168óra, 2000. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
2000-05-25 / 21. szám
tétlenné válik, hogy az eredeti naivitással adassák elő az Eisemann-darab, de ebben bizony tévedtem. Buda egyik kedvelt színházában (van, ugye, összesen kettő és fél, ezek közül az egyik), amely inkább egy külvárosi mozi és egy szárítópadlás találkozására emlékeztet, most komoly kísérlet történt az eredeti hangsúlyok helyreállítására. A komolyt persze itt ne tessenek igazán komolyan venni, hiszen ez a zenés darab születésekor is vígan mosolygott önmagán - ezért van talán, hogy ma is nézhető -, s ezt teszi most is: tele régi és új ötletekkel, játékelemekkel. A színház egyenes ági leszármazottja, úgy is mint rendező, ámulatba ejtő parádét vezényel a zsebkendőnyi színpadon (hogy fér ott el egyszerre tíz ember, ez maga is rejtély), a színészek pedig jókedvűen, nagy örömmel vesznek részt a forgatagban. Pogány és Andorai most is remek együtt, Mécs Károly ma is olyan snájdig, mint volt Baradlay Richárdként (és éppannyira tud énekelni), a fiatalok egyéniek, kedvesek, tehetségesek. Csak a perec, csak azt tudnám feledni. Nádas Sándor Tarasz Sevcsenko 3x3mm Kultúra Nyolc és fél nő Peter Greenaway afféle fordított Móricka. Neki sosem az jut az eszébe, ami (rutinszerűen) másnak, hanem képes a legbanálisabb ötletekből is a legszokatlanabb történetekhez eljutni. Akik lírják ezt az eredeti gondolati szertelenséget és képi barokkot (ami még egy velejéig XX. századi és tagadhatatlanul angol fekete humorral is nyakon van öntve), mindig megtalálják filmjeiben a szerethetőt. Én 1987-ben, Cannes-ban élveztem először a Számokba fojtva különös, morbid derűjét. Azóta gyűjtöm Greenaway filmjeit. Most is honnan kezdi! Egy megözvegyült svájci üzletember és elárvult felnőtt fia elkezd japánosan „túlélni", nyolc és fél nőt szedve össze magánként nyilvánosházukba, s a legkülönösebb típusú és helyzetű nőneműekből ágyaznak meg maguknak, hogy minden kapcsolatban új és új lehetőségeket, mítoszokat, erkölcsöt és tapasztalásokat nyerjenek. A háztáji bordély, az érzéki és filozofálgató kisközösség azonban óhatatlanul a két férfi egymásra találásának és vetélkedésének, szenvedélyeinek és szenvedéseinek is a színtere lesz, amelyből a nők végül is (mert hisz ők az igazi túlélők!) megmenekülnek - az apa úgy hal meg, mint Justh Zsigmondról pletykálják, a fiút pedig maga alá temeti a sarkaiból kifordult világ. Greenaway nem tagadja meg magát: fantáziadús képcsővel teríti be a vásznat, Fellini Nyolc és féljének különös szellemidézésével. Nem tucatfilm ez, de kell hozzá némi humor és gyönyörködni tudás, meg az a hajlandóság, hogy a dolgok fenekére is nézzen az ember, ne csak a szereplőkére... Bölcs István 168 óra 37