“A ’munkáló társak’ nagyobb része magát megnevezni nem fogja. Olly mód, melly az angol időszaki írásokba’ nagy divatban van, ’s mellynek sokkal több jó, mint rosz oldalai vannak. A ’névtelenség’ leple alatt mindenki szabadabb s nyíltabb; a ’barátság’ ’s hála érzéseit is könnyebb hallgatásra bírni; a tartalékra vonakodásra nincs ok. Így a félénk is megbátorodik ’s őszintén mondja-el a mit elmondani rettegett volna.”
(Vezérszó, 1831/1. szám)