168óra, 1992. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-07 / 1. szám
Nonstop demokrácia „Csendes” éj a Parlamentben Kis magyar vita-maratoni I - Kezdjük a legelső, legtöbbször elhangzott váddal: az obstrukcióval. Tehát azzal, hogy az ellenzék obstruálta volna a parlament munkáját, ami ugye azt jelenti, hogy nagyszámú módosító indítvánnyal és sokszori hozzászólásával ki akarta futtatni az időből a költségvetés tárgyalását. Mit gondolsz erről? A vádak kölcsönösek, és azt hiszem, egy kicsit mindenkinek igaza van. A dolog azzal kezdődött, hogy a kormány későn nyújtotta be a költségvetési tervezetet. Ezt a miniszter elismerte és elnézést is kért érte. Igaz, hozzátette, hogy ez a késés csak két hét volt, de két hét bizony elég sok. Ráadásul azokban a demokráciákban, amelyekben már minden bejáratottan működik, még csak nem is december elején vagy november végén adják ki a költségvetési tervezetet, hanem jó néhány hónappal korábban, és negyed- meg féléveket vitatkoznak rajta. És hiába tette közzé már korábban a magyar kormány az irányelveket, konkrét módosító indítványokat csak a konkrét költségvetéshez lehet benyújtani, és nem az irányelvhez. És itt jön az a kérdés, hogy egy demokráciában mi az ellenzék lehetősége. Ugyanis minden parlamentáris rendszerben attól ellenzék az ellenzék, hogy kisebbségben van. Tehát tudja, hogy le fogják szavazni. Ezért aztán nem is elsősorban abban a reményben ül a parlamentben, hogy meggyőzze a kormányt - bár egyes részkérdésekben természetesen ez is előfordulhat és elő is fordul hanem azért, hogy elmondja a véleményét. Elégy - mondjuk így - a történelem számára, másrészt a következő választásokra készülve a lakosság, az állampolgárok számára világossá tegye, mi a véleménye, az miben tér el a kormányétól. Abban bízva, hogy a következő választáskor majd eszébe jut az embereknek, hogy az ellenzék ezt meg azt mondta, hátha neki volt igaza. Tehát, ha az ellenzék ragaszkodik ahhoz, hogy kifejthesse a véleményét, noha nyilvánvaló, hogy az esetek túlnyomó részében úgyis le fogják szavazni, akkor ez önmagában nehezen nevezhető szándékos időhúzásnak és értelmetlen időpocsékolásnak. Obstrukció? Az megint más kérdés, hogy egyes esetekben talán tényleg kicsit hosszabban mondták el a véleményüket, mint ez feltétlenül szükséges lett volna. Tehát az ellenzék magatartásából időnként kiolvasható volt, hogy kérem, valójában nem nekünk sürgős a dolog, ha már egyszer ti - mármint a kormány - késtetek. De azért többnyire érdemi, tárgyszerű hozzászólások hangzottak el. Még azon a bizonyos hétfő délelőttön is, amikor majdnem üres kormánypárti padsorok előtt beszélt az ellenzék. Meg lehet nézni a jegyzőkönyveket: mindegyik hozzászólás konkrét pontokra vonatkozott, érvelt. Az obstrukció vádja tehát olyan értelemben nem állja meg a helyét, hogy csak úgy fölöslegesen beszéltek volna órák hosszat, bele a világba. Az újságokban azt olvastam, hogy a módosító indítványok nagy része a kormánypártoktól származott. Te végig ott voltál a költségvetés tárgyalásán, tehát megfigyelhetted, mennyiben voltak érdemiek a kormánypártok módosító indítványai. Tehát elvileg meg tudod ítélni azt is, politikai műhiba-e, hogy a kormány nem egyeztet saját pártjaival, ennélfogva ezek kénytelenek módosító indítványok révén belépni a kormány munkájába, vagy az az obstrukciós szándék érhető tetten a kormánypártokban, amennyiben ők húzzák az időt a módosításokkal, hogy az ellenzéknek kevesebb lehetőség jusson. Nem hiszem, hogy itt obstrukciós szándékról lenne szó. De az tény, hogy objektíve ez is húzza az időt, és az is tény, hogy bejáratott demokráciákban elég furcsa lenne, ha a kormánypártok képviselői nyújtanának be százszámra módosító javaslatokat. Beszélgettem erről Szabó Iván miniszterrel, aki maga is azt mondta, hogy jobb egyeztetésre lenne szükség akár az MDF-frakcióval, akár a két másik kormánypárti frakcióval, mert sokan kénytelenek módosító indítványként benyújtani a véleményüket, hiszen előtte nincs módjuk annak képviseletére. Van ennek a dolognak egy másik oldala is: érzésem szerint a kormány időnként olyan módosításokat, amelyeket elfogadna, képviselői indítvány formájában adat be - illetve kénytelen is erre a házszabály miatt -, ugyanis maga az előterjesztő menet közben nem módosíthatja saját indítványát. Tehát egy-egy kormánypárti képviselő adja be módosító indítványként azt, amiről a Pénzügyminisztérium menet közben belátja, hogy el lehet fogadni. Bz - Az obstrukció ténye, illetve vádja csak közvetve függ össze a kéthetes csúszással. Van viszont két olyan mozzanata a költségvetés tárgyalásának, amely közvetlen következménye a kormány késésének. Az egyik: Az 1992-es év költségvetésének elfogadtatása alaposan próbára tette a magyar képviselőket. Három napon át, hajnaltól kivilágos kivirradtig folyt a beszéd, a szavazási procedúra. Közben a honatyák és honanyák hol távoztak, hol maradtak. Hangos és csendes nappalokon és éjeken át nemritkán fél házzal ülésezett a nem mindig tiszteletteljes tónussal vitázó Tisztelt Ház. Sajnos, nemegyszer elmérgesedett a viszony hatalom és ellenzék között. Miként látta mindezt Domány András rádiótudósító? Mihancsik Zsófia beszélgetett vele.