168óra, 1991. január-június (3. évfolyam, 1-25. szám)

1991-02-12 / 6. szám

Napi félmilliárd Ki fizeti az Öböl-számlát? A Pentagon titkolózik ! ! Mibe kerül a szövetségeseknek, első­sorban Amerikának az Öböl-háború? Úgy hírlik, elképesztő összegről van szó. A bonni kormányszóvivő-helyettes és a japán szóvivő pontos számokat mond, de a Pentagon sajtótitkára, Ste­ve Egnor titkolózik a Frei Tamással folytatott telefoninterjúban. - Mennyibe kerül az Öböl-háború az Egye­sült Államoknak? STEVE EGNOR: Ne vicceljen, uram, erre vonatkozó adatot senkinek sem adhatok meg. „Szigorúan” titkos adatok - De én napi egymilliárd dollárról hallottam. Igaz ez? S. E.: Higgye el, ezek teljesen titkos adatok. Nem adhatok információt, világos?! ! - Akkor másképp kérdezem: egy ehhez ha­sonló háború ön szerint mennyibe kerülne na­ponta? S. E.: Azt hiszem, nem többe napi félmil­­liárdnál. H - Tehát félmilliárd? S. E.: Uram, mi most nem az Öböl-háborúról beszélünk, hanem egy hasonlóról, érti, ugye?! !­­ Értem, persze. És arról van adata, hogy az Egyesült Államoknak mennyi pénze van ösz­­szesen erre a háborúra? S. E.: Uram,­ egyszerűen nem értem, miért próbálkozik?! Ön is nagyon jól tudja, hogy ezekre a kérdésekre nem válaszolhatok. I - Na de mégis, mondjuk, százmilliárd dollár vagy esetleg több? Mennyi pénze van Ameri­kának erre a háborúra? S. E.: Biztosíthatom róla, hogy van elég pén­zünk. Több is, mint százmilliárd dollár. Pont annyi, amennyi kell. I - Amennyire informált vagyok, komoly viták voltak az Egyesült Államok és Németország között arról, mennyi pénzt adjanak a németek önöknek a háborúhoz. Úgy tudom, Bonn sok­kal kevesebbet akart adni, mint amennyit vé­gül is amerikai nyomásra adott. így van? S. E.: Valóban voltak vitáink, ráadásul nemcsak a németekkel, hanem a japánokkal is, de ezek a problémák már megoldódtak. A német kormány a japánhoz hasonlóan ép­pen ezen a héten szavazott meg több mint ötmilliárd dollárt erre a célra, úgyhogy a jelek szerint mind a ketten belátták, hogy a jövőben nagyobb részt kell vállalniuk a háború finan­szírozásából. ■ - És ez az ötmilliárd egyelőre elég vagy sem? S. E.: Sokak szerint nem elég, de ezt hadd ne kommentáljam. - És ön személy szerint mit gondol: a japá­noknak és a németeknek többet kellett vol­na adniuk? S. E.: Nézze, ez alapvetően a külügyminisz­térium biznisze. Nekünk, a Pentagonnak, nem sok közünk van a dologhoz. Baker kül­ügyminiszter úr hozza a pénzt, annyit, ameny­­nyit tud, mi pedig elköltjük. Erről van szó.­­ - Végül: van arról adat, hogy eddig mennyi­be került ez a háború Amerikának? S. E.: Sokba, de most már nemcsak a kér­désekből, hanem önből is elég volt. Bye-bye. I - Németország eddig nyolcmilliárd dollár­ral járult hozzá a 28 ország katonáiból álló szövetséges haderő költségvetéséhez. Ezt az összeget toldották meg Bonnban a múlt ked­den öt-, pontosabban öt és fél milliárd dol­lárral. A vonalban Norbert Schäfer, a német kormány szóvivőhelyettese. - Miként szá­molta ki a német kormány az Öböl-háború­hoz nyújtott pénzügyi segítség mértékét? Miért pont öt és fél milliárdot adnak? NORBERT SCHÄFER: A tárgyalásokat a pénzügyminiszterek folytatták, bár volt egy stádium, amikor Kohl kancellár és Bush el­nök is bekapcsolódott. Természetesen mi, a ránk jellemző német alapossággal kiszámol­tunk mindent, egészen a napi kiadásokig, de a számítási módszereinket - gondolom, ezt megérti - nem fogom elárulni önnek. Nem vagyok abban a helyzetben. Fizess és ne érdeklődj! ! - Igaz az, hogy az Egyesült Államok többet akart kapni annál, mint amennyit önök vé­gül is adtak? N. SCH.: Nézze, a megbeszélések - lévén, hogy hatalmas összegről volt szó - elég feszült hangulatban zajlottak. Furcsa volna, ha most én, a német kormány szóvivőhelyettese azt mondanám, hogy nem voltunk elég határo­zottak és a kelleténél többet adtunk, de tény, hogy igaz, amit nekem tegnap Waigel pénz­ügyminiszter úr mondott, nevezetesen, hogy az amerikaiak nagyon határozottan megfo­galmazták elvárásaikat, és mi, németek talán a kelleténél is gyorsabban, lényegében vita nélkül belementünk mindenbe.­­ - Vagyis az amerikaiak most elégedettek lehetnek? N. SCH.: Azok is. Legalábbis az Egyesült Államok pénzügyminisztere, Brady úr az. Egy sajtóértekezleten ugyanis azt mondta a múlt szerdán, hogy az amerikaiak elégedettek a né­met szolidaritással és a segítőkészségünkkel.­­ - Feszült hangulatú tárgyalásokat említett. Azt jelenti-e ez esetleg, hogy az amerikaiak megpróbáltak nyomást gyakorolni önökre? N. SCH.: Hát, nyomást abban az értelem­ben, ahogy ön gondolja, nem fejtettek ki, de való igaz, hogy volt néhány kellemetlen per­cünk. Egyszer például Bush elnök telefonon beszélve Kohl kancellár úrral, kifejtette: Wa­shington komolyan csalódott Bonnban, ami­ért nálunk az elmúlt napokban több tíz-, sőt százezres háború- és Amerika-ellenes tünteté­sek voltak.■­­­ Végül is ki kapja meg a német kormány milliárdjait? , N. SCH.: A pénzt közvetlenül az Egyesült Államok kormánya kapja meg, kétmilliárd német márka kivételével. Ezt az összeget ugyanis egyenesen az úgynevezett frontorszá­goknak, vagyis Egyiptomnak, Jordániának és Törökországnak adjuk.­­­­ És önöknek teljesen mindegy, mit csinál az Egyesült Államok a Németországtól ka­pott pénzzel? Vagyis önöket nem érdekli, hogy fegyvereket vesz-e belőle, vagy esetleg élelmiszert az amerikai katonáknak? N. SCH.: így van. Nem érdekel minket. Ez az amerikaiak dolga. Mi megadtuk nekik a kért pénzösszeget, nem is keveset, de abba már nem kívánunk beleszólni, hogy mit csi­nálnak a milliárdjainkkal. I­I A koreai háború óta először vetették be a Missourit 14

Next