168óra, 1998. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1998-06-09 / 23. szám
Azoknak, akiket nocsak az éttekél, hogy ti lesz, kanéz az is, tink. Emlékeznek még Hiánycikk Magyarországra? Ahol olykor a vécépapír, az NDK- mosógép, máskor az „eredeti” farmernadrág, a citrom, a banán vonzott sorokat. De sorba álltunk lakásért, Trabantért, Zsiguliért, telefonért. „Alulírott azzal a kéréssel fordulok...” - róttuk az árkusokra. Föl sem merült a piac retrográd eszméje, hogy ti. bemegyek valahová, és a pénzemért azt veszek, amire szükségem van. Nem. A nagy Társadalmi Elosztó majd megítéli -mondták-, hogy kell-e neked frizsider a szocializmusban. BÖLCS ISTVÁN kutakodott a múltban. Példaképünk, a nagy Szovjetunió fővárosában ingyen volt a telefon, de nem volt telefonkönyv. Nálunk volt telefonkönyv, de nem volt vonal. (Egy amúgy vonalas társadalomban!) Aki beszélni akart, az kérvénnyel kezdte. .Alulírott azzal a kéréssel... stb., - ugyanis szívbeteg vagyok, - népgazdasági érdekből, - BM-dolgozó vagyok, - férjem a Hungarokamionnál dolgozik, múltkor is lekéste, - ha nálunk beszerelnék, mi vállalnánk, hogy szocialista megőrzésre átvesszük, - huszonhárom éve kérvényezem” és a többi. Mit is kellett írni a telefonkérvénybe? Emlékszünk-e még a káderezésre, t. kortársaim? Íme: név, cím és irányítószám, foglalkozása, pontos beosztása, korábban rendelkezett-e távbeszélőállomással, illetve igényelt-e távbeszélőállomás-szerelést, társadalmi munka, párt- és tömegszervezeti munka, munkásőr, tanácstag, állami kitüntetések, Szocialista Hazáért Érdemrend, Magyar Szabadság Érdemrend, Munkás- Paraszt Hatalomért Érdemrend, közös háztartásban élők száma, egyéb, az igénylő által kívánt megjegyzések, nemzeti gondozott, Magyar Partizán Szövetség igazolt tagja stb. Mindehhez még az sem ártott, ha a munkahely is alányúlt az ügynek. „Fent nevezett a paprikakutatás országos koordinációs felelőse, felesége a dinnye- és tökfélék országos kutatási koordinációját végzi. Többszörösen kiváló dolgozók. A népgazdaságnak deviza anyagi hasznot hajtottak. Dr. Z. rövidesen eléri a kandidátusi fokozatot. Z-né SZB-elnök: A fentiek alapján távbeszélő felszerelését népgazdaságilag fontosnak tartjuk és támogatjuk. Bp., 1980. június 24." Pecsét és aláírás „Jelentem - írja a posta illetékes dolgozója nevezett szorgalmazását jó tápfejre előjegyeztem, és a tápfejek kiküldése folyamatban van." Siker! De nem mindenki járt ilyen gyorsan ilyen jól. „Mélyen Tisztelt Miniszter Elvtárs!" 1959 óta tartó várakozásom és az évenkénti elutasítás íratja velem 1968. április 4-én (figyeljünk a dátum finoman politizáló megválasztására!) Önnek ezt a levelet. Férjem és én pedagógusok vagyunk. A Budapesti Távbeszélő Igazgatóság Szakszervezeti Tanácsa 1965. okt. 1-jén kelt levele szerint »52 várakozó közül Ön a 4.«. Elképzelhetetlennek tartjuk, hogy a műszaki helyzetre való hivatkozás fönntartható még..." A belső adatlapon feltüntetve: házon kívüli áthelyezésre vár előtte: művezető, iskola, diszpécser, osztvez. Utána: ügyvéd, HM-őrnagy, munkavédelmi megbízott. Fontosabb új állomáskérők előtte: levélkézbesítő (idegbeteg) + felesége asszisztensnő (szívbeteg), osztvez., munkásőr, BM-dolg., bölcsőde, Közért. Utána: orvos, Tanács napközi otthona, Épip. szöv., Plébánia. Válasz: „Ismételten megvizsgáltam... sajnos... a Posta VI. ötéves tervében a területet ellátó központ és csatlakozóhálózat bővítése nem szerepel. Szíves türelmét kérem." A telefon az osztályharc korában harci kérdés lett. „Munkásőrség V. kerületi Rudas László zászlóalj parancsnoka a Lipót Távbeszélő Üzem üzemvezető Elvtársának. Sajnálattal vettük tudomásul, hogy az egységparancsnokság állományában társadalmi munkát végző elvtársnő távbeszélőállomásra benyújtott kérése elutasításra Történelmi táv (A távbeszélés, a távbeszélés, a mellébeszélés dokumentumaiért ezúton mondunk köszönetet a Matáv-nak, valamint Böhm György dramaturgnak a cikk elkészültéhez nyújtott segítségért.)