168óra, 1990. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-06-26 / 25. szám
Bod Péter Ákos: „Több ezer bolt magánkézben,, KARDOS ERNŐ: A Ludas Matyiba belelapozva láttam, hogy Bod Péter Ákos arca, portréja is benne van a lapban. Nagyon zavarja ez? BOD PÉTER ÁKOS: Nem, azt hiszem, ez a népszerűség, az ismertség jele. Az orromat rajzolták le, hát istenem, ekkora az orrom. K. E.: Remélem, „beleüti az orrát” a privatizációba is, hiszen ez az első kérdésünk. Van-e rövid távú gazdasági programja a kormánynak, ez ugyanis a parlamenti vitákból nem derül ki. A nadrágszíj-megszorításon kívül mikor és mit fogunk érezni ebből a programból? - kérdezik Békéscsabáról. B. P. Á.: Való igaz, a parlamenti viták során ez ideig, sajnos, komoly gazdasági kérdésekről nem esett szó. De, gondolom, amikor a parlament túljut azon, hogy a kormányzat politikai keretét meghatározza, majd többet hallhat a néző, a hallgató a gazdaságról. A kormányzatnak van privatizációs programja, ennek részleteiről Antall József kormányfő adott tájékoztatást külföldi útja során. A belkereskedelem területén megemlített egy konkrét, előrehozott példát, az úgynevezett előprivatizációt. Erre már a nyáron sor kerül. Az irányításom alatt álló intézményben most dolgoznak a törvénytervezet szövegén. Ez nagyon jelentős változás lesz, mert több ezer bolt kerülhet át magántulajdonba, az esemény tehát érzékelhető változást idéz elő. Eddig a privatizáció csurrant-cseppent, most, remélhetőleg, elég jelentős lökést fog kapni ez a folyamat. I K. E.: Véleménye szerint mennyire tudja a privatizációt lebonyolítani a héten megnyílt új tőzsde? B. P. Á.: A magyar tőzsde - ezt azért meg kell vallani elég kicsi. És fő eszköze, legalábbis az első időben, igazából nem lehet a privatizációnak. Az, hogy az IBUSZ elkelt, jó jel, de arra is utal, hogy - nemzetközi tapasztalat szerint is - olyan céget lehet tőzsdére vinni, amely ismert. A tőzsdeképes vállalatok száma Magyarországon meglehetősen kevés. Arányuk nyilván nőni fog, de a magánszektor bővítésének a jövőben ez egyelőre csupán egyik eszköze lehet. FARKAS ZOLTÁN: Azt hiszem, tisztáznunk kellene valamit. Nem sokkal azelőtt, hogy az IBUSZ-részvényeket elkezdték Bécsben és Budapesten jegyezni, az MDF egyik gazdasági szakértője úgy nyilatkozott, hogy ez a fajta privatizációs akció nem lehet példaértékű. Ez volt az első és utolsó eset, hogy így, egyidejűleg vezettek be magyar vállalatot a budapesti és a bécsi tőzsdére. Tartani kellene magunkat ahhoz, hogy először Budapesten jegyezzék be, csak azután kerüljön Bécsbe. Számos félreértésre adott alkalmat ez a Bécsben elhangzott nyilatkozat. B. P. Á.: Kétségtelenül jobb lett volna, ha az IBUSZ mint jól ismert magyar vállalat teljes egészében Pesten kerül tőzsdére. Az eredeti tervek úgy szóltak, hogy a részvények többségét Bécsben adják el, kisebb részét Budapesten. Többen protestáltak, magam is köztük voltam. Aztán fokozatosan úgy alakult, hogy most azért a pesti tőzsde is kellően részt vesz ebben az ügyletben. Kollégám nyilván arra utalt: ha van magyar tőzsde, akkor annak kell elsőbbséget adni, kivált egy közismert vállalat esetében. F. Z.: A félreértésnek, úgy hiszem, az a lényege, hogy többen megriadtak, miszerint magyar vállalatokat nem fognak így a közeljövőben tőzsdére vinni. Tehát - gondolják a befektetők - ez lezajlott, nem tetszik a magyar kormánynak, a kormánypárt szakértőinek, tehát más megoldást fognak választani... B. P. Á.: Nem hiszem, hogy ilyen félősek lennének a befektetők. A befektetők azt nézik, mekkora a hozam. A hozam pedig az IBUSZ esetében kellően magas volt. I K. E.: Hogyan képzeli a „lerobbant” üzemek privatizációját? El lehet-e ezeket egyáltalán adni Magyarországon? B. P. Á.: Lerobbant üzemekből is nagy pénzt lehet kihozni. De nyilván jobb volna, ha nem azokat a vállalatokat kínálnánk eladásra, amelyek csődben vannak. Van azért megoldás. Az egyik: eladni annak, aki viszi, ez esetben azonban nyilván nincs jelentős állami bevétel. A másik: ha lehet, feljavítani a vállalatot, és úgy piacra dobni. Egyébként ez a nyugat-európai technika. Ehhez valamivel több idő kell, de