1946-ban bontott zászlót a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség vezetése alatt működő Magyar Úttörők Szövetsége, amely szervezet az 1989-es rendszerváltásig volt - lényegében kötelezően - az általános iskolák 2–8. osztályos tanulóinak ideológiai és szabadidős nevelésének, tevékenységének szervezete.
Az úttörőmozgalom fő feladata az volt, hogy az általános iskolás gyerekeket a korábbi cserkészmozgalomhoz hasonlóan, játékos formában, táborozós-csónakázós-énekelgetős csapatépítő tréningeken nevelje a párt iránti szeretetre és hűségre, a proletár nemzetköziségre.
Úttörők az általános iskola 5.-8. osztályos tanulói lehettek az úttörőséget „kiérdemlő” kisdobosokból, akiknek az 1848-as forradalmat idéző 12 követelés mintájára 12 pont szerint volt illendő élniük:
1. Az úttörő hű gyermeke hazánknak, a Magyar Népköztársaságnak, felelősséggel dolgozik érte.
2. Az úttörő erősíti a népek barátságát, védi a vörös nyakkendő becsületét.
3. Az úttörő szorgalmasan tanul, a világ és önmaga megismerésére törekszik.
4. Az úttörő gyarapítja és védi a szocialista társadalom értékeit.
5. Az úttörő ahol tud, segít és önként szolgálja a közösséget.
6. Az úttörő igazat mond és igazságosan cselekszik.
7. Az úttörő szereti, tiszteli szüleit, nevelőit és az idősebbeket.
8. Az úttörő igaz, hű barát.
9. Az úttörő bátor és fegyelmezett.
10. Az úttörő szereti és védi a természetet.
11. Az úttörő edzi testét és óvja egészségét.
12. Az úttörő úgy él, hogy méltó legyen a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség tagságára.
A mozgalom alapegysége az őrs volt, azaz 6-12 gyerek csoportja. Legtöbbször egy osztály tanulói, 2-4 őrs alkotott egy rajt, egy úttörőcsapatba pedig az iskola összes raja beletartozott.
A mozgalom lapja, a Pajtás képes gyermekújság első száma 1946. december 20-án jelent meg nyolc oldalon, tízezer példányban. 1947-ben a második szám már a második évfolyamnak számított. Először a Dolgozó Ifjúság Szövetsége, Úttörő Mozgalom (1946-1952), majd a Dolgozó Ifjúság Szövetsége, Központi Vezetőség (1952-1956) végül a Magyar Úttörők Szövetsége (1957-1989) adta ki. Kezdetben kéthetenként (1946-1950) majd hetenként (1950-1989) jelent meg.
A nemzetközi úttörőmozgalmat hazánkban ez a lap képviselte. A kommunizmusban a gyermek- és ifjúsági lapokat a gyermek- és ifjúsági mozgalom különböző formáihoz alakítva, igazítva hozták létre, a sajtó alkalmazkodott a mozgalmi-szervezeti tagoltsághoz, s így bizonyos külső igényeknek megfelelően szolgálta részben az oktatás, részben a mozgalom céljait. Ebben az időszakban a jellemformálás főszerepét a család helyére lépett korosztálycsoportok vették át. A korcsoportstruktúra formálisan igazodott az iskolarendszer, valamint a mozgalom különböző formációihoz.
A fiatalabbakhoz szóló lapokhoz hasonlóan a Pajtásban is nagy szerepet kapott a nemzeti érzés ápolása, de azokkal ellentétben nem szimbólumokhoz kötve, hanem cselekvő részvételt jelentő szervezeti formákkal: természetjárással, honismerettel, hagyományőrzéssel egybekötve, és természetesen jelentős szerepet játszott a gyermekek ideológiai nevelésében is.
A Pajtás az úttörőmozgalom tudósítója, krónikása, tettekre serkentő, nevelő eszköze volt. Lapszámaiból megismerhető a mozgalom teljes története, minden jelentős eseménye. Figyelemmel kísérte a bel- és külpolitika eseményeit, és olvasóit életkori sajátosságainak megfelelően tájékoztatta. Célja volt, hogy a gyerekek megkedveljék az olvasást, és szabadidejük eltöltéséhez az újságtól megfelelő segítséget kapjanak. A lap pályázatokat, versenyeket, országos játékokat kezdeményezett és ezzel olvasóit cselekvésre ösztönözte. A szerkesztőségi posta sok ezer gyermekkel tartott kapcsolatot. Lehetővé tette, hogy gyermekek is írjanak a lapba: gyermektudósítókat bízott meg, gyermektudósításokat szervezett, és ezzel hozzájárult az újságíró-utánpótlás neveléséhez is.
A magazin a gyerekeknek készült és a nemzetközi úttörőmozgalom szellemiségét képviselte. A Pajtást a legtöbb gyerek rendszeresen járatta, az iskolában lehetett rá előfizetni. Sok vidéki riportot tartalmazott, a címlapján többnyire iskolások voltak. A képregények egyre sikeresebbé tették, a rajzokat először Krikovszky Gizi és Gábor Éva készítették, később olyan jelentős alkotók, mint Zórád Ernő, Endrődi István, Dargay Attila is alkottak a lap számára klasszikussá vált, igényes képregényeket. Egyes időszakokban egyáltalán nem publikált képtörténeteket a lap, például 1950 és 1954 között. A gyerekek olvashattak klasszikusokat, indiánokról vagy Robin Hoodról, és Jelky András kalandjait is nyomon követhették. Aztán jöttek úttörő mozgalomhoz köthető sztorik: a Puskák és galambok, a Fergeteg őrs, a Nyomoz az őrs, na meg Az úttörő becsületért. Modern sztori volt a Foxi Maxi vagy a Maci Laci. A lap 1989. december 7-én megszűnt.