Az Ortutay Gyula, majd Eckhardt Sándor és Ortutay Gyula szerkesztésében negyedévente megjelent folyóirat ars poeticáját Ortutay Gyula fogalmazta meg az első szám bevezetőjében:
"Mintha ma a sors, a külső és belső nyomás ismét kényszerítene bennünket, hogy a magyarságról s a magyarságért írjunk. Ez a kényszerítő idő tán mégis fölserkent valamennyiünket, az alkotót éppúgy, mint az „olvasót“. Kétségeink megvallásával kezdjük, hogy majd bizonyosságokhoz érjünk el. Föladatunkat vállaljuk: hogy megérett-e a magyarság önmaga lényegének megismerésére, el kell dőlnie."
A periodika címéből adódóan magyarságtudománnyal (hungarológiával) foglalkozott, a szó legnemesebb értelmében a magyar kulturális hagyományokat és a Magyarországgal kapcsolatos tudományterületeket vizsgálta. A folyóirat körül jeles munkatársak működtek, köztük Baróti Dezső, Bibó István, Bóka László, Borbiró Virgil, Erdei Ferenc, Fitz József, Halász Gábor, Honti János, Joó Tibor, Kardos Tibor, Kerecsényi Dezső, Kodály Zoltán, Kosáry Domokos, Németh László, Solymossy Sándor, Szabolcsi Bence, Szekfű Gyula, Tolnai Gábor, Tomori Viola, Trencsényi-Waldapfel Imre, Turóczi-Trostler József és Varjas Béla.
