168óra, 1998. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1998-06-09 / 23. szám

Azoknak, akiket nocsak az éttekél, hogy ti lesz, kanéz az is, ti­nk­. Emlékeznek még Hiánycikk­ Magyaror­­szágra? Ahol olykor a vécépapír, az NDK- mosógép, máskor az „eredeti” farmernad­rág, a citrom, a banán vonzott sorokat. De sorba álltunk lakásért, Trabantért, Zsiguliért, telefonért. „Alulírott azzal a kéréssel fordulok...” - róttuk az árkusok­ra. Föl sem merült a piac retrográd esz­méje, hogy ti. bemegyek valahová, és a pénzemért azt veszek, amire szükségem van. Nem. A nagy Társadalmi Elosz­tó majd megítéli -mondták-, hogy kell-e neked fri­zsider a szocializ­musban. BÖLCS ISTVÁN kutako­dott a múltban. Példaképünk, a nagy Szovjetunió fővárosá­ban ingyen volt a telefon, de nem volt telefon­könyv. Nálunk volt telefonkönyv, de nem volt vonal. (Egy amúgy vonalas társadalomban!) Aki beszélni akart, az kérvénnyel kezdte. .Alu­lírott azzal a kéréssel... stb., - ugyanis szívbeteg vagyok, - népgazdasági érdekből, - BM-dolgo­­zó vagyok, - férjem a Hungarokamionnál dol­gozik, múltkor is lekéste, - ha nálunk beszerel­nék, mi vállalnánk, hogy szocialista megőrzésre átvesszük, - huszonhárom éve kérvényezem” és a többi. Mit is kellett írni a telefonkérvénybe? Emlék­­szünk-e még a káderezésre, t. kortársaim? Íme: név, cím és irányítószám, foglalkozása, pontos beosztása, korábban rendelkezett-e távbeszélő­állomással, illetve igényelt-e távbeszélőállo­­más-szerelést, társadalmi munka, párt- és tö­megszervezeti munka, munkásőr, tanácstag, ál­lami kitüntetések, Szocialista Hazáért Érdem­rend, Magyar Szabadság Érdemrend, Munkás- Paraszt Hatalomért Érdemrend, közös háztartás­ban élők száma, egyéb, az igénylő által kívánt megjegyzések, nemzeti gondozott, Magyar Par­tizán Szövetség igazolt tagja stb. Mindehhez még az sem ártott, ha a munka­hely is alányúlt az ügynek. „Fent nevezett a paprikakutatás orszá­gos koordinációs felelőse, felesége a dinnye- és tökfélék országos kutatási koordinációját végzi. Többszörösen kivá­ló dolgozók. A népgazdaságnak deviza anyagi hasznot hajtottak. Dr. Z. rövide­sen eléri a kandidátusi fokozatot. Z-né SZB-elnök: A fentiek alapján távbeszélő felszerelését népgazdaságilag fontosnak tartjuk és támogatjuk. Bp., 1980. június 24." Pecsét és aláírás „Jelentem - írja a posta illetékes dolgozó­ja nevezett szorgalmazását jó tápfej­re előjegyeztem, és a tápfejek kiküldése folyamatban van." Siker! De nem mindenki járt ilyen gyorsan ilyen jól. „Mélyen Tisztelt Miniszter Elvtárs!" 1959 óta tartó várakozásom és az éven­kénti elutasítás íratja velem 1968. áp­rilis 4-én (figyeljünk a dátum finoman poli­tizáló megválasztására!) Önnek ezt a leve­let. Férjem és én pedagógusok vagyunk. A Budapesti Távbeszélő Igazgatóság Szak­­szervezeti Tanácsa 1965. okt. 1-jén kelt levele szerint »52 várakozó közül Ön a 4.«. Elképzelhetetlennek tartjuk, hogy a műszaki helyzetre való hivatkozás fönn­tartható még..." A belső adatlapon feltüntetve: házon kívüli áthelyezésre vár előtte: művezető, iskola, disz­pécser, osztvez. Utána: ügyvéd, HM-őrnagy, munkavédelmi megbízott. Fontosabb új állo­máskérők előtte: levélkézbesítő (idegbeteg) + felesége asszisztensnő (szívbeteg), osztvez., munkásőr, BM-dolg., bölcsőde, Közért. Utána: orvos, Tanács napközi otthona, Épip. szöv., Plé­bánia. Válasz: „Ismételten megvizsgáltam... sajnos... a Posta VI. ötéves tervében a területet ellátó központ és csatlakozó­hálózat bővítése nem szerepel. Szíves türelmét kérem." A telefon az osztályharc korában harci kérdés lett. „Munkásőrség V. kerületi Rudas László zászlóalj parancsnoka a Lipót Távbeszélő Üzem üzemvezető Elvtársának. Sajnálattal vettük tudomásul, hogy az egységparancsnokság állományában társa­dalmi munkát végző elvtársnő távbeszélő­állomásra benyújtott kérése elutasításra Történelmi táv (A távbeszélés, a távbeszélés, a mellébeszélés dokumentumaiért ezúton mondunk köszönetet a Matáv-nak, valamint Böhm György dramaturgnak a cikk elkészültéhez nyújtott segítségért.)

Next