10-es Honvéd, 1936 (15. évfolyam, 1. szám)

1936-05-03 / 1. szám

2­10-ES HONVÉD 1936 május 3. livnói vitéz HADFY IMRE 1853-1936. Livnói vitéz Hadfy Imre v. b. t. t. ny. gyalogsági tábornok 1936 március hó 29-én este 11 órakor, életének 83. évében Kiszomborban meghalt. Március 31-én délután temették el ugyanott nagy részvéttel, óriási tömegek részvétele mellett. A temetésen Szegedről Nagy­­szombati Miksa altábornagy, ve­­gyes dandárparancsnok és Pintér Ferenc tábornok vezetésével 25 tagú tiszti küldöttség jelent meg, nagyobb küldöttség jelent meg Makóról, valamint a környékbeli községekből is. A vármegyei Vitézi Szék kül­döttségét Repszegi Szőke Gyula őrnagy, székkapitány vezette és ő tette le a Vitézi Szék koszorúját a koporsóra. A gyászszertartást Kleitsch Má­tyás esperes-plébános végezte, a sírnál Asbóth tábori esperes bú­csúztatta a nagy halottat. * A világháborúban a m. kir. kas­sai „Előre” honvéd hadosztály ki­váló, vitéz volt parancsnoka tehát visszaadta hősi lelkét Teremtőjé­nek, elment „Előre”, hogy jelent­kezzék a mennyei Hadúrnál: Uram! ,a rámbízott harcokat meg­karcoltam, nehéz, hosszú pályámat befutottam, hiteme­t megtartot­tam, végy be engem a Te mennyei seregedbe!* Most már ott van, fent a men­­­nyei seregekben, onnan néz és vi­gyáz az ö dicső „Előre” honvéd hadosztálya csapataira, — reánk miskolci 10-es honvédekre is és a­zt üzeni nekünk: ha eljön az ide­je, úgy dolgozzatok, úgy harcolja­tok együtt — egyért, Nagyma­­gyarországért, mint a világhábo­rúban, akkor bizonyára nagy lesz, boldog lesz, szép lesz, gyönyörű lesz Magyarország! Mi, miskolci 10-es öreg honvé­dek ígérjük és fogadjuk, hogy ezt a parancsot is úgy teljesítjük, min­nt ma 21 éve Rózembarknál: győzelemmel, dicsőséggel, becsü­lettel az utolsó csepp v­árjcr­ a ha­lálig.* Középiskolai tanulmányai után a bécsi katonai iskolát végezte, majd 1874-ben az 5. közös gyalog­ezredben kezdte meg katonai pá­lyafutását. Századosi rangban he­lyezték át a honvédséghez és a lu­­gosi 8. honvéd gyalogezredhez he­lyezték át. 1891—1897-ig a Ludo­­vika Akadémia tanára volt, 1897 1905-ig Aradon zászlóal­j parancs­nok, majd Brassóban a 24. honvéd gyalogezred parancsnoka. 1910- ben tábornoki rangban a budapes­ti 79. honvéd gyalogdandár pa­rancsnokságát vette át, 1914-ben altábornagy és a kassai III. honvéd kerület parancsnoka lett. Itt érte a mozgósítás és a 39. hon­véd gyalog hadosztályt vezette a galíciai harctérre, hol 1915 .ok­tóberig számos csatában és ütkö­zetben vezette a hadosztályt min­dig „Előre” győzelemre. Hadosz­tálya döntő eredménnyel vett részt Limanowánál, majd a gör­béci harcokban több alkalommal, különösen Kalnikovnál. 1915 októ­berben a XXVI. hadtest parancs­nokává nevezték ki, 1917-ben gya­logsági tábornok lett. 1918 janu­árban a­ Piavenál a XXIII., majd a XXIV. hadtest parancsnoksá­giát vette át. 1918 novemberben a VI. hadsereg ideiglenes parancs­noka is volt. A múlt évi ezred-emléknap al­kalmával s a gorlicei csaták 20-ik évfordulója alkalmából Hadfy ke­gyelmes Úrhoz küldött távirati üdvözlésünkre annak idején a kö­vetkező levelet kaptam, melyet a 10-es bajtársakkal ezúton közlök: „Kedves Barátom! Sietek hálatelt szivemből fakadó köszönetemet hozzád juttatni azért a tegnapi távirati üdvöz­lésért, melyet a régi miskolci 10- es honvédek nevében tolmácsoltál nekem, azoknak 14-ik emléknapi ezredgyülésükről. Agg koromban, lelkileg össze­törten is, mindig büszke öntudat­tal s lelkes bajtársi szeretettel 1919 jan. 1-én nyugállományba helyezték. 1920-ban vitézzé avattatott. A boszniai okkupációban a ka­tonai érdemkeresztet kapta. Világháborús kitüntetései: Valóságos belső titkos anácsos. I. oszt. Lipót-rend és I. oszt. Vasko­rona-rend a csilla­gokkal. II. oszt. Lipót- és Vasko­rona­­rendek. II. oszt. katonai érdemkereszt. Tiszti arany vitézségi érem, a Mária Terézia káptalan határoza­ta alapján. I., II. oszt. Német vaskereszt. * A békebeli „katona” megteste­sülése volt egész lényében: külső, daliás megjelenésében, gondolko­zásában, cselekedeteiben. Szigorú, igazságos, lovagias, következetes, vas fegyelmet követelő, de fegyel­mezett maga is; parancsteljesítést követelő a halálig, de a jót elisme­rő és méltányoló. Mi­nt ilyen katonának és volt parancsnokunknak a sírjához­ fá­­jó érzésekkel zarándokolunk s ke­­gyeletes megemlékezéssel helyez­zük a volt miskolci 10-es honvédek babérkoszorúját a vitéz katona, a hős parancsnok, a nemeslelkü baj­­társ porai fölé. Áldás emlékére! vitéz Sárfány Géza ny. altábornagy, gondolok azokra, kik segítőtár­saim voltak az 1915-ki daliás idők fényes győzelmeinek kivívásában Légy szíves — kérlek — mind­ezt és meleg üdvözletemet a derék lelkes 10-es honvéd-bajtársaknak halmilag szíves tudomására hoz­ni. Soha nem múló szeretettel és nagyrabecsüléssel köszöntelek kedves Sáfrány, öreg barátod 1935 V/5. Hadfy ny. gyal. tábornok. Ezen levelet hadi levéltárunk­ban, az írójának emlékét szívünk­ben megőrizzük! livnói vitéz Hadfy Imre ny. gyalogsági tábornok utolsó levele vitéz Sáfrány Géza ny. altábornagyhoz a gorlicei csaták 20-ik évfordulója alkalmából WEIDLICH PÁL FŰSZER És csememiskolcon ELŐZÉKENY KISZOLGÁLÁS KITŰNŐ ÁRAK JUTÁNYOS ÁRAK

Next