"Új, magyar folyóiratot adunk a művészek, a közönség kezébe: a SZÉPMÜVÉSZET-et. Megkérdezhetné valaki, hogy a mai, gondterhes idő, amikor mindenki elsősorban a mindennapi kenyérre gondol és aggódva néz minden holnap elé, alkalmas-e egy ilyen, új lap megindítására, hogy égető szükség van-e rá, hogy a SZÉPMŰVÉSZET remélheti-e vajjon, hogy a magyar közönség szívesen fogadja, hogy komolyan érzett szükségletet elégítünk-e ki, amikor folyóiratunk homlokán egyetlen szóval sokak részéről támogatást, meleg megértést kérünk?

Mi, akik ezt a folyóiratot útjára indítjuk, bizalommal, határozott igennel merünk ezekre a kérdésekre felelni. Igenis, erre az új folyóiratra múlhatatlanul szükség van! Először azért, mert manapság nincs egyetlen olyan művészeti lapunk sem, amely a szépművészetekkel megfelelő, magas színvonalon foglalkoznék, amely egyaránt alkalmas arra, hogy az alkotó művészeket állandó kapcsolatban tartsa a korszerű esztétikai kérdésekkel, amely őket tudásban gyarapítsa, mindenben tájékoztassa. Szükség van reá továbbá azért is, hogy szülessen egy olyan orgánum, amelynek egyik legfőbb célja mindig az lesz, hogy fejlessze, csiszolja a magyar közönség ízlését és magasra élessze a magyar lélek legmélyén mindenkor meglévő vágyat a művészi szép iránt."

(Mariay Ödön: Beköszöntő, 1940. 1. szám)