jelentős vállalatok esetében - azt hiszem - ez lesz a járható út. K. E.: Sokakat érdekel, milyen befolyása van a kormánynak arra, hogy az előző hatalom haszonélvezőinek jogtalanul felhalmozott, átmentett vagyonát, javait törvényesen visszanyerje az állam? B. P. A.: Valóban sokan írnak hol józan, hol felháborodott hangú leveleket arról, hogy azok, akik tönkretették az országot, vígan élik életüket, nekünk viszont itt maradt a csőd. A levélíróknak morálisan bizonyára igazuk van. Ahol valami nagy disznóság történt, annak utána kell menni. Ugyanakkor, ha egy kormányzat jogállamiságról beszél, nagyon korlátozottak a lehetőségei arra, hogy ügyekbe visszamenőleg belenyúljon. I K. E.: Egy hallgató azt kérdezi Orosházáról: hogyan tudna ön másodmagával 7054 Ft-ból megélni? B. P. Á.: Én is tapasztaltam a szegénységet, mert egyetemista koromban sem voltam túl gazdag, és utána, amikor kutatóként elhelyezkedtem, 2000 Ft volt a fizetésem. És szoba-konyhás lakásban laktam. Ennek ellenére nem válaszolhatom erre, hogy én ennyiből meg tudnék élni. Szégyen az, ha egy családnak ekkora összeg jut megélhetésre. Nem titkoljuk, hogy a következő hetekben, hónapokban sor fog kerülni a lakosságot is nagyon megterhelő intézkedésekre, ám igyekszünk úgy formálni ezeket, hogy a legvédtelenebb rétegeket ne sújtsa aránytalanul nagy teher. K. E.: Mikor érezhetik majd a nyugdíjasok, hogy többet ér a nyugdíjuk? Mikor érezhetik, hogy enyhül a gazdasági szorítás? B. P. Á.: Nem szívesen ígérek. Ha megígérem, hogy jobb lesz, és ezt az ígéretet nem tudjuk betartani, az rosszabb, mint ha bevallom: Magyarország még nem jutott a válság mélyére. Ezért csak azt ígérhetem - elnézést a nagy szavakért -: mindent megteszünk annak érdekében, hogy a magyar gazdaság teljesítőképessége nőjön, mert végső soron ez a garanciája annak is, hogy a nyugdíjasoknak meg a pályakezdő fiataloknak , lehetőséget tudjunk adni. I F. Z.: Hogyan működik most a kormány? Ugyanis - látva a parlamenti vitákat - sokan úgy tartják: a kormány kivár, bizonyos dolgokat nem sürget. Értelemszerűen eddig nem is sürgethetett, hiszen amíg nem sikerült módosítani az alkotmányt, addig lényegében cselekvésképtelen volt. Mi most a helyzet? Mikorra várható, hogy gazdasági teendőkkel előrukkol? B. P. Á.: A kormány dolgozik. Hogy ez nem látszik az Országgyűlésen, az abból következik, hogy jelenleg olyan törvényjavaslatok vannak napirenden, amelyekhez a kormányzat és a parlament együttműködése szükséges. Az én tárcámról azt írta az egyik újság - és nem személyes barátom, ismerősöm -, hogy ez a minisztérium repülőrajtot vett. Nem dicsekvésként mondom, de sikerült fölállítani a tárca felső vezetését, megszabni a főbb funkciókat, és egy-két olyan döntést is hoztunk már, amelyet az előző kormányzat hónapokon át halogatott, kerülgetett, nem akart vele szembenézni. Mindez talán a közvélemény elé is fog kerülni a következő hetekben. A költségvetés ügyében már a jövő héten kap tájékoztatást a parlament gazdasági bizottsága és plénuma. F. Z.: Végül engedjen meg egy személyes kérdést: mennyire gyakran forgatja a Magyar Narancsot, a Fidesz lapját? B. P. Á.:Volt már a kezemben. Miért, benne vagyok? ! F. Z.: A legutóbbi számban írnak a kormány tisztviselőiről, vezetőiről, minisztereiről, és kevesen kapnak elismerő szót. Azt hiszem, ezen senki nem csodálkozik, ez a Fidesz természetéből következik. De Bod Péter Ákost méltatja a Fidesz. A neve mellett viszont szerepel egy érdekes jelző: kripto fideszesnek nevezik - a régi kriptokommunisták mintájára -, mintha valójában a Fidesznek volna a tagja... B. P. A.: Kétségkívül ugyanabból a szakkollégiumból jövök, ott végeztem, ahol fideszes barátaim többsége. És az én nézetrendszeremben is erős liberális mozzanatok vannak. De a Fideszbe a korom miatt, sajnos, már nem vennének be, már nem tudnék belépni. Grezsa Ferenc: „ Közérzetjavító intézkedéseket! „M N. GY.: Grezsa Ferenc pszichiáter, parlamenti képviselő emlékezetes országgyűlési hozzászólásában azt mondta: eljött az ideje, hogy a kormány megtegyen bizonyos, úgynevezett közérzetjavító intézkedéseket. Nem arra Bod Péter Ákos Grezsa Ferenc 9