10-es Honvéd, 1927 (7. évfolyam, 1. szám)

1927-10-08 / 1. szám

2­10-ES HONVÉD SZOBORAVATÁSRA Ha vérből­, könyből, bánatból lehetne a vitézségnek szobrot önteni, ma Miskolc földje piramist emelne ... Mert annyi drága vért kiömleni, ami kifolyt 10-es honvéd szivekből, a történelem nem látott soha . . . Egy krónikás sem jegyzett még ilyet föl S nem őrzött meg a háborúk kora. Amikor lánggal égett Európa — gyújtogatott a gyűlölet tüze — s vérrózsa nyílt a fűbe és a hóba és elhervadt a kis faluk szüze . . . Nem volt harctér, hol 10-es vér nem ömlött . . . Szent küzdelmünket látta a világ . . . S a tömegsírból, mit testünk kitöltött, vérrózsa hajtott ki és hitvirág. Hét ország frontján mi voltunk legelsők . . . Mi kaptuk a legtöbb golyót, sebet ... Minket sirattak szürke bánatfelhők . . . 5 a legtöbb gyász, mind ránk emlékezett. Az anyák szíve is miértünk sajgott. . . Értünk virrasztást gond és szeretet . . . Értünk húzták legtöbbször a harangot . . . S a legtöbb sóhaj minket keresett. . * ... És mégis élünk . . . Mégis visszajöttünk . . Megfogyva... Sebbel. .. Csonkán... Betegen__ Az őszi nap még kisütött fölöttünk simogatóan . . . anyásmelegen . . . Hajunkban már az őszi dér ezüstje, de a szivünkben még a régi tűz, mely most is kész, hogy újból megfeküdje Kárpát havát, ha sorsunk frontra üz.­­Szemünkben még a régi láng­ kigyullad . . . Úgy tekintünk át, érchonvéd, felé. t. . Felejteni má: gentftuéjok alm­ultak. fn­ J . . A szív fink csaknem! m­egg zalait d bele. A­ trianoni's&B'/in Spiil széged^be , Tűz Azóta lett fanyar kedvünk, búrunk^'. . . ' , 'De Hadúr-Isten él ifiég az egekbe! Lesz még nekünk is győzelmi torunk! Az érchonvédek! Jövő katonái!­­ _ < . Rátok tekint a varos és falu ...­­ . Az uj hajnalt ti meg fogjátok látni. . . Az lesz a nap, ha ezer érckaru és ércből öntött bronzhonvéd megindul... A lábuk alatt dübörög a hant . . . S Kárpát felé az ég alja kitisztul, amerre ez a sereg elrohant. Érchonvéd álljon minden faluvégen — virrasztani a'magyar éjszakát — * S hogyha a magyar' nap tükrözik az égen, meghalljuk mind az érckürtök szavát. ... És megindulunk majd tömött sorokban ,, ezren . . . százezren . . . mint az áradat ... 47. • .JA • . *­­ . • Ahol megyünk, anyaföld szíve dobban , a magyar határ szabad lesz . . . szabad . y . Érc 10-es honvéd! Boldogan köszöntünk és egytöl-egyig. esküszünk neked, nem hiába hullott a vérünk, K­ikönnyünk ... ^ ez az ország — hidd ,pl — el nem veszett. > Csak egy szó kell, de az zúgjon, sikoltson, mint Hortobágyon téli fergeteg ... L Csak egy szó kell, hogy a határra rontson • — úgy mint régen — az ember rengeteg ! . .’. SASSY CSABA

Next