Az Országos Magyar Iparművészeti Társulat 1885-ös megalapításakor azt a célt tűzte maga elé, hogy modern magyar iparművészet fellendítésén munkálkodjon: mind az önálló nemzeti karakter kialakításán, mind pedig a technikai színvonal emelésén. Céljai között szerepelt az iparművészek hátterének biztosítása: a közönség ízlésének csiszolása, valamint az ipar és gazdaság fejlesztéséhez való hozzájárulás is. Életre hívásában nagy része volt Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszternek, aki a társulat első elnöke lett. Az első világháború előtti korszakban munkájában kiemelkedő szerepet vállalt Ráth György, Radisics Jenő, Fitter Kamill, Zsolnay Vilmos. A Társulat széles körű szervező tevékenységet fejtett ki: kül- és belföldi kiállításokat, pályázatokat, vitákat rendezett. Publikációival a szakelmélet megalapozását szolgálta. Közlönye 1885-1894 között Művészi Ipar, majd 1897-től Magyar Iparművészet címmel jelent meg.

A Magyar Iparművészet című folyóiratot 1897-ben alapította a Magyar Iparművészeti Társulat. A folyóirat 1944-ig a Társulat fentebb idézett célkitűzéseivel összhangban kísérte figyelemmel a különböző iparművészeti műfajok életét: agyagművesség, bőrdíszművesség, bútorművesség, fa- és csontfaragás, fémművesség vagy ötvösművészet, pénztervezés, alkalmazott grafika, tipográfia, könyvművészet, textilművészet, intarzia, építészet (belsőépítészet, lakberendezés), ipari formatervezés (bútortervezés, ipari terméktervezés - tárgytervezés, divattervezés, üvegművészet, porcelán- és kerámiaedények tervezése).

Az első szerkesztő, Fittler Kamill, az első számban megadja a Magyar Iparművészet programját:
„… a magyar közönség körében a jó ízlést érvényre juttatni s ott megszilárdítani, az érzéket a szép formák iránt fölébreszteni és tovább művelni, a művészi alkotások iránt az érdeklődést minél általánosabbá tenni, előmozdítani mindent, a mi föltétele, hogy hazai iparunk művészileg fejlődjék és a jó ízléssel, a szép formákkal együtt, sőt azok által a nemzet gazdagságának egyik forrása és a magyar faj lételének egyik biztosítéka legyen.” – idézi a társulat-alapító Trefort Ágoston szavait. Nagy hangsúlyt fektettek a gyakorlati útmutatásra, a hazai hagyományok ápolására, a külföldi tapasztalatok megismertetésére, a Társulat, a Múzeum és az Iskola eseményeiről való tájékoztatásra, és nem utolsó sorban a képzőművészetekkel való kapcsolat ápolására.