100 %, 1928-1929 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1928-10-01 / 1. szám

A MÁSODIK ÉV KÜSZÖBÉN Harcos életének második esztendejébe lép a 100%. Megalkuvás nélkül kereste és jelölte ki a kultúra minden területén a munkásság osztályhar­cának útjait. Harcolt eddig is minden olyan felfogás és irányzat ellen, mely a munkáskultúra területén ideológiai zavart kelthet. Harcolt a polgári művé­szet, polgári gondolkodásnak a munkásság ideológiai fejlődését gátló hatá­sai ellen. Harcolt azok ellen a szocialista oldalról vagy magukat szocialis­táknak nevezők oldaláról jövő felfogások ellen, amelyek megakadályozzák a munkásság egységes és osztályharcos felvonulását a kultúra területén, akik megalkuvások és tétlen tespedés felé viszik vagy üres utópiák lidérc­­fénye után csalogatják a kultúrára, kulturális tevékenységre vágyódó mun­kásokat. Ezt a harcot folytatni fogjuk, ez az egész programmunk. Nincsenek illúzióink erőink nagysága felől. A polgári sajtótermékek nagy tömegében kis pont a mi lapunk. Olvasóink minden rendszeres és áldozat­kész támogatása ellenére sem vehetjük fel a versenyt a hatalmas tőkékkel, hatalmas terjesztési apparátussal rendelkező lapokkal és folyóiratokkal, melyek napról-napra, óráról-órára viszik be a munkások közé azt a szel­lemi táplálékot, melyet az Uralkodó osztályok nekik szánnak. Csupasz kézzel állunk harcban az állig felfegyverzett polgári irodalommal. Ebben a harcban egy igaz fegyverünk van: a dialektikus materia­lizmus, az osztályharcos munkásság harcos világnézete. A dialektikus materializmus, amely megtanít bennünket a polgári kultúra egész épületét belülről meglátni, szerkezetét felfedni és a munkások elé tárni. A dialek­tikus materializmus, amely megtanít bennünket éles szemmel nézni a mun­kásosztály minden kulturális megnyilvánulását és elvtársi, baráti bírálattal elősegíteni annak növekedését. A dialektikus materializmus, mely megtanít bennünket arra, hogy a kultúra az osztályharc egy része, hogy osztályharctól független kultúra nincsen, hogy az a munkáskultúrtörekvés, mely leszakad a munkásság osztályharcáról, múlhatatlanul és végzetes szükségszerűséggel a polgárság partjain köt ki. Ennek a világnézetnek tisztaságáért harcolunk. Mert tudjuk: minden elméleti hibának súlyos gyakorlati következményei van­nak mindig. Ebben a harcban nem ismerhetünk megalkuvást. Amilyen dőre dolog azt képzelni, hogy a gyakorlati küzdelemben lehetséges még a leghelyesebb követelést is 100%-ra megvalósítani, olyan alapjában hibás felfogás az, mely azt hirdeti, hogy elvi kérdésekben, a marxizmus, a dialektikus materializmus világnézeti kérdéseiben lehetséges a megalkuvás, az engedmény. Ám próbálják meg jólelkű, szentimentális emberek elvtelen egységgé összekavarni az egymással szöges ellentétben álló világnézeteket! Még talán sikereik is lesznek azok között, akik visszariadnak attól, hogy saját gondolataikat végiggondolják és társadalmi létük konzekvenciáit le­vonják. De csak múló sikereik lesznek. Az elvtelen egység szektákká bomlik csakhamar. És az elvtelen szövetségre lépett szekták — nem szün­

Next