100 %, 1928-1929 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1928-10-01 / 1. szám
A MÁSODIK ÉV KÜSZÖBÉN Harcos életének második esztendejébe lép a 100%. Megalkuvás nélkül kereste és jelölte ki a kultúra minden területén a munkásság osztályharcának útjait. Harcolt eddig is minden olyan felfogás és irányzat ellen, mely a munkáskultúra területén ideológiai zavart kelthet. Harcolt a polgári művészet, polgári gondolkodásnak a munkásság ideológiai fejlődését gátló hatásai ellen. Harcolt azok ellen a szocialista oldalról vagy magukat szocialistáknak nevezők oldaláról jövő felfogások ellen, amelyek megakadályozzák a munkásság egységes és osztályharcos felvonulását a kultúra területén, akik megalkuvások és tétlen tespedés felé viszik vagy üres utópiák lidércfénye után csalogatják a kultúrára, kulturális tevékenységre vágyódó munkásokat. Ezt a harcot folytatni fogjuk, ez az egész programmunk. Nincsenek illúzióink erőink nagysága felől. A polgári sajtótermékek nagy tömegében kis pont a mi lapunk. Olvasóink minden rendszeres és áldozatkész támogatása ellenére sem vehetjük fel a versenyt a hatalmas tőkékkel, hatalmas terjesztési apparátussal rendelkező lapokkal és folyóiratokkal, melyek napról-napra, óráról-órára viszik be a munkások közé azt a szellemi táplálékot, melyet az Uralkodó osztályok nekik szánnak. Csupasz kézzel állunk harcban az állig felfegyverzett polgári irodalommal. Ebben a harcban egy igaz fegyverünk van: a dialektikus materializmus, az osztályharcos munkásság harcos világnézete. A dialektikus materializmus, amely megtanít bennünket a polgári kultúra egész épületét belülről meglátni, szerkezetét felfedni és a munkások elé tárni. A dialektikus materializmus, amely megtanít bennünket éles szemmel nézni a munkásosztály minden kulturális megnyilvánulását és elvtársi, baráti bírálattal elősegíteni annak növekedését. A dialektikus materializmus, mely megtanít bennünket arra, hogy a kultúra az osztályharc egy része, hogy osztályharctól független kultúra nincsen, hogy az a munkáskultúrtörekvés, mely leszakad a munkásság osztályharcáról, múlhatatlanul és végzetes szükségszerűséggel a polgárság partjain köt ki. Ennek a világnézetnek tisztaságáért harcolunk. Mert tudjuk: minden elméleti hibának súlyos gyakorlati következményei vannak mindig. Ebben a harcban nem ismerhetünk megalkuvást. Amilyen dőre dolog azt képzelni, hogy a gyakorlati küzdelemben lehetséges még a leghelyesebb követelést is 100%-ra megvalósítani, olyan alapjában hibás felfogás az, mely azt hirdeti, hogy elvi kérdésekben, a marxizmus, a dialektikus materializmus világnézeti kérdéseiben lehetséges a megalkuvás, az engedmény. Ám próbálják meg jólelkű, szentimentális emberek elvtelen egységgé összekavarni az egymással szöges ellentétben álló világnézeteket! Még talán sikereik is lesznek azok között, akik visszariadnak attól, hogy saját gondolataikat végiggondolják és társadalmi létük konzekvenciáit levonják. De csak múló sikereik lesznek. Az elvtelen egység szektákká bomlik csakhamar. És az elvtelen szövetségre lépett szekták — nem szün