Ál-shakespearei drámáknak azokat a darabokat nevezi az irodalomtudomány, melyek a nagy költő munkáinak első folio-kiadásából hiányzanak és melyeket a kritikusok nagyobb része ezért nem ismert el Shakespeare műveinek. Egy-két kétes darab az általánosan elismert harminchét Shakespeare-darab között is van, melyek pl. a Kisfaludy-Társaság Shakespeare-kiadásában megjelentek s ezek egyike, Perikles, a kritika mai álláspontja szerint nyugodtan az ál-shakespearei drámák közé volna utasítható. Ezek a kétes drámák (a Perikles-en kívül) szám szerint vagy tizenöten vannak, s a tudomány mai álláspontja e kérdésben még nagyon ingadozó. A vele foglalkozó tudósok közül csak kevesen vannak, kik valamennyit elvetik s még kevesebben, kik valamennyit Shakespeare müvének tulajdonítják; legtöbben a középutat követik, amennyiben e színművek némelyikét egészben vagy részben Shakespeare tulajdonául ismerik el. Sőt még ezeken kívül is van öt dráma, amelyet megpróbáltak Shakespeare művei közé sorolni, de ezek részben az ő darabjainak elrontott utánzatai, részben, igazán semmi közük sincs a drámaírók fejedelméhez. A történelmi bizonyítékok egyetlen darabnál se annyira erősek, hogy kételkedés nélkül lehetne ezt vagy amazt Shakespeare munkát közé fölvenni. Kétségtelen, hogy a kiadóknak érdekükben állt Shakespeare nevével csapni reklámot. Az esztétikai bizonyítékok pedig sohasem döntők. Ugyanazon író nagyon különböző értékű és különböző stílusú munkákat képes írni fejlődése, életviszonyai, sőt hangulatai különböző korszakában. Viszont egyik író utánozza és sikerültén ellesi a másik irányát és Shakespeare nem magányos író, hanem egy virágzó drámairodalomnak legnagyobb képviselője, mely drámairodaimat egyazon kor stílusa jellemzi.Gyűjteményünk az 1914-1919 között, Heinrich Gusztáv szerkesztésében megjelent sorozat 8 kötetét tartalmazza. A Benedek Marcell, Mayné Marczali Erzsébet, Rózsa Dezső és Vértesy Jenő fordította nyolc dráma ha nem is része a hivatalos Shakespeare-kánonnak, azért komoly irodalmi értékkel bír.