Magyarország 20. századi történelmét alapvetően meghatározó eseménysor, amelyet a kortársak „Nagy Háborúként” ma pedig I. világháború néven említünk, meglepő módon az egyik legkevésbé feldolgozott időszaka modern kori történelmünknek. A kommunista időszakban alig-alig születtek tudományos igényű feldolgozó munkák és a rendszerváltás után sem vált kiemelt témává a kutatók körében. Nem úgy a háborút követő időszakot, amikor is a társadalomban még égető, közvetlen sebként élt a háború tragikus emléke és annak ápolása áthatotta mind a tudományos, mind pedig a hétköznapi életet. A világégés kirobbanásának 100. évfordulójához közeledve kiadványunkkal azt a célt tűztük ki, hogy ezen „termékeny” időszak szaktudományos eredményeit tegyük közzé, mintegy kiindulási alapként a jövő kutatói számára. A Nagy Háború írásban és képben c., Lándor Tivadar szerkesztette 7 kötetes monográfia 1915 és 1926 között, az Atheneum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság kiadásában jelent meg. Szerzői között olyan katonatisztek, hadtörténészek szerepelnek, mint Pilch Jenő, Udvary Jenő, Dr. Cholnoky Jenő, Dr. Pécsi Albert, Dr. Bertalan István, báró Ardenne Armand, Dr. Gáspár Artur, Massow Vilmos, Olysói Gabányi János, Seeliger Emil, Dittrich Ede, Kún Vilmos, Báró Hazai Samu, Báró Szurmay Sándor. A kötetek különös értékét az egyedülállóan gazdag illusztrációk adják: színnyomatú, mélynyomású és egyszínű műmellékletek, szövegképek és a számos térképvázlat.
