuk nyelvünk védelmét, az idegenszerűségek visszaszorítását, a fattyúhajtások irtását, a nyelvnek sajátos jelleme szerinti fejlesztését, a szó- és szóláskines gyarapodásának magyarosságát, a szép magyar szó tiszteletének terjesztését, a beszéd- és írásmód ízléses tisztaságát.”